Három Kossuth-díjas bajai építész

Abstract

Két évtized különbséggel született Baja városában három fiatalember, akik az érettségi vizsga letétele után a Magyar Királyi József Nádor Műegyetemen az Építészeti Osztály, majd Kar hallgatói lettek. Mindhármójuk elnyerte a legrangosabb hazai állami kitüntetést, a Kossuth-díjat. Major Máté és Hajnóczi Gyula a Kar professzorai és a Magyar Tudományos Akadémia tagjai lettek. A legidősebb, Miskolczy László pedig gyakorló tervezőként vált a hazai építészet kiemelkedő alkotójává. Míg Major és Hajnóczi pályája a Műegyetemhez, közelebbről az építészettörténet oktatásához kötődött, addig Miskolczy 1956-ban, néhány hónappal a rangos elismerés átvétele után az Egyesült Államokba emigrált. Szerkezettervezőként új, választott hazájában ért el sikereket. A dolgozat az azonos környezetből, egy kisvárosi értelmiségi, középosztálybeli családból induló, azonos hivatást választó és Magyarországon a legrangosabb kitüntetést elnyerő építészekre emlékezik. Miskolczy születésének 2020-ban lesz 120., Hajnóczi születésének pedig 100. évfordulója. Az évfordulókat kutatva derült ki, hogy Majort akadémiai levelező taggá 70 évvel ezelőtt, 1949-ben választották. A fellelhető adatok alapján részlegesen rekonstruálható volt Miskolczy László hazai munkássága. Az elegáns bajai I. világháborús emlékműtől a Haditengerészeti emlékművön át néhány bérház, lakóház és középület megvalósult terveiig. A csúcspontot Miskolczy esetében feltétlenül a mátraházi kórház jelentette, a maga organikus kapcsolatai miatt. Major Máté professzor pályája tervező építészként a tatabányai élmunkás házak tervezésével 1949-ben lezárult. A két háború közötti szakmapolitikai tevékenysége professzori kinevezésének elnyerése után teljesedett ki. Építészetelméleti munkássága mind a hazai, mind pedig a nemzetközi szakirodalomban visszhangra talált. Hajnóczi Gyula az antik építészet európai jelentőségű kutatójaként és helyreállítójaként vált ismertté. Az aquincumi romkert bemutatásának és kivitelezésének tervezőjeként részesévé vált szinte valamennyi római kori emlék revitalizációjának. Építészetelméleti munkássága egy sajátos építészeti térelmélet bevezetőjének megalkotásában befejezetlen maradt, de gondolatai segítették az utódok gondolkodásának kialakulását a térfogalom megismerése területén.