P. Csathó, T. Árendás, A. Szabó, R. Sándor, P. Ragályi, K. Pokovai, Z. Tóth, R. Kremper
A long-term fertilizer experiment was set up on a calcareous chernozem soil with a wheat-maize-maize-wheat crop rotation, as part of the National Long-Term Fertilization Experiments (NLTFE) Network, set up with the same experimental pattern under different soil and agro-climatic conditions in Hungary. The effect of P fertilization on the soil, on maize yields, and on leaf P and Zn contents in the flowering stage were examined in the trials. In certain years, foliar zinc fertilizer was applied, in order to prove that yield losses due to P-induced Zn deficiency can be compensated by Zn application. Calcium-ammonium nitrate, superphosphate and 60% potassium chloride were used as NPK, and Zn-hexamine (in 1991) and Zn-sulphate (in 2006) as foliar Zn fertilizers. In the years since 1970, averaged over 36 maize harvests, treatments N3P1K1 and N4P1K1, involving annual rates of 150 to 200 kg ha−1 N, 100 kg ha−1 K2O and 50 kg ha−1 P2O5, gave the highest yields (8.3 t ha−1 grain on average). As the years progressed, treatments exceeding 50 kg ha−1 P2O5 a year were found to have an increasingly unfavourable effect. Based on the yields of ten cycles (36 maize years), variants P2, P3 and P4 resulted in 16–30–45 t ha−1 grain yield losses in comparison to variant P1. Investigations carried out in 1987, 1991 and 2006 showed that the leaf Zn content on plots with more than 150 to 200 mg kg−1 AL (ammonium lactate)-soluble P2O5 (over 30 mg kg−1 Olsen-P) dropped below 15 mg kg−1 and the P/Zn ratio rose to above 150 or even 250 in the flowering stage in two years. As a consequence of P-induced Zn deficiency, maize grain yields fell by 2 t ha−1 in two of the years investigated and by almost 5 t ha−1 in one year at the P4 level (200 kg ha−1 P2O5 year−1), in comparison to the P1 variant (50 kg ha−1 P2O5 year−1). When 1.2 kg ha−1 foliar Zn was applied in the form of zinc hexamine, 1.7 to 1.8 t ha−1 maize grain yield surpluses were obtained on plots with higher P levels in 1991. In 2006 the P-induced Zn deficiency caused unexpectedly high (almost 5 t ha−1) grain yield losses on plots with higher P levels, so the maize grain yield surpluses obtained in response to 1.2 kg ha−1 foliar Zn application, in the form of zinc sulphate, were as high as 1.6 to 3.8 t ha−1. The data clearly indicate that maize yields are impeded by both poor and excessive P status. Soil and plant analysis may be useful tools for monitoring the nutritional status of plants.
作为国家长期施肥试验网络(NLTFE)的一部分，在匈牙利不同土壤和农业气候条件下，采用相同的试验模式，在钙质黑钙土上进行了小麦-玉米-玉米-小麦轮作的长期施肥试验。试验研究了施磷肥对土壤、玉米产量和花期叶片磷锌含量的影响。在某些年份，施用叶面锌肥，以证明磷引起的锌缺乏症可以通过锌的施用来弥补产量损失。硝酸钙铵、过磷酸钙和60%氯化钾作为氮磷钾，锌(1991年)和硫酸锌(2006年)作为叶面锌肥。自1970年以来，玉米平均收成超过36次，N3P1K1和N4P1K1处理，包括每年施用150 ~ 200 kg ha - 1 N, 100 kg ha - 1 K2O和50 kg ha - 1 P2O5，产量最高(平均8.3 t ha - 1粒)。随着时间的推移，发现每年施用超过50 kg ha - 1 P2O5的处理越来越不利。从10个周期(36玉米年)的产量来看，与变异P1相比，变异P2、P3和P4的产量损失为16-30-45 t ha - 1。1987年、1991年和2006年的研究表明，在AL(乳酸铵)-可溶性P2O5 (Olsen-P大于30 mg kg - 1)≥150 ~ 200 mg kg - 1的地块上，两年内花期叶片Zn含量下降到15 mg kg - 1以下，P/Zn比值上升到150甚至250以上。由于磷引起的锌缺乏，与P1变异(50 kg ha - 1 P2O5年- 1)相比，P4水平(200 kg ha - 1 P2O5年- 1)的玉米产量在调查的两年中下降了2 t ha - 1，一年下降了近5 t ha - 1。1991年，在磷水平较高的地块上施用1.2 kg ha - 1叶面锌，可获得1.7 ~ 1.8 t ha - 1玉米余产。2006年，磷诱导的锌缺乏症在磷水平较高的地块上造成了出乎意料的高产量损失(近5 t hm2 - 1)，因此，在叶面施用1.2 kg hm2 - 1锌(以硫酸锌的形式)后，玉米的产量盈余高达1.6至3.8 t hm2 - 1。数据清楚地表明，玉米产量受到磷含量偏低和磷含量过高的双重影响。土壤和植物分析可能是监测植物营养状况的有用工具。
{"title":"Phosphorus-induced zinc deficiency in maize (Zea mays L.) on a calcareous chernozem soil","authors":"P. Csathó, T. Árendás, A. Szabó, R. Sándor, P. Ragályi, K. Pokovai, Z. Tóth, R. Kremper","doi":"10.1556/0088.2018.00016","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/0088.2018.00016","url":null,"abstract":"\u0000 A long-term fertilizer experiment was set up on a calcareous chernozem soil with a wheat-maize-maize-wheat crop rotation, as part of the National Long-Term Fertilization Experiments (NLTFE) Network, set up with the same experimental pattern under different soil and agro-climatic conditions in Hungary. The effect of P fertilization on the soil, on maize yields, and on leaf P and Zn contents in the flowering stage were examined in the trials. In certain years, foliar zinc fertilizer was applied, in order to prove that yield losses due to P-induced Zn deficiency can be compensated by Zn application. Calcium-ammonium nitrate, superphosphate and 60% potassium chloride were used as NPK, and Zn-hexamine (in 1991) and Zn-sulphate (in 2006) as foliar Zn fertilizers.