Az idővonal felemelkedése

A Literatura 2022/2-es számának tematikus blokkja a történetiség különböző koncepcióit járta körül, nagy hangsúlyt fektetve a multitemporalitás jelenségére. Ha erre összepontosítunk, akkor egyúttal „szakítunk a történelem szokásos normatív szemléletével és megítélésével. Ennek a szemléletváltásnak a megerősítéséül szolgálhat az is, hogy a temporalitás, a történetiség hatalmi kezelése és értelmezése olykor szintúgy ellentmond a »fejlődés«, a modernizációnak megfeleltetett lineáris időbeliség rigorózus követelményének.” (Gyáni Gábor) Jelen dolgozat azonban egyet visszább lép, és az időbeliség e szokásos szemléletének kialakulását és módosulásait követi nyomon. Feltételezése szerint az időbeli folyamatok vizuális leképezéseinek történeti-kritikai vizsgálata új szempontból képes a modernitás időről, történelemről és történetekről alkotott elképzeléseit leírni. Ennek érdekében az idősoros grafikonok kultúrtörténetének felvázolására tesz kísérletet. A vállalkozás tétjét növeli, hogy napjaink adattudományi és digitális bölcsészeti munkáiban szintén ezek a grafikonok tekinthetők a legelterjedtebbnek, nagy hatást gyakorolva az időben zajló változások elgondolására. Miközben az eszmetörténet helyett magukból a leképezésekből kiindulva – a médiatörténet „valóságossága” mellett – lehetőség nyílik hagyományosan külön kezelt diskurzusok közötti kapcsolatok felismerésére is.