A tanulóközpontú iskola, a kompetenciák fejlesztése és a játékos, tapasztalati matematikatanulás: elméleti megalapozás

Abstract

A Pécsi Tudományegyetem munkatársaiként évtizedek óta törekszünk arra, hogy a tanárok minél sikeresebben járuljanak hozzá tanulóik legfontosabb kompetenciáinak fejlesztéséhez. Dolgozatunkban három olyan témát emeltünk ki (egy-egy neves pszichológushoz kapcsolódóan), amelyekkel a jövőben is intenzíven foglalkozni szeretnénk: A személyközpontú megközelítés Carl Rogers munkássága alapján az elmúlt hatvan évben világszerte befolyásolja a segítő foglalkozásúak szemléletmódját. A 80-as években a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskoláról indulva kezdtünk hozzá elterjesztéséhez, amit a pécsi tanárok továbbképzésével folytattunk. John Raven pszichokibernetikai szemlélete arra mutat rá, hogy a pedagógia olyan komplex rendszer, amelyben a bonyolult kölcsönhatások miatt egy-egy tényező pozitív változása akár káros is lehet az összteljesítményre. Az egyetem, amikor díszdoktorrá avatta John Ravent, azt is ki akarta ezzel fejezni, hogy fokozottan építeni akarunk munkásságára a tanárképzésben. Dienes Zoltán Pál a játékos, tapasztalati, felfedező matematikatanulás/ matematika-tanítás világszerte legizgalmasabbnak tartott alakja. Életének utolsó éveiben ő is egyetemünk díszdoktora lett, és mi felvállaltuk, hogy játékos taneszközeit eljuttattjuk a magyar iskolákba. A „Dienes módszer” – reményeink szerint – mindenkivel megkedvelteti ezt a ma még sok diák számára idegen, szorongáskeltő tantárgyat. A tanulmányban bemutatott irányzatok további komoly erőfeszítések esetén elősegíthetik, hogy pedagógiai gyakorlatunk gyerekközpontúbb és egyben eredményesebb legyen.