{"title":"A perifériás neuropathia súlyossága és az egyéb diabeteses szövődmények előfordulása a Debreceni Egyetem Diabeteses Neuropathia Centruma betegeinek körében","authors":"Ágnes Molnár, F. Sztanek","doi":"10.24121/dh.2019.s1.24","DOIUrl":"https://doi.org/10.24121/dh.2019.s1.24","url":null,"abstract":"","PeriodicalId":104660,"journal":{"name":"Diabetologia Hungarica","volume":"53 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"131383749","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Szilárd Kun, Melinda Kertész, Eszter Sélley, Zsuzsanna Nagy, Tamás Kőszegi, I. Wittmann
{"title":"A metformin áttörésszerű hatása révén csökkenti a perifériás trijódtironin-rezisztenciát eutireotikus, 2-es típusú cukorbetegekben","authors":"Szilárd Kun, Melinda Kertész, Eszter Sélley, Zsuzsanna Nagy, Tamás Kőszegi, I. Wittmann","doi":"10.24121/dh.2020.s1.49","DOIUrl":"https://doi.org/10.24121/dh.2020.s1.49","url":null,"abstract":"","PeriodicalId":104660,"journal":{"name":"Diabetologia Hungarica","volume":"3 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"131391352","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A diabetes mellitus előfordulási gyakorisága csaknem minden populációban növekszik. Az 1-es vagy 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő páciensek akár 50–70%-ánál is észlelhető valamilyen gyomor-bélrendszeri rendellenesség, amely diagnosztikus és terápiás kihívást jelent. A szerzők összefoglaló közleményükben a cukorbetegség legfőbb emésztőrendszeri szövődményeit ismertetik, az előfordulás és a klinikum mellett kitérve a terápiás lehetőségekre. Összefoglalják a cukorbetegség kezelésére használt szerek leggyakoribb gyomor-bélrendszeri mellékhatásait, valamint ismertetik diabetológiai centrumukban a cukorbetegek endoszkópos vizsgálati előkészítésére bevált gyakorlatot.
{"title":"Emésztőrendszeri rendellenességek cukorbetegségben","authors":"Nóra Szigeti, I. Wittmann","doi":"10.24121/dh.2022.10","DOIUrl":"https://doi.org/10.24121/dh.2022.10","url":null,"abstract":"A diabetes mellitus előfordulási gyakorisága csaknem minden populációban növekszik. Az 1-es vagy 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő páciensek akár 50–70%-ánál is észlelhető valamilyen gyomor-bélrendszeri rendellenesség, amely diagnosztikus és terápiás kihívást jelent. A szerzők összefoglaló közleményükben a cukorbetegség legfőbb emésztőrendszeri szövődményeit ismertetik, az előfordulás és a klinikum mellett kitérve a terápiás lehetőségekre. Összefoglalják a cukorbetegség kezelésére használt szerek leggyakoribb gyomor-bélrendszeri mellékhatásait, valamint ismertetik diabetológiai centrumukban a cukorbetegek endoszkópos vizsgálati előkészítésére bevált gyakorlatot.","PeriodicalId":104660,"journal":{"name":"Diabetologia Hungarica","volume":"41 3","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"120849979","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Krisztina Arapovicsné Kiss, Lilla Borbáth, Péter Hajós, J. Kis, G. Winkler
A szerzők a hosszú hatású GLP-1-receptor-analógok közé sorolt liraglutid degludekkel kombinált alkalmazása (IDegLira) során észlelt szokatlan, reverzibilis mellékhatás, panaszokat és klinikai tüneteket okozó gastrointestinalis motilitászavar esetét ismertetik. A passage jelentős lassulását kísérő subileusszerű kép a készítmény leállítását követően, konzervatív kezelésre rendeződött. Kiváltásában a fogyókúrás céllal kezdett jelentősen csökkentett energiaés rosttartalmú étrend is közrejátszhatott. Irodalmi adatok szerint a gyomormotilitás lassulása elsősorban a rövid hatású GLP-1-származékok sajátossága, ritkán azonban a hosszú hatású GLP-1-receptor-agonisták esetében is előfordulhat. A bélrendszer tekintetében kevés az ismert hasonló adat. E lehetőség ismerete azért fontos a klinikus számára, mert megfelelő betegoktatással és étrendi útmutatással kialakulása jó eséllyel megelőzhető. ■ Kulcsszavak: GLP-1-receptor-agonista, liraglutid, IDegLira, motilitás, perisztaltika
