Tanulmányom Buday György hozzájárulását mutatja be az 1937-es nemzetközi dudari falukutatáshoz. Buday személyesen ugyan nem vett részt ezen eseményen, de annak előkészítésében jelentős szerepet játszott, majd angliai emigrációja során a kutatási anyagok feldolgozásában is közreműködött. A Szegedi Fiatalok és az angliai kutatócsoport tagjaival kialakult kapcsolatok Buday személyes élettörténetének is részévé váltak. Évtizedeken keresztül Buday egyfajta közvetítő szerepet is betöltött az Institute of Sociology és a Művészeti Kollégium tagjai között. Végül ahhoz is hozzájárult, hogy a dudari falukutatás emléke több évtizedes hallgatás után az 1970-es évek elején visszakerüljön a hazai közbeszédbe, és fokozatosan elfoglalhassa helyét a ’30-as évek magyarországi falukutatásainak sorában.
{"title":"Buday György és az 1937-es dudari falukutatás","authors":"Gyula Lencsés","doi":"10.57047/dolg-2017-15","DOIUrl":"https://doi.org/10.57047/dolg-2017-15","url":null,"abstract":"Tanulmányom Buday György hozzájárulását mutatja be az 1937-es nemzetközi dudari falukutatáshoz. Buday személyesen ugyan nem vett részt ezen eseményen, de annak előkészítésében jelentős szerepet játszott, majd angliai emigrációja során a kutatási anyagok feldolgozásában is közreműködött. A Szegedi Fiatalok és az angliai kutatócsoport tagjaival kialakult kapcsolatok Buday személyes élettörténetének is részévé váltak. Évtizedeken keresztül Buday egyfajta közvetítő szerepet is betöltött az Institute of Sociology és a Művészeti Kollégium tagjai között. Végül ahhoz is hozzájárult, hogy a dudari falukutatás emléke több évtizedes hallgatás után az 1970-es évek elején visszakerüljön a hazai közbeszédbe, és fokozatosan elfoglalhassa helyét a ’30-as évek magyarországi falukutatásainak sorában.","PeriodicalId":371685,"journal":{"name":"Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából","volume":"47 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"127133537","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
László Gyula (1910–1998), a 20. századi magyar régészet kiemelkedő alakjának 1940–1949 közötti kolozsvári évtizede tudományos munkásságának legmeghatározóbb korszaka volt. A magyarországi régészetben napjainkban is használt módszertani újításait, tudományos nézeteit a Szamos-parti városban fogalmazta meg elsőként, és bár tovább finomított rajtuk, élete végéig kitartott mellettük. Hipotéziseit, köztük a hun-magyar rokonságról vallott feltevését vagy a kettős (többes) honfoglalás elméletét ma már az archeogenetikai vizsgálatok is megerősítik, temetőelemzési módszere és a régészeti néprajz elve pedig alapvetőnek számít a hazai kutatásokban. Jelen dolgozat László Gyula kolozsvári évtizedének régészeti tevékenységét tekinti át, amelynek nemcsak tudományos jelentősége kiemelkedő, hanem szorosan összefügg a második bécsi döntés utáni erdélyi magyar tudománypolitikai törekvésekkel is.
