„A sírok nem némák…” László Gyula régészeti tevékenysége Erdélyben

Abstract

László Gyula (1910–1998), a 20. századi magyar régészet kiemelkedő alakjának 1940–1949 közötti kolozsvári évtizede tudományos munkásságának legmeghatározóbb korszaka volt. A magyarországi régészetben napjainkban is használt módszertani újításait, tudományos nézeteit a Szamos-parti városban fogalmazta meg elsőként, és bár tovább finomított rajtuk, élete végéig kitartott mellettük. Hipotéziseit, köztük a hun-magyar rokonságról vallott feltevését vagy a kettős (többes) honfoglalás elméletét ma már az archeogenetikai vizsgálatok is megerősítik, temetőelemzési módszere és a régészeti néprajz elve pedig alapvetőnek számít a hazai kutatásokban. Jelen dolgozat László Gyula kolozsvári évtizedének régészeti tevékenységét tekinti át, amelynek nemcsak tudományos jelentősége kiemelkedő, hanem szorosan összefügg a második bécsi döntés utáni erdélyi magyar tudománypolitikai törekvésekkel is.