{"title":"Itáliai és német építőmesterek tevékenysége a budai polgárvárosban a török kiűzése után","authors":"Ágnes Gyetvainé Balogh","doi":"10.1556/096.2022.00002","DOIUrl":null,"url":null,"abstract":"1686. évi visszavívása után a romokból és az eleinte még falusias viszonyokból lassan, majd egyre gyorsuló ütemben született újjá Buda városa. Az Udvari Kamara idegenből jött, főleg német anyanyelvű, katolikus lakosokat kezdett betelepíteni, a mestereket kedvező feltételekkel csábítva Pest-Budára.\n I. Lipót Venerio Ceresola császári építőmestert nevezte ki a budai erődítési munkálatok irányítására, aki már 1686 októberében belekezdett az újjáépítés megszervezésébe. Az ország különböző részeiből érkeztek építőmunkások, akik a kőfaragókkal társulva céhbe szerveződtek Ceresola vezetésével. A budai kőműves és kőfaragó céh 1690-ben jött létre, és működött a céhek 1872-es feloszlatásáig. E mesterek polgári kőművesmester megjelölése még más értelemmel bírt, ugyanis az építész szakmán belül ekkor a legmagasabb megszerezhető képesítés a kőművesmesterség volt, s ezt csak céhen belül és csak mestervizsgával lehetett elérni. A kőművesmester a tervezéstől a kivitelezésig jogosult volt az építés teljes folyamatának elvégzésére. Az építész vagy építőmester elnevezés csak címet jelentett, azaz hivatal- vagy rangjelző volt, mint pl. az uradalmi vagy kamarai építész címe.\n Ceresola háztulajdonos is volt Budán, ő kezdte építeni a budai városházát, melyet később a 18. század folyamán a céh több tagja is bővített vagy átépített, köztük Hölbling János, Vogl Konrád, Nöpauer Mátyás. A céh tagjai közül kiemelkedik Hölbling János, aki Ceresolához hasonlóan császári építőmester is volt, az ő egyik munkája pl. a Zeughaus kivitelezése. Nöpauer Mátyás tervezte és építette az Erdődy-palotát, ill. az ő tulajdona volt a Hess András tér 3. sz. alatti Vörös Sün vendégfogadó is.\n E céh tagjainak nevéhez az egyszerű barokk lakóépületektől kezdve templomok, kolostorok, középületek építése kötődik, nagyrészt ők építették újjá Buda városát, ami alatt nemcsak a felső város értendő, hanem a külvárosok is, ráadásul e céh mint főcéh tagjai jogosultak voltak az ország egész területén építkezni.","PeriodicalId":40047,"journal":{"name":"Epites-Epiteszettudomany","volume":"12 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0000,"publicationDate":"2022-08-30","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":"1","resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":null,"PeriodicalName":"Epites-Epiteszettudomany","FirstCategoryId":"1085","ListUrlMain":"https://doi.org/10.1556/096.2022.00002","RegionNum":0,"RegionCategory":null,"ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":null,"EPubDate":"","PubModel":"","JCR":"","JCRName":"","Score":null,"Total":0}
引用次数: 1
Abstract
1686. évi visszavívása után a romokból és az eleinte még falusias viszonyokból lassan, majd egyre gyorsuló ütemben született újjá Buda városa. Az Udvari Kamara idegenből jött, főleg német anyanyelvű, katolikus lakosokat kezdett betelepíteni, a mestereket kedvező feltételekkel csábítva Pest-Budára.
I. Lipót Venerio Ceresola császári építőmestert nevezte ki a budai erődítési munkálatok irányítására, aki már 1686 októberében belekezdett az újjáépítés megszervezésébe. Az ország különböző részeiből érkeztek építőmunkások, akik a kőfaragókkal társulva céhbe szerveződtek Ceresola vezetésével. A budai kőműves és kőfaragó céh 1690-ben jött létre, és működött a céhek 1872-es feloszlatásáig. E mesterek polgári kőművesmester megjelölése még más értelemmel bírt, ugyanis az építész szakmán belül ekkor a legmagasabb megszerezhető képesítés a kőművesmesterség volt, s ezt csak céhen belül és csak mestervizsgával lehetett elérni. A kőművesmester a tervezéstől a kivitelezésig jogosult volt az építés teljes folyamatának elvégzésére. Az építész vagy építőmester elnevezés csak címet jelentett, azaz hivatal- vagy rangjelző volt, mint pl. az uradalmi vagy kamarai építész címe.
Ceresola háztulajdonos is volt Budán, ő kezdte építeni a budai városházát, melyet később a 18. század folyamán a céh több tagja is bővített vagy átépített, köztük Hölbling János, Vogl Konrád, Nöpauer Mátyás. A céh tagjai közül kiemelkedik Hölbling János, aki Ceresolához hasonlóan császári építőmester is volt, az ő egyik munkája pl. a Zeughaus kivitelezése. Nöpauer Mátyás tervezte és építette az Erdődy-palotát, ill. az ő tulajdona volt a Hess András tér 3. sz. alatti Vörös Sün vendégfogadó is.
E céh tagjainak nevéhez az egyszerű barokk lakóépületektől kezdve templomok, kolostorok, középületek építése kötődik, nagyrészt ők építették újjá Buda városát, ami alatt nemcsak a felső város értendő, hanem a külvárosok is, ráadásul e céh mint főcéh tagjai jogosultak voltak az ország egész területén építkezni.
在1686年被夺回后,布达市从废墟和乡村条件中缓慢而加速地重生。法庭来自外国,开始主要安置讲德语的天主教居民,以有利的条件引诱大师们前往佩斯布达。利波一世任命帝国建筑师Venerio Ceresola管理布达的防御工事,后者已于1686年10月开始组织重建。来自全国各地的建筑工人来到这里,他们与石匠们一起,在塞雷索拉的领导下组建了一个行会。布达梅森和石匠协会成立于1690年,一直运作到1872年协会解散。将这些大师指定为土木泥瓦匠有着不同的含义,因为当时建筑行业的最高资格是泥瓦匠职业,而这只能在公会内部实现,而且必须通过硕士考试。泥瓦匠大师有权完成从设计到施工的整个过程。建筑师或建筑大师的名字只意味着头衔,即它是一个官方或排名指标,例如庄园或室内建筑师的头衔。Ceresola也是布达的房主,他开始建造布达市政厅,该市政厅后来建于18世纪。公会的一些成员在本世纪进行了扩张或重建,包括János Hölbling、Konrád Vogl和Mátyás Nöpauer。在公会成员中,János Hölbling脱颖而出,他和Ceresola一样,也是一位帝国建筑大师,他的作品之一是Zeughaus的建筑。Mátyás Nöpauer设计并建造了埃尔迪宫,他的财产是Hess András tér 3。该公会成员的名字与教堂、修道院、公共建筑、教堂、寺院、教堂、修道院的建造有关,其中大多数重建了布达市,这不仅意味着上城,也意味着郊区。此外,作为该公会的成员,有权在全国各地建造。
期刊介绍:
The journal publishes studies contributed by the committees of the Department of Technological Sciences of the Hungarian Academy of Sciences, on the fields of architectonics and architecture.