{"title":"Városok és területük az antikvitásban. Agatha XXIX. Szerkesztette: Takács Levente. Debrecen, 2017. 113 oldal, ISBN 978-963-318-662-6.","authors":"Csaba Szabó","doi":"10.57047/dolg-2015-10","DOIUrl":"https://doi.org/10.57047/dolg-2015-10","url":null,"abstract":"","PeriodicalId":371685,"journal":{"name":"Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából","volume":"13 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"115313431","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A szecessziós téglaszalagos díszítés egyik méretében szerény, ám kiemelkedő minőségű erdélyi emléke Marthy Pál lakóháza Marosvásárhelyen, a Klastrom utcában. A téglaszalagok jelenléte egyaránt magyarázható az építtető nyitottságával, művészeti jártasságával és a tervező tájékozottságával. Tanulmányomban Marthy Pálról és a ház birtoktörténetéről, Várady Árpád tervezőről, a ház építéstörténetéről, díszítőprogramjáról és a téglaszalagokról lesz szó.
{"title":"Méretében hallgatag, stílusában harsány: a marosvásárhelyi Marthy-ház","authors":"Edina Szathmári","doi":"10.57047/dolg-2019-04","DOIUrl":"https://doi.org/10.57047/dolg-2019-04","url":null,"abstract":"A szecessziós téglaszalagos díszítés egyik méretében szerény, ám kiemelkedő minőségű erdélyi emléke Marthy Pál lakóháza Marosvásárhelyen, a Klastrom utcában. A téglaszalagok jelenléte egyaránt magyarázható az építtető nyitottságával, művészeti jártasságával és a tervező tájékozottságával. Tanulmányomban Marthy Pálról és a ház birtoktörténetéről, Várady Árpád tervezőről, a ház építéstörténetéről, díszítőprogramjáról és a téglaszalagokról lesz szó.","PeriodicalId":371685,"journal":{"name":"Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából","volume":"29 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"124707445","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A római régiségek és feliratos kőfaragványok gyűjtése Erdélyben leginkább a 19. századi nagy nemesi kollekciók vonatkozásában ismert a szakirodalomban. A „műfaj” kezdetei azonban a 15. századi gyulafehérvári humanista kör tevékenységéig nyúlnak vissza. A humanista hagyománynak egy kései megnyilvánulásaként értelmezhető Lugossy Ferenc fejedelmi titkár 17. század végi gyűjteménye, noha ennek alapítása nem a fejedelmi központban történt – mint az addigi gyűjtemények esetében –, hanem a tisztviselő birtokán, a Tordai-hasadék lábainál elhelyezkedő magyarpeterdi kúriájának udvarán. Minden jel arra utal, hogy a kor egyik legjelentősebb feliratgyűjteményéről van szó. A rendelkezésünkre álló forrásokból kiderül, hogy Lugossy Ferenc halálával kezdetét vette a gyűjtemény fokozatos leépülése, majd a 20. század elejére egyetlen darabja sem maradt az eredeti helyszínen. A tanulmány megkísérli a rendelkezésre álló töredékes források alapján rekonstruálni a kollekció történetét, illetve összetételét.
{"title":"Lugossy Ferenc magyarpeterdi (Petreștii de Jos) római kőfaragványgyűjteménye a 17. század végén","authors":"Dávid Petruț","doi":"10.57047/dolg-2017-21","DOIUrl":"https://doi.org/10.57047/dolg-2017-21","url":null,"abstract":"A római régiségek és feliratos kőfaragványok gyűjtése Erdélyben leginkább a 19. századi nagy nemesi kollekciók vonatkozásában ismert a szakirodalomban. A „műfaj” kezdetei azonban a 15. századi gyulafehérvári humanista kör tevékenységéig nyúlnak vissza. A humanista hagyománynak egy kései megnyilvánulásaként értelmezhető Lugossy Ferenc fejedelmi titkár 17. század végi gyűjteménye, noha ennek alapítása nem a fejedelmi központban történt – mint az addigi gyűjtemények esetében –, hanem a tisztviselő birtokán, a Tordai-hasadék lábainál elhelyezkedő magyarpeterdi kúriájának udvarán. Minden jel arra utal, hogy a kor egyik legjelentősebb feliratgyűjteményéről van szó. A rendelkezésünkre álló forrásokból kiderül, hogy Lugossy Ferenc halálával kezdetét vette a gyűjtemény fokozatos leépülése, majd a 20. század elejére egyetlen darabja sem maradt az eredeti helyszínen. A tanulmány megkísérli a rendelkezésre álló töredékes források alapján rekonstruálni a kollekció történetét, illetve összetételét.","PeriodicalId":371685,"journal":{"name":"Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából","volume":"63 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"128128481","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Bodor András (1915–1999) az erdélyi ókortudomány egyetlen jeles képviselője, aki nemzetközi hírnévre tett szert. Gazdag szellemi és tudományos hagyatéka, jelentős tanári és tudománypolitikai szerepe meghatározó öröksége a 20. századi erdélyi magyar művelődéstörténetnek és történettudománynak. Jelen tanulmány ezt a tudománytörténeti hiányt igyekszik pótolni, elsősorban Bodor András ókortudósi munkásságát elemezve és a tágabb, az európai és nemzetközi ókortudomány történeti kontextusában értelmezni az új életrajzi és tudománytörténeti források tükrében. A tanulmány elsősorban Bodor ókortudományi munkáinak, az általa érintett főbb kutatási témáknak az elemzésére vállalkozik, vizsgálva azok szellemi hátterét, tudománytörténeti jelentőségét, Bodor András értelmiségi, tanári és tudománypolitikai fejlődését az új, eddig kiadatlan források (visszaemlékezései, levelezése) alapján.
