A magyarországi finnugor nyelvtudomány az ezredforduló után

Ebben a tanulmányban a magyarországi finnugor nyelvészet ezredforduló utáni legfőbb eredményeit tekintem át. Az elmúlt évtizedekben a finnugor kutatások terén jelentős átrendeződés ment végbe. A paradigmaváltás több területen is érzékelhető. A múlt század vége felé elkészültek a nagy hangtörténeti, etimológiai szintézisek, ez a terület mára visszaszorult. Előtérbe kerültek az élőnyelvi kutatások, a társas nyelvészet főbb kérdései, elsősorban a kétnyelvűség, a nyelvelhalás, a revitalizációs folyamatok vizsgálata, valamint az irodalmi nyelvek kialakulásának kutatása. Egyre nagyobb teret kap a kisebb finnugor népek néprajza, folklórja is. Az élőnyelvi kutatások révén egyre több elméleti nyelvészeti tanulmány születik, felfejlődött a nyelvtipológia-kutatás. A nyelvek mai állapotáról szerzett információk emellett termékenyítőleg hathatnak a történeti kutatásokra is. Az angol nyelvű publikációk révén erősödik a magyarországi finnugrisztika nemzetközi beágyazottsága. A paradigmaváltás Finn- és Észtországban is hasonló módon megy végbe. Írásomban áttekintem az etimológiai, a hang-, alak- és mondattani kutatások legfontosabb eredményeit, elsősorban a monográfiákra és a nemzetközi fórumokon megjelent publikációkra koncentrálva. Szólok a nyelvpolitikai helyzetről, a kétnyelvűség-kutatásokról, az irodalmi nyelvek vizsgálatának fellendüléséről, a szövegkiadásokról. Külön figyelmet fordítok arra, hogyan lépnek fel a tudósok az utóbbi időben nagymértékben felerősödött finnugorellenes nézetekkel szemben.