Orsolya Bán, P. Demeter, Edit Várkondi, Júlia Déri, László Mechtler, István Peták, Richárd Schwab
A gyakorló klinikus számára nagy kihívást jelent, hogy a mikrobiom vizsgálatának és értékelésének módszertanára nincs nemzetközi szinten egységes irányelv. Miközben az interneten a betegek számára is elérhető, robbanásszerűen növekvő számú preklinikai és klinikai adat egyértelmű betegségasszociációkat ír le randomizált kontrollált vizsgálatokban, a betegágy melletti döntési algoritmusok irányelvei egyelőre hiányoznak. Célunk a mikrobiom vizsgálati módszereinek összehasonlítása, illetve a leletekben leggyakrabban megjelenő paraméterek: a diverzitás, a filogenetikai, illetve funkcionális taxonómiai csoportosítások (pl. az F/B arány) biológiai jelentőségének és klinikai relevanciájának megvilágítása. A klinikai alkalmazásnak több szakterület diagnosztikus és terápiás szemléletét kell integrálni teljesen új és dinamikusan fejlődő molekuláris diagnosztikai, illetve táplálásterápiás irányelvekkel. Fontos, hogy a beteg kezelését irányító szakorvos a leletek értékelésekor és a terápiás döntés során szakmai segítséget kapjon a molekuláris biológusoktól, mikrobiológusoktól és a társszakmáktól. A mikrobiom jellemzően a tápcsatorna, a száj és a bőr stb. barrierfelületein van az emberi szervezettel kapcsolatban, ezért már a mintavétel és/vagy a kezelés során ebben jártas szakorvosok, képalkotó diszciplínák bevonása elengedhetetlen. Javaslatunk szerint ezért az onkoteamekhez hasonló, összeszokott interdiszciplináris teamekre van szükség az eredmények sikeres klinikai alkalmazásához.
{"title":"A mikrobiom vizsgálatának módszertana és az eredmények klinikai interpretációjának kihívásai","authors":"Orsolya Bán, P. Demeter, Edit Várkondi, Júlia Déri, László Mechtler, István Peták, Richárd Schwab","doi":"10.33570/ceujgh.8.4.146","DOIUrl":"https://doi.org/10.33570/ceujgh.8.4.146","url":null,"abstract":"A gyakorló klinikus számára nagy kihívást jelent, hogy a mikrobiom vizsgálatának és értékelésének módszertanára nincs nemzetközi szinten egységes irányelv. Miközben az interneten a betegek számára is elérhető, robbanásszerűen növekvő számú preklinikai és klinikai adat egyértelmű betegségasszociációkat ír le randomizált kontrollált vizsgálatokban, a betegágy melletti döntési algoritmusok irányelvei egyelőre hiányoznak. Célunk a mikrobiom vizsgálati módszereinek összehasonlítása, illetve a leletekben leggyakrabban megjelenő paraméterek: a diverzitás, a filogenetikai, illetve funkcionális taxonómiai csoportosítások (pl. az F/B arány) biológiai jelentőségének és klinikai relevanciájának megvilágítása. A klinikai alkalmazásnak több szakterület diagnosztikus és terápiás szemléletét kell integrálni teljesen új és dinamikusan fejlődő molekuláris diagnosztikai, illetve táplálásterápiás irányelvekkel. Fontos, hogy a beteg kezelését irányító szakorvos a leletek értékelésekor és a terápiás döntés során szakmai segítséget kapjon a molekuláris biológusoktól, mikrobiológusoktól és a társszakmáktól. A mikrobiom jellemzően a tápcsatorna, a száj és a bőr stb. barrierfelületein van az emberi szervezettel kapcsolatban, ezért már a mintavétel és/vagy a kezelés során ebben jártas szakorvosok, képalkotó diszciplínák bevonása elengedhetetlen. Javaslatunk szerint ezért az onkoteamekhez hasonló, összeszokott interdiszciplináris teamekre van szükség az eredmények sikeres klinikai alkalmazásához.","PeriodicalId":103444,"journal":{"name":"Central European Journal of Gastroenterology and Hepatology","volume":"25 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"114679279","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Májcirrózisban a véralvadás több ponton is sérül: gyakran csökken a thrombocytaszám, az alvadási fehérjék, az antikoagulánsok és a fibrinolízisben részt vevő faktorok szintje is. Emellett számolni kell a májzsugorban jellemző krónikus gyulladásos állapot provokálta fokozott alvadékonysággal. Ezen változások következtében a haemostasis egy új, a normálisnál labilisabb egyensúlyi állapotba kerül, amely eltolódhat a hiperkoagulábilis vagy hipokoagulábilis állapot irányába. Az összetett változások miatt a klasszikus alvadási vizsgálatok nem használhatóak cirrózisos betegben, helyettük a komplex alvadási vizsgálatokat kell választani. A változások megértése fontos a beavatkozások előtti vagy a fokozott trombózisveszéllyel járó állapotok esetén alkalmazandó profilaxis megválasztásához, illetve a vérzések vagy trombózisok optimális kezelésének meghatározásához. Bár a súlyos májzsugort korábban a szerzett vérzékenység csoportjába sorolták, az utóbbi időben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy sokkal inkább egy trombózisra hajlamosító állapotról van szó. Ráadásul egyre több adat utal arra, hogy a kialakuló kis thrombusoknak szerepük van a betegség patofiziológiájában, progressziójában, és a profilaktikusan alkalmazott antitrombotikus kezelés javítja a betegség prognózisát.
