aprófalvak fejlődési jellemzői Magyarországon az ezredforduló után

Abstract

A kutatás során a hazai aprófalvak néhány jellemző vonását ismertetem. A szakirodalmi áttekintés alapján már hazánkban is mintegy fél évszázada vizsgálat tárgya a különböző lakosságszámú települések összehasonlító elemzése. Az 1970-es évektől kezdve születtek jogszabályok a területi különbségek mérséklésére. Az állami szándék ellenére azonban tovább növekedtek az egyes térségek és településcsoportok közötti differenciák. Ez megmutatkozik abban is, hogy a jelenleg hatályos fejlesztéspolitikai jogszabály – a 290/2014. (XI. 26.) Korm. rendelet – alapján is a kistelepülések az átlagnál nagyobb eséllyel találhatók hátrányos helyzetű járásokban. Vizsgálatom célja, hogy statisztikai adatok elemzésével, valamint egy saját kérdőíves felmérés eredményének ismertetésével – néhány aspektusból – felvázoljam a félezer fő alatti lakosságszámú községek helyzetét. E községek adják a hazai településállomány több mint harmadát, miközben népességük viszont csak az országos 2,9%-a. Az elemzés során elsősorban a demográfiai folyamatokra, valamint a kommunális infrastruktúra kiépítettségére helyezem a hangsúlyt. Ezen fejlesztések (szennyvízhálózat, vezetékes gázellátás) jelentősen javíthatták a kistelepüléseken lakók életminőségét. Mindezen beruházások ellenére, a munkahelyek hiánya miatt jelentős az elvándorlás, aminek következtében a helyi társadalom elöregedése tovább folytatódik. A települések régiós beágyazottságának jelentőségét mutatja, hogy míg Veszprém, Vas és Zala kistelepüléseinek helyzete viszonylag kedvezőnek mondható, Baranya, Somogy és Borsod-Abaúj-Zemplén aprófalvai szinte minden mutató vonatkozásában hátrányos helyzetűnek tekinthetők.