Gondolatok a baranyai településtörténeti kiadványokról, 1990-2002 : (A baranyai helytörténetírás műhelyeiről)

Abstract

A TÖBB MINT EGY ÉVTIZEDNYI időszakot felölelő gazdag baranyai helytörténeti irodalomról korántsem átfogó és értékelő elemzésre, csupán ismertetésre, néhány, általam fontosnak tartott észrevétel közvetítésére vállalkozhattam. Mégis remélem, hogy ezek az észrevételek kellő tájékoztatást adhatnak a napjainkban is folyamatosan változó és bő­ vülő baranyai helytörténeti kiadványok szellemi hátteréről, színvonaláról. Megyénk tudvalévőén élen járt a helytörténeti tradíciók megteremtésében, a lokálpatriotizmust szolgáló honismereti mozgalom és a községi krónikaírás szerteágazó formáinak életre hívásában. A baranyai honismereti mozgalom fénykorában, az 1980-as években sem szervezeteinek számarányával, hanem eredményeivel hívta fel magára a figyelmet.1 A mintegy húsz különböző szervezet (várbaráti kör, hagyományápoló szervezet, iskolai és községi hon­ ismereti kör) a tárgyi és szellemi értékek gyűjtésével, a hagyományok ápolá­ sával sajátságos értékteremtő munkát végzett. Ezen munka eredményeként alakultak ki a helytörténeti gyűjtemények Szentlőrincen, Sellyén, Mecseknádasdon, Ófalun, Szederkényben és másutt, s gazdagodott a helyismereti irodalom. A másik jelentős baranyai kezdeményezés, a községi krónikaírói mozga­ lom elsősorban a történeti események rögzítésére vállalkozott. A megyei helytörténetírás máig egyedinek mondható forrásanyaga nem alulról jövő kezdeményezésként jött létre: a Baranya Megyei Tanács Elnökének 1971-es utasítását követően szerveződött meg a krónikaíró mozgalom.1 2 1972-től 1990-ig, tehát az úgynevezett tanácskorszak megszűnéséig mint­ egy kötelező jelleggel készültek a falvakról az írásos beszámolók, összesíté-