{"title":"Haemostasisváltozások májcirrózisban","authors":"Máté Kocska, Zsuzsanna Vitális","doi":"10.33570/ceujgh.7.4.179","DOIUrl":"https://doi.org/10.33570/ceujgh.7.4.179","url":null,"abstract":"Májcirrózisban a véralvadás több ponton is sérül: gyakran csökken a thrombocytaszám, az alvadási fehérjék, az antikoagulánsok és a fibrinolízisben részt vevő faktorok szintje is. Emellett számolni kell a májzsugorban jellemző krónikus gyulladásos állapot provokálta fokozott alvadékonysággal. Ezen változások következtében a haemostasis egy új, a normálisnál labilisabb egyensúlyi állapotba kerül, amely eltolódhat a hiperkoagulábilis vagy hipokoagulábilis állapot irányába. Az összetett változások miatt a klasszikus alvadási vizsgálatok nem használhatóak cirrózisos betegben, helyettük a komplex alvadási vizsgálatokat kell választani. A változások megértése fontos a beavatkozások előtti vagy a fokozott trombózisveszéllyel járó állapotok esetén alkalmazandó profilaxis megválasztásához, illetve a vérzések vagy trombózisok optimális kezelésének meghatározásához. Bár a súlyos májzsugort korábban a szerzett vérzékenység csoportjába sorolták, az utóbbi időben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy sokkal inkább egy trombózisra hajlamosító állapotról van szó. Ráadásul egyre több adat utal arra, hogy a kialakuló kis thrombusoknak szerepük van a betegség patofiziológiájában, progressziójában, és a profilaktikusan alkalmazott antitrombotikus kezelés javítja a betegség prognózisát.","PeriodicalId":103444,"journal":{"name":"Central European Journal of Gastroenterology and Hepatology","volume":"184 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"122421953","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A. Bálint, Z. Szepes, M. Szűcs, K. Farkas, E. Urbán, F. Nagy, R. Bor, M. Rutka, Á. Milassin, T. Molnár
Although the exact aetiology of inflammatory bowel disease (IBD) is unknown, one hypothesis suggests that the inflammation may be the consequence of an altered or pathogenic microbiota in a genetically susceptible host. The aim of this study was to assess the frequency of enteral infections in patients with relapse of IBD, and to evaluate the clinical utility of faecal calprotectin (FC) and faecal matrixmetallopro-teinase-9 (MMP-9) in the differential diagnosis of relapses with different origins, and to determine the recurrence rate of Clostridioides difficile (C. difficile) , the hospitalisation and colectomy rate among C. difficile positive IBD patients at the end of 4 years follow-up period. Methods: In this prospective, “real life” study clinical data, serum and stool samples were assessed. Results: Overall, 135 outpatients with IBD were enrolled [91 IBD patients who relapsed and 44 subjects in clinical remission (control group)]. C. difficile A/B toxins were detected in 42.2% of all cases. Candida was presented in 9.9% among the enrolled subjects. We found significant difference between FC and MMP-9 values in patients in relapse and remission, but not in C. difficile positive and negative cases. Our results revealed an association between previous antibiotic use and the rate of toxigenic C. difficile . Toxigenic C. difficile positivity recurrence rate was 4.4%. Hospitalisation during follow-up due to IBD was 45.4% and 35% in C. difficile positive and negative group, respectively. Value of FC and MMP-9 did not predict the need of hospitalisation. Conclusions: The occurrences of toxigenic C. difficile and Candida positivity were excessively high in our patients in an acute relapse, which suggests the importance of intestinal microbiota in IBD. FC and MMP-9 has no diagnostic value to differentiate between infection-induced and natural relapse. In our study was confirmed that hospitalisation rate was higher in C. difficile positive cases, but we did not find any relationship on long-term period.
