Böjt és böjtszegés a reformkorban

A 19. század első felében az év napjainak majdnem felében, mintegy 150 napon valamilyen minőségi és mennyiségi étkezési korlátozás volt érvényben, vagyis szigorú böjtös vagy enyhébb absztinenciális napot kellett tartani a katolikus egyház előírásai szerint. Azonban ekkor már a felvilágosodás eszméinek elterjedése miatt és egyéb, gyakorlati okokból a hívek egyre jobban elhanyagolták a böjti elő­írásokat. A papság elsősorban a korabeli katolikus sajtóban küzdött a negatív tendencia ellen, a böjt üdvös hatásait hangsúlyozva, de ez már kevésnek bizonyult. Ezért 1848-ban már megjelent egy egészen más megoldási javaslat: a tervbe vett nemzeti zsinat előkészítő munkálatai során sokan javasolták, hogy inkább a böjtös napok számát kellene csökkenteni, azt remélve tőle, hogy így könnyítve a hívek terhein, kevésbé fogják azt megszegni. Azonban ennek alaposabb megtárgya­lására és esetleg életbe léptetésére már nem került sor.