Background and aims: Aquatic exercises are popular leisure activities worldwide, primarily among women. These activities are especially beneficial for aging people and individuals having difficulties performing land-based exercises. Their physical health benefits have already been documented in the academic literature, but research on their mental health effects is still non-existent. However, leisure exercises promoting mental health are advantageous in a fast-paced and often stressful world. Therefore, in this in-situ (natural life setting) field study, we examined the acute mental benefits of aquatic exercises in 30 voluntary consenting women having a mean age of 57.57 (SD = 12.67) years. Methods: Using a within-participants research design, the subjectively perceived feeling states and felt arousal, along with positive and negative affect, were recorded before and after exercise. Moreover, the personal expectancies regarding the expected feelings after exercise were assessed before the workout to determine the influence of anticipation effects. Results: The findings revealed that core affect and positive affect improved substantially from before to after exercise (p < .001), as confirmed by the large effect sizes (Cohen’s d > 0.80). Negative affect decreased nonsignificantly (p = .062), but it was already low before exercise. Although expectancy scores were high before the exercise class, they did not correlate (p > .05) with the dependent measures’ magnitude of changes (pre-class – post-class scores). Conclusions: These findings suggest that women who participate in an aquatic exercise class report experiencing significant positive changes in their feelings, demonstrating this popular exercise’s acute mental health benefits. Although further controlled research is needed in this area, the current results have promising implications for middle-aged women’s mental health preservation and promotion.
{"title":"Acute mental benefits of aquatic exercises in middle-aged women","authors":"Krisztina Ábel, Fruzsina Somlai, A. Szabó","doi":"10.1556/0406.2023.00007","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/0406.2023.00007","url":null,"abstract":"Background and aims: Aquatic exercises are popular leisure activities worldwide, primarily among women. These activities are especially beneficial for aging people and individuals having difficulties performing land-based exercises. Their physical health benefits have already been documented in the academic literature, but research on their mental health effects is still non-existent. However, leisure exercises promoting mental health are advantageous in a fast-paced and often stressful world. Therefore, in this in-situ (natural life setting) field study, we examined the acute mental benefits of aquatic exercises in 30 voluntary consenting women having a mean age of 57.57 (SD = 12.67) years. Methods: Using a within-participants research design, the subjectively perceived feeling states and felt arousal, along with positive and negative affect, were recorded before and after exercise. Moreover, the personal expectancies regarding the expected feelings after exercise were assessed before the workout to determine the influence of anticipation effects. Results: The findings revealed that core affect and positive affect improved substantially from before to after exercise (p < .001), as confirmed by the large effect sizes (Cohen’s d > 0.80). Negative affect decreased nonsignificantly (p = .062), but it was already low before exercise. Although expectancy scores were high before the exercise class, they did not correlate (p > .05) with the dependent measures’ magnitude of changes (pre-class – post-class scores). Conclusions: These findings suggest that women who participate in an aquatic exercise class report experiencing significant positive changes in their feelings, demonstrating this popular exercise’s acute mental health benefits. Although further controlled research is needed in this area, the current results have promising implications for middle-aged women’s mental health preservation and promotion.","PeriodicalId":35016,"journal":{"name":"Mentalhigiene es Pszichoszomatika","volume":" ","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-05-19","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"47140721","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Gusztáv József Tornóczky, Miklós Bánhidi, István Karsai, Henriett Nagy, S. Rózsa
Elméleti háttér: Számos nemzetközi kutatás eredményei szerint a jógagyakorlás megfelelő iránymutatás mellett pozitív hatással van az egészséges emberek testi és lelki állapotára, valamint szerepet játszhat egyes betegségek kiegészítő kezelésében is. A jógázókat felmérő kutatások pozitív irányú összefüggéseket tártak fel több egészségi mutató és a jóga végzésének gyakorisága, részben pedig a jógázással töltött idő között. A női egészség tekintetében a jógázás pozitív hatásúnak bizonyult a depresszió, a szorongás, a stressz és több szomatikus tünet enyhítésében. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a magyar jógázó nők egészsége szubjektív pszichés és testi tünet mutatóinak felmérése, valamint ezen változók összefüggéseinek vizsgálata a tapasztalat és gyakoriság szerint elkülönített csoportok között. Módszerek: A vizsgálati mintát 457 egészséges nő alkotta, átlagéletkoruk 42,28 (SD = 11,72) év, a jógagyakorlók aránya 72,3%, a jógaoktatóké pedig 27,7%. A vizsgálat során a Depresszió Szorongás és Stressz Kérdőívet (DASS-21), a Pozitív és Negatív Affektivitás Skálát (PANAS), egy szubjektív egészségi állapotra vonatkozó kérdést és a Szubjektív Testi Tünet Skálát (PHQ-15) alkalmaztuk. A kialakított csoportok közötti különbségeket Kruskal–Wallis H- és Mann–Whitney U-próbákkal elemeztük. Eredmények: A jógagyakorlással töltött idő szerint kialakított három csoport (kezdő: 1–6 hónap, középhaladó: 7–35 hónap, haladó: ≥3 év) között statisztikailag szignifikáns különbséget találtunk a depresszió (χ2(2, n = 457) = 23,205; p < 0,001), a szorongás (χ2(2, n = 457) = 9,489; p = 0,009), a stressz (χ2(2, n = 457) = 27,224; p < 0,001), a pozitív affektivitás (χ2(2, n = 456) = 7,689; p = 0,021), a negatív affektivitás (χ2(2, n = 456) = 46,177; p < 0,001), a szubjektív egészségi állapot (χ2(2, n = 457) = 28,862; p < 0,001) és a Szubjektív Testi Tünetek skálán elért (χ2(2, n = 455) = 26,022; p < 0,001) pontszámok között. A jógázás gyakorisága alapján kialakított két csoport (heti 1–2 vs. heti 3–7 alkalom) között szintén szignifikáns páros különbséget találtunk a depresszió (U(1) = 19 148,50; n1 = 161; n2 = 295; Z = –3,508; p < 0,001), a stressz (U(1) = 19 588,50; n1 = 161; n2 = 295; Z = –3,107; p = 0,002), a pozitív affektivitás (U(1) = 18 189,00; n1 = 161; n2 = 294; Z = –4,090; p < 0,001), a negatív affektivitás (U(1) = 18 456,50; n1 = 161; n2 = 294; Z = –3,894; p < 0,001), a szubjektív egészségi állapot (U(1) = 18 244,00; n1 = 161; n2 = 295; Z = –4,873; p < 0,001) és a Szubjektív Testi Tünetek skálán elért pontszám (U(1) = 19 777,50; n1 = 160; n2 = 294; Z = –2,817; p = 0,005) esetében. Közepes hatásnagyságú különbség volt megfigyelhető a negatív affektivitás esetében, és kis hatásnagyságú különbségek a többi mért változónál. Következtetések: A jógázás ajánlható a depresszió, a szorongás, a stressz és a szomatizáció tüneteinek enyhítésére, valamint egy stresszel szembeni lehetséges adaptív megküzdési stratégia az egészséges nők számára. Az eredmények azt sugallják, hogy a hoss
{"title":"A jógázó nők mentális és testi egészsége a gyakorlási paraméterekkel összefüggésben","authors":"Gusztáv József Tornóczky, Miklós Bánhidi, István Karsai, Henriett Nagy, S. Rózsa","doi":"10.1556/0406.2023.00006","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/0406.2023.00006","url":null,"abstract":"Elméleti háttér: Számos nemzetközi kutatás eredményei szerint a jógagyakorlás megfelelő iránymutatás mellett pozitív hatással van az egészséges emberek testi és lelki állapotára, valamint szerepet játszhat egyes betegségek kiegészítő kezelésében is. A jógázókat felmérő kutatások pozitív irányú összefüggéseket tártak fel több egészségi mutató és a jóga végzésének gyakorisága, részben pedig a jógázással töltött idő között. A női egészség tekintetében a jógázás pozitív hatásúnak bizonyult a depresszió, a szorongás, a stressz és több szomatikus tünet enyhítésében. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a magyar jógázó nők egészsége szubjektív pszichés és testi tünet mutatóinak felmérése, valamint ezen változók összefüggéseinek vizsgálata a tapasztalat és gyakoriság szerint elkülönített csoportok között. Módszerek: A vizsgálati mintát 457 egészséges nő alkotta, átlagéletkoruk 42,28 (SD = 11,72) év, a jógagyakorlók aránya 72,3%, a jógaoktatóké pedig 27,7%. A vizsgálat során a Depresszió Szorongás és Stressz Kérdőívet (DASS-21), a Pozitív és Negatív Affektivitás Skálát (PANAS), egy szubjektív egészségi állapotra vonatkozó kérdést és a Szubjektív Testi Tünet Skálát (PHQ-15) alkalmaztuk. A kialakított csoportok közötti különbségeket Kruskal–Wallis H- és Mann–Whitney U-próbákkal elemeztük. Eredmények: A jógagyakorlással töltött idő szerint kialakított három csoport (kezdő: 1–6 hónap, középhaladó: 7–35 hónap, haladó: ≥3 év) között statisztikailag szignifikáns különbséget találtunk a depresszió (χ2(2, n = 457) = 23,205; p < 0,001), a szorongás (χ2(2, n = 457) = 9,489; p = 0,009), a stressz (χ2(2, n = 457) = 27,224; p < 0,001), a pozitív affektivitás (χ2(2, n = 456) = 7,689; p = 0,021), a negatív affektivitás (χ2(2, n = 456) = 46,177; p < 0,001), a szubjektív egészségi állapot (χ2(2, n = 457) = 28,862; p < 0,001) és a Szubjektív Testi Tünetek skálán elért (χ2(2, n = 455) = 26,022; p < 0,001) pontszámok között. A jógázás gyakorisága alapján kialakított két csoport (heti 1–2 vs. heti 3–7 alkalom) között szintén szignifikáns páros különbséget találtunk a depresszió (U(1) = 19 148,50; n1 = 161; n2 = 295; Z = –3,508; p < 0,001), a stressz (U(1) = 19 588,50; n1 = 161; n2 = 295; Z = –3,107; p = 0,002), a pozitív affektivitás (U(1) = 18 189,00; n1 = 161; n2 = 294; Z = –4,090; p < 0,001), a negatív affektivitás (U(1) = 18 456,50; n1 = 161; n2 = 294; Z = –3,894; p < 0,001), a szubjektív egészségi állapot (U(1) = 18 244,00; n1 = 161; n2 = 295; Z = –4,873; p < 0,001) és a Szubjektív Testi Tünetek skálán elért pontszám (U(1) = 19 777,50; n1 = 160; n2 = 294; Z = –2,817; p = 0,005) esetében. Közepes hatásnagyságú különbség volt megfigyelhető a negatív affektivitás esetében, és kis hatásnagyságú különbségek a többi mért változónál. Következtetések: A jógázás ajánlható a depresszió, a szorongás, a stressz és a szomatizáció tüneteinek enyhítésére, valamint egy stresszel szembeni lehetséges adaptív megküzdési stratégia az egészséges nők számára. Az eredmények azt sugallják, hogy a hoss","PeriodicalId":35016,"journal":{"name":"Mentalhigiene es Pszichoszomatika","volume":" ","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-05-19","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"49298788","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Dániel Péter Stoll, Szabolcs Bolczár, L. Németh, Petra Bagdi, Katalin Mária Kovács, Balázs Matuszka