{"title":"The triggering role of Clostridioides difficile infection in relapsed IBD outpatients","authors":"A. Bálint, Z. Szepes, M. Szűcs, K. Farkas, E. Urbán, F. Nagy, R. Bor, M. Rutka, Á. Milassin, T. Molnár","doi":"10.33570/ceujgh.5.4.179","DOIUrl":"https://doi.org/10.33570/ceujgh.5.4.179","url":null,"abstract":"Although the exact aetiology of inflammatory bowel disease (IBD) is unknown, one hypothesis suggests that the inflammation may be the consequence of an altered or pathogenic microbiota in a genetically susceptible host. The aim of this study was to assess the frequency of enteral infections in patients with relapse of IBD, and to evaluate the clinical utility of faecal calprotectin (FC) and faecal matrixmetallopro-teinase-9 (MMP-9) in the differential diagnosis of relapses with different origins, and to determine the recurrence rate of Clostridioides difficile (C. difficile) , the hospitalisation and colectomy rate among C. difficile positive IBD patients at the end of 4 years follow-up period. Methods: In this prospective, “real life” study clinical data, serum and stool samples were assessed. Results: Overall, 135 outpatients with IBD were enrolled [91 IBD patients who relapsed and 44 subjects in clinical remission (control group)]. C. difficile A/B toxins were detected in 42.2% of all cases. Candida was presented in 9.9% among the enrolled subjects. We found significant difference between FC and MMP-9 values in patients in relapse and remission, but not in C. difficile positive and negative cases. Our results revealed an association between previous antibiotic use and the rate of toxigenic C. difficile . Toxigenic C. difficile positivity recurrence rate was 4.4%. Hospitalisation during follow-up due to IBD was 45.4% and 35% in C. difficile positive and negative group, respectively. Value of FC and MMP-9 did not predict the need of hospitalisation. Conclusions: The occurrences of toxigenic C. difficile and Candida positivity were excessively high in our patients in an acute relapse, which suggests the importance of intestinal microbiota in IBD. FC and MMP-9 has no diagnostic value to differentiate between infection-induced and natural relapse. In our study was confirmed that hospitalisation rate was higher in C. difficile positive cases, but we did not find any relationship on long-term period.","PeriodicalId":103444,"journal":{"name":"Central European Journal of Gastroenterology and Hepatology","volume":"15 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"129785449","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Gyulladásos bélbeteg kezelése terhesség alatt komplex megközelítést igényel, de az adekvát, magas szintű kezeléssel elérhetjük, hogy a terhesség lefolyása zavartalan legyen. A következő cikkben szeretném összefoglalni a legfontosabb teendőket, irányelveket a fertilitással, terhességgel, szüléssel, szoptatással kapcsolatosan, amelyeket a mindennapi gyakorlatban alkalmazhatnak. Elmondható tény, hogy gyulladásos bélbetegségben szenvedő betegek szignifikánsan kevesebb gyermeket vállalnak az átlagos populációhoz képest, gyakoribb az önként vállalt gyermektelenség (17% vs. 6%), amelynek hátterében sokszor a nem megfelelő edukáció áll. Aktív gyulladásos bélbetegség a koraszülés, az alacsony születési súly és a magzati halálozás rizikóját fokozza. A metotrexát és a tofacitinib kivételével a folyamatos gyógyszeres kezelés javasolt a remisszió fenntartása céljából. A legtöbb bélbeteg kismama normál, hüvelyi szülésen eshet át. Aktív perianális betegség abszolút, az ileoanalis pouch (IPAA) relatív indikációját jelenti az elektív császármetszésnek. A szoptatás fontos az újszülöttnek, és a fenti kettő kivételével biztonságosan adhatók gyógyszerek a szoptatás alatt is.
