A korai török–magyar nyelvi kapcsolatok újraértelmezésének szükségességéről

A 11. század előtti török–magyar kapcsolatok kutatásában az elmúlt száz évben konszenzus alakult ki a turkológián belül. Ide tartozik például, hogy a szavak több hullámban, több török nyelvből kerültek a magyarba; hogy a nyelvkontaktus több száz évig tartott; hogy a szavak többsége a Kazár Birodalomban került a magyarba. A kutatásnak mindvégig kiemelt szempontja volt a korai magyar történelem rekonstrukciója. Írásomban amellett érvelek, hogy a tradicionális nyelvszemlélettel nem lehet választ adni arra, melyik nép beszélte az átadó nyelvet, s arra sem, hány török nyelvvel érintkezett a kései ősmagyar nyelv: elképzelhető, hogy csak eggyel, s ez nem illeszthető az r-török–köztörök dichotómiába; az is lehetséges, hogy a kontaktus nagyon intenzív és mindössze néhány évtizedes volt. A nyelvtörténeti folyamatok jobb megértéséhez a történeti szociolingvisztika megközelítését javaslom, úgy vélem, ennek alkalmazásával a korábban általánosan elfogadott válaszokat újra kell gondolni.