[Diabetic cardiovascular autonomic neuropathy: clinical significance, diagnosis and therapy].

Abstract

Az autonóm neuropathia a cukorbetegség igen gyakori szövődménye, mely a diabetes kórfejlődése során már korán kialakul, sőt már a csökkent glükóztolerancia stádiumában is jelen lehet. A betegek életminőségére, a cardiovascularis morbiditásra és mortalitásra gyakorolt prognosztikus jelentősége, a többi szövődménnyel mutatott összefüggései miatt a cardiovascularis autonóm funkció károsodása a cukorbetegség szövődményei között kiemelt jelentőségű. A cardiovascularis autonóm neuropathia klinikai manifesztációi mint a nyugalmi tachycardia, az orthostaticus hypotonia, a néma myocardialis ischaemia és infarktus vagy éppen a QT-távolság megnyúlása miatt kialakuló ritmuszavarok mind hozzájárulnak a cardiovascularis autonóm neuropathia rossz prognózisához. Ezek a betegek gyakrabban szenvednek el hirtelen szívhalált, és a perioperatív légzés-keringésleállás kockázata is nagyobb. A szövődmény irányában végzett szűrővizsgálatok így alapvető jelentőségűek. A diagnosztikában a mai napig a hagyományos cardiovascularis reflextesztek tekinthetők arany standardnak, melyek egyszerű, noninvazív, jól reprodukálható, megfelelő szenzitivitással és specificitással rendelkező eszközös vizsgálatok. Az egyéb vizsgálati lehetőségek közül a szívfrekvencia-variabilitás és baroreflex-szenzitivitás a prognózis pontosabb megítélésére, illetve elsősorban klinikai tanulmányokban végpontokként használatosak. Az összefoglaló kitér emellett a betegek előszűrését szolgáló kérdőíves módszerekre és a diagnosztika egyszerűsítését célzó újabb lehetőségekkel kapcsolatos legfrissebb eredményekre. A cardiovascularis autonóm neuropathia kezelésének sarokkövét a megfelelő glykaemiás kontroll és a cardiovascularis kockázati tényezők kontrollja jelenti. További oki terápiás lehetőség az alfa-liponsav alkalmazása, melynek az autonóm funkcióra gyakorolt kedvező hatásait klinikai vizsgálat igazolta. A hagyományos értelemben vett glykaemiás kontrollon túl újabban a glykaemiás variabilitás és egyes antidiabetikumok idegi funkciókra gyakorolt pleiotrop hatásai kerültek előtérbe. A testsúlycsökkentés nemcsak a diabetes, de az autonóm neuropathia tekintetében is jótékony hatású, ugyanakkor az életmód-terápia további összetevőivel kapcsolatban nem egyértelműek az adatok. Orv Hetil. 2024; 165(16): 602–612.