Az Egri Főiskola Történelem Tanszékének oktatói kara (1949–1964)

Abstract

A II. világháború után Magyarországon szovjet minta alapján új tanárképző intézményeket hoztak létre. 1947-ben Szegeden és Budapesten, 1948-ban pedig Debrecenben és Pécsett kezdett működni egy-egy pedagógiai főiskola.1 A debreceni intézményt átmenetileg a tudományegyetem épületében, annak alagsorában és első emeletén helyezték el. Az első tanév megindításához szükséges objektív és szubjektív feltételek még 1948 szeptemberében is hiányoztak. Vezetője azonban volt a főiskolának, mivel az illetékes miniszter Némedi Lajos egyetemi magántanárt bízta meg az igazgatói teendők ellátásával. A tanévnyitót 1948 októberében tartották, majd az oktatás is megindult.2 A kezdeti nehézségek és problémák ellenére 1949 tavaszán úgy tűnt, hogy a debreceni pedagógiai főiskola helyzete rendeződik. A minisztériumból az a hír érkezett, miszerint az intézmény 32 álláshelyet kapott oktatók, adminisztratív és fizikai dolgozók alkalmazására. Ez örvendetes volt, mivel ekkor az intézmény mindössze két kinevezett tanárral rendelkezett, a többiek óraadók voltak.3 A nyár folyamán a tanárokat meglepetésként érte a főiskola Egerbe való áthelyezéséről szóló hír. Az akkor már 21 tagú tantestületből 14-en mondtak igent, mert remélték, hogy a hevesi megyeszékhelyen az intézménynek kényelmesebb helye lesz, és azt is, hogy egyéni lakásés más problémájuk megoldódik.4 A költöztetés 1949 szeptemberének elején indult meg. Mivel a Líceumot be kellett rendezni, a kollégiumokat pedig lakhatóvá kellett tenni, az oktatás szeptemberben nem kezdődhetett el. Az ünnepélyes tanévnyitót 1949. október 8-án tartották.5 Az Egri Állami Pedagógiai Főiskola élén továbbra is Némedi Lajos állt, és 1961-ig látta el az igazgatói teendőket. 1961–1966 között Szántó Imre irányította az intézményt.6