{"title":"Gyulladásos bélbetegség és terhesség","authors":"Eszter Schäfer","doi":"10.33570/ceujgh.8.3.98","DOIUrl":"https://doi.org/10.33570/ceujgh.8.3.98","url":null,"abstract":"Gyulladásos bélbeteg kezelése terhesség alatt komplex megközelítést igényel, de az adekvát, magas szintű kezeléssel elérhetjük, hogy a terhesség lefolyása zavartalan legyen. A következő cikkben szeretném összefoglalni a legfontosabb teendőket, irányelveket a fertilitással, terhességgel, szüléssel, szoptatással kapcsolatosan, amelyeket a mindennapi gyakorlatban alkalmazhatnak. Elmondható tény, hogy gyulladásos bélbetegségben szenvedő betegek szignifikánsan kevesebb gyermeket vállalnak az átlagos populációhoz képest, gyakoribb az önként vállalt gyermektelenség (17% vs. 6%), amelynek hátterében sokszor a nem megfelelő edukáció áll. Aktív gyulladásos bélbetegség a koraszülés, az alacsony születési súly és a magzati halálozás rizikóját fokozza. A metotrexát és a tofacitinib kivételével a folyamatos gyógyszeres kezelés javasolt a remisszió fenntartása céljából. A legtöbb bélbeteg kismama normál, hüvelyi szülésen eshet át. Aktív perianális betegség abszolút, az ileoanalis pouch (IPAA) relatív indikációját jelenti az elektív császármetszésnek. A szoptatás fontos az újszülöttnek, és a fenti kettő kivételével biztonságosan adhatók gyógyszerek a szoptatás alatt is.","PeriodicalId":103444,"journal":{"name":"Central European Journal of Gastroenterology and Hepatology","volume":"22 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"123347584","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
R. Bor, A. Fábián, K. Farkas, A. Bálint, K. Szántó, M. Rutka, Á. Milassin, F. Nagy, Tibor Toth, T. Molnár, Z. Szepes
A perianalis sipolyképződés a Crohn-betegség gyakori, terápiarezisztens komplikációja, amelynek élettartam-prevalenciája 21-23%-ra tehető. A biológiai kezelés áttörést jelentett a kezelésükben, de a komplett fisztulazáródás aránya mindössze 22-36% az egyéves kezelés során. A mesenchymalis őssejttranszplantáció új, kiegészítő terápiás alternatívát jelent a hagyományos kombinált sebészi és gyógyszeres kezelésre rezisztens sipolyok esetében. Előnye, hogy az immunszuppresszív hatás mellett direkt módon elősegíti a szöveti gyógyulást. Mivel Magyarországon is elérhetővé váltak a zsírszöveti eredetű allogén mesenchymalis őssejtek, azaz a darvadastrocel kezelés, az összefoglaló közleményünk célja áttekinteni az őssejtkezelés hatásmechanizmusát és eredményességét. KULCSSZAVAK: Crohn-betegség, mesenchymalis őssejt, fisztula, gyulladásos bélbetegség
{"title":"Efficacy and therapeutic mechanism of mesenchymal stem cell therapy in the management of perianal fistulizing Crohn’s Disease","authors":"R. Bor, A. Fábián, K. Farkas, A. Bálint, K. Szántó, M. Rutka, Á. Milassin, F. Nagy, Tibor Toth, T. Molnár, Z. Szepes","doi":"10.33570/ceujgh.5.2.135","DOIUrl":"https://doi.org/10.33570/ceujgh.5.2.135","url":null,"abstract":"A perianalis sipolyképződés a Crohn-betegség gyakori, terápiarezisztens komplikációja, amelynek élettartam-prevalenciája 21-23%-ra tehető. A biológiai kezelés áttörést jelentett a kezelésükben, de a komplett fisztulazáródás aránya mindössze 22-36% az egyéves kezelés során. A mesenchymalis őssejttranszplantáció új, kiegészítő terápiás alternatívát jelent a hagyományos kombinált sebészi és gyógyszeres kezelésre rezisztens sipolyok esetében. Előnye, hogy az immunszuppresszív