{"title":"A tájszemlélet sokszínűsége és a tájfogalom alakulása Európában","authors":"Éva Konkoly-Gyuró","doi":"10.36249/53.8","DOIUrl":null,"url":null,"abstract":"35 Mőcsényi Mihály fél évszázada adta közre a tájról kiformálódott gondolatait, azt a szellemi alapvetést, amely a táj rendezés diszciplináris alapjait terem tette meg hazánkban. Tájértelmezése integratív, összekapcsolja az embert, az emberi alkotást és a természetet. Lényege, hogy nem a természettudo mány tárgyát képező, embertől függet lenített természeti teret, hanem a társa dalom által ténylegesen alakított, dina mikusan változó, emberi környezetet tekinti tájnak (Mőcsényi 1968). Ez a táj nem absztrakció, hanem realitás, nem rész, hanem egész, szoros kölcsönha tásban áll az emberrel mind materiáli san, mind szellemileg. Mőcsényi tájszem lélete magában hordoz számos értelme zést, ami a történelem során felbukkant és megfogalmazódott különböző kon textusokban. Ugyanakkor elhatárolódik azoktól a felfogásoktól, amelyek a táj tel jességének pusztán csak valamely részét vagy aspektusát tartják szem előtt. Az előadás a tájszemlélet sokszínűsé gét és a tájfogalom történetét a tájértel mezés lételméleti (ontológiai) és isme retelméleti (episztemológiai) dimenziói mentén mutatja be. Ontológiai érte lemben a táj létére vonatkozó alap vető irányok egyrészt a tájat materi ális, vagy szellemi valóságnak tartó felfogások, másrészt a tájat termé szeti térként, vagy politikai, igazga tási egységként tekintő álláspontok. Ismeretelméletileg a különbsé get az embernek a tájhoz való viszo nya adja, a többféle ’szemüveg’, amin át a tájra tekintünk. Alapvető a tájban élők illetve a tájat alakítók látásmódja, ahol az ember maga is része, aktív for málója a tájnak, így ez egy belső néző pont. Lényeges a művészi ábrázolás, amely már bizonyos elszakadást, távol ságot, kívülről rátekintést feltételez, ugyanakkor sűrítetten látja és láttatja a táj lényegét, sajátos vonásait. Lényeges a tudományok nézőpontja is. A humán tudományok, kiemelten az esztétika az egységben látó, holisztikus megköze lítést képviselik, a természettudomá nyok pedig döntően a részekre bontó, analitikus szemléletet hordozzák. A tájértelmezés lételméleti és ismere telméleti dimenziói összekapcsolódnak, többféle kombinációt alkotva. A szellemi konstrukciót főként a művészet adja visz sza. A művészet gyakran természeti tér ként ábrázolja a tájat, de megragadhatja a politikai teret is a nemzeti sajátossá A TÁJSZEMLÉLET SOKSZÍNŰSÉGE ÉS A TÁJFOGALOM ALAKULÁSA EURÓPÁBAN DIVERSITY OF LANDSCAPE CONCEPTS AND THE EVOLVEMENT OF LANDSCAPE DEFINITIONS","PeriodicalId":145141,"journal":{"name":"4D Tájépítészeti és Kertművészeti Folyóirat","volume":"43 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0000,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":"0","resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":null,"PeriodicalName":"4D Tájépítészeti és Kertművészeti Folyóirat","FirstCategoryId":"1085","ListUrlMain":"https://doi.org/10.36249/53.8","RegionNum":0,"RegionCategory":null,"ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":null,"EPubDate":"","PubModel":"","JCR":"","JCRName":"","Score":null,"Total":0}
引用次数: 0
Abstract
35 Mőcsényi Mihály fél évszázada adta közre a tájról kiformálódott gondolatait, azt a szellemi alapvetést, amely a táj rendezés diszciplináris alapjait terem tette meg hazánkban. Tájértelmezése integratív, összekapcsolja az embert, az emberi alkotást és a természetet. Lényege, hogy nem a természettudo mány tárgyát képező, embertől függet lenített természeti teret, hanem a társa dalom által ténylegesen alakított, dina mikusan változó, emberi környezetet tekinti tájnak (Mőcsényi 1968). Ez a táj nem absztrakció, hanem realitás, nem rész, hanem egész, szoros kölcsönha tásban áll az emberrel mind materiáli san, mind szellemileg. Mőcsényi tájszem lélete magában hordoz számos értelme zést, ami a történelem során felbukkant és megfogalmazódott különböző kon textusokban. Ugyanakkor elhatárolódik azoktól a felfogásoktól, amelyek a táj tel jességének pusztán csak valamely részét vagy aspektusát tartják szem előtt. Az előadás a tájszemlélet sokszínűsé gét és a tájfogalom történetét a tájértel mezés lételméleti (ontológiai) és isme retelméleti (episztemológiai) dimenziói mentén mutatja be. Ontológiai érte lemben a táj létére vonatkozó alap vető irányok egyrészt a tájat materi ális, vagy szellemi valóságnak tartó felfogások, másrészt a tájat termé szeti térként, vagy politikai, igazga tási egységként tekintő álláspontok. Ismeretelméletileg a különbsé get az embernek a tájhoz való viszo nya adja, a többféle ’szemüveg’, amin át a tájra tekintünk. Alapvető a tájban élők illetve a tájat alakítók látásmódja, ahol az ember maga is része, aktív for málója a tájnak, így ez egy belső néző pont. Lényeges a művészi ábrázolás, amely már bizonyos elszakadást, távol ságot, kívülről rátekintést feltételez, ugyanakkor sűrítetten látja és láttatja a táj lényegét, sajátos vonásait. Lényeges a tudományok nézőpontja is. A humán tudományok, kiemelten az esztétika az egységben látó, holisztikus megköze lítést képviselik, a természettudomá nyok pedig döntően a részekre bontó, analitikus szemléletet hordozzák. A tájértelmezés lételméleti és ismere telméleti dimenziói összekapcsolódnak, többféle kombinációt alkotva. A szellemi konstrukciót főként a művészet adja visz sza. A művészet gyakran természeti tér ként ábrázolja a tájat, de megragadhatja a politikai teret is a nemzeti sajátossá A TÁJSZEMLÉLET SOKSZÍNŰSÉGE ÉS A TÁJFOGALOM ALAKULÁSA EURÓPÁBAN DIVERSITY OF LANDSCAPE CONCEPTS AND THE EVOLVEMENT OF LANDSCAPE DEFINITIONS