{"title":"Bodor András és az erdélyi ókortudomány","authors":"Csaba Szabó","doi":"10.57047/dolg-2017-18","DOIUrl":"https://doi.org/10.57047/dolg-2017-18","url":null,"abstract":"Bodor András (1915–1999) az erdélyi ókortudomány egyetlen jeles képviselője, aki nemzetközi hírnévre tett szert. Gazdag szellemi és tudományos hagyatéka, jelentős tanári és tudománypolitikai szerepe meghatározó öröksége a 20. századi erdélyi magyar művelődéstörténetnek és történettudománynak. Jelen tanulmány ezt a tudománytörténeti hiányt igyekszik pótolni, elsősorban Bodor András ókortudósi munkásságát elemezve és a tágabb, az európai és nemzetközi ókortudomány történeti kontextusában értelmezni az új életrajzi és tudománytörténeti források tükrében. A tanulmány elsősorban Bodor ókortudományi munkáinak, az általa érintett főbb kutatási témáknak az elemzésére vállalkozik, vizsgálva azok szellemi hátterét, tudománytörténeti jelentőségét, Bodor András értelmiségi, tanári és tudománypolitikai fejlődését az új, eddig kiadatlan források (visszaemlékezései, levelezése) alapján.","PeriodicalId":371685,"journal":{"name":"Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából","volume":"28 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"123681820","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A Rózsák tere 52. szám alatt napjainkban álló ház két régebbi telek egyesítését követően épült. Az északi, Kisköz melletti telken 1770 körül Teleki Imre királyi táblai ülnök építtetett emeletes házat, mely báró Bánffy Józsefné, majd Kováts István gyógyszerész után az örmény eredetű Gáspár család tulajdonába került, akik az 1870-es években megvásárolták a 18. század végén még Jánó Zsigmond által bírt szomszéd házat is. A két telken aztán Gáspár Gyula kereskedő, a korondi fürdő tulajdonosa emeltette Szarvadi Mihály építőmesterrel a mai épületet 1897-ben, belefoglalva a Teleki-féle régit. Igényes homlokzati plasztikája (mely akár a fiatal Székely Károly szobrász munkája is lehet) a helyi neobarokk építészet jelentős emlékévé avatja.
