A brassói szász patríciusság a kora újkorban

Abstract

A kora újkori erdélyi szász városok nagy befolyással bíró városvezetői rétegére ma is igen gyakran használatos a patrícius kifejezés. Magyar nyelven elsőként Orbán Balázs (1829–1890) írt róluk a Székelyföldről szóló monográfiájában 1873ban. A Barcaság (Burzenland/Kronstädter Distrikt) történelmét összefoglaló záró kötetében négy társadalmi csoportot különböztetett meg a brassóiak (Braşov, Kronstadt) körében: a patríciusok, a lelkészek, a kereskedők és az iparos polgárság. A patríciusi réteggel kapcsolatosan elmarasztalóan azt írta, hogy a város demokratikus működését csupán színlelve, a rajtuk kívül álló etnikumokat kizárva, minden hatalmat monopolizáltak a saját területükön. Az e körhöz tartozó családok pedig szorosan összefonódva segítették egymást, és tartották fenn maguk között a hivatali pozíciókat.1 Bár ma is erre gondolunk, ha patríciusi rétegről olvasunk, de mindmáig nem került kellőképpen tisztázásra, hogy pontosan milyen értelemben használatos, és mely befolyásos családokat tekinthetjük patríciusnak a késő középkor és a kora újkor időszakában. A kérdést a brassói szászokra szűkítve kívánom a jelen írásomban vizsgálni. Teszem ezt egyfelől abból a célból, hogy összefoglalásra kerüljenek a témában eddig összegyűlt ismereteink, másfelől pedig, hogy összehasonlíthatóvá váljon Brassó késő középkori és kora újkori hatalmi elitje. Az összehasonlító elemzés mutathat rá arra, hogy a középkori tisztviselő családok között találunk-e olyanokat, akik át tudták menteni a hatalmukat a kora újkor évszázadaira is, illetve kik azok, akiket csak később fedezhetünk fel a befolyásos családok között. Ezen belül foglalkozok azzal a kérdéssel, hogy a politikai elit teljes egészét a patríciusok körébe sorolhatjuk-e, vagy csak néhányukat. A kérdések megválaszolása elsőként a fogalom meghatározását teszik szükségessé a körükben.