{"title":"„A sírok nem némák…” László Gyula régészeti tevékenysége Erdélyben","authors":"Gabriella M. Lezsák","doi":"10.57047/dolg-2017-20","DOIUrl":"https://doi.org/10.57047/dolg-2017-20","url":null,"abstract":"László Gyula (1910–1998), a 20. századi magyar régészet kiemelkedő alakjának 1940–1949 közötti kolozsvári évtizede tudományos munkásságának legmeghatározóbb korszaka volt. A magyarországi régészetben napjainkban is használt módszertani újításait, tudományos nézeteit a Szamos-parti városban fogalmazta meg elsőként, és bár tovább finomított rajtuk, élete végéig kitartott mellettük. Hipotéziseit, köztük a hun-magyar rokonságról vallott feltevését vagy a kettős (többes) honfoglalás elméletét ma már az archeogenetikai vizsgálatok is megerősítik, temetőelemzési módszere és a régészeti néprajz elve pedig alapvetőnek számít a hazai kutatásokban. Jelen dolgozat László Gyula kolozsvári évtizedének régészeti tevékenységét tekinti át, amelynek nemcsak tudományos jelentősége kiemelkedő, hanem szorosan összefügg a második bécsi döntés utáni erdélyi magyar tudománypolitikai törekvésekkel is.","PeriodicalId":371685,"journal":{"name":"Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából","volume":"153 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"122200119","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Roska Márton régész (1880–1961) életútja a 20. századi Magyarország tragikus sorsával forrt egybe. A kolozsvári régészeti iskola alapítója, Pósta Béla tanítványaként lett a kolozsvári egyetem magántanára, a trianoni diktátum, majd a II. világháború után kétszer is megérte a román impériumváltást, kétszer volt kénytelen elhagyni szülőföldjét, mivel a román hatóságok börtönbüntetéssel fenyegető eljárást folytattak ellene, a kommunizmus alatt pedig Magyarországon bebörtönözték. Az örmény származású tudós önként osztozott a korszak legkiválóbb magyar embereinek sorsában, az általa képviselt és igaznak vélt ügyekért a legvégsőkig kiállt, ami a tudományos munkájára is vonatkozik. Az alábbiakban Roska Márton életútjából a „visszatért Észak-Erdély” alatti, kolozsvári iskolateremtő tevékenységét foglalom össze, bemutatva azokat a tanártársakat és tanítványokat is, akik kulcsszerepet töltöttek be a Roska-iskola megalapozásában. Nem rajtuk múlt, hanem a körülményeken, hogy a kolozsvári régészeti iskola Roska-korszaka nem tölthette be hivatását, erőfeszítésük viszont példaként szolgálhat a kései utódoknak.
{"title":"Roska Márton a kolozsvári egyetem Ősrégészeti Tanszéke élén (1940–1945) : Tanártársak, tanítványok","authors":"Gabriella M. Lezsák","doi":"10.57047/dolg-2017-22","DOIUrl":"https://doi.org/10.57047/dolg-2017-22","url":null,"abstract":"Roska Márton régész (1880–1961) életútja a 20. századi Magyarország tragikus sorsával forrt egybe. A kolozsvári régészeti iskola alapítója, Pósta Béla tanítványaként lett a kolozsvári egyetem magántanára, a trianoni diktátum, majd a II. világháború után kétszer is megérte a román impériumváltást, kétszer volt kénytelen elhagyni szülőföldjét, mivel a román hatóságok börtönbüntetéssel fenyegető eljárást folytattak ellene, a kommunizmus alatt pedig Magyarországon bebörtönözték. Az örmény származású tudós önként osztozott a korszak legkiválóbb magyar embereinek sorsában, az általa képviselt és igaznak vélt ügyekért a legvégsőkig kiállt, ami a tudományos munkájára is vonatkozik. Az alábbiakban Roska Márton életútjából a „visszatért Észak-Erdély” alatti, kolozsvári iskolateremtő tevékenységét foglalom össze, bemutatva azokat a tanártársakat és tanítványokat is, akik kulcsszerepet töltöttek be a Roska-iskola megalapozásában. Nem rajtuk múlt, hanem a körülményeken, hogy a kolozsvári régészeti iskola Roska-korszaka nem tölthette be hivatását, erőfeszítésük viszont példaként szolgálhat a kései utódoknak.","PeriodicalId":371685,"journal":{"name":"Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából","volume":"24 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"131995483","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Kutatásunk az apátságtól mintegy 15 kilométerre fekvő kajántói birtokok tájhasználatára összpontosít. Az írott források alapján a kajántói völgyben legalább öt település, telek vagy birtokrész tartozott az apátsághoz (Kajántó, Máriatelke, Tiburcztelke, Szilvástelek, Bőnye/Benye). E birtoktömb központja valószínűleg a legnagyobb kiterjedésű Kajántó volt, köréje csoportosult a többi telek. A szórványos forrásadottságoknak és hiányos régészeti kutatásoknak tulajdoníthatóan vizsgálatainkat az írott források, régi és modern térképek bevonásával, a helynevek segítségével, valamint terepbejárási adatok alapján végeztük. Az összegyűjtött adatok alapján sikeresen azonosítottuk Kajántó északi határrészét és kisebb részeket a település nyugati és keleti határából. A terület tájhasználatát csak részben sikerült tisztáznunk, mindazonáltal azonosítottunk telkeket, utakat, szántókat, szénafüveket, erdőket és egy nagy kiterjedésű mocsaras területet, ahol valamikor halastavak is léteztek.
