beszélőváltások jellemzői a társalgási struktúrában: univerzális vonások és dinamikus változások

A beszélőváltások időzítése és azt azt befolyásoló tényezők a társalgáselemzés egyik központi kérdéskörét alkotják. A „jóslás-elmélet” ennek kapcsán rámutat az előzetes jóslás szerepére, mellyel a hallgató már a beszélő fordulója közben előrevetíti annak várható befejezését, lehetővé téve a gyors és gördülékeny váltást. Ez különböző - fonetikai, szintaktikai, szemantikai és pragmatikai – tényezők feldolgozásán alapszik, de a társalgás általános szerkezete is szerepet kaphat benne. A jelen kutatás nagy mintán, a BEA adatbázis 100 háromfős társalgásában (mintegy 20 órányi anyagban) elemzi a beszélőváltások fonetikai jellemzőit: a váltások gyakoriságát, típusait, az FTO-értékeket (a beszélőváltás megvalósulásának időtartamát), továbbá ezek változásait a résztvevői szerepek és a társalgás idődimenziója mentén. Az eredmények szerint a beszélőváltások gyakorisága dinamikus változást mutat az idő függvényében; az egyszerre beszéléses váltások gyakoribbak a társalgások vége felé, és a váltás időtartamát is befolyásolja a társalgásban való elhelyezkedése, valamint a beszélő szerepe is.