Az ipari örökség közösségformáló szerepe európai múzeumok gyakorlatában

A „Múzeumi tükröződés: társadalom és környezet” X. Országos és VI. Nemzetközi Múzeumandragógiai Konferencia helyszíne Miskolc volt, ahol különösen aktuális a rendezvény központi témaköréhez szorosan kapcsolódó ipari örökség kérdésköre – nem véletlen, hogy a konferenciaszervezők egy szekciót szenteltek neki. Az ipari örökség a kelet-közép-európai múzeumok részére egyrészt megkerülhetetlen tárgya tudományos kutatásoknak, a gyűjteményezési munkának és kiállításoknak, másrészt kihívás a múzeumi ismeretátadásnak. A tanulmány három posztindusztriális környezetben működő európai múzeum, a katowicei Sziléziai Múzeum, a sheffieldi Kelham Sziget Múzeum és az Öntöde – Brüsszeli Ipari és Munkaügyi Múzeum példáján keresztül világít rá az ipari örökséget használó kulturális intézmények lehetséges szerepére a környezeti és társadalmi fenntarthatóság vonatkozásában, kitérve a múzeumok és közösségeik kapcsolatának vizsgálatára is. A jógyakorlatok kiválasztásánál szempont volt, hogy az intézmények eltérő társadalmi és gazdasági környezetben működjenek és különböző finanszírozási háttérrel rendelkezzenek, megkeresve ugyanakkor ezen példákban megfigyelhető hasonló fejlesztési és működési mintákat. Az egykori iparnegyedek rehabilitációja nem lehet teljes a szűkebb és tágabb környezetük megújítása nélkül, ezért a települések és településrészek környezettudatosságának vizsgálatát is érinti a tanulmány. A bemutatott európai példák Magyarországra vetítve is relevánsak lehetnek.