hatás mellett direkt módon elősegíti a szöveti gyógyulást. Mivel Magyarországon is elérhetővé váltak a zsírszöveti eredetű allogén mesenchymalis őssejtek, azaz a darvadastrocel kezelés, az összefoglaló közleményünk célja áttekinteni az őssejtkezelés hatásmechanizmusát és eredményességét. KULCSSZAVAK: Crohn-betegség, mesenchymalis őssejt, fisztula, gyulladásos bélbetegség","PeriodicalId":103444,"journal":{"name":"Central European Journal of Gastroenterology and Hepatology","volume":"48 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"124713032","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Az epeúti kövek eltávolítása az esetek 10-15%-ában hagyományos dormiakosaras vagy ballonkatéteres módszerrel nem lehetséges a kő mérete, alakja vagy az epevezeték anatómiája, az epekő lokalizációja miatt. Ilyenkor az eredményesen alkalmazható eljárások közé tartozik a nagy ballonos papillatágítás, a mechanikus kőtörés, a kolangioszkópia segítségével végzett elektrohidraulikus vagy lézeres kőtörés, valamint az extracorporalis lökéshullám-kezelés. A nehezen eltávolítható epeúti kövek endoszkópos kezelési lehetőségeit és ezen ritkábban használt módszerek alkalmazhatóságát, hatékonyságát foglalja össze a közlemény.
{"title":"A nehezen eltávolítható epeúti kövek nem sebészi kezelési lehetőségei","authors":"Á. Vincze","doi":"10.33570/ceujgh.8.2.59","DOIUrl":"https://doi.org/10.33570/ceujgh.8.2.59","url":null,"abstract":"Az epeúti kövek eltávolítása az esetek 10-15%-ában hagyományos dormiakosaras vagy ballonkatéteres módszerrel nem lehetséges a kő mérete, alakja vagy az epevezeték anatómiája, az epekő lokalizációja miatt. Ilyenkor az eredményesen alkalmazható eljárások közé tartozik a nagy ballonos papillatágítás, a mechanikus kőtörés, a kolangioszkópia segítségével végzett elektrohidraulikus vagy lézeres kőtörés, valamint az extracorporalis lökéshullám-kezelés. A nehezen eltávolítható epeúti kövek endoszkópos kezelési lehetőségeit és ezen ritkábban használt módszerek alkalmazhatóságát, hatékonyságát foglalja össze a közlemény.","PeriodicalId":103444,"journal":{"name":"Central European Journal of Gastroenterology and Hepatology","volume":"68 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"115148342","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Ez az összefoglaló közlemény a krónikus májbetegségek előrehaladott stádiumában gyakran fellépő egyik súlyos komplikáció, a hepaticus encephalopathia klinikai jellemzőivel, diagnosztikájával, ellátásával foglalkozik. A potenciálisan reverzibilis állapot az érdemi klinikai tünettel nem járó működészavartól a májkómáig terjedő, széles skálán mozgó központi idegrendszeri működészavart jelent, a legkülönbözőbb neurológiai és/vagy pszichiátriai manifesztációkkal. Jelentősen rontja az életminőséget és az életkilátásokat, és mind az érintettek, mind a környezetükben élők, mind pedig az ellátórendszerek számára jelentős terhet jelent. A kórképpel és ellátásával kapcsolatban több szempontot megjelenítő összefoglalók és ajánlások láttak napvilágot. Patológiája nem teljesen ismert, nevezéktana és diagnosztikája nem teljesen egységes, megelőzése és terápiája nem teljesen megoldott. Abban viszont teljes a szakmai egyetértés, hogy megjelenése kedvezőtlen prognosztikai jel, fontos a korai felismerése, és elengedhetetlen a tünetekkel járó megjelenési formák és a kiváltó okok mielőbbi hatékony kezelése.
