Mozgásszervi fájdalmak a hazai gyakorlatban – klinikai jellemzők és funkcionális összefüggéseik vizsgálata

Felmérésünk céljául a napi gyakorlatban jelentkező fájdalmak jellemzőinek (regionalitás, erősség és funkcionális következmények) a betegjellemzőkkel (nem, életkor, reumatológiai alapbetegségek, társbetegségek) való összevetését és összefüggéseik elemzését tűztük ki. Nyolc­van­négy társvizsgáló rögzítette a mozgásszervi és a társuló betegségeket, a fájdalom fennállásának időtartamát, regionalitását, erősségét és a fájdalom öt területen jelzett kö­vetkezményét (a szokásos életvitel, napi te­vékenységek, mozgásképesség és az alvás nehezítettsége, valamint az általuk keltett aggodalom mértéke). Az adatok számszerű értékeit és összefüggéseiket epidemiológiai statisztikai módszerekkel elemeztük. A fájdalom erőssége és a fájdalomkövetkezmények átlagai a degeneratív gerincbetegségek csoportjában voltak a legnagyobbak. A nem mozgásszervi társbetegségek jelenléte nem generált többletfájdalmat vagy funkcionális hátrányt. A fájdalom erőssége és a fájdalomkövetkezmények a három hónapnál régebben fennálló fájdalmak esetében voltak a legsúlyosabbak. Felmérésünk adatai olyan többdimenziós koordinátarendszert képeznek – a fájdalom erőssége, várható funkcionális következményei és fennállási ideje, az alapbetegség, társbetegségek fenn­állása vagy hiánya és az anatómiai régiók szerint –, amelybe az aktuális beteg elhelyezhető. Ez támpontot adhat az ak­tuá­lis panasz súlyozásához, az analgetikus stratégia megtervezéséhez és a készítmény megválasztásához.