{"title":"A kegyúri jog és a térítő földesúri ellenreformáció lehetőségei","authors":"Zoltán Borbély","doi":"10.54231/etszemle.2021.4.2","DOIUrl":null,"url":null,"abstract":"Az 1608. évi vallásszabadság törvénye és a Wesselényi-féle összeesküvés (1664-1671) közötti időszakot a „hittérítő földesúri ellenreformáció” felfogása jellemezte, amely alakította az erőviszonyokat a növekvő katolikus vallás és a protestáns egyházak között. Ebben az időszakban a földesurak békés (vagy kevésbé békés) eszközökkel megpróbálták jobbágyaikat saját vallásukra téríteni, ahol a „jus patronatus” segített nekik. Tanulmányomban két északkelet -magyarországi település (oppidum) vallási életét és az azokat befolyásoló tényezőket elemzem. A kérdés mikrotörténeti elemzésének eredményeként rámutatok a kálvinista pártfogó rendszer nagy jelentőségére, amely nagyon erős társadalmi struktúrát alakított ki. Ez a szerkezet tovább élt, amikor a földesurak áttértek a katolikus vallásba. Ebben a helyzetben több vallásbeli konfliktus alakult ki a katolikus és a protestáns prédikátorok között. A protestáns prédikátorok jutalma és kiváltságai megvédték a nemes vármegyét, ahol a legmeghatározóbb hatalom a protestáns nemesek szövetsége volt. Ez a szövetség sikeres volt a magyar diéták politikai akaratteremtési folyamataiban, és ennek eredményeképpen alakult ki a gyóntatási rend mint a korporativitás különleges típusa.","PeriodicalId":153424,"journal":{"name":"Egyháztörténeti Szemle","volume":"1 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0000,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":"0","resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":null,"PeriodicalName":"Egyháztörténeti Szemle","FirstCategoryId":"1085","ListUrlMain":"https://doi.org/10.54231/etszemle.2021.4.2","RegionNum":0,"RegionCategory":null,"ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":null,"EPubDate":"","PubModel":"","JCR":"","JCRName":"","Score":null,"Total":0}
引用次数: 0
Abstract
Az 1608. évi vallásszabadság törvénye és a Wesselényi-féle összeesküvés (1664-1671) közötti időszakot a „hittérítő földesúri ellenreformáció” felfogása jellemezte, amely alakította az erőviszonyokat a növekvő katolikus vallás és a protestáns egyházak között. Ebben az időszakban a földesurak békés (vagy kevésbé békés) eszközökkel megpróbálták jobbágyaikat saját vallásukra téríteni, ahol a „jus patronatus” segített nekik. Tanulmányomban két északkelet -magyarországi település (oppidum) vallási életét és az azokat befolyásoló tényezőket elemzem. A kérdés mikrotörténeti elemzésének eredményeként rámutatok a kálvinista pártfogó rendszer nagy jelentőségére, amely nagyon erős társadalmi struktúrát alakított ki. Ez a szerkezet tovább élt, amikor a földesurak áttértek a katolikus vallásba. Ebben a helyzetben több vallásbeli konfliktus alakult ki a katolikus és a protestáns prédikátorok között. A protestáns prédikátorok jutalma és kiváltságai megvédték a nemes vármegyét, ahol a legmeghatározóbb hatalom a protestáns nemesek szövetsége volt. Ez a szövetség sikeres volt a magyar diéták politikai akaratteremtési folyamataiban, és ennek eredményeképpen alakult ki a gyóntatási rend mint a korporativitás különleges típusa.