\u0000 In the years since 1970, averaged over 36 maize harvests, treatments N3P1K1 and N4P1K1, involving annual rates of 150 to 200 kg ha−1 N, 100 kg ha−1 K2O and 50 kg ha−1 P2O5, gave the highest yields (8.3 t ha−1 grain on average). As the years progressed, treatments exceeding 50 kg ha−1 P2O5 a year were found to have an increasingly unfavourable effect. Based on the yields of ten cycles (36 maize years), variants P2, P3 and P4 resulted in 16–30–45 t ha−1 grain yield losses in comparison to variant P1.\u0000 Investigations carried out in 1987, 1991 and 2006 showed that the leaf Zn content on plots with more than 150 to 200 mg kg−1 AL (ammonium lactate)-soluble P2O5 (over 30 mg kg−1 Olsen-P) dropped below 15 mg kg−1 and the P/Zn ratio rose to above 150 or even 250 in the flowering stage in two years. As a consequence of P-induced Zn deficiency, maize grain yields fell by 2 t ha−1 in two of the years investigated and by almost 5 t ha−1 in one year at the P4 level (200 kg ha−1 P2O5 year−1), in comparison to the P1 variant (50 kg ha−1 P2O5 year−1).\u0000 When 1.2 kg ha−1 foliar Zn was applied in the form of zinc hexamine, 1.7 to 1.8 t ha−1 maize grain yield surpluses were obtained on plots with higher P levels in 1991. In 2006 the P-induced Zn deficiency caused unexpectedly high (almost 5 t ha−1) grain yield losses on plots with higher P levels, so the maize grain yield surpluses obtained in response to 1.2 kg ha−1 foliar Zn application, in the form of zinc sulphate, were as high as 1.6 to 3.8 t ha−1.\u0000 The data clearly indicate that maize yields are impeded by both poor and excessive P status. Soil and plant analysis may be useful tools for monitoring the nutritional status of plants.","PeriodicalId":34893,"journal":{"name":"Agrokemia es Talajtan","volume":" ","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2019-12-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"43697686","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A hazai talajosztályozás diagnosztikus szemléletű megújítását minden erőmmel és képességemmel támogatom, ám a Vitaanyagban ismertetett módon történő leváltását jó szívvel nem tudom javasolni. Javaslom ugyanakkor az egyes részletkérdések (akár munkacsoportokban történő) megvitatását, a terepi és laboratóriumi módszertan fejlesztését, a módszerek konvertálhatóságának megteremtését, illetve a Vitaanyag módszertanának – mint 1. verziójú javaslatnak – a meglévő módszertannal párhuzamosan történő tesztelését szelvényfeltárások és a talajtérképezési munka során.
{"title":"Felkért hozzászólás „Michéli Erika, Fuchs Márta, Szegi Tamás, Csorba Ádám, Dobos Endre, Szabóné Kele Gabriella: A diagnosztikus szemléletben megújított hazai talajosztályozási rendszer: alapelvek, felépítés, osztályozási szabályok” című vitaanyagához (2018.10.10.)","authors":"András Makó","doi":"10.1556/0088.2019.00052","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/0088.2019.00052","url":null,"abstract":"\u0000 A hazai talajosztályozás diagnosztikus szemléletű megújítását minden erőmmel és képességemmel támogatom, ám a Vitaanyagban ismertetett módon történő leváltását jó szívvel nem tudom javasolni. Javaslom ugyanakkor az egyes részletkérdések (akár munkacsoportokban történő) megvitatását, a terepi és laboratóriumi módszertan fejlesztését, a módszerek konvertálhatóságának megteremtését, illetve a Vitaanyag módszertanának – mint 1. verziójú javaslatnak – a meglévő módszertannal párhuzamosan történő tesztelését szelvényfeltárások és a talajtérképezési munka során.","PeriodicalId":34893,"journal":{"name":"Agrokemia es Talajtan","volume":" ","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2019-12-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"47813642","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Hella Fodor, Á. Csorba, Márta Fuchs, Károly Penksza, Erika Michéli
A talajokban az időszakos víztelítettség okozta reduktív körülmények következtében jellegzetes morfológiai tulajdonságok alakulnak ki. A talajban található szerves és szervetlen anyagok redukciójának folyamatát glejesedésnek hívjuk. A glejesedés során a mikroorganizmusok tevékenysége következtében a vas(III)-, és mangán(III, IV)-ionok is redukálódnak, és oldatba kerülnek, ezáltal a talajban vándorolni képesek (SZABÓ, 2008). A redukált vas(II)-ionok jelenléte miatt a talaj szürke színűvé válik. Levegővel találkozva a vasés mangán-ionok oxidálódnak (SZABÓ, 2008), ami vörös, illetve kékes-fekete kiválások formájában jelenik meg (SZABOLCS, 1966; JASSÓ, 1987). Az időszakosan átszellőzött rétegek, ahol oxidáció és redukció is történik, tarkázottságot mutatnak. A tarkázottság morfológiája a víztelítettség kialakulásától függően kétféle lehet, így megkülönböztetjük a talajvízés a pangóvízglejt (más néven pszeudoglejt). Az időszakos víztelítettség a reduktív