Hatékonyabb-e a közös nyomozócsoportban való együttműködés, ha több országot érintő bűncselekmény merül fel?

A szervezett bűnözés nagy kihívást jelent többek között hazánknak is, de a nemzetközi bűnügyi együttműködés jó lehetőséget ad arra, hogy akár több ország egységesen lépjen fel ellene. Ahhoz, hogy a nyomozó hatóságok a nemzeti határokon átnyúló bűncselekmények ellen is hatékonyan tudjanak fellépni, ismerniük és a gyakorlatban is alkalmazniuk kell a rendelkezésre álló proaktív eszközöket. Az egyik ilyen proaktív eszköz a közös nyomozócsoport, amelynek alkalmazása felmerülhet, ha a több tagállamra is kiterjedő bűncselekmény különösen bonyolult, vagy több tagállam folytat büntetőeljárást a bűncselekmény miatt. A kutatás tárgya és egyben a kutatási kérdés is, hogy a közös nyomozócsoportban való együttműködés elengedhetetlen-e bizonyos esetekben? A másik fontos eleme a vizsgálatnak, hogy a közös nyomozócsoport alkalmazásának előnyeit és további lehetőségeit felismeri-e hazánkban a rendészet és az igazságszolgáltatás, illetve a leplezett eszköz alkalmazása szükséges-e ennek során? A tanulmányban konkretizálom a közös nyomozócsoport előnyeit, kitekintést téve a Covid–19-járványra, illetve megvizsgálom félig strukturált interjúkon keresztül, hogy a gyakorlatban felismerhetők-e azok az előfeltételek, indokok, amelyek alapján felállítják a közös nyomozócsoportokat. A kutatás célja, hogy mind a rendészetben, mind az igazságszolgáltatásban dolgozó gyakorlati szakemberek felismerjék ennek a proaktív együttműködési eszköznek a pozitívumait.