SGLT-2-gátló kezelés diabeteses és nem diabeteses vesebetegségben

Abstract

A krónikus vesebetegség világszerte népbetegség, prevalenciája az életkorral nő. Hátterében a fejlett országokban leggyakrabban a hipertónia és a diabetes mellitus áll. A diabeteses vesebetegekben gyakran megfigyelhető a krónikus vesebetegséget leggyakrabban jellemző eltérések – a GFR-érték csökkenése és/vagy kóros albuminuria – megjelenése. A nátrium-glükóz kotranszporter-2-gátlók (SGLT-2-gátlók) a vesében lévő SGLT-2-transzporterek gátlásával megakadályozzák a glükóz és a nátrium visszaszívását a proximális tubulusokban, így a glucosuriás hatás által csökkentik a vércukorszintet. A vizelettel történő kalóriavesztés gyakran testsúlycsökkenéshez vezet, emellett az SGLT-2-gátlók a vérnyomást is kedvezően befolyá-solják, jelentős részük igazolt kardiovaszkuláris protektív hatással rendelkezik. A dapa- és az empagliflozin esetében CVOT vizsgálatokból származó adatok ezen felül vesevédő hatást is igazoltak, sőt a dapagliflozin előnyös renális hatását már nem diabeteses vesebetegség esetén is igazolták. Egy az EMPA-REG, a CANVAS és a DECLARE-TIMI vizsgálatokat értékelő meta-analízis alapján az SGLT-2-gátlók a vesevégpont szempontjából mind a CV szempontok szerint primer, mind a szekunder CV prevenciós populációban hatékonynak bizonyultak. A kifejezetten vesevégpontokra tervezett DAPA-CKD és az EMPA-KIDNEY vizsgálatokba már diabeteses vesebetegek mellett egyéb etiológiájú, azaz nem diabeteses eredetű vesebetegségben szenvedő betegeket is bevontak. Egyelőre a DAPA-CKD vizsgálat eredményei ismertek: itt a primer végpont, amely a renális kimenetel mellett a CV halálozást is tartalmazta, jelentősen ritkábban fordult elő a dapagliflozinnal kezeltekben. A tisztán renális összevont végpont (eGFR 50%-os csökkenése, végstádiumú vesebetegség vagy renális halálozás) kockázata is alacsonyabb volt dapagliflozin mellett. Az eGFR éves csökkenésének mértéke itt is kisebb volt az SGLT-2-gátló mellett. A ko-rábbi vizsgálatokhoz hasonlóan itt is azt látjuk, hogy az SGLT-2-gátló kezelés megkezdését követően az eGFR értéke átme-netileg lecsökken (ez általában 3–4 ml/min/1,73 m2 körüli), azonban ezt követően a GFR-csökkenés lelassul, és a vizsgálatot jobban megtartott vesefunkcióval fejezik be az SGLT-2-gátló ágon lévő betegek. Az SGLT-2-gátlók vesevédő hatásában sze-repe van a glikémiás hatásnak, a vérnyomás- és testsúlycsökkentő hatásnak, a diuretikus hatásnak, az antifibrotikus hatásnak, az eritropoetinnek, de mindenekelőtt a tubuloglomeruláris feedback helyreállításának. Ezen túlmenően a kardiorenális mechanizmusok révén a vesevédő hatás hozzájárul a CV kockázat csökkentéséhez is.