{"title":"Hosszú hatású GLP-1-receptor-agonista szokatlan mellékhatása – a gastrointestinalis motilitás klinikai panaszokat okozó csökkenése IDegLira‑kezelés során – esetismertetés|","authors":"Krisztina Arapovicsné Kiss, Lilla Borbáth, Péter Hajós, J. Kis, G. Winkler","doi":"10.24121/dh.2019.23","DOIUrl":"https://doi.org/10.24121/dh.2019.23","url":null,"abstract":"A szerzők a hosszú hatású GLP-1-receptor-analógok közé sorolt liraglutid degludekkel kombinált alkalmazása (IDegLira) során észlelt szokatlan, reverzibilis mellékhatás, panaszokat és klinikai tüneteket okozó gastrointestinalis motilitászavar esetét ismertetik. A passage jelentős lassulását kísérő subileusszerű kép a készítmény leállítását követően, konzervatív kezelésre rendeződött. Kiváltásában a fogyókúrás céllal kezdett jelentősen csökkentett energiaés rosttartalmú étrend is közrejátszhatott. Irodalmi adatok szerint a gyomormotilitás lassulása elsősorban a rövid hatású GLP-1-származékok sajátossága, ritkán azonban a hosszú hatású GLP-1-receptor-agonisták esetében is előfordulhat. A bélrendszer tekintetében kevés az ismert hasonló adat. E lehetőség ismerete azért fontos a klinikus számára, mert megfelelő betegoktatással és étrendi útmutatással kialakulása jó eséllyel megelőzhető. ■ Kulcsszavak: GLP-1-receptor-agonista, liraglutid, IDegLira, motilitás, perisztaltika","PeriodicalId":104660,"journal":{"name":"Diabetologia Hungarica","volume":"6 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"116660844","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
there are some which positively affect hepatic steatosis. Sodium glucose co-transporter-2 inhibitors also may improve hepatic steatosis on the basis of their mech-anism of action. The goal of our study was to evaluate the empagliflozin’s effect on hepatic steatosis. The study includ-ed 38 patients with type 2 diabetes, who were treated with daily 10–25 mg empagliflozin in addition to standard therapy. Laboratory and clinical parameters were tested before and during the follow-up of empagliflozin treatment. The average follow-up time was 32 weeks. For the assessment of the liver steatosis we used the hepatic steatosis index (HSI) and the ZJU score. The results were evaluated by Student's test. The effect of add-on empagliflozin therapy reduced the HbA 1c value from 8.39±1.24% to 7.33±0.71% (p<0.001) and the BMI from 33.16±4.85 kg/m 2 to 32.02±4.78 kg/m 2 (p<0.001). The value of triglyceride was reduced by 0.16 mmol/l, while the value of the HDL-cholesterol increased, but these changes were not significant. The HSI score decreased from 46.73±5.51 to 45.45±5.94 (p=0.001), and the ZJU index from 50.92±6.84 to 47.83±5.77 (p<0.001). The empagliflozin treatment causes significant improvement in glycemic control, weight loss and reduces the hepatic steatosis in type 2 diabetes.
{"title":"Az empagliflozin javítja a hepatikus dysfunctiót, csökkenti a májsteatosist 2-es típusú cukorbetegekben","authors":"G. Fülöp, László Dezső, I. Wittmann","doi":"10.24121/dh.2019.4","DOIUrl":"https://doi.org/10.24121/dh.2019.4","url":null,"abstract":"there are some which positively affect hepatic steatosis. Sodium glucose co-transporter-2 inhibitors also may improve hepatic steatosis on the basis of their mech-anism of action. The goal of our study was to evaluate the empagliflozin’s effect on hepatic steatosis. The study includ-ed 38 patients with type 2 diabetes, who were treated with daily 10–25 mg empagliflozin in addition to standard therapy. Laboratory and clinical parameters were tested before and during the follow-up of empagliflozin treatment. The average follow-up time was 32 weeks. For the assessment of the liver steatosis we used the hepatic steatosis index (HSI) and the ZJU score. The results were evaluated by Student's test. The effect of add-on empagliflozin therapy reduced the HbA 1c value from 8.39±1.24% to 7.33±0.71% (p<0.001) and the BMI from 33.16±4.85 kg/m 2 to 32.02±4.78 kg/m 2 (p<0.001). The value of triglyceride was reduced by 0.16 mmol/l, while the value of the HDL-cholesterol increased, but these changes were not significant. The HSI score decreased from 46.73±5.51 to 45.45±5.94 (p=0.001), and the ZJU index from 50.92±6.84 to 47.83±5.77 (p<0.001). The empagliflozin treatment causes significant improvement in glycemic control, weight loss and reduces the hepatic steatosis in type 2 diabetes.","PeriodicalId":104660,"journal":{"name":"Diabetologia Hungarica","volume":"114 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"117185628","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Zoltán Kiss, G. Jermendy, György Rokszin, Zsolt Abonyi-Tóth, Ibolya Fábián, P. Kempler, I. Wittmann