és oxidatív körülmények váltakozását okozza, ami időről-időre a redukált vasés mangánionok talajszelvényben való mozgását, majd oxidált formában történő kicsapódását segíti elő. Ennek következtében a talajban a vasés mangántartalmú kiválások akár kemény konkréciók formájában is előfordulhatnak (SZABOLCS, 1966; JASSÓ, 1987). Az időszakos vízhatás okozta, elsősorban a vasés mangánionok oxidációjához és redukciójához kapcsolódó morfológiai bélyegeket, esetleg a redukció következtében képződő anyagokat (pl. vivianit) hívjuk hidromorf bélyegeknek. A hazai genetikus talajosztályozásban azokat a talajokat, melyek kialakulásában a többletvíz hatása játszotta a döntő szerepet, azonális, vagy hidromorf talajoknak hívjuk (STEFANOVITS, 1999). A hidromorf talajok közé soroljuk a szikes és a réti talajokat, továbbá a láptalajokat, illetve a mocsári és ártéri erdők talajai főtípusokat. A négy főtípus közül a láptalajok állandó, míg a többi talaj
{"title":"A hidromorf bélyegek megjelenése a hazai genetikus talajosztályozási rendszer útmutatóiban","authors":"Hella Fodor, Á. Csorba, Márta Fuchs, Károly Penksza, Erika Michéli","doi":"10.1556/0088.2019.00048","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/0088.2019.00048","url":null,"abstract":"A talajokban az időszakos víztelítettség okozta reduktív körülmények következtében jellegzetes morfológiai tulajdonságok alakulnak ki. A talajban található szerves és szervetlen anyagok redukciójának folyamatát glejesedésnek hívjuk. A glejesedés során a mikroorganizmusok tevékenysége következtében a vas(III)-, és mangán(III, IV)-ionok is redukálódnak, és oldatba kerülnek, ezáltal a talajban vándorolni képesek (SZABÓ, 2008). A redukált vas(II)-ionok jelenléte miatt a talaj szürke színűvé válik. Levegővel találkozva a vasés mangán-ionok oxidálódnak (SZABÓ, 2008), ami vörös, illetve kékes-fekete kiválások formájában jelenik meg (SZABOLCS, 1966; JASSÓ, 1987). Az időszakosan átszellőzött rétegek, ahol oxidáció és redukció is történik, tarkázottságot mutatnak. A tarkázottság morfológiája a víztelítettség kialakulásától függően kétféle lehet, így megkülönböztetjük a talajvízés a pangóvízglejt (más néven pszeudoglejt). Az időszakos víztelítettség a reduktív és oxidatív körülmények váltakozását okozza, ami időről-időre a redukált vasés mangánionok talajszelvényben való mozgását, majd oxidált formában történő kicsapódását segíti elő. Ennek következtében a talajban a vasés mangántartalmú kiválások akár kemény konkréciók formájában is előfordulhatnak (SZABOLCS, 1966; JASSÓ, 1987). Az időszakos vízhatás okozta, elsősorban a vasés mangánionok oxidációjához és redukciójához kapcsolódó morfológiai bélyegeket, esetleg a redukció következtében képződő anyagokat (pl. vivianit) hívjuk hidromorf bélyegeknek. A hazai genetikus talajosztályozásban azokat a talajokat, melyek kialakulásában a többletvíz hatása játszotta a döntő szerepet, azonális, vagy hidromorf talajoknak hívjuk (STEFANOVITS, 1999). A hidromorf talajok közé soroljuk a szikes és a réti talajokat, továbbá a láptalajokat, illetve a mocsári és ártéri erdők talajai főtípusokat. A négy főtípus közül a láptalajok állandó, míg a többi talaj","PeriodicalId":34893,"journal":{"name":"Agrokemia es Talajtan","volume":" ","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2019-12-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"44698078","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
József Zsembeli, Mária Takács, G. Kovács, Géza Tuba
Kutatómunkánk elsődleges célja a repce és napraforgó tarlómaradvány N-tartalmának Magyarországra jellemző reprezentatív értékeinek meghatározása volt az országos statisztikai termésadatok és a növényminták N-tartalmának laboratóriumi mérése alapján. Továbbá összefüggést kerestünk a talaj és a növény N-tartalma között. Vizsgálataink során egész Magyarországot reprezentáló mintavételt végeztünk repce és napraforgó állományokból, 126 növény- és mintegy 70 talajmintát gyűjtöttünk be, melyek N-tartalmát laboratóriumban határoztuk meg. Kiszámoltuk a két növény országos termésátlagával keletkező tarlómaradvány mennyiségét és a mért N-tartalom értékek alapján megbecsültük a tarlómaradványok N-tartalmát. Összefüggést mutattunk ki a talaj és a növény N-tartalma között. Esettanulmány jeleggel kiszámítottuk egy olyan terület N-mérlegét, amelyre vonatkozóan rendelkezésre áltak a számításhoz szükséges adatok. Eredményeink legfőbb gyakorlati vonatkozása, hogy a növényi maradványok felszecskázása és talajba dolgozása útján visszapótolt N mennyiségének meghatározása hosszabb távon hozzájárulhat a növénytáplálás költségeinek csökkentéséhez, illetve a természeti erőforrásokkal való takarékosabb gazdálkodáshoz.