Elméleti háttér: A gerinceredetű krónikus fájdalom multidimenzionális, komplex élmény, amelynek mérésére önbeszámoló alapú és megfigyeléses standardizált vizsgáló eljárások egyaránt rendelkezésre állnak. A tesztek és tünetbecslő skálák előnye, hogy a fájdalomélmény meghatározói elkülönülten vizsgálhatók a segítségükkel, bár a felvételük időigényes és komplexitásuk miatt a kitöltésük nehézséget jelenthet, ezért ezek az eszközök a klinikumban csak korlátozottan használhatóak. Cél: Kutatásunkban azt vizsgáljuk, hogy a PRISM-teszt (Pictorial Representation of Illness and Self Measure, Betegség és Szelf Képi Reprezentációs Vizsgálata) önkitöltéses papír–ceruza tesztként alkalmazva miként képes megragadni a fájdalomélmény különböző dimenzióit, így milyen előnyökkel járhat a használata a klinikai gyakorlatban. Módszerek: 104 krónikus gerinceredetű fájdalommal élő beteg vett részt a kutatásban, közülük 38 férfi és 66 nő, átlagéletkoruk 58 (SD = 15,75) év. Eredmények: A PRISM-teszt változói közül az Én-kör és a fájdalomkör közötti távolság (SIS), illetve a körök elhelyezkedése mentén létrehozott változók képesek voltak megragadni a fájdalom és a különböző pszichés tényezők közötti összefüggéseket, míg a fájdalmat szimbolizáló kör területe (IPM) erre nem volt alkalmas. A PRISM-teszttel nyerhető kvantitatív adatok alapján a SIS-érték szignifikáns, negatív irányú kapcsolatot mutat a fájdalomkatasztrofizációval (rs = –0,24; p = 0,023), a fájdalommal kapcsolatos tehetetlenséggel (rs = –0,27; p = 0,010), a fájdalomhoz fűződő munkával kapcsolatos mozgástól való félelemmel és elkerülő magatartással (rs = –0,21; p = 0,040), illetve a depresszió (rs = –0,43; p < 0,001) és az állapot- (rs = –0,35; p = 0,006), illetve vonásszorongás (rs = –0,23; p < 0,000) mértékével. Emellett szignifikáns különbség mutatkozott a fájdalom katasztrofizációja (Z = –2,432; U = 582,5; p = 0,015), a rumináció (Z = –2,249; U = 637,5; p = 0,025), a tehetetlenség (Z = –2,492; U = 577,5; p = 0,013), a munkával (Z = –2,404; U = 678,5; p = 0,016) és fizikai aktivitással (Z = –1,961; U = 772,5; p = 0,050) kapcsolatos, illetve összesített (Z = –2,399; U = 643,5; p = 0,016) félelem-elkerülési hiedelmek, illetve a depresszió (Z = –3,188; U = 640, p = 0,001) és a vonásszorongás (Z = –2,592; U = 656,5; p = 0,010) mértékében azok között, akiknek a fájdalomköre sértette az Én-kör határait és akiknek a fájdalom- és Én-köre kívül esett egymáson. Következtetések: A PRISM rajzteszt bizonyíthatóan képes megragadni a fájdalomélmény – kezelés szempontjából – releváns meghatározóit, így klinikailag hasznos vizsgáló eljárásnak tekinthető. Klinikai alkalmazhatóságával kapcsolatban beigazolódott, hogy az eszköz alkalmas azon betegek azonosítására, akik számára hasznos lehet átfogó pszichológiai vizsgálat a szomatikus kezelésüket megelőzően.
{"title":"A PRISM-teszt papír-ceruza változatának alkalmazása a krónikus gerinceredetű fájdalom vizsgálatában","authors":"Dániel Péter Stoll, Szabolcs Bolczár, L. Németh, Petra Bagdi, Katalin Mária Kovács, Balázs Matuszka","doi":"10.1556/0406.2023.00004","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/0406.2023.00004","url":null,"abstract":"Elméleti háttér: A gerinceredetű krónikus fájdalom multidimenzionális, komplex élmény, amelynek mérésére önbeszámoló alapú és megfigyeléses standardizált vizsgáló eljárások egyaránt rendelkezésre állnak. A tesztek és tünetbecslő skálák előnye, hogy a fájdalomélmény meghatározói elkülönülten vizsgálhatók a segítségükkel, bár a felvételük időigényes és komplexitásuk miatt a kitöltésük nehézséget jelenthet, ezért ezek az eszközök a klinikumban csak korlátozottan használhatóak. Cél: Kutatásunkban azt vizsgáljuk, hogy a PRISM-teszt (Pictorial Representation of Illness and Self Measure, Betegség és Szelf Képi Reprezentációs Vizsgálata) önkitöltéses papír–ceruza tesztként alkalmazva miként képes megragadni a fájdalomélmény különböző dimenzióit, így milyen előnyökkel járhat a használata a klinikai gyakorlatban. Módszerek: 104 krónikus gerinceredetű fájdalommal élő beteg vett részt a kutatásban, közülük 38 férfi és 66 nő, átlagéletkoruk 58 (SD = 15,75) év. Eredmények: A PRISM-teszt változói közül az Én-kör és a fájdalomkör közötti távolság (SIS), illetve a körök elhelyezkedése mentén létrehozott változók képesek voltak megragadni a fájdalom és a különböző pszichés tényezők közötti összefüggéseket, míg a fájdalmat szimbolizáló kör területe (IPM) erre nem volt alkalmas. A PRISM-teszttel nyerhető kvantitatív adatok alapján a SIS-érték szignifikáns, negatív irányú kapcsolatot mutat a fájdalomkatasztrofizációval (rs = –0,24; p = 0,023), a fájdalommal kapcsolatos tehetetlenséggel (rs = –0,27; p = 0,010), a fájdalomhoz fűződő munkával kapcsolatos mozgástól való félelemmel és elkerülő magatartással (rs = –0,21; p = 0,040), illetve a depresszió (rs = –0,43; p < 0,001) és az állapot- (rs = –0,35; p = 0,006), illetve vonásszorongás (rs = –0,23; p < 0,000) mértékével. Emellett szignifikáns különbség mutatkozott a fájdalom katasztrofizációja (Z = –2,432; U = 582,5; p = 0,015), a rumináció (Z = –2,249; U = 637,5; p = 0,025), a tehetetlenség (Z = –2,492; U = 577,5; p = 0,013), a munkával (Z = –2,404; U = 678,5; p = 0,016) és fizikai aktivitással (Z = –1,961; U = 772,5; p = 0,050) kapcsolatos, illetve összesített (Z = –2,399; U = 643,5; p = 0,016) félelem-elkerülési hiedelmek, illetve a depresszió (Z = –3,188; U = 640, p = 0,001) és a vonásszorongás (Z = –2,592; U = 656,5; p = 0,010) mértékében azok között, akiknek a fájdalomköre sértette az Én-kör határait és akiknek a fájdalom- és Én-köre kívül esett egymáson. Következtetések: A PRISM rajzteszt bizonyíthatóan képes megragadni a fájdalomélmény – kezelés szempontjából – releváns meghatározóit, így klinikailag hasznos vizsgáló eljárásnak tekinthető. Klinikai alkalmazhatóságával kapcsolatban beigazolódott, hogy az eszköz alkalmas azon betegek azonosítására, akik számára hasznos lehet átfogó pszichológiai vizsgálat a szomatikus kezelésüket megelőzően.","PeriodicalId":35016,"journal":{"name":"Mentalhigiene es Pszichoszomatika","volume":" ","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-05-19","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"48505075","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
{"title":"Szív-ügyünk. A szívkoszorúér-megbetegedések bio-pszicho-szociális szempontjai, az elsődleges, másodlagos és harmadlagos megelőzés lehetőségei","authors":"Alexandra Nagy","doi":"10.1556/0406.2023.00015","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/0406.2023.00015","url":null,"abstract":"","PeriodicalId":35016,"journal":{"name":"Mentalhigiene es Pszichoszomatika","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-05-19","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"42556852","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Elméleti háttér: Az önmagát a boldogság és az emberi erősségek tudományaként definiáló pozitív pszichológia egyik legjelentősebb eredménye a karaktererősségek és erények rendszertanának megalkotása. Cél: Tanulmányunk célja megvizsgálni a Karaktererősségek Teszt 24 itemes, rövidített, felnőttekre kidolgozott, magyar változatának (VIA-H) reliabilitását és validitását, valamint e mérőeszköz mentális egészséggel és szociodemográfiai mutatókkal való kapcsolatát magyar mintán. Módszerek: Három önbeszámolós, kérdőíves, online keresztmetszeti vizsgálat részvevői (∑n = 10 911) kitöltötték a Karaktererősségek Teszt 24 itemes változatát, a Globális Jóllét Kérdőívet, a Diener-féle Virágzás Skálát, a Huppert-féle Virágzás Kérdőívet, a Pozitivitás Skálát és a Rövidített Pszichológiai Immunrendszer kérdőívet. Eredmények: Az összesített mintán elvégzett feltáró faktorelemzés négy faktor meglétét igazolta (sajátértékek: 10,82, 1,68, 1,21, 1,09; kumulatív magyarázott varianciaarány: 61,65%), úgymint: Emberiesség, Bölcsesség és tudás, Mértékletesség, valamint Spiritualitás és transzcendencia. A négy skála mindegyik vizsgálatban kiváló belső konzisztenciaértékeket mutatott (0,738 és 0,885 közötti Cronbach-α- és McDonald-ω-értékek). Az almintákon elvégzett konfirmatív faktorelemzések jó illeszkedést mutattak a feltáró faktorelemzés során nyert négyfaktoros modellhez. A skálák alacsonyabb diszkriminációs (43%-os egyedi rész), de kiváló tartalmi validitását sikerült igazolni (rS > 0,5). A válaszadók körében legmagasabbra értékelt erény az Emberiesség, míg a legkevésbé fontosnak tartott erény a Mértékletesség. A nők statisztikai értelemben kismértékben magasabb értékeket adtak az Emberiesség (d(3756,0) = –15,641, p < 0,001, Cohen-d = 0,378), valamint a Spiritualitás és transzcendencia erény skálákra (d(3900,9) = –12,394, p < 0,001, Cohen-d = 0,293), mint a férfiak. A Bölcsesség és tudás erény pozitív irányú kapcsolatot mutatott az iskolázottsági szinttel (rS = 0,211, p < 0,001). Az egyedül élőknél az Emberiesség erény alacsony szintje (M = 4,85, SD = 0,96; F(3; 9825) = 52,27, p < 0,001, η2 = 0,016) minden más csoporténál szignifikánsan (p < 0,001) alacsonyabb, a házasok átlaga (M = 5,14, SD = 0,78) pedig minden más csoporténál szignifikánsan (p < 0,001) nagyobb volt. Következtetések: A Karakterősségek Teszt rövidített felnőtt magyar változata (VIA-H) megbízható és érvényes mérőeszköznek bizonyult, amely alkalmas az erények és karaktererősségek rendszerének mérésére.
{"title":"A felnőtt magyar lakosság karaktererősségei – A Karaktererősségek Teszt magyar változatának (VIA-H) validálása","authors":"Virág Zábó, Attila Oláh, András Vargha","doi":"10.1556/0406.2023.00014","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/0406.2023.00014","url":null,"abstract":"Elméleti háttér: Az önmagát a boldogság és az emberi erősségek tudományaként definiáló pozitív pszichológia egyik legjelentősebb eredménye a karaktererősségek és erények rendszertanának megalkotása. Cél: Tanulmányunk célja megvizsgálni a Karaktererősségek Teszt 24 itemes, rövidített, felnőttekre kidolgozott, magyar változatának (VIA-H) reliabilitását és validitását, valamint e mérőeszköz mentális egészséggel és szociodemográfiai mutatókkal való kapcsolatát magyar mintán. Módszerek: Három önbeszámolós, kérdőíves, online keresztmetszeti vizsgálat részvevői (∑n = 10 911) kitöltötték a Karaktererősségek Teszt 24 itemes változatát, a Globális Jóllét Kérdőívet, a Diener-féle Virágzás Skálát, a Huppert-féle Virágzás Kérdőívet, a Pozitivitás Skálát és a Rövidített Pszichológiai Immunrendszer kérdőívet. Eredmények: Az összesített mintán elvégzett feltáró faktorelemzés négy faktor meglétét