{"title":"Hepaticus encephalopathia","authors":"Béla Hunyady, Gábor V. Horváth","doi":"10.33570/ceujgh.9.2.52","DOIUrl":"https://doi.org/10.33570/ceujgh.9.2.52","url":null,"abstract":"Ez az összefoglaló közlemény a krónikus májbetegségek előrehaladott stádiumában gyakran fellépő egyik súlyos komplikáció, a hepaticus encephalopathia klinikai jellemzőivel, diagnosztikájával, ellátásával foglalkozik. A potenciálisan reverzibilis állapot az érdemi klinikai tünettel nem járó működészavartól a májkómáig terjedő, széles skálán mozgó központi idegrendszeri működészavart jelent, a legkülönbözőbb neurológiai és/vagy pszichiátriai manifesztációkkal. Jelentősen rontja az életminőséget és az életkilátásokat, és mind az érintettek, mind a környezetükben élők, mind pedig az ellátórendszerek számára jelentős terhet jelent. A kórképpel és ellátásával kapcsolatban több szempontot megjelenítő összefoglalók és ajánlások láttak napvilágot. Patológiája nem teljesen ismert, nevezéktana és diagnosztikája nem teljesen egységes, megelőzése és terápiája nem teljesen megoldott. Abban viszont teljes a szakmai egyetértés, hogy megjelenése kedvezőtlen prognosztikai jel, fontos a korai felismerése, és elengedhetetlen a tünetekkel járó megjelenési formák és a kiváltó okok mielőbbi hatékony kezelése.","PeriodicalId":103444,"journal":{"name":"Central European Journal of Gastroenterology and Hepatology","volume":"45 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"121877847","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
K. Szántó, Z. Mezei, D. Kata, I. Földesi, T. Nyári, A. Fábián, M. Rutka, R. Bor, A. Bálint, Á. Milassin, Z. Szepes, F. Nagy, K. Palatka, K. Farkas, T. Molnár
In this cross-sectional, real-life study we have investigated the potential association between 6-thioguanine nucleotide (6-TGN) and anti-TNF [infliximab (IFX), adalimumab (ADA)], anti-drug antibody levels and body composition parameters. Based on our results thiopurine and anti-TNF combination therapy resulted in decreased antibody formation in IFX-treated patients. AZA-ADA-treated patients showed increased anti-TNF drug concentrations, regardless of antibody formation. Drug metabolites did not correlate with body composition parameters.
{"title":"Combination therapy with anti-TNFs and thiopurines does affect drug metabolite levels but it is not associated with body composition in inflammatory bowel disease patients: A cross-sectional study","authors":"K. Szántó, Z. Mezei, D. Kata, I. Földesi, T. Nyári, A. Fábián, M. Rutka, R. Bor, A. Bálint, Á. Milassin, Z. Szepes, F. Nagy, K. Palatka, K. Farkas, T. Molnár","doi":"10.33570/ceujgh.7.4.164","DOIUrl":"https://doi.org/10.33570/ceujgh.7.4.164","url":null,"abstract":"In this cross-sectional, real-life study we have investigated the potential association between 6-thioguanine nucleotide (6-TGN) and anti-TNF [infliximab (IFX), adalimumab (ADA)], anti-drug antibody levels and body composition parameters. Based on our results thiopurine and anti-TNF combination therapy resulted in decreased antibody formation in IFX-treated patients. AZA-ADA-treated patients showed increased anti-TNF drug concentrations, regardless of antibody formation. Drug metabolites did not correlate with body composition parameters.","PeriodicalId":103444,"journal":{"name":"Central European Journal of Gastroenterology and Hepatology","volume":"25 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"133200144","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
京公网安备 11010802042870号
京ICP备2023020795号-1
扫码关注我们
求助内容：
应助结果提醒方式：