A hazai cigányság területitársadalmi megjelenítése a tankönyvekben.

Abstract

„A roma kultúra reprezentációja a tartalomszabályozók, tartalomhordozók körében, valamint ezek fejlesztési lehetőségei” című kutatás során azt vizsgáltuk, hogy a közoktatásban a környezetismeret, a természetismeret és a földrajz tanításához a választható tankönyvek listáján szereplő tananyaghordozók a hazai nemzetiségekről, fókuszáltan a cigány, roma népességről tartalmaznak-e olyan releváns információkat, amelyek a Nemzeti alaptanterv (NAT), a Kerettantervek, illetve az ezekre épülő helyi tantervek előírásai szerint kötelező elemei lennének az egyes évfolyamok ismeretanyagának. (Ld. még Orsós 2015, 2016; Cserti Csapó 2016; Andl–Cserti 2017.) Áttekintettük a témakörben született korábbi eredményeket is (Terestyéni 2005; Balázs et al. 2014; Binder–Pálos 2016). A tankönyvek első vizsgálata nagyon negatív tapasztalatokkal zárult. A választható tankönyvek elvétve tartalmaztak a nemzetiségekről információkat, a cigánysággal kapcsolatban még inkább érezhető volt ez a negligálás. Bár mindegyik tantárgy alkalmas arra, hogy a nemzeti kisebbségekkel szembeni tartalmi és érzékenyítési elvárásoknak eleget tegyen. A tankönyvek közül néhányban jelentek meg tartalmak, de ezek kivétel nélkül vagy pontatlanok, vagy inkább a sztereotipikus gondolkodás veszélyét rejtették. Az is világossá vált, mennyire nehéz feladat a tankönyvszerző számára, hogy egyszerre feleljen meg minden elvárásnak. (Ld. Dárdai 2002; Balázs et al. 2017.) A tanulmány reflektál arra, mit és hogyan lehet tanítani abból a „megrendelői csomagból”, amit a hazai oktatáspolitika előír a hazai nemzetiségek – köztük a roma, cigány népesség – társadalmi-gazdasági-területi megközelítésével kapcsolatban.