igazolta (sajátértékek: 10,82, 1,68, 1,21, 1,09; kumulatív magyarázott varianciaarány: 61,65%), úgymint: Emberiesség, Bölcsesség és tudás, Mértékletesség, valamint Spiritualitás és transzcendencia. A négy skála mindegyik vizsgálatban kiváló belső konzisztenciaértékeket mutatott (0,738 és 0,885 közötti Cronbach-α- és McDonald-ω-értékek). Az almintákon elvégzett konfirmatív faktorelemzések jó illeszkedést mutattak a feltáró faktorelemzés során nyert négyfaktoros modellhez. A skálák alacsonyabb diszkriminációs (43%-os egyedi rész), de kiváló tartalmi validitását sikerült igazolni (rS > 0,5). A válaszadók körében legmagasabbra értékelt erény az Emberiesség, míg a legkevésbé fontosnak tartott erény a Mértékletesség. A nők statisztikai értelemben kismértékben magasabb értékeket adtak az Emberiesség (d(3756,0) = –15,641, p < 0,001, Cohen-d = 0,378), valamint a Spiritualitás és transzcendencia erény skálákra (d(3900,9) = –12,394, p < 0,001, Cohen-d = 0,293), mint a férfiak. A Bölcsesség és tudás erény pozitív irányú kapcsolatot mutatott az iskolázottsági szinttel (rS = 0,211, p < 0,001). Az egyedül élőknél az Emberiesség erény alacsony szintje (M = 4,85, SD = 0,96; F(3; 9825) = 52,27, p < 0,001, η2 = 0,016) minden más csoporténál szignifikánsan (p < 0,001) alacsonyabb, a házasok átlaga (M = 5,14, SD = 0,78) pedig minden más csoporténál szignifikánsan (p < 0,001) nagyobb volt. Következtetések: A Karakterősségek Teszt rövidített felnőtt magyar változata (VIA-H) megbízható és érvényes mérőeszköznek bizonyult, amely alkalmas az erények és karaktererősségek rendszerének mérésére.","PeriodicalId":35016,"journal":{"name":"Mentalhigiene es Pszichoszomatika","volume":" ","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-05-19","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"43473764","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2022-12-13DOI: 10.1556/0406.23.2022.015
Gusztáv József Tornóczky, Miklós Bánhidi, István Karsai, Henriett Nagy, S. Rózsa
Elméleti háttér: A nemzetközi szakirodalomban több, a spiritualitás mérését célzó mérőeszköz is fellelhető. Ezek közül az egyik legszélesebb körben alkalmazott és megbízható önjellemző kérdőív a Spirituális Egészségés Életorientáció Kérdőív (Spiritual Health and Life-Orientation Measure, SHALOM). A kérdőív a spirituális jóllétet holisztikusan ragadja meg, ezért mind a vallásos, mind pedig a nem vallásos személyek körében egyaránt jól alkalmazható. Célkitűzés: Vizsgálatunk elsődleges célja a SHALOM magyar nyelvre történő adaptálása és részletes pszichometriai vizsgálata, beleértve a faktorszerkezet, a megbízhatóság és az érvényesség tesztelését. Módszerek: A validáláshoz használt kérdőívcsomagot (SHALOM, WHO Jóllét Kérdőív, Élettel való Elégedettség Skála) összesen 437 egyetemi hallgató töltötte ki (férfi: 24,2%, nő: 75,8%, átlagéletkor = 21,6 év; SD = 1,8 év). Eredmények: A SHALOM kérdőív tételein végzett feltáró és megerősítő faktorelemzések a bifaktoros (4 elsődleges és 1 általános faktor) szerkezetet erősítették meg, alátámasztva a mérőeszköz elméleti faktorstruktúráját. Az elsődleges faktorok a következők: Személyes, Társas, Környezeti és Transzcendens skálák, mindkét értékelési aspektus esetében (fontosság és megvalósultság). Akadt azonban 6 tétel, amely nem illeszkedett tökéletesen a négy elsődleges faktorhoz: a fontosság értékelés esetében 4, a megvalósultság nézőpontjából pedig 2 tétel. A fontosság értékelés során a kérdőív dimenziói a teljes variancia 66,6%-át, a megvalósultság esetében pedig a 64,9%-át magyarázzák. A faktorszerkezetek mindkét értékelési aspektus esetében elfogadható illeszkedési mutatókat adtak (CFIfontosság = 0,99 és CFImegvalósultság = 0,97; valamint RMSEAfontosság = 0,057 és RMSEAmegvalósultság = 0,068). A Cronbach-α értéke 0,69–0,97 között változik, ami összességében elfogadható belső konzisztenciát jelez, a kérdőív időbeli stabilitása is megfelelő. Az érvényességi vizsgálatunk szerint a SHALOM két értékelésének skálái szignifikáns, pozitív irányú kapcsolatban vannak a WHO Jóllét Kérdőívvel és az Élettel való Elégedettség Skálával (kivételt képez a fontosság értékelésének Személyes skálája), a korrelációk értékei gyenge és közepes mértékek között változnak. Következtetések: Az eredményeink alátámasztják a SHALOM kérdőív magyar változatának bifaktoros struktúráját, igazolják a skálák belső konzisztenciáját, valamint támogatják a mérőeszköz hazai változatának érvényességét. A konstruktum validitás tesztelésének területén azonban a jövőben további vizsgálatok indokoltak.
{"title":"A Spirituális Egészségés Életorientáció Kérdőív (SHALOM) magyar nyelvű adaptációja és pszichometriai elemzése","authors":"Gusztáv József Tornóczky, Miklós Bánhidi, István Karsai, Henriett Nagy, S. Rózsa","doi":"10.1556/0406.23.2022.015","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/0406.23.2022.015","url":null,"abstract":"Elméleti háttér: A nemzetközi szakirodalomban több, a spiritualitás mérését célzó mérőeszköz is fellelhető. Ezek közül az egyik legszélesebb körben alkalmazott és megbízható önjellemző kérdőív a Spirituális Egészségés Életorientáció Kérdőív (Spiritual Health and Life-Orientation Measure, SHALOM). A kérdőív a spirituális jóllétet holisztikusan ragadja meg, ezért mind a vallásos, mind pedig a nem vallásos személyek körében egyaránt jól alkalmazható. Célkitűzés: Vizsgálatunk elsődleges célja a SHALOM magyar nyelvre történő adaptálása és részletes