Az alapellátás szerepe a diabeteses láb szindróma diagnosztikájában és kezelésében

Abstract

Magyarországon a major amputációk száma mintegy két és félszeresen haladja meg a nyugat-európai átlagot. Az amputált betegek fele cukorbeteg. A diabeteses lábszövődmények patomechanizmusa összetett: az okok közül a diabeteses neuropathia, a perifériás érszűkület, a láb statikai és dinamikai változásai, a külső trauma és a fertőzés szerepe emelhető ki. Ezek egy adott beteg esetén egymással különböző mértékben kombinálva vannak jelen. A nemzetközi tapasztalatok szerint a teljes cukorbeteg népesség rendszeres szűrésével azonosíthatók a veszélyeztetett egyének, akiknek szervezett gondozása jelentősen csökkenti az évente kialakuló új lábsebek számát. A diabeteses lábszövődmények eredményes ellátásának feltétele, hogy a végtagi ischaemia és az infekció kezelése, a konzervatív sebészeti beavatkozások és a láb tehermentesítése egyidejűen megvalósuljon. Hazánkban a jövő megkerülhetetlen feladatai közé tartozik a podiáterek bevonása a betegek gondozásába és a multidiszciplináris munkacsoportok országos hálózatának kialakítása annak érdekében, hogy a diabeteses betegek körében csökkenjen az alsó végtagi amputációk száma.