A méhnyakrák epidemiológiai mutatói 2000–2019 között Magyarországon megfigyelhető változásának elemzése nemzetközi összevetéssel

Abstract

A méhnyakrák egy ma már megelőzhető, mégis az európai átlagnál magasabb mortalitási rátát mutató betegség Magyarországon. Kutatásunk célja a hazai méhnyakszűréshez köthető mutatók vizsgálata hazai és nemzetközi viszonylatban. Kvantitatív, retrospektív kutatást végeztünk. Adataink az OECD Health Statistics, a Nemzeti Rák­regiszter és a Központi Statisztikai Hivatal adatbázisából származnak a 2000–2019 kö­zötti időintervallumban. Az OECD tagállamok tekintetében a 100 ezer főre vetített, standardizált halálozási arányszámot és a szűrésen való részvételi arányt (%) válogattuk le. Kétmintás t-próbát, lineáris- és β-regressziót, valamint Pearson-féle korreláció­analízist számoltunk, továbbá kétlépcsős klasz­terelemzést végeztünk (IBM-SPSS 25.0; STATA 14.2). A méhnyakrák prevalen­ciája 2000-ben 30,2/100 ezer fő volt, ami 2019-ben 20,1/100 ezer főre esett vissza. 2010-ben volt a legkisebb a méhnyakrák előfordulási gyakorisága (18,5/100 ezer fő). Hazánkban a szűrővizsgálatokon való részvételi arány 2006-ban 47,2% volt, és az évek során folyamatosan csökkent, 2019-ben a 20–69 éveseknek már csupán a 30,2%-a jelent meg szűrésen. 2019-ben Magyarországon 6,0/100 ezer fő volt a halálozási ráta, ami a 2000-es értéknél 30,2%-kal kisebb, azonban az európai átlagnál (3,8/100 ezer fő) még mindig nagyobb. Kutatásunk során megállapítottuk, hogy amelyik országban többen vettek részt a méhnyakszűrésen, ott a 2019-es év adatai alapján (r = –0,697; p = 0,017) kevesebben haltak meg méhnyakrákban. Magyarországon továbbra is kihívást jelent a magasabb részvételi arány elérése a méhnyakszűrésen, ugyanakkor csökkent a mortalitás mértéke. A lakosság egészségtudatosságának növelésére irányuló intézkedések mellett a szolgáltatói oldal szerepének fontosságát és an­nak lehetőségeit is szükséges tudato­sítani egy még eredményesebb szűrő­prog­ram érdekében.