{"title":"A talaj ásványi-, valamint repce és napraforgó növényi maradványok nitrogéntartalmának összefüggése jellegzetes hazai talajokon","authors":"József Zsembeli, Mária Takács, G. Kovács, Géza Tuba","doi":"10.1556/0088.2019.00033","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/0088.2019.00033","url":null,"abstract":"\u0000 Kutatómunkánk elsődleges célja a repce és napraforgó tarlómaradvány N-tartalmának Magyarországra jellemző reprezentatív értékeinek meghatározása volt az országos statisztikai termésadatok és a növényminták N-tartalmának laboratóriumi mérése alapján. Továbbá összefüggést kerestünk a talaj és a növény N-tartalma között.\u0000 Vizsgálataink során egész Magyarországot reprezentáló mintavételt végeztünk repce és napraforgó állományokból, 126 növény- és mintegy 70 talajmintát gyűjtöttünk be, melyek N-tartalmát laboratóriumban határoztuk meg.\u0000 Kiszámoltuk a két növény országos termésátlagával keletkező tarlómaradvány mennyiségét és a mért N-tartalom értékek alapján megbecsültük a tarlómaradványok N-tartalmát. Összefüggést mutattunk ki a talaj és a növény N-tartalma között. Esettanulmány jeleggel kiszámítottuk egy olyan terület N-mérlegét, amelyre vonatkozóan rendelkezésre áltak a számításhoz szükséges adatok.\u0000 Eredményeink legfőbb gyakorlati vonatkozása, hogy a növényi maradványok felszecskázása és talajba dolgozása útján visszapótolt N mennyiségének meghatározása hosszabb távon hozzájárulhat a növénytáplálás költségeinek csökkentéséhez, illetve a természeti erőforrásokkal való takarékosabb gazdálkodáshoz.","PeriodicalId":34893,"journal":{"name":"Agrokemia es Talajtan","volume":" ","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2019-11-28","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"https://sci-hub-pdf.com/10.1556/0088.2019.00033","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"45837849","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
{"title":"Várallyay György (1935–2018)","authors":"K. Rajkai","doi":"10.1556/0088.2019.00040","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/0088.2019.00040","url":null,"abstract":"","PeriodicalId":34893,"journal":{"name":"Agrokemia es Talajtan","volume":" ","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2019-06-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"45644552","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Márta Fuchs, Tamás Szegi, Á. Csorba, Erika Michéli
A szerves szén igen jelentős összetevője a talajoknak. Meghatározza a talajok számos fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságát és sokrétű környezeti funkcióit, többek között termékenységét, vízszűrő-, és szolgáltató képességét, pufferkapacitását, vagy a biológiai sokféleség megőrzésében játszott szerepét. Mivel a talajok a legjelentősebb szárazföldi széntározók, igen fontos szerepük van a szén globális körforgalmában, így a klímaváltozásban is (LAL, 2004a, 2004b; VÁRALLYAY, 2008). Mindezek alapján napjainkban nagy igény mutatkozik talajok szerves anyagára és annak változására vonatkozó adatokra. A modern osztályozási rendszerekben a szerves szén mennyiségi és mélységi megjelenése diagnosztikus kategóriáknak, és magasabb rendszertani egységeknek is gyakran alapja (MICHÉLI et al., 2014). Diagnosztikus szemléletű hazai talajosztályozási rendszerünk kidolgozásakor (MICHÉLI et al., 2015) különös figyelmet szenteltünk a szervesanyag-tartalomnak, mint osztályozási feltételnek. A szervesanyaggal kapcsolatos diagnosztikus egységek meghatározásának első lépéseként részletesen áttekintettük a hazai genetikus osztályozáshoz kapcsolódó alapirodalmakban (SZABOLCS, 1966; JASSÓ et al., 1989) megjelenő, az egyes talajtípusok szervesanyag tartalmára, ill. morfológiai tulajdonságaira (pl. humuszos réteg vastagsága, szín, szintek közötti átmenet) vonatkozó információkat. Az osztályozási rendszer genetikus szemléletéből adódóan ezen információk jelentős része szubjektív és erősen leíró jellegű, a számszerű határértékekkel jellemzett, főképp alacsonyabb szintű (ún. változati) tulajdonságok pedig főtípusonként, típusonként, és az egyes források (STEFANOVITS, 1999; SZABOLCS, 1966; JASSÓ et al., 1989) között is jelentősen eltérnek. Jelen cikk keretében áttekintjük és értékeljük a hazai genetikus rendszer szervesanyaggal kapcsolatos osztályozási információit, megalapozva a diagnosztikus szemléletű hazai talajosztályozási rendszerünk szervesanyagtartalommal kapcsolatos osztályozási kritériumainak kidolgozását.
有机碳是土壤中非常重要的成分。它决定了土壤的许多物理、化学和生物特性以及不同的环境功能，包括肥力、滤水和供水能力、缓冲能力或它们在保护生物多样性方面的作用。由于土壤是最重要的陆地碳库，它们在包括气候变化在内的全球碳循环中发挥着非常重要的作用（LAL，2004a，2004b；VÁRALLAY，2008）。基于此，对土壤有机质及其演化数据的需求很大。在现代分类系统中，有机碳的数量和深度外观通常是诊断类别和更高分类单元的基础（MICHÉLI等人，2014）。在开发我们的匈牙利土壤诊断分类系统（MICHÉLI et al.，2015）时，我们特别关注有机质含量作为分类标准。作为确定与有机质相关的诊断单位的第一步，我们详细回顾了匈牙利基因分类相关基础文献中发表的每种土壤类型的有机质含量（SZABOLCS，1966；JASSó等人，1989）。有关其形态特性的信息（例如腐殖质层的厚度、颜色、层次之间的过渡）。由于分类系统的遗传方法，这些信息的很大一部分是主观的和高度描述性的，而数值极限的特征主要是按主要类型和类型较低的（所谓的变体），以及不同的来源（STEFANOVITS，1999；Szabolcs，1966；JASSó等人，1989）。在本文的框架内，我们回顾和评估了匈牙利与有机质相关的遗传系统的分类信息，为制定与有机质含量相关的匈牙利土壤诊断分类系统的分类标准提供了基础。
{"title":"A szervesanyagra vonatkozó osztályozási információk a hazai genetikus talajosztályozási rendszer útmutatóiban","authors":"Márta Fuchs, Tamás Szegi, Á. Csorba, Erika Michéli","doi":"10.1556/0088.2019.00026","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/0088.2019.00026","url":null,"abstract":"A szerves szén igen jelentős összetevője a talajoknak. Meghatározza a talajok számos fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságát és sokrétű környezeti funkcióit, többek között termékenységét, vízszűrő-, és szolgáltató képességét, pufferkapacitását, vagy a biológiai sokféleség megőrzésében játszott szerepét. Mivel a talajok a legjelentősebb szárazföldi széntározók, igen fontos szerepük van a szén globális körforgalmában, így a klímaváltozásban is (LAL, 2004a, 2004b; VÁRALLYAY, 2008). Mindezek alapján napjainkban nagy igény mutatkozik talajok szerves anyagára és annak változására vonatkozó adatokra. A modern osztályozási rendszerekben a szerves szén mennyiségi és mélységi megjelenése diagnosztikus kategóriáknak, és magasabb rendszertani egységeknek is gyakran alapja (MICHÉLI et al., 2014). Diagnosztikus szemléletű hazai talajosztályozási rendszerünk kidolgozásakor (MICHÉLI et al., 2015) különös figyelmet szenteltünk a szervesanyag-tartalomnak, mint osztályozási feltételnek. A szervesanyaggal kapcsolatos diagnosztikus egységek meghatározásának első lépéseként részletesen áttekintettük a hazai genetikus osztályozáshoz kapcsolódó alapirodalmakban (SZABOLCS, 1966; JASSÓ et al., 1989) megjelenő, az egyes talajtípusok szervesanyag tartalmára, ill. morfológiai tulajdonságaira (pl. humuszos réteg vastagsága, szín, szintek közötti átmenet) vonatkozó információkat. Az osztályozási rendszer genetikus szemléletéből adódóan ezen információk jelentős része szubjektív és erősen leíró jellegű, a számszerű határértékekkel jellemzett, főképp alacsonyabb szintű (ún. változati) tulajdonságok pedig főtípusonként, típusonként, és az egyes források (STEFANOVITS, 1999; SZABOLCS, 1966; JASSÓ et al., 1989) között is jelentősen eltérnek. Jelen cikk keretében áttekintjük és értékeljük a hazai genetikus rendszer szervesanyaggal kapcsolatos osztályozási információit, megalapozva a diagnosztikus szemléletű hazai talajosztályozási rendszerünk szervesanyagtartalommal kapcsolatos osztályozási kritériumainak kidolgozását.","PeriodicalId":34893,"journal":{"name":"Agrokemia es Talajtan","volume":"273 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2019-05-31","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"41272127","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
E. Ujj, György Lukácsy, S. Molnár, Á. Horel, Gy. Gelybó, Zs. Bakacsi
A klímaváltozás hatására várhatóan nem csak a csapadék éves mennyisége, hanem az éven belüli eloszlása is változik, egyidejűleg megváltozhat annak az időszaknak a hossza, amelyben a talajok vízbefogadásra képesek. A talajnedvesség és csapadék idősoros adatok alapján vizsgálhatjuk a változó környezetei feltételek hatását a talajok vízgazdálkodására. Jelen tanulmányban 2017. június–2018. május közötti időszakban a talajnedvesség-tartalom alakulását vizsgáltuk két eltérő domborzati adottságú szelvényben (teraszon és lejtőn) a tokaji Nagy-hegy déli lejtőjén elhelyezkedő Szarvas-dűlő szőlőültetvényen. Összehasonlítottuk a két mérőhely talajnedvességforgalmát, valamint vizsgáltuk a csapadékesemények hatását. A teraszon lévő szelvény a csapadék jellemzően 65–99%-át közvetlenül befogadta, míg azonos csapadékeseményekre nézve ez az érték a lejtőn, az intenzívebb felszíni párolgás, valamint a felszíni lefolyás miatt csak 30–80%, szélsőséges esetben ennél is kisebb volt. Az egyes rétegekben mért nedvesség profilok adataiból következtettünk a beszivárgás dinamikájára, a vízáteresztés mértékére. Azt tapasztaltuk, hogy telített állapotú szelvény esetén a terasz erősen tömődött rétege a vártnál kevésbé akadályozta a nedvesség mélyebb rétegek felé terjedését. A teraszon lévő szelvény a tömődött rétegek ellenére összességében kedvezőbb vízháztartást biztosított, mint a meredek lejtő. A lejtő kedvezőtlen vízháztartását részben a nyári erőteljes párolgás, részben az egész évben jelentős felszíni lefolyás okozta. A szelvények vízkészletét 120 cm mélységig összegezve megállapítottuk, hogy a terasz teljes vízkészlete a vizsgált időszakban átlagosan több mint 20%-kal meghaladta a lejtőn feltárt szelvényét. Ez a különbség a nyári hónapokban 90–108 mm víztöbbletet jelentett a teraszon, a hasznosítható víz arányában kifejezve 62–88 mm-t. Nyáron, az eltérő száradás miatt augusztus végén volt a legnagyobb a terasz nedvességtöbblete (114 mm-rel), míg a téli–tavaszi időszakban az eltérő intenzitású feltöltődés okozott különbséget (legnagyobb eltérés: 159 mm). A vízkészletek téli–tavaszi feltöltődése szempontjából más-más időszakra volt érzékeny a két szelvény. A terasz fagymentes időszakban, december végére gyakorlatilag elérte a maximális vízkapacitását, s ezt kisebb ingadozásokkal megtartotta április elejéig, melyet a február–márciusi fagyos időszak sem befolyásolt. A lejtő szelvénye fokozatosan töltődött fel, vízkészlete december közepétől a jellemzően fagyveszélyes január–februári időszakban is növekedett, majd április elejére „tetőzött”, 30 mm-re megközelítve a terasz vízkészletét. A feltöltődés menetében tapasztalt eltérés azt mutatja, hogy a terasz vízkészlete a korai feltöltődés miatt nem érzékeny a jellemzően fagyos február–márciusi időszakra. A lejtő vízkészletének feltöltődése azonban jóval belenyúlik a potenciálisan fagyos időszakba, vízkészletének alakulását a fagyos napok számának változása jobban befolyásolja.
{"title":"Domborzat hatása a talajnedvesség-forgalomra szőlőültetvényen","authors":"E. Ujj, György Lukácsy, S. Molnár, Á. Horel, Gy. Gelybó, Zs. Bakacsi","doi":"10.1556/0088.2019.00038","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/0088.2019.00038","url":null,"abstract":"\u0000 A klímaváltozás hatására várhatóan nem csak a csapadék éves mennyisége, hanem az éven belüli eloszlása is változik, egyidejűleg megváltozhat annak az időszaknak a hossza, amelyben a talajok vízbefogadásra képesek. A talajnedvesség és csapadék idősoros adatok alapján vizsgálhatjuk a változó környezetei feltételek hatását a talajok vízgazdálkodására.\u0000 Jelen tanulmányban 2017. június–2018. május közötti időszakban a talajnedvesség-tartalom alakulását vizsgáltuk két eltérő domborzati adottságú szelvényben (teraszon és lejtőn) a tokaji Nagy-hegy déli lejtőjén elhelyezkedő Szarvas-dűlő szőlőültetvényen. Összehasonlítottuk a két mérőhely talajnedvességforgalmát, valamint vizsgáltuk a csapadékesemények hatását.\u0000 A teraszon lévő szelvény a csapadék jellemzően 65–99%-át közvetlenül befogadta, míg azonos csapadékeseményekre nézve ez az érték a lejtőn, az intenzívebb felszíni párolgás, valamint a felszíni lefolyás miatt csak 30–80%, szélsőséges esetben ennél is kisebb volt.\u0000 Az egyes rétegekben mért nedvesség profilok adataiból következtettünk a beszivárgás dinamikájára, a vízáteresztés mértékére. Azt tapasztaltuk, hogy telített állapotú szelvény esetén a terasz erősen tömődött rétege a vártnál kevésbé akadályozta a nedvesség mélyebb rétegek felé terjedését.\u0000 A teraszon lévő szelvény a tömődött rétegek ellenére összességében kedvezőbb vízháztartást biztosított, mint a meredek lejtő. A lejtő kedvezőtlen vízháztartását részben a nyári erőteljes párolgás, részben az egész évben jelentős felszíni lefolyás okozta. A szelvények vízkészletét 120 cm mélységig összegezve megállapítottuk, hogy a terasz teljes vízkészlete a vizsgált időszakban átlagosan több mint 20%-kal meghaladta a lejtőn feltárt szelvényét. Ez a különbség a nyári hónapokban 90–108 mm víztöbbletet jelentett a teraszon, a hasznosítható víz arányában kifejezve 62–88 mm-t. Nyáron, az eltérő száradás miatt augusztus végén volt a legnagyobb a terasz nedvességtöbblete (114 mm-rel), míg a téli–tavaszi időszakban az eltérő intenzitású feltöltődés okozott különbséget (legnagyobb eltérés: 159 mm).\u0000 A vízkészletek téli–tavaszi feltöltődése szempontjából más-más időszakra volt érzékeny a két szelvény. A terasz fagymentes időszakban, december végére gyakorlatilag elérte a maximális vízkapacitását, s ezt kisebb ingadozásokkal megtartotta április elejéig, melyet a február–márciusi fagyos időszak sem befolyásolt. A lejtő szelvénye fokozatosan töltődött fel, vízkészlete december közepétől a jellemzően fagyveszélyes január–februári időszakban is növekedett, majd április elejére „tetőzött”, 30 mm-re megközelítve a terasz vízkészletét. A feltöltődés menetében tapasztalt eltérés azt mutatja, hogy a terasz vízkészlete a korai feltöltődés miatt nem érzékeny a jellemzően fagyos február–márciusi időszakra. A lejtő vízkészletének feltöltődése azonban jóval belenyúlik a potenciálisan fagyos időszakba, vízkészletének alakulását a fagyos napok számának változása jobban befolyásolja.","PeriodicalId":34893,"journal":{"name":"Agrokemia es Talajtan","volume":" ","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2019-05-31","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"https://sci-hub-pdf.com/10.1556/0088.2019.00038","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"42501858","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Z. Kozma, Bence Decsi, Miklós Manninger, Norbert Móricz, András Makó, B. Szabó
A folyamatalapú hidrológiai számításoknak és az azokra épülő vízminőségi, ökológiai elemzéseknek jelentős a bemenő adatigénye, ami a jövőben várhatóan tovább növekszik. A méréstechnológia rohamos fejlődésével a hidrológiai modellek bemenő adatai közül mára a szűk keresztmetszetet lokális és vízgyűjtő léptéken is a felszín alatti viszonyok, és elsősorban a talajok szivárgáshidraulikai tulajdonságainak számszerűsítése jelenti. A helyzetet felismerve a közelmúltban különböző módszertannal több talajtani, talajhidrológiai adatbázist is kidolgoztak. Kutatásunkban azt vizsgáljuk, hogy a 100 m felbontású hazai talajadatok és európai becslő algoritmusok alapján számított talajhidrológiai paraméterek (i) megbízható bemeneti adatforrást biztosítanak-e, és (ii) a korábban rendelkezésre álló adatállományokhoz képest javítják-e a hidrológiai számítások jóságát talajszelvény szintű vízforgalmi modellben.Az Erdészeti Tudományos Intézet (NAIK ERTI) két mintaterületén (Fiad és Szalafő) mért meteorológiai és talajnedvesség-idősorok segítségével 5-5 darab