{"title":"Tájhasználat a kolozsmonostori bencés apátság Kajántó-völgyi birtokain","authors":"Ünige Bencze, Oana Toda","doi":"10.57047/dolg-2015-04","DOIUrl":"https://doi.org/10.57047/dolg-2015-04","url":null,"abstract":"Kutatásunk az apátságtól mintegy 15 kilométerre fekvő kajántói birtokok tájhasználatára összpontosít. Az írott források alapján a kajántói völgyben legalább öt település, telek vagy birtokrész tartozott az apátsághoz (Kajántó, Máriatelke, Tiburcztelke, Szilvástelek, Bőnye/Benye). E birtoktömb központja valószínűleg a legnagyobb kiterjedésű Kajántó volt, köréje csoportosult a többi telek. A szórványos forrásadottságoknak és hiányos régészeti kutatásoknak tulajdoníthatóan vizsgálatainkat az írott források, régi és modern térképek bevonásával, a helynevek segítségével, valamint terepbejárási adatok alapján végeztük. Az összegyűjtött adatok alapján sikeresen azonosítottuk Kajántó északi határrészét és kisebb részeket a település nyugati és keleti határából. A terület tájhasználatát csak részben sikerült tisztáznunk, mindazonáltal azonosítottunk telkeket, utakat, szántókat, szénafüveket, erdőket és egy nagy kiterjedésű mocsaras területet, ahol valamikor halastavak is léteztek.","PeriodicalId":371685,"journal":{"name":"Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából","volume":"133 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"127547139","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
K. Frauhammer, Valéria Kulcsár, Katalin Pintér-Nagy, András Simon
{"title":"Buday-emlékév 2017","authors":"K. Frauhammer, Valéria Kulcsár, Katalin Pintér-Nagy, András Simon","doi":"10.57047/dolg-2017-02","DOIUrl":"https://doi.org/10.57047/dolg-2017-02","url":null,"abstract":"","PeriodicalId":371685,"journal":{"name":"Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából","volume":"1 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"128945291","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A tanulmány Szatmár vármegye egykori székházának több szakaszra tagolódó építéstörténetét mutatja be. Jórészt levéltári forrásokra alapozva ismerteti az építkezések előzményeit, kitérve az első székházra, majd a jelenlegi épület közvetlen elődjére, utóbbi tervezett átalakításaira, az 1834-es földrengést követő újjáépítésére, majd a múlt század elején folyó utolsó nagy átépítésre, melynek során az együttes elnyerte mai kiképzését. Emellett rövid betekintést nyújt a Szatmár és Nagykároly között fennálló, a székhelyet illető versengés történetébe, mely végigkísérte a székház történetét, de ismerteti a főépület belső elrendezését, az épületben kialakított levéltárat, könyvtárat és múzeumot, valamint a díszteremben található portrégalériát is.
{"title":"Szatmár vármegye nagykárolyi székháza","authors":"J. Bara","doi":"10.57047/dolg-2015-06","DOIUrl":"https://doi.org/10.57047/dolg-2015-06","url":null,"abstract":"A tanulmány Szatmár vármegye egykori székházának több szakaszra tagolódó építéstörténetét mutatja be. Jórészt levéltári forrásokra alapozva ismerteti az építkezések előzményeit, kitérve az első székházra, majd a jelenlegi épület közvetlen elődjére, utóbbi tervezett átalakításaira, az 1834-es földrengést követő újjáépítésére, majd a múlt század elején folyó utolsó nagy átépítésre, melynek során az együttes elnyerte mai kiképzését. Emellett rövid betekintést nyújt a Szatmár és Nagykároly között fennálló, a székhelyet illető versengés történetébe, mely végigkísérte a székház történetét, de ismerteti a főépület belső elrendezését, az épületben kialakított levéltárat, könyvtárat és múzeumot, valamint a díszteremben található portrégalériát is.","PeriodicalId":371685,"journal":{"name":"Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából","volume":"5 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"130630861","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A Kolozsvárról áttelepült és az egyetemen tanszéket kapott Buday Árpád életmódjába pillanthatunk be a lakást bemutató fényképek és Buday Árpád halálakor készült hagyatéki leltár alapján. Kivételes lehetőség e két forrás együttes tanulmányozása. A szegedi múzeumban lévő fényképek és a levéltári anyag segítségével sokoldalú képet rajzolhatunk a két világháború közti értelmiségi család életkörülményeiről, gazdasági helyzetéről, mentalitásáról, szokás- és ízléskultúrájáról.