{"title":"A barokktól a neobarokkig : A marosvásárhelyi Rózsák tere 52. szám alatti ház történetéből","authors":"János Orbán","doi":"10.57047/dolg-2019-05","DOIUrl":"https://doi.org/10.57047/dolg-2019-05","url":null,"abstract":"A Rózsák tere 52. szám alatt napjainkban álló ház két régebbi telek egyesítését követően épült. Az északi, Kisköz melletti telken 1770 körül Teleki Imre királyi táblai ülnök építtetett emeletes házat, mely báró Bánffy Józsefné, majd Kováts István gyógyszerész után az örmény eredetű Gáspár család tulajdonába került, akik az 1870-es években megvásárolták a 18. század végén még Jánó Zsigmond által bírt szomszéd házat is. A két telken aztán Gáspár Gyula kereskedő, a korondi fürdő tulajdonosa emeltette Szarvadi Mihály építőmesterrel a mai épületet 1897-ben, belefoglalva a Teleki-féle régit. Igényes homlokzati plasztikája (mely akár a fiatal Székely Károly szobrász munkája is lehet) a helyi neobarokk építészet jelentős emlékévé avatja.","PeriodicalId":371685,"journal":{"name":"Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából","volume":"22 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"116707537","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Késő rézkori megjelenésüket követően a feltehetően életnagyságú szekereket mintázó kisplasztikák nagy számban jelennek meg a régészeti leletanyagban. A középső bronzkori tell kultúrákban kiemelkedően magas a kocsi- és kerékmodellek száma. A Kárpát-medencei kocsimodelleket a téma kutatói elsősorban kultikus tárgyaknak tekintik (nap- és halottkultusz), vagy házi oltárok részeinek tartják. Az egymástól aránylag nagy távolságra előkerülő szekérmodellek a középső bronzkorban valószínűleg általánosan ismert gondolati tartalmak összetett vizuális kommunikációjának eszközei. A középső bronzkori Nagykároly-Bobáld tell régészeti feltárásakor egy ép szekérmodell és kilenc kocsiszobor-töredék került elő. Az elemzett középső bronzkori miniatúrák a Kr. e. 2075‒1530 időszakra datálhatók.
{"title":"Szekér- és kerékmodellek a középső bronzkori Nagykároly-Bobáld tellről","authors":"Zsolt Molnár, Zoltán Katócz","doi":"10.57047/dolg-2015-01","DOIUrl":"https://doi.org/10.57047/dolg-2015-01","url":null,"abstract":"Késő rézkori megjelenésüket követően a feltehetően életnagyságú szekereket mintázó kisplasztikák nagy számban jelennek meg a régészeti leletanyagban. A középső bronzkori tell kultúrákban kiemelkedően magas a kocsi- és kerékmodellek száma. A Kárpát-medencei kocsimodelleket a téma kutatói elsősorban kultikus tárgyaknak tekintik (nap- és halottkultusz), vagy házi oltárok részeinek tartják. Az egymástól aránylag nagy távolságra előkerülő szekérmodellek a középső bronzkorban valószínűleg általánosan ismert gondolati tartalmak összetett vizuális kommunikációjának eszközei. A középső bronzkori Nagykároly-Bobáld tell régészeti feltárásakor egy ép szekérmodell és kilenc kocsiszobor-töredék került elő. Az elemzett középső bronzkori miniatúrák a Kr. e. 2075‒1530 időszakra datálhatók.","PeriodicalId":371685,"journal":{"name":"Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából","volume":"1 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"124713479","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pósta Béla tanítványaként és tanársegédeként Buday Árpád Dacia limesének kutatását végezte, amihez a németországi limes mentén végzett tanulmányútja adta a legnagyobb ösztönzést. Vizsgálta a meszesi limest, ásatásokat végzett Porolissumban, több tanulmányban foglalkozott az alföldi sáncokkal. Az I. világháború után a szegedi egyetemre kerülve háttérbe szorultak a Kolozsvárt végzett limestanulmányai, de ebben az időszakban is vissza-visszatért kedvenc témájához. Bár eredményei nem állták ki minden esetben a kritika próbáját, munkásságának eredményei mégis megkerülhetetlenek. A daciai limesszel foglalkozó tanulmányok rendre az ő dolgozataival kezdődnek vagy azokból indulnak ki. Kutatásai és tudományos eredményei révén a hazai és nemzetközi limeskutatás elismert és megbecsült tagja lett.
{"title":"Buday Árpád római limeskutatásai","authors":"Zsolt Visy","doi":"10.57047/dolg-2017-06","DOIUrl":"https://doi.org/10.57047/dolg-2017-06","url":null,"abstract":"Pósta Béla tanítványaként és tanársegédeként Buday Árpád Dacia limesének kutatását végezte, amihez a németországi limes mentén végzett tanulmányútja adta a legnagyobb ösztönzést. Vizsgálta a meszesi limest, ásatásokat végzett Porolissumban, több tanulmányban foglalkozott az alföldi sáncokkal. Az I. világháború után a szegedi egyetemre kerülve háttérbe szorultak a Kolozsvárt végzett limestanulmányai, de ebben az időszakban is vissza-visszatért kedvenc témájához. Bár eredményei nem állták ki minden esetben a kritika próbáját, munkásságának eredményei mégis megkerülhetetlenek. A daciai limesszel foglalkozó tanulmányok rendre az ő dolgozataival kezdődnek vagy azokból indulnak ki. Kutatásai és tudományos eredményei révén a hazai és nemzetközi limeskutatás elismert és megbecsült tagja lett.","PeriodicalId":371685,"journal":{"name":"Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából","volume":"37 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"117182075","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A tanulmány a sokoldalú alkotó, Buday György (1907–1990) grafikusi pályájának egyik legfontosabb korai művéről, a Boldogasszony búcsúja című fametszetes könyvéről értekezik. A 15 grafikából álló sorozatot a középkori gyökerekre visszavezethető, évszázados kultuszt ápoló, augusztus 5-én tartott szegedi Havi Boldogasszony napi búcsú ihlette. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának gondozásában 1931-ben megjelent mű számos kiadást ért meg, egy csapásra ismertté téve alkotója nevét. E munkával, szinte előzmények nélkül, a modern magyar grafikában egészen egyéni stílusú művészként jelentkezett.