A 2-es típusú diabetes ( T2DM) prevalenciája jelentősen növekedett az elmúlt 2 évtizedben Magyarországon, ami jelentős társadalmi és egészségügyi teher kialakulásához vezetett, ezért a diabetes hatásának felmérése a magyar T2DM-es populáció halálozására mindinkább szükséges. Retrospektív tanulmányunkban a NEAK (Nemzeti Egészségbiztosítási Alap-kezelő) adatbázisa alapján felmértük a 2016-ban ismert T2DM-es betegek kor- és nemfüggő többlethalálozását a nem diabeteses populációhoz viszonyítva. A NEAK adatbázisban 2016-ban összesen 744 192 T2DM-es beteget tartottak nyilván, melynek 54,41%-a volt nő. Átlagos életkoruk 66,02 év volt. A legmagasabb T2DM-halálozást férfiaknál 70–74 éves korban (n=2721), nőknél 85 év felett találtunk (n=4525). A teljes férfi T2DM-es populációban a halálozás esélye férfiakban 42%-kal, nőknél 56%-kal volt magasabb 2016-ban, mint a magyar népesség nem diabeteses populációjában. A női T2DM-es populációban a halálozási esély majdnem minden korban magasabb volt, mint a férfiakban. Mindemellett a halálozási kockázati arány (RR) a korral fordítottan változott, míg a 35–39 éves korcsportban a T2DM-es nőknél az RR-érték 3,22, férfiaknál 2,25 (p<0,0001 mindkét esetben) volt, addig ez a kockázati arány 85 év felett már csak 1,07 (p=0,0020) és 1,14 (p<0,0001) volt. A T2DM-es csoportban észlelt nem- és korfüggő többletmortalitási kockázat mértéke megegyezett a hasonló metodikát alkalmazó publikációk eredményeivel (UK, USA, Svédország, Németország). Hátterében többek között a női és férfi nem között fennálló biológiai és genetikai adottságok állhatnak. Kutatásunk eredményei arra hívják fel a figyelmet, hogy nők körében és a fiatalabb populációban a cukorbetegség korai felismerésére, a kardiovaszkuláris kockázat felmérésére és mérséklésére nagyobb hangsúlyt kell fektetni.
{"title":"A 2-es típusú hazai cukorbetegek többlethalálozásának nem és korcsoport szerinti értékelése","authors":"Zoltán Kiss, G. Jermendy, György Rokszin, Zsolt Abonyi-Tóth, Ibolya Fábián, P. Kempler, I. Wittmann","doi":"10.24121/dh.2021.15","DOIUrl":"https://doi.org/10.24121/dh.2021.15","url":null,"abstract":"A 2-es típusú diabetes ( T2DM) prevalenciája jelentősen növekedett az elmúlt 2 évtizedben Magyarországon, ami jelentős társadalmi és egészségügyi teher kialakulásához vezetett, ezért a diabetes hatásának felmérése a magyar T2DM-es populáció halálozására mindinkább szükséges. Retrospektív tanulmányunkban a NEAK (Nemzeti Egészségbiztosítási Alap-kezelő) adatbázisa alapján felmértük a 2016-ban ismert T2DM-es betegek kor- és nemfüggő többlethalálozását a nem diabeteses populációhoz viszonyítva. A NEAK adatbázisban 2016-ban összesen 744 192 T2DM-es beteget tartottak nyilván, melynek 54,41%-a volt nő. Átlagos életkoruk 66,02 év volt. A legmagasabb T2DM-halálozást férfiaknál 70–74 éves korban (n=2721), nőknél 85 év felett találtunk (n=4525). A teljes férfi T2DM-es populációban a halálozás esélye férfiakban 42%-kal, nőknél 56%-kal volt magasabb 2016-ban, mint a magyar népesség nem diabeteses populációjában. A női T2DM-es populációban a halálozási esély majdnem minden korban magasabb volt, mint a férfiakban. Mindemellett a halálozási kockázati arány (RR) a korral fordítottan változott, míg a 35–39 éves korcsportban a T2DM-es nőknél az RR-érték 3,22, férfiaknál 2,25 (p<0,0001 mindkét esetben) volt, addig ez a kockázati arány 85 év felett már csak 1,07 (p=0,0020) és 1,14 (p<0,0001) volt. A T2DM-es csoportban észlelt nem- és korfüggő többletmortalitási kockázat mértéke megegyezett a hasonló metodikát alkalmazó publikációk eredményeivel (UK, USA, Svédország, Németország). Hátterében többek között a női és férfi nem között fennálló biológiai és genetikai adottságok állhatnak. Kutatásunk eredményei arra hívják fel a figyelmet, hogy nők körében és a fiatalabb populációban a cukorbetegség korai felismerésére, a kardiovaszkuláris kockázat felmérésére és mérséklésére nagyobb hangsúlyt kell fektetni.","PeriodicalId":104660,"journal":{"name":"Diabetologia Hungarica","volume":"87 3 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"117295440","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Az elmúlt években számos próbálkozás történt, hogy az LDL-koleszterin csökkentésében csaknem három évtizede élenjáró sztatinkészítményeket valamilyen nem sztatin készítményre váltsuk. A sztatinoknak ui. számos olyan, részben kellemetlen, részben azonban potenciálisan veszélyes mellékhatásuk is van, ami miatt a betegek jelentős része egy év után már nem szedi a gyógyszert. Ilyen mellékhatás az izomfájdalom, esetleg rhabdomyolysis, a májenzimek és a CK emelkedése, az intolerancia kialakulása stb. Az első nem sztatin szer az ezetimib volt, de a gyógyszer jelentős hatást csak sztatinnal (vagy egyéb LDL-koleszterin-csökkentő gyógyszