A pitvarfibrilláció diagnosztikájának, antikoaguláns-kezelésének és a betegadherencia fenntartásának modern gyakorlata

A pitvarfibrilláció (PF) a leggyakoribb tartós szívritmuszavar, azonban az esetek egyharmadában a beteg tünetmentes marad. A nem diagnosztizált és alulkezelt pitvarfibrilláció hozzájárul az ischaemiás stroke kialakulásához, ezért a PF szűrése magában hordozza a korai ritmuskezelés, a stroke és a halálozás megelőzésének lehetőségét. Ennek kapcsán az utóbbi évtizedben jelentős előrelépések tanúi voltunk a mindennapi használatban lévő digitális eszközök fejlődése terén. Ezek új lehetőségeket nyújthatnak a szívritmuszavar időben történő felismerésében. A korai diagnosztikát és az ideális gyógyszeres kezelés beállítását követően a megfelelő terápia elengedhetetlen része a betegadherencia fenntartása. A páciens bevonása a döntési folyamatba és az antikoaguláció lehetőségeinek vele való megbeszélése („közös döntéshozatal”) kulcsfontosságú a beteg szükségleteinek megfelelő felméréséhez és az adherencia növeléséhez. Cikkünk célja, hogy naprakész gyakorlati útmutatást nyújtson a digitális eszközök szívritmuszavar esetén tör­ténő megfelelő alkalmazásához, valamint összefoglaló áttekintést adjon a minden­napi gyakorlatban használt antikoagulánsokkal kapcsolatos adherencia növelésének kihívásairól.