pszichometriai vizsgálata, beleértve a faktorszerkezet, a megbízhatóság és az érvényesség tesztelését. Módszerek: A validáláshoz használt kérdőívcsomagot (SHALOM, WHO Jóllét Kérdőív, Élettel való Elégedettség Skála) összesen 437 egyetemi hallgató töltötte ki (férfi: 24,2%, nő: 75,8%, átlagéletkor = 21,6 év; SD = 1,8 év). Eredmények: A SHALOM kérdőív tételein végzett feltáró és megerősítő faktorelemzések a bifaktoros (4 elsődleges és 1 általános faktor) szerkezetet erősítették meg, alátámasztva a mérőeszköz elméleti faktorstruktúráját. Az elsődleges faktorok a következők: Személyes, Társas, Környezeti és Transzcendens skálák, mindkét értékelési aspektus esetében (fontosság és megvalósultság). Akadt azonban 6 tétel, amely nem illeszkedett tökéletesen a négy elsődleges faktorhoz: a fontosság értékelés esetében 4, a megvalósultság nézőpontjából pedig 2 tétel. A fontosság értékelés során a kérdőív dimenziói a teljes variancia 66,6%-át, a megvalósultság esetében pedig a 64,9%-át magyarázzák. A faktorszerkezetek mindkét értékelési aspektus esetében elfogadható illeszkedési mutatókat adtak (CFIfontosság = 0,99 és CFImegvalósultság = 0,97; valamint RMSEAfontosság = 0,057 és RMSEAmegvalósultság = 0,068). A Cronbach-α értéke 0,69–0,97 között változik, ami összességében elfogadható belső konzisztenciát jelez, a kérdőív időbeli stabilitása is megfelelő. Az érvényességi vizsgálatunk szerint a SHALOM két értékelésének skálái szignifikáns, pozitív irányú kapcsolatban vannak a WHO Jóllét Kérdőívvel és az Élettel való Elégedettség Skálával (kivételt képez a fontosság értékelésének Személyes skálája), a korrelációk értékei gyenge és közepes mértékek között változnak. Következtetések: Az eredményeink alátámasztják a SHALOM kérdőív magyar változatának bifaktoros struktúráját, igazolják a skálák belső konzisztenciáját, valamint támogatják a mérőeszköz hazai változatának érvényességét. A konstruktum validitás tesztelésének területén azonban a jövőben további vizsgálatok indokoltak.","PeriodicalId":35016,"journal":{"name":"Mentalhigiene es Pszichoszomatika","volume":" ","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-12-13","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"46736725","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2022-12-13DOI: 10.1556/0406.23.2022.017
Attila Dobos, Levente Kiss, Beáta Kerémi, Petra Dunkel, Máté Jász
{"title":"Szakmai beszámoló az AMEE Lyon 2022 nemzetközi konferenciáról Lyon, 2022. augusztus 27–31.","authors":"Attila Dobos, Levente Kiss, Beáta Kerémi, Petra Dunkel, Máté Jász","doi":"10.1556/0406.23.2022.017","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/0406.23.2022.017","url":null,"abstract":"","PeriodicalId":35016,"journal":{"name":"Mentalhigiene es Pszichoszomatika","volume":" ","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-12-13","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"44752273","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2022-12-13DOI: 10.1556/0406.23.2022.014
Zsófia Tea Kányai, Mátyás Osváth, Karolina Kósa
Elméleti háttér: Manapság a videójátékok számos ember életének fontos részét képezik. 2020-as hazai adatok szerint a videójátékosok száma legalább 3,8 millió fő, a jellemző játékidő hétköznapokon 2–3 óra. A játékosok (angolul „gamers” vagy magyarosan gamerek) egy része profi módon, szervezett versenyeken játszik, napjában több órát fordítva játékra és képességei fejlesztésére; őket e-sportolóknak nevezik. A videójátékokkal való rend-szeres időtöltés – mint minden szokás – befolyással van a játékosok lelki működésére. Cél: kvalitatív módszertannal, valós időben, strukturált online interjúkkal feltárni a videójátékkal rendszeresen játszók pszichés jellemzőit. Módszerek: A 18 éven felüli interjúalanyok hólabda módszerrel kerültek azonosításra (n = 22; 77% férfi, átlagéletkor: 24,9 [SD = 3,8] év). Eszközök: az alanyok 5 témakörbe tartozó kérdésekre válaszoltak: 1. demográfiai adatok, 2. általános játszási szokások, 3. a játék (gaming) jelentősége az alany számára, 4. a játékra való motivációk, 5. a játékos társas kapcsolatai. A hangrögzített interjúk átgépelésével kapott szövegeket tartalomelemzésnek vetettük alá. Eredmények: Összesen 22 fővel készült interjú, amelyek teljes időtartama 598 perc (átgépelés után 51 193 szó) volt. Az interjúalanyok többségükben húszas éveik elején járó fiatalok voltak, akik átlagosan 10,7 éves (SD = 5,5 év) korban kezdtek el játszani. A válaszadók átlagosan napi 5,2 órát (SD = 2,3 óra) töltenek játékkal; nagy részük (91%) gamernek vallja magát, de többségük az ellenőrző kérdések eredményei alapján e-sportolónak tartható. A tevékenység kialakulását vizsgálva 64% vallotta, hogy társas kapcsolatai hatására, illetve 41% az unaloműzés miatt kezdett játszani, és ezek, valamint a fejlődés lehetősége ösztönözte a tevékenység folytatására. A motivációk közül kiemelt jelentőségű a győzelem és a vereség, valamint a fejlődés igénye. A válaszadók 32%-a problémásnak („toxikusnak”) vélte saját játékát, habár ezt a viselkedést másnál elítélte. Az alanyok barátainak java része a gamerek szubkultúrájából kerül ki; a játéktevékenységet nem végző környezetük pedig többségében negatívan vélekedik a játékos hobbijáról vagy általában a videójátékokról. Következtetések: A káros következményekkel járó videójátszás legfontosabb megelőzési lehetősége a társas készségek fejlesztése, a valóságos társas kapcsolatok minél korábban kezdődő építése és erősítése.
{"title":"A gamerek és e-sportolók személyes jellemzői, motivációi, valamint életminőségük vizsgálata a játszási szokások tükrében","authors":"Zsófia Tea Kányai, Mátyás Osváth, Karolina Kósa","doi":"10.1556/0406.23.2022.014","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/0406.23.2022.014","url":null,"abstract":"Elméleti háttér: Manapság a videójátékok számos ember életének fontos részét képezik. 2020-as hazai adatok szerint a videójátékosok száma legalább 3,8 millió fő, a jellemző játékidő hétköznapokon 2–3 óra. A játékosok (angolul „gamers” vagy magyarosan gamerek) egy része profi módon, szervezett versenyeken játszik, napjában több órát fordítva játékra és képességei fejlesztésére; őket e-sportolóknak nevezik. A videójátékokkal való rend-szeres időtöltés – mint minden szokás – befolyással van a játékosok lelki működésére. Cél: kvalitatív módszertannal, valós időben, strukturált online interjúkkal feltárni a videójátékkal rendszeresen játszók pszichés jellemzőit. Módszerek: A 18 éven felüli interjúalanyok hólabda módszerrel kerültek azonosításra (n = 22; 77% férfi, átlagéletkor: 24,9 [SD = 3,8] év). Eszközök: az alanyok 5 témakörbe tartozó kérdésekre válaszoltak: 1. demográfiai adatok, 2. általános játszási szokások, 3. a játék (gaming) jelentősége az alany számára, 4. a játékra való motivációk, 5. a játékos társas kapcsolatai. A hangrögzített interjúk átgépelésével kapott szövegeket tartalomelemzésnek vetettük alá. Eredmények: Összesen 22 fővel készült interjú, amelyek teljes időtartama 598 perc (átgépelés után 51 193 szó) volt. Az interjúalanyok többségükben húszas éveik elején járó fiatalok voltak, akik átlagosan 10,7 éves (SD = 5,5 év) korban kezdtek el játszani. A válaszadók átlagosan napi 5,2 órát (SD = 2,3 óra) töltenek játékkal; nagy részük (91%) gamernek vallja magát, de többségük az ellenőrző kérdések eredményei alapján e-sportolónak tartható. A tevékenység kialakulását vizsgálva 64% vallotta, hogy társas kapcsolatai hatására, illetve 41% az unaloműzés miatt kezdett játszani, és ezek, valamint a fejlődés lehetősége ösztönözte a tevékenység folytatására. A motivációk közül kiemelt jelentőségű a győzelem és a vereség, valamint a fejlődés igénye. A válaszadók 32%-a problémásnak („toxikusnak”) vélte saját játékát, habár ezt a viselkedést másnál elítélte. Az alanyok barátainak java része a gamerek szubkultúrájából kerül ki; a játéktevékenységet nem végző környezetük pedig többségében negatívan vélekedik a játékos hobbijáról vagy általában a videójátékokról. Következtetések: A káros következményekkel járó videójátszás legfontosabb megelőzési lehetősége a társas készségek fejlesztése, a valóságos társas kapcsolatok minél korábban kezdődő építése és erősítése.","PeriodicalId":35016,"journal":{"name":"Mentalhigiene es Pszichoszomatika","volume":" ","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-12-13","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"46343734","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2022-12-13DOI: 10.1556/0406.23.2022.013
Csilla Hankó, Katalin Lénárd, B. Bíró, Melinda Pohárnok
Elméleti háttér: Az anyaság témakörét a fogyatékossággal kapcsolatban az eddigi kutatások két perspektívából közelítik meg. Az egyik egy szubjektív, az egyéni kiteljesedés szempontjából való megközelítés, a másik egy társadalmi nézeteket előnyben részesítő nézőpont, amely az emberi jogok oldaláról vizsgálja meg a gyermekvállalás témáját az érintettek körében. Célkitűzés: A tanulmány látássérült és látó nők anyasággal kapcsolatos tapasztalatait mutatja be azzal a céllal, hogy az egyéni identitás jellemzőit tárjuk fel az anyaságról alkotott egyéni reprezentációk szintjén látássérült anyák körében, fókuszálva a társadalmi hatások egyéni reprezentációkban való leképeződésére. Kutatásunkban két elméleti perspektívát – a narratív pszichológiát és a fogyatékosságtudományt – ötvözve vizsgáljuk az anyaság szubjektív értelmezését látássérült és látó nők körében. Módszerek: Kutatásunkban 20 látássérült és 21 látó anya vett részt. Az anyaság narratív pszichológiai megközelítésével félig strukturált interjúkat készítettünk személyesen, illetve telefonos úton. Az átírt interjúszövegeket tematikus elemzésnek vetettük alá, amelynek célja a látássérült és a látó anyák elbeszélésének összehasonlítása volt a tematikus kompozícióhoz. Az elemzés során a főtémákon belül altémákat határoztunk meg. Eredmények: Az anyaságértelmezéseket kilenc tematikus kategóriába, főtémába soroltuk, úgymint: (1) Érzelmek, (2) Folyamatosság, (3) Identitás, személyiség, szelfformálás, (4) Kapcsolat, kapcsolódás, (5) Nehézségek, (6) Partner, (7) Szerepek, (8) Fontos szülői elvek, (9) Hivatás, karrier. Kutatásunk az azonos és eltérő, vélhetően látássérültségre specifikus anyasággal kapcsolatos élményeket, tapasztalatokat kívánja bemutatni a látássérült és látó anyák körében. Míg néhány főtéma mentén azonosságok mutatkoztak meg a két csoportban, addig más témák mentén eltérések azonosíthatók az értelmezésben. Például mind a látássérült, mind a látó anyák körében megmutatkozott az anyaság egy új életcéllal való azonosítása. Eltérő volt azonban a szülői szereppel járó nehézségek értelmezése. A látássérült anyák körében nagyobb számban mutatkoztak meg a mindennapi élet során felmerülő nehézségek, kihívások, míg a látó anyák körében inkább a gyermek jövőjével kapcsolatban fogalmazódtak meg félelmek, kihívások. Következtetések: Tanulmányunkban látó és látássérült anyák anyasággal kapcsolatos tapasztalatait vizsgáltuk. Célunk az volt, hogy felhívjuk a figyelmet a sérültséggel élő anyák szociális inklúziójának fontosságára és kihívásaira.
