Irodalmi minták és hatások II. Mehmed drinápolyi beszédében

Abstract

E tanulmány bemutatja, hogy az egyik utolsó bizánci történetíró, Michaél Kritobulos hogyan alkalmazta az irodalmi utánzás eszközét II. Mehmed szultán drinápolyi beszédében. Megpróbálja feltárni a beszédben olvasható hosszabb történeti ekphrasis irodalmi mintáit és szerepét, majd az orációban található rejtett történetírói reflexiókat vizsgálja. Közismert tény, hogy a klasszikus szerzők történeti szereplőik beszédeiben számos alkalommal implicit módon saját nézeteiket szólaltatják meg a történelemről és a történeti megismerésről. Mehmed beszédének egyes mondatai arra utalnak, hogy e jelenség nemcsak a klasszikus, de a késő bizánci történetírásban is felfedezhető.