Rendezett viszonyok között: a természetessel és a mesterségessel

Polikrízis. Egyre gyakrabban találkozunk ezzel a kifejezéssel. Mi lehet ennek az oka? Mindig is voltak krízisek az emberiség történelmében, de ennyi egymással összekapcsolódó globális probléma még nem volt. Mindezek mellett megjelent valami olyan, amiről az ember mindig is álmodozott, de most nem tudja, mihez is kezdjen vele. Egy ember alkotta „eszköz”, amely hasonlít az alkotójára. Vajon ez a mesterséges intelligenciának (MI) nevezett és bizonyos tulajdonságaiban bennünket is meghaladó alkotás segíteni fogja-e a globális problémák megoldását, vagy úgy járunk vele, mint a tűzzel és a kerékkel? Mindkettő segítette fejlődésünket. A két eszköz összekapcsolódva egymás hatását is erősítette. Így például a tűz energiáját felhasználó rakéta eljuttatott egy hatkerekű járművet a Marsra, ahol az élet nyomait keresi, több száz millió kilométerre a Földtől. De létezik olyan ember alkotta hatkerekű jármű is, amely azért hordozza a rakétát, hogy vele emberi alkotásokat és magát az embert is pusztítsa. Vajon az új, intelligensnek tartott találmányunkból olyan eszköz fejlődik, amely a polikrízis megoldásával segít bennünket, hogy kozmikus civilizációvá váljunk, vagy abban segít, hogy elpusztítsuk magunkat, mielőtt ezt megtehetnénk? Netán abban segít, hogy a Föld nevű kozmikus rezervátum lakói maradjunk, miközben ő maga elindul a világegyetemben, hogy új fajt és új civilizációt hozzon létre? Izgalmas kérdések, és a rájuk adott helyes válaszoktól függhet a jövőnk. Bármilyenek is legyenek a válaszok, a természet nélkül semmilyen célunkat sem valósíthatjuk meg.