{"title":"Látássérült nők anyaságélményei Magyarországon: a narratív identitás tematikus elemzése","authors":"Csilla Hankó, Katalin Lénárd, B. Bíró, Melinda Pohárnok","doi":"10.1556/0406.23.2022.013","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/0406.23.2022.013","url":null,"abstract":"Elméleti háttér: Az anyaság témakörét a fogyatékossággal kapcsolatban az eddigi kutatások két perspektívából közelítik meg. Az egyik egy szubjektív, az egyéni kiteljesedés szempontjából való megközelítés, a másik egy társadalmi nézeteket előnyben részesítő nézőpont, amely az emberi jogok oldaláról vizsgálja meg a gyermekvállalás témáját az érintettek körében. Célkitűzés: A tanulmány látássérült és látó nők anyasággal kapcsolatos tapasztalatait mutatja be azzal a céllal, hogy az egyéni identitás jellemzőit tárjuk fel az anyaságról alkotott egyéni reprezentációk szintjén látássérült anyák körében, fókuszálva a társadalmi hatások egyéni reprezentációkban való leképeződésére. Kutatásunkban két elméleti perspektívát – a narratív pszichológiát és a fogyatékosságtudományt – ötvözve vizsgáljuk az anyaság szubjektív értelmezését látássérült és látó nők körében. Módszerek: Kutatásunkban 20 látássérült és 21 látó anya vett részt. Az anyaság narratív pszichológiai megközelítésével félig strukturált interjúkat készítettünk személyesen, illetve telefonos úton. Az átírt interjúszövegeket tematikus elemzésnek vetettük alá, amelynek célja a látássérült és a látó anyák elbeszélésének összehasonlítása volt a tematikus kompozícióhoz. Az elemzés során a főtémákon belül altémákat határoztunk meg. Eredmények: Az anyaságértelmezéseket kilenc tematikus kategóriába, főtémába soroltuk, úgymint: (1) Érzelmek, (2) Folyamatosság, (3) Identitás, személyiség, szelfformálás, (4) Kapcsolat, kapcsolódás, (5) Nehézségek, (6) Partner, (7) Szerepek, (8) Fontos szülői elvek, (9) Hivatás, karrier. Kutatásunk az azonos és eltérő, vélhetően látássérültségre specifikus anyasággal kapcsolatos élményeket, tapasztalatokat kívánja bemutatni a látássérült és látó anyák körében. Míg néhány főtéma mentén azonosságok mutatkoztak meg a két csoportban, addig más témák mentén eltérések azonosíthatók az értelmezésben. Például mind a látássérült, mind a látó anyák körében megmutatkozott az anyaság egy új életcéllal való azonosítása. Eltérő volt azonban a szülői szereppel járó nehézségek értelmezése. A látássérült anyák körében nagyobb számban mutatkoztak meg a mindennapi élet során felmerülő nehézségek, kihívások, míg a látó anyák körében inkább a gyermek jövőjével kapcsolatban fogalmazódtak meg félelmek, kihívások. Következtetések: Tanulmányunkban látó és látássérült anyák anyasággal kapcsolatos tapasztalatait vizsgáltuk. Célunk az volt, hogy felhívjuk a figyelmet a sérültséggel élő anyák szociális inklúziójának fontosságára és kihívásaira.","PeriodicalId":35016,"journal":{"name":"Mentalhigiene es Pszichoszomatika","volume":" ","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-12-13","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"42979284","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2022-12-13DOI: 10.1556/0406.23.2022.016
Gábor Vona
A 2019 végén Kínából kiinduló, majd az egész világon szétterjedő COVID–19-járvány az emberiség meghatározó történelmi tapasztalata. Az emberek a koronavírussal háromféle formában találkoznak: a saját vagy a környezetükben történő megbetegedések által, a járványról szóló társadalmi diskurzus során és a különféle szigorítások, lezárások következményeként. Mindez pszichés terhet ró az emberekre, amelynek hatására kimutathatóan növekedik a halálszorongás és a mentális zavarok előfordulási gyakorisága. Jelen közlemény arra tesz kísérletet, hogy a pandémia pszichés hatásairól szóló tudományos kutatásokat a terrormenedzsment-elmélet (Terror Management Theory, TMT) szemszögéből mutassa be. A TMT központi gondolata, hogy az ember általános ősélménye a halálszorongás, amely egyfajta alapját képezi a lelki működésünknek, viselkedésünknek, egyúttal pszichés zavarainknak is. A halálszorongással szemben proximális és disztális formában védekezünk, megakadályozva, hogy annak növekedése komoly mentális zavarokat okozzon. Az elmélet rövid ismertetése után a TMT vizsgálati módszereivel készült legújabb kutatások és tanulmányok fényében bemutatásra kerül a koronavírus-járvány halálszorongásra és különféle pszichés zavarokra gyakorolt hatása. A pandémia a halálszorongás elleni mindkét megküzdési formát meggyengíti, amely a TMT égisze alatt végzett kutatások eredményei szerint nem csupán a halálszorongás közvetlen növekedéséért, de a különféle mentális zavarok erősödéséért is felelős. A pandémia és a mentális állapot pozitív irányú elmozdulásával kapcsolatban is születtek vizsgálati eredmények, ezek ismertetése után a tanulmányt egyes TMT-kutatók által megfogalmazott javaslatok zárják.
{"title":"A COVID–19-pandémia, halálszorongás és lelki egészség a terrormenedzsment-elmélet szemszögéből","authors":"Gábor Vona","doi":"10.1556/0406.23.2022.016","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/0406.23.2022.016","url":null,"abstract":"A 2019 végén Kínából kiinduló, majd az egész világon szétterjedő COVID–19-járvány az emberiség meghatározó történelmi tapasztalata. Az emberek a koronavírussal háromféle formában találkoznak: a saját vagy a környezetükben történő megbetegedések által, a járványról szóló társadalmi diskurzus során és a különféle szigorítások, lezárások következményeként. Mindez pszichés terhet ró az emberekre, amelynek hatására kimutathatóan növekedik a halálszorongás és a mentális zavarok előfordulási gyakorisága. Jelen közlemény arra tesz kísérletet, hogy a pandémia pszichés hatásairól szóló tudományos kutatásokat a terrormenedzsment-elmélet (Terror Management Theory, TMT) szemszögéből mutassa be. A TMT központi gondolata, hogy az ember általános ősélménye a halálszorongás, amely egyfajta alapját képezi a lelki működésünknek, viselkedésünknek, egyúttal pszichés zavarainknak is. A halálszorongással szemben proximális és disztális formában védekezünk, megakadályozva, hogy annak növekedése komoly mentális zavarokat okozzon. Az elmélet rövid ismertetése után a TMT vizsgálati módszereivel készült legújabb kutatások és tanulmányok fényében bemutatásra kerül a koronavírus-járvány halálszorongásra és különféle pszichés zavarokra gyakorolt hatása. A pandémia a halálszorongás elleni mindkét megküzdési formát meggyengíti, amely a TMT égisze alatt végzett kutatások eredményei szerint nem csupán a halálszorongás közvetlen növekedéséért, de a különféle mentális zavarok erősödéséért is felelős. A pandémia és a mentális állapot pozitív irányú elmozdulásával kapcsolatban is születtek vizsgálati eredmények, ezek ismertetése után a tanulmányt egyes TMT-kutatók által megfogalmazott javaslatok zárják.","PeriodicalId":35016,"journal":{"name":"Mentalhigiene es Pszichoszomatika","volume":" ","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-12-13","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"46269271","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
京公网安备 11010802042870号
京ICP备2023020795号-1
扫码关注我们
求助内容：
应助结果提醒方式：