Trójai faló: Korlátok és autonómiára törekvés a decentralizációs folyamatokban

Abstract

Az autonómiára való törekvés németországi és franciaországi vizsgálata volt az egyik fő témája annak a kutatásnak, amely a recenzált könyv alapjául szolgált. A kötetből – amelynek szerzője Claire Dupuy az összehasonlító politika professzora a belgiumi Louvaini Egyetemen – leginkább azt tudhatjuk meg, hogyan eredményezhet regionális autonómia politikai konvergenciát. Az elemzésben a területi politika regionalizmussal való kapcsolódási területe különösen hangsúlyos szerepet kap. Ez a típusú közpolitika céljait tekintve elsősorban azt hivatott feltárni, hogy egy állam vagy egy közösség térbeli strukturáltsága milyen irányelvek szerint, milyen intézményi felépítésben valósul meg; benne a gazdasági típusú célok mellett a méltányosság és fenntarthatóság is meghatározó szerepet kap. A modern államban a területrendszer alakulásába történő központi beavatkozás társadalmi célok megvalósítását is szolgálja, ugyanakkor ebben a folyamatban kiemelt szerepe van az aktorok együttműködésének, kapcsolatrendszerének és tevékenységeiknek (Rechnitzer–Smahó 2016), amely tényezőkre jelen kötet is kitér. A kutatás az 1970-es évektől 2008-ig tartó időszakot vizsgálta, de a szerző bizonyos előzményekre is kitér. Hagyományosan az 1950-es, 1960-as éveket tekintik a posztindusztriális időszak kezdetének, amelyet nem csupán a foglalkoztatás területén bekövetkező változások jellemeznek, hanem amely a társadalom szerkezetére is jelentős hatást gyakorol. Ezek a globalizáció kezdetét is jelentő évek az oktatásban is változásokat idéznek elő. Megjelenik az élethosszig tartó tanulás eszméje, átalakul a szakképzés, elindul a felsőoktatás expanziója. A folyamat az 1970-es években szakad meg, amikor a gazdasági föllendülést visszaesés követi (lásd pl. Polónyi 2018). A felsőoktatás tömegesedésének folyamata azonban töretlen marad: a demokratizálódási folyamat az oktatásban is megjelenik, az esélyegyenlőség megteremtése egyre