Oidipus és Sókratés: Tudás és tudatlanság, tragikus és filozófiai katarzis

Az alábbi tanulmány összeveti a görögök két ikonikus alakja, Oidipus és Sókratés történetét, és megvizsgálja delphoi jóslatukra adott reakciójukat. Amellett érvel, hogy Oidipus vétke és hybrise nem másban áll, mint a „kettős tudatlanságban”, melytől a sókratési elenchos (’vizsgálat’, ’cáfolat’) megtisztítani szándékozik polgártársait. Sókratés – Oidipusszal ellentétben – elkerüli a tragédiát, mivel megszívleli a delphoi intést, az „ismerd meg tenmagad!” felszólítását. A sókratési filozófia egy olyan katartikus eljárás, melynek célja a tragikus katarzis elkerülése. A sophoklési tragédia és a sókratési-platóni filozófia ugyanarra az örök emberi tényezőre, a „kettős tudatlanság” hybrisére reflektál, s intésük is hasonló. Látszat és valóság, vélekedés és tudás között hányódva – miként az V. századi görögség – választásunk ma is ugyanaz: a tragikus és a filozófiai megtisztulás közötti.This paper is a comparative study on the iconic Greek heroes, Oedipus and Socrates. In particular, it contrasts their responses to the Delphic oracle and argues that Oedipus’ hamartia, his hubris consists in “double ignorance”, a state of which the Socratic elenchos is meant to purge citizens of Athens. In contrast with Oedipus, Socrates evades tragedy, for he takes the Delphic admonition (“Know thyself!”) to heart. Socratic philosophy is a cathartic procedure meant to preclude tragic catharsis. Sophoclean tragedy and the Socratic-Platonic philosophy respond to the same, perennial human hubris of “double ignorance”, and their lesson is similar. Wavering between appearance and reality, opinion and knowledge – as 5th century Greeks were – our choice is the same today: that between tragic and philosophical catharsis.