talajszelvényszintű vízforgalmi modellváltozatot állítottunk fel Hydrus-1D környezetben. Ezek kizárólag a talajtani paraméterezésükben (réteghatárok helye, telített vízvezető képesség és retenciós görbe együtthatók) tértek el: a talajrétegek jellemzésére felhasználtuk (i) a kalibráció-validáció eredményeit (“legjobbnak vélt” verzió), (ii) a helyszíni mintavételből származó laboratóriumi méréseket, (iii) a mért talajtulajdonságok alapján, az európai becslő függvényekkel (EU-PTF) számított talajhidrológiai tulajdonságokat, (iv) a hazai DOSoReMI adatbázis alapján, az EUPTF- ekkel számított talajhidrológiai tulajdonságokat, illetve (v) az EUSoilHydroGrids térképeket. A modellváltozatokat a mért és számított talajnedvesség-idősorok összevetése (NSME, RMSE, R2) alapján értékeltük. Emellett összehasonlítottuk a számított vízmérlegeket is.Az öt-öt modellváltozat esetében lényegesen eltért a mért-számított talajnedvességi idősorok illeszkedése. Fiadon egyedül a kalibráció adott elfogadható eredményt (NSME = 0.49), a másik négy változat kifejezetten gyengének bizonyult (három esetben NSME < 0). Szalafőn minden változat pozitív NSME-re vezetett, a kalibráció kiválónak tekinthető (NSME = 0.75). A várakozással ellentétben a mért talajhidrológiai paraméterekre épülő modellváltozatok adták a legrosszabb illeszkedést, míg a hatékonysági rangsorban a kalibrált modellek után az EU-SoilHydroGrids változatok következtek. A szimulációkból levezetett vízmérlegek Fiadon csak kevéssé, míg Szalafőn nagymértékben függtek a talajparaméterezéstől. A vizsgálat fontos tapasztalata, hogy a talajszelvény feltárás gyakorlata – érthető módon – elsősorban nem a hidrológiai modellezés szempontjaihoz igazodik, így az adatbizonytalanság forrása lehet. A vizsgálat eredményei alapján folytatjuk a Balaton vízgyűjtő talajhidrológiai paramétereinek 3D térképezését.
{"title":"Becsült talajhidrológiai paraméterek szimulációs vizsgálata a NAIK Erdészeti Tudományos Intézet két mintaterületén","authors":"Z. Kozma, Bence Decsi, Miklós Manninger, Norbert Móricz, András Makó, B. Szabó","doi":"10.1556/0088.2019.00031","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/0088.2019.00031","url":null,"abstract":"A folyamatalapú hidrológiai számításoknak és az azokra épülő vízminőségi, ökológiai elemzéseknek jelentős a bemenő adatigénye, ami a jövőben várhatóan tovább növekszik. A méréstechnológia rohamos fejlődésével a hidrológiai modellek bemenő adatai közül mára a szűk keresztmetszetet lokális és vízgyűjtő léptéken is a felszín alatti viszonyok, és elsősorban a talajok szivárgáshidraulikai tulajdonságainak számszerűsítése jelenti. A helyzetet felismerve a közelmúltban különböző módszertannal több talajtani, talajhidrológiai adatbázist is kidolgoztak. Kutatásunkban azt vizsgáljuk, hogy a 100 m felbontású hazai talajadatok és európai becslő algoritmusok alapján számított talajhidrológiai paraméterek (i) megbízható bemeneti adatforrást biztosítanak-e, és (ii) a korábban rendelkezésre álló adatállományokhoz képest javítják-e a hidrológiai számítások jóságát talajszelvény szintű vízforgalmi modellben.Az Erdészeti Tudományos Intézet (NAIK ERTI) két mintaterületén (Fiad és Szalafő) mért meteorológiai és talajnedvesség-idősorok segítségével 5-5 darab talajszelvényszintű vízforgalmi modellváltozatot állítottunk fel Hydrus-1D környezetben. Ezek kizárólag a talajtani paraméterezésükben (réteghatárok helye, telített vízvezető képesség és retenciós görbe együtthatók) tértek el: a talajrétegek jellemzésére felhasználtuk (i) a kalibráció-validáció eredményeit (“legjobbnak vélt” verzió), (ii) a helyszíni mintavételből származó laboratóriumi méréseket, (iii) a mért talajtulajdonságok alapján, az európai becslő függvényekkel (EU-PTF) számított talajhidrológiai tulajdonságokat, (iv) a hazai DOSoReMI adatbázis alapján, az EUPTF- ekkel számított talajhidrológiai tulajdonságokat, illetve (v) az EUSoilHydroGrids térképeket. A modellváltozatokat a mért és számított talajnedvesség-idősorok összevetése (NSME, RMSE, R2) alapján értékeltük. Emellett összehasonlítottuk a számított vízmérlegeket is.Az öt-öt modellváltozat esetében lényegesen eltért a mért-számított talajnedvességi idősorok illeszkedése. Fiadon egyedül a kalibráció adott elfogadható eredményt (NSME = 0.49), a másik négy változat kifejezetten gyengének bizonyult (három esetben NSME < 0). Szalafőn minden változat pozitív NSME-re vezetett, a kalibráció kiválónak tekinthető (NSME = 0.75). A várakozással ellentétben a mért talajhidrológiai paraméterekre épülő modellváltozatok adták a legrosszabb illeszkedést, míg a hatékonysági rangsorban a kalibrált modellek után az EU-SoilHydroGrids változatok következtek. A szimulációkból levezetett vízmérlegek Fiadon csak kevéssé, míg Szalafőn nagymértékben függtek a talajparaméterezéstől. A vizsgálat fontos tapasztalata, hogy a talajszelvény feltárás gyakorlata – érthető módon – elsősorban nem a hidrológiai modellezés szempontjaihoz igazodik, így az adatbizonytalanság forrása lehet. A vizsgálat eredményei alapján folytatjuk a Balaton vízgyűjtő talajhidrológiai paramétereinek 3D térképezését.","PeriodicalId":34893,"journal":{"name":"Agrokemia es Talajtan","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2019-05-31","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"67607273","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
