Három különböző vastagságú monolit cirkónium korona törési ellenállásnak in vitro összehasonlító vizsgálata

A beszűkült interokkluzális tér mindig komoly kihívást jelent a gyakorló fogorvosok számára, hogy esztétikailag kifogástalanrestaurátumokat készítsenek, és ugyanakkor a lehető legnagyobb keményállományt is megőrizzék a fogakból.Jelen vizsgálat célja a második generációs CAD/CAM technikával készült monolitikus cirkónium-dioxid restaurátumokvastagsága és törési ellenállása közötti kapcsolat vizsgálata és annak meghatározása, hogy milyen mértékben leheta korona vastagságát csökkenteni, elsősorban a moláris régióban, ott, ahol az interokkluzális tér csekély és a rágóerő alegnagyobb.30 különböző tervezésű monolitikus cirkónium-dioxid koronát készítettek a második generációs CAD-CAM technológiával,amelyeket az okkluzális vastagság alapján három egyenlő számú [10] csoportra osztottak: A csoport 2 mm;B csoport 1,5 mm és C csoport 1 mm.A tesztkoronákat előkészített, extrahált természetes fogakra (felső premolárisok) rögzítették üvegionomér cementtel,majd ezeket a koronákat mechanikai vizsgálatnak vetették alá. Megállapították, hogy a monolitikus cirkónium-dioxid koronáktörésállóságát jelentősen befolyásolta a vastagságuk. A vastagság növekedésével a törési ellenállás folyamatosanjavult. Arra a következtetésre jutottak, hogy még az 1 mm vastag monolitikus cirkónium-dioxid restaurátum is elég erősvolt ahhoz, hogy a moláris régióban ellenálljon a fiziológiás körülmények között fellépő maximális okkluzális megterhelésnek.Következésképen a moláris régióban a monolitikus cirkónium-dioxid restaurátumok vastagsága megbízhatóan1 mm-re csökkenthető.