Kutatómunka kontra vírushelyzet, avagy hogyan befolyásolja a világjárvány egy kutatómunka megvalósulását

Abstract

Csernok Miklós gondolatai által vezérelve vágtam bele 2019 tavaszán a kutatóprogramomba, mely céljául a már oly sokszor megpróbált intézményi országos kompetencia-mérések eredményeinek javítását tűztem ki az általános iskolai tagozatunkon. A célhoz vezető út minden lépését alaposan átgondolva terveztem meg 2019 nyarán és őszén: logikusan felépítve alkottam meg kutatótanári portfólióm törzsét, kialakítva az általános és részterveket is. Intézményünkben a kollégák támogatását nevelőtestületi szinten megkaptam. A kutató-programként feltöltött portfólió, a számomra nagy kihívást jelentő terv, mint pályázati anyag „zöld utat” kapott. Minden rendben lett volna….Azonban egy dologgal nem számoltam: bármit is tervez az ember – akármilyen fejlett és intelligens társadalomban is él –, a természet bármikor mindent felülírhat. Így történt ez az esetemben is, hiszen a szépen lefektetett terveim megvalósítása, az előkészítő szakaszban éppen csak hogy elkezdődtek, a COVID19 vírus elterjedése nagyon sok mindent megváltoztatott, illetve megváltoztatásra késztetett. „Újra tervezés” – ez lett a fő jelszó: mindent ésszerűen, a prioritási szempontokat szem előtt tartva. Ez esetben a prioritást az egyének egészsége és az on-line időszakban az intézmény biztonságos működése jelentette. Cikkemben kutatóprogramom rendkívüli indításának körülményeit és néhol újratervezett, módosított lépéseit szeretném bemutatni. Szeretnék rávilágítani arra, hogy az élet fejlődését jelentő evolúciós folyamatban a néhány milliárd éve működő alkalmazkodás mennyire fontos a jelen körülmények között is az ember társadalmában. Az alkalmazkodás a fennmaradást, a továbblépés lehetőségét jelentette mindig is, és jelenti most is.