{"title":"Buday György Boldogasszony búcsúja fametszetes sorozata","authors":"Róbert Nátyi","doi":"10.57047/dolg-2017-13","DOIUrl":"https://doi.org/10.57047/dolg-2017-13","url":null,"abstract":"A tanulmány a sokoldalú alkotó, Buday György (1907–1990) grafikusi pályájának egyik legfontosabb korai művéről, a Boldogasszony búcsúja című fametszetes könyvéről értekezik. A 15 grafikából álló sorozatot a középkori gyökerekre visszavezethető, évszázados kultuszt ápoló, augusztus 5-én tartott szegedi Havi Boldogasszony napi búcsú ihlette. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának gondozásában 1931-ben megjelent mű számos kiadást ért meg, egy csapásra ismertté téve alkotója nevét. E munkával, szinte előzmények nélkül, a modern magyar grafikában egészen egyéni stílusú művészként jelentkezett.","PeriodicalId":371685,"journal":{"name":"Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából","volume":"91 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"124268140","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
{"title":"Napsugarak Szegeden. Alsóvárosi oromdíszek Buday György vázlatfüzetében. Szerkesztette: Frauhammer Krisztina. Szeged, 2017. 93 oldal, ISBN 978-963-306-537-2","authors":"Antal Juhász","doi":"10.57047/dolg-2017-16","DOIUrl":"https://doi.org/10.57047/dolg-2017-16","url":null,"abstract":"","PeriodicalId":371685,"journal":{"name":"Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából","volume":"33 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"121809999","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Buday Árpád (Marosgezse, 1879. január 17.– Szeged, 1937. április 7.). A kolozsvári egyetem magántanára (1911–1917), c. ny. rk. tanára (1917–1918), az Egyetemi Diákasztal és Diákotthon Felügyelő Bizottságának titkára (1904–1919). Magyarországra áttelepülve (1924-től) a Kolozsvárról Szegedre menekült egyetemen ny. r. tanára (1924–1937); közben a bölcsészkar dékánja (1931/1932. tanév), prodékánja (1932/1933. tanév). Az 1931/1932. tanévben – a nagy gazdasági világválság kirobbanását követő években – lett a szegedi egyetem Diákjóléti és Diákvédő Irodájának elnöke. A tanulmány igyekszik felvázolni „a diákvédő professzor” portréját.
{"title":"Buday Árpád a szegedi M. Kir. Ferencz József Tudományegyetem Diákjóléti és Diákvédő Irodája élén","authors":"Zsolt Osváth","doi":"10.57047/dolg-2017-09","DOIUrl":"https://doi.org/10.57047/dolg-2017-09","url":null,"abstract":"Buday Árpád (Marosgezse, 1879. január 17.– Szeged, 1937. április 7.). A kolozsvári egyetem magántanára (1911–1917), c. ny. rk. tanára (1917–1918), az Egyetemi Diákasztal és Diákotthon Felügyelő Bizottságának titkára (1904–1919). Magyarországra áttelepülve (1924-től) a Kolozsvárról Szegedre menekült egyetemen ny. r. tanára (1924–1937); közben a bölcsészkar dékánja (1931/1932. tanév), prodékánja (1932/1933. tanév). Az 1931/1932. tanévben – a nagy gazdasági világválság kirobbanását követő években – lett a szegedi egyetem Diákjóléti és Diákvédő Irodájának elnöke. A tanulmány igyekszik felvázolni „a diákvédő professzor” portréját.","PeriodicalId":371685,"journal":{"name":"Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából","volume":"312 2","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"120911235","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
京公网安备 11010802042870号
京ICP备2023020795号-1
扫码关注我们
求助内容：
应助结果提醒方式：