S. Molnár, Gyöngyi Barna, Eszter Draskovits, Rita Földényi, Hilda Hernádi, Zs. Bakacsi, András Makó
Tanulmányunkban 27 különböző hazai talajszelvényben vizsgáltuk, hogy a talajok N2-BET fajlagos felületét mely talajtulajdonságok milyen mértékben befolyásolják. Az egytényezős elemzések alapján elmondható, hogy a talajok mechanikai összetétele mutatja a legszorosabb kapcsolatot a fajlagos felülettel, az agyagtartalommal szoros pozitív kapcsolat van, ugyanakkor a homoktartalom növekedésével a fajlagos felület csökken. Igazolható a mész- és humusztartalom negatív előjelű nem túl szoros kapcsolata is a N2-BET felület értékekkel. A korrelációs vizsgálat gyenge pozitív kapcsolatot mutat a Hargitai-féle humuszstabilitási mutatóval. A talaj kémhatása és fajlagos felület közötti kapcsolatot nem tudtuk igazolni. Vizsgáltuk a különböző talajtulajdonságok együttes hatását is a talaj N2-BET fajlagos felületére, valamint a talajok főtípusának, illetve a talajtípusoknak a szerepét. A teljes adatbázis alapján a N2-BET fajlagos felület kialakításában a legfontosabb tényezők az agyagtartalom, majd a humusztartalom, végül a mésztartalom. Amennyiben a talajok humuszanyagainak minőségéről is rendelkezünk információkkal, akkor az agyagtartalom, a humusztartalom, a humuszminőség és kémhatás azok a talajtulajdonságok, amelyek elsősorban felelősek a talajok a N2-BET fajlagos felületének kialakításáért. Megállapítottuk, hogy a fajlagos felületet becslő modellek pontossága tovább javítható a talajok rendszertani besorolásának (főtípus, típus), mint kategóriaváltozónak figyelembevételével. A talajok rendszertani helyének ismerete ugyanis számos olyan talajjellemzőről, azok együttes hatásairól nyújt közvetett információt, melyekről egyébként nem rendelkezünk közvetlen mérési eredménnyel.
{"title":"A BET-fajlagos felület, a humuszanyagok és további talajtulajdonságok összefüggéseinek vizsgálata jellemző hazai talajtípusokon","authors":"S. Molnár, Gyöngyi Barna, Eszter Draskovits, Rita Földényi, Hilda Hernádi, Zs. Bakacsi, András Makó","doi":"10.1556/0088.2019.00039","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/0088.2019.00039","url":null,"abstract":"\u0000 Tanulmányunkban 27 különböző hazai talajszelvényben vizsgáltuk, hogy a talajok N2-BET fajlagos felületét mely talajtulajdonságok milyen mértékben befolyásolják.\u0000 Az egytényezős elemzések alapján elmondható, hogy a talajok mechanikai összetétele mutatja a legszorosabb kapcsolatot a fajlagos felülettel, az agyagtartalommal szoros pozitív kapcsolat van, ugyanakkor a homoktartalom növekedésével a fajlagos felület csökken. Igazolható a mész- és humusztartalom negatív előjelű nem túl szoros kapcsolata is a N2-BET felület értékekkel. A korrelációs vizsgálat gyenge pozitív kapcsolatot mutat a Hargitai-féle humuszstabilitási mutatóval. A talaj kémhatása és fajlagos felület közötti kapcsolatot nem tudtuk igazolni.\u0000 Vizsgáltuk a különböző talajtulajdonságok együttes hatását is a talaj N2-BET fajlagos felületére, valamint a talajok főtípusának, illetve a talajtípusoknak a szerepét. A teljes adatbázis alapján a N2-BET fajlagos felület kialakításában a legfontosabb tényezők az agyagtartalom, majd a humusztartalom, végül a mésztartalom. Amennyiben a talajok humuszanyagainak minőségéről is rendelkezünk információkkal, akkor az agyagtartalom, a humusztartalom, a humuszminőség és kémhatás azok a talajtulajdonságok, amelyek elsősorban felelősek a talajok a N2-BET fajlagos felületének kialakításáért. Megállapítottuk, hogy a fajlagos felületet becslő modellek pontossága tovább javítható a talajok rendszertani besorolásának (főtípus, típus), mint kategóriaváltozónak figyelembevételével. A talajok rendszertani helyének ismerete ugyanis számos olyan talajjellemzőről, azok együttes hatásairól nyújt közvetett információt, melyekről egyébként nem rendelkezünk közvetlen mérési eredménnyel.","PeriodicalId":34893,"journal":{"name":"Agrokemia es Talajtan","volume":" ","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2019-05-31","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"47638287","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
京公网安备 11010802042870号
京ICP备2023020795号-1
扫码关注我们
求助内容：
应助结果提醒方式：