Stabat Mater?

A jámbor költő szekvenciájában – akárki is lett légyen, hiszen vannak, akik vitatják Jacopo da Todi szerzőségét – a keresztfa tövében álló Fájdalmas Anya leírásában János evangéliumának szavai csengenek vissza: „stabant autem iuxta crucem Iesu mater eius et soror matris eius Maria Cleopae et Maria Magdalene” A modern katolikus fordítás szerint: „Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna.” (Jn 19, 25.) A Vulgata szövege mellett alighanem a Stabat mater sok megzenésített változata is hozzájárulhatott a kép kialakulásához, amelyet irodalmi művek és képzőművészeti alkotások sokasága terjesztett el. A megrendítő jelenetet a legtöbben így látjuk magunk előtt: – Babits Mihály szavaival – „Állt az anya keservében / sírva a kereszt tövében, / melyen függött szent Fia [...]”1 De vajon mindig mindenki így képzelte el? A következőkben két irodalmi példát hozok két különböző, egymásnak részben ellentmondó leírásra: Kelemen Didák és Pázmány Péter egy-egy beszédét. Nem indokolatlan e két szerző együttes emlí tése, hiszen a régi magyar prédikációk szövegalkotási módszereit, az átvételek fajtáit keresve gyakori kettejük beszédeinek összevetése. Ezt a legtöbb példa alapján Maczák Ibolya végezte el. A feldolgozott prédikációk között szerepel Kelemen Didáknak az a munkája is, amelyiket jómagam szándékozom összehasonlítani