Árpád Buday 从克卢日-纳波卡搬到这里并成为大学教授，公寓的照片和Árpád Buday 的财产清单让我们了解到 Árpád Buday 的生活方式。将这两份资料放在一起研究是一次难得的机会。塞格德博物馆中的照片和档案资料从多方面展示了这个知识分子家庭在两次世界大战期间的生活条件、经济状况、心态、习俗和品味文化。
{"title":"A Buday család életvitele Szegeden","authors":"Irén Fári","doi":"10.57047/dolg-2017-08","DOIUrl":"https://doi.org/10.57047/dolg-2017-08","url":null,"abstract":"A Kolozsvárról áttelepült és az egyetemen tanszéket kapott Buday Árpád életmódjába pillanthatunk be a lakást bemutató fényképek és Buday Árpád halálakor készült hagyatéki leltár alapján. Kivételes lehetőség e két forrás együttes tanulmányozása. A szegedi múzeumban lévő fényképek és a levéltári anyag segítségével sokoldalú képet rajzolhatunk a két világháború közti értelmiségi család életkörülményeiről, gazdasági helyzetéről, mentalitásáról, szokás- és ízléskultúrájáról.","PeriodicalId":371685,"journal":{"name":"Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából","volume":"23 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"126648141","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Buday György grafikus, fametsző, díszlettervező, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának vezetője és Bauer Lilla pályakezdő mozdulatművész 1933 augusztusában találkoztak először Szegeden. 1937-ig tartó szerelmük Buday fametszőművészetében új, intenzív korszakot nyitott. Bauer Lilla – kisebb megszakításokkal – 1934-től haláláig Angliában élt, így személye és művészete itthon kevéssé ismert. Az életrajzi vázlat – Buday hozzá írott levelei és a korabeli sajtó segítségével – pályafutásának rövid hazai szakaszát mutatja be.
{"title":"„...mi ketten rettentő veszedelmesek vagyunk egyik a másra...” Buday György szerelme: Bauer Lilla : Életrajzi vázlat","authors":"K. Varga","doi":"10.57047/dolg-2017-14","DOIUrl":"https://doi.org/10.57047/dolg-2017-14","url":null,"abstract":"Buday György grafikus, fametsző, díszlettervező, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának vezetője és Bauer Lilla pályakezdő mozdulatművész 1933 augusztusában találkoztak először Szegeden. 1937-ig tartó szerelmük Buday fametszőművészetében új, intenzív korszakot nyitott. Bauer Lilla – kisebb megszakításokkal – 1934-től haláláig Angliában élt, így személye és művészete itthon kevéssé ismert. Az életrajzi vázlat – Buday hozzá írott levelei és a korabeli sajtó segítségével – pályafutásának rövid hazai szakaszát mutatja be.","PeriodicalId":371685,"journal":{"name":"Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából","volume":"124 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"133614593","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Buday Árpád (1879–1937) Pósta Béla saját nevelésű munkatársai sorában a legelső. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület választmánya a másodéves diákot 1899. október 1-jei hatállyal az Érem- és Régiségtár szakdíjnokává, 1900. április 1-jétől pedig első gyakornokává választotta. 1901-ben mint negyedéves hallgatót a régészeti intézet megbízott tanársegédévé választották. 1903-ban történelem–latin szakos tanári oklevelet szerzett. 1906-ban az egyetemi intézethez és az egyesületi tárakhoz szolgálattételre berendelt okleveles középiskolai tanárrá nevezték ki. A következő évben summa cum laude fokozattal régészet fő- és ókori történelem, művészettörténelem mellékszakokból bölcsészdoktorrá avatták. 1911-ben magántanári képesítést szerzett, 1917-ben pedig címzetes nyilvános rendkívüli tanárrá nevezték ki. Szakkörökben úgy tekintettek rá, mint egy hamarosan létesítendő egyetemes ókori történeti és régészeti tanszék vezetői tisztének várományosára. Pósta a provinciális római élet, a Torma Károly által elindított limeskutatás felé irányította tanítványa lépteit. Itthoni felkészülését külföldi tanulmányokkal mélyítette el. Pósta halála után az EME választmánya őt bízta meg az Érem- és Régiségtár igazgatásával. 1924-ben Szegedre költözött, amelynek egyetemén mestere szellemében elindította a régészképzést. Ám választott kutatási területétől elszakadt.
