Géza Kiss, Miklós Pácz, Erzsébet Toldy, Péter Kiss
{"title":"基于10年临床经验的颅下颌功能障碍临床资料分析","authors":"Géza Kiss, Miklós Pácz, Erzsébet Toldy, Péter Kiss","doi":"10.33891/fsz.114.2.53-62","DOIUrl":null,"url":null,"abstract":"A craniomandibularis diszfunkció (CMD) olyan rágószervi működési zavar, amely rendkívül komplex kórkép, és számos oka lehet. Tanulmányunk célja a CMD-re jellemző adatok elemzése annak dinamikájában a 10 éves gyakorlatunk során jelentkező betegeink adatai alapján.1741 beteg (38 ± 19 év, nő/férfi: 3,7; 348 eset < 18 éves) klinikai, diagnosztikai és terápiás adatait, kezelésük eredményességét rögzítettük a mindennapi gyakorlatunkban használt algoritmus szerint. Vizsgáltuk az egyes diagnózisok előfordulási gyakoriságát a fájdalom megjelenésének típusait, rizikótényezőit a CMD-vel társuló krónikus megbetegedéseket és a kezelés (gyógyszer, sín-terápia és fizioterápia, valamint ezek kombinációi) eredményességét is elemeztük. Eredmények: A klinikai tünetek nemenként nem mutatnak eltérést, viszont a CMD mindegyik típusa erős női dominanciát mutat (közel 4-szeres) és a legtöbb beteg fiatal (20–40 éves) életkorú. A betegek 80%-a fél éven belül fordul panaszaival orvoshoz. A leggyakoribb tünetek az orofacialis fájdalom, ízületi- és izomérintettség (79,7% és 71,7%) volt.A leggyakoribb kórképek: myalgia (31%), capsulitis és myalgia (24%), valamint a kompenzált CMD (21%). Legjelentősebb rizikófaktorok: a parafunkció (91%), a malocclusio (87%), orthodontiai anomália, kiemelten a mélyharapás (42%) és fedőharapás (10%), mozgásszervi társbetegségek és occlusiós eltérések. A parafunkció hátterében gyakran psychés/psychoszociális érintettség (8,4%) is igazolódott, illetve ha ez nem volt, akkor a fájdalom-panasz esélye a felére csökkent (OR = 0,53CI95%:0,35-0,91). Hypermobilitásban (67%), kompenzált CMD-ben (43%) észleltük a legtöbb társbetegséget. Közülük is a gerincbetegségek fordultak elő leggyakrabban. Összességében az alkalmazott terápiák az esetek 80%-ában voltak eredményesek.Eredményeink rámutatnak a CMD diagnosztika komplexicitására, és ez segítheti a diagnosztikai és a sikeres terápiás eljárások időben történő alkalmazását, ebben a főként fiatal és aktív korosztályt érintő, női dominanciát mutató, életminőséget rontó kórképben.","PeriodicalId":75851,"journal":{"name":"Fogorvosi szemle","volume":" ","pages":""},"PeriodicalIF":0.0000,"publicationDate":"2021-06-21","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":"0","resultStr":"{\"title\":\"Craniomandibularis diszfunkció klinikai adatainak elemzése 10 éves gnatológiai tapasztalatok alapján\",\"authors\":\"Géza Kiss, Miklós Pácz, Erzsébet Toldy, Péter Kiss\",\"doi\":\"10.33891/fsz.114.2.53-62\",\"DOIUrl\":null,\"url\":null,\"abstract\":\"A craniomandibularis diszfunkció (CMD) olyan rágószervi működési zavar, amely rendkívül komplex kórkép, és számos oka lehet. Tanulmányunk célja a CMD-re jellemző adatok elemzése annak dinamikájában a 10 éves gyakorlatunk során jelentkező betegeink adatai alapján.1741 beteg (38 ± 19 év, nő/férfi: 3,7; 348 eset < 18 éves) klinikai, diagnosztikai és terápiás adatait, kezelésük eredményességét rögzítettük a mindennapi gyakorlatunkban használt algoritmus szerint. Vizsgáltuk az egyes diagnózisok előfordulási gyakoriságát a fájdalom megjelenésének típusait, rizikótényezőit a CMD-vel társuló krónikus megbetegedéseket és a kezelés (gyógyszer, sín-terápia és fizioterápia, valamint ezek kombinációi) eredményességét is elemeztük. Eredmények: A klinikai tünetek nemenként nem mutatnak eltérést, viszont a CMD mindegyik típusa erős női dominanciát mutat (közel 4-szeres) és a legtöbb beteg fiatal (20–40 éves) életkorú. A betegek 80%-a fél éven belül fordul panaszaival orvoshoz. A leggyakoribb tünetek az orofacialis fájdalom, ízületi- és izomérintettség (79,7% és 71,7%) volt.A leggyakoribb kórképek: myalgia (31%), capsulitis és myalgia (24%), valamint a kompenzált CMD (21%). Legjelentősebb rizikófaktorok: a parafunkció (91%), a malocclusio (87%), orthodontiai anomália, kiemelten a mélyharapás (42%) és fedőharapás (10%), mozgásszervi társbetegségek és occlusiós eltérések. A parafunkció hátterében gyakran psychés/psychoszociális érintettség (8,4%) is igazolódott, illetve ha ez nem volt, akkor a fájdalom-panasz esélye a felére csökkent (OR = 0,53CI95%:0,35-0,91). Hypermobilitásban (67%), kompenzált CMD-ben (43%) észleltük a legtöbb társbetegséget. Közülük is a gerincbetegségek fordultak elő leggyakrabban. Összességében az alkalmazott terápiák az esetek 80%-ában voltak eredményesek.Eredményeink rámutatnak a CMD diagnosztika komplexicitására, és ez segítheti a diagnosztikai és a sikeres terápiás eljárások időben történő alkalmazását, ebben a főként fiatal és aktív korosztályt érintő, női dominanciát mutató, életminőséget rontó kórképben.\",\"PeriodicalId\":75851,\"journal\":{\"name\":\"Fogorvosi szemle\",\"volume\":\" \",\"pages\":\"\"},\"PeriodicalIF\":0.0000,\"publicationDate\":\"2021-06-21\",\"publicationTypes\":\"Journal Article\",\"fieldsOfStudy\":null,\"isOpenAccess\":false,\"openAccessPdf\":\"\",\"citationCount\":\"0\",\"resultStr\":null,\"platform\":\"Semanticscholar\",\"paperid\":null,\"PeriodicalName\":\"Fogorvosi szemle\",\"FirstCategoryId\":\"1085\",\"ListUrlMain\":\"https://doi.org/10.33891/fsz.114.2.53-62\",\"RegionNum\":0,\"RegionCategory\":null,\"ArticlePicture\":[],\"TitleCN\":null,\"AbstractTextCN\":null,\"PMCID\":null,\"EPubDate\":\"\",\"PubModel\":\"\",\"JCR\":\"\",\"JCRName\":\"\",\"Score\":null,\"Total\":0}","platform":"Semanticscholar","paperid":null,"PeriodicalName":"Fogorvosi szemle","FirstCategoryId":"1085","ListUrlMain":"https://doi.org/10.33891/fsz.114.2.53-62","RegionNum":0,"RegionCategory":null,"ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":null,"EPubDate":"","PubModel":"","JCR":"","JCRName":"","Score":null,"Total":0}
Craniomandibularis diszfunkció klinikai adatainak elemzése 10 éves gnatológiai tapasztalatok alapján
A craniomandibularis diszfunkció (CMD) olyan rágószervi működési zavar, amely rendkívül komplex kórkép, és számos oka lehet. Tanulmányunk célja a CMD-re jellemző adatok elemzése annak dinamikájában a 10 éves gyakorlatunk során jelentkező betegeink adatai alapján.1741 beteg (38 ± 19 év, nő/férfi: 3,7; 348 eset < 18 éves) klinikai, diagnosztikai és terápiás adatait, kezelésük eredményességét rögzítettük a mindennapi gyakorlatunkban használt algoritmus szerint. Vizsgáltuk az egyes diagnózisok előfordulási gyakoriságát a fájdalom megjelenésének típusait, rizikótényezőit a CMD-vel társuló krónikus megbetegedéseket és a kezelés (gyógyszer, sín-terápia és fizioterápia, valamint ezek kombinációi) eredményességét is elemeztük. Eredmények: A klinikai tünetek nemenként nem mutatnak eltérést, viszont a CMD mindegyik típusa erős női dominanciát mutat (közel 4-szeres) és a legtöbb beteg fiatal (20–40 éves) életkorú. A betegek 80%-a fél éven belül fordul panaszaival orvoshoz. A leggyakoribb tünetek az orofacialis fájdalom, ízületi- és izomérintettség (79,7% és 71,7%) volt.A leggyakoribb kórképek: myalgia (31%), capsulitis és myalgia (24%), valamint a kompenzált CMD (21%). Legjelentősebb rizikófaktorok: a parafunkció (91%), a malocclusio (87%), orthodontiai anomália, kiemelten a mélyharapás (42%) és fedőharapás (10%), mozgásszervi társbetegségek és occlusiós eltérések. A parafunkció hátterében gyakran psychés/psychoszociális érintettség (8,4%) is igazolódott, illetve ha ez nem volt, akkor a fájdalom-panasz esélye a felére csökkent (OR = 0,53CI95%:0,35-0,91). Hypermobilitásban (67%), kompenzált CMD-ben (43%) észleltük a legtöbb társbetegséget. Közülük is a gerincbetegségek fordultak elő leggyakrabban. Összességében az alkalmazott terápiák az esetek 80%-ában voltak eredményesek.Eredményeink rámutatnak a CMD diagnosztika komplexicitására, és ez segítheti a diagnosztikai és a sikeres terápiás eljárások időben történő alkalmazását, ebben a főként fiatal és aktív korosztályt érintő, női dominanciát mutató, életminőséget rontó kórképben.