Tájékoztatni jog vagy kötelesség? Egy ötrendbeli emberölés nyomai a magyar sajtóban

Abstract

A kommunikáció minősége meghatározza a rendőrség és az állampolgárok viszonyát. Ez a megállapítás múltra-jelenre egyaránt érvényes és semmi nem utal arra, hogy ne  legyen az a jövőre nézve is. Mint minden sajtóterméknek, a  rendőrségi lapoknak is legfontosabb feladata a hiteles  tájékoztatás. Megkerülhetetlen cél és feladat emellett a  bűnmegelőzés és a bűnüldözés, ami a nyilvánosság  bevonásával történik. Vagy kellene történnie, ugyanis ez  még ma sem mindig valósul meg. Mi volt a helyzet a  közvetlen pártirányítás alatt átpolitizált rendészeti témákkal  a Kádár-korszakban? Ezt vizsgálom meg egy  kiemelt, 1961-ben Szegeden történt élet elleni  bűncselekmény kapcsán. A korszakban „szocialista  szeméremből” nem szívesen közölték azokat a bűntetteket,  amelyek az ideológia szerint távol álltak a rendszertől. A  Paprika utcai családirtásról még a helyi lapban sem  jelenhettek meg információk. Az ötrendbeli emberöléssel  kapcsolatban hetekig annak ellenére nem volt hajlandó  adatokat megosztani a rendőrség, hogy az elkövető  ismeretlen volt, és a tájékoztatás a nyomozást is előbbre  vihette volna. Befolyásolt, tájékoztatott vagy használta a  nyilvánosságot a rendőrség? Miért és hogyan tette ezt? A  21. században, mintegy hatvan évvel az események után  különösen érdekes és tanulságos megvizsgálni, hogy egy  ilyen súlyos bűncselekmény kapcsán milyen szempontok  alapján szorult háttérbe az állampolgárok védelme a  rendőrség részéről.