{"title":"Buday Árpád készülése a szegedi hivatására","authors":"Zoltán Vincze","doi":"10.57047/dolg-2017-04","DOIUrl":"https://doi.org/10.57047/dolg-2017-04","url":null,"abstract":"Buday Árpád (1879–1937) Pósta Béla saját nevelésű munkatársai sorában a legelső. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület választmánya a másodéves diákot 1899. október 1-jei hatállyal az Érem- és Régiségtár szakdíjnokává, 1900. április 1-jétől pedig első gyakornokává választotta. 1901-ben mint negyedéves hallgatót a régészeti intézet megbízott tanársegédévé választották. 1903-ban történelem–latin szakos tanári oklevelet szerzett. 1906-ban az egyetemi intézethez és az egyesületi tárakhoz szolgálattételre berendelt okleveles középiskolai tanárrá nevezték ki. A következő évben summa cum laude fokozattal régészet fő- és ókori történelem, művészettörténelem mellékszakokból bölcsészdoktorrá avatták. 1911-ben magántanári képesítést szerzett, 1917-ben pedig címzetes nyilvános rendkívüli tanárrá nevezték ki. Szakkörökben úgy tekintettek rá, mint egy hamarosan létesítendő egyetemes ókori történeti és régészeti tanszék vezetői tisztének várományosára. Pósta a provinciális római élet, a Torma Károly által elindított limeskutatás felé irányította tanítványa lépteit. Itthoni felkészülését külföldi tanulmányokkal mélyítette el. Pósta halála után az EME választmánya őt bízta meg az Érem- és Régiségtár igazgatásával. 1924-ben Szegedre költözött, amelynek egyetemén mestere szellemében elindította a régészképzést. Ám választott kutatási területétől elszakadt.","PeriodicalId":371685,"journal":{"name":"Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából","volume":"74 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"129268469","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A historizmus építészeti pályázatai között különleges csoportba tartoznak a szakrális épületek, a pályázatok meghirdetői ugyanis közösségük identitásának kifejeződését is látták e legfontosabb középületükben. A 19. század végére egyre gyakrabban határozták el kisebb közösségek is, hogy a legjobb építészeti terv megtalálására versenyt hirdetnek. Vinga városa 1886-ban hirdetett pályázatot római katolikus templomának tervezésére, melyről az építészeti közélet legfontosabb orgánuma, az Építési Ipar is beszámolt. Vinga esetében az identitás témáján és a korabeli pályáztatási eljárás jellegzetességein túl a historizmus meghatározó kérdését, a stílust is vizsgálhatjuk, a kereszténységhez asszociatív értékében közelebb álló neogótika térhódítását tapasztalva.
{"title":"A bolgár ajkú magyarok legnagyobb temploma : A vingai római katolikus templom építészeti tervpályázata","authors":"Nóra Németh, Katalin Marótzy","doi":"10.57047/dolg-2015-07","DOIUrl":"https://doi.org/10.57047/dolg-2015-07","url":null,"abstract":"A historizmus építészeti pályázatai között különleges csoportba tartoznak a szakrális épületek, a pályázatok meghirdetői ugyanis közösségük identitásának kifejeződését is látták e legfontosabb középületükben. A 19. század végére egyre gyakrabban határozták el kisebb közösségek is, hogy a legjobb építészeti terv megtalálására versenyt hirdetnek. Vinga városa 1886-ban hirdetett pályázatot római katolikus templomának tervezésére, melyről az építészeti közélet legfontosabb orgánuma, az Építési Ipar is beszámolt. Vinga esetében az identitás témáján és a korabeli pályáztatási eljárás jellegzetességein túl a historizmus meghatározó kérdését, a stílust is vizsgálhatjuk, a kereszténységhez asszociatív értékében közelebb álló neogótika térhódítását tapasztalva.","PeriodicalId":371685,"journal":{"name":"Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából","volume":"31 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"133057400","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
京公网安备 11010802042870号
京ICP备2023020795号-1
扫码关注我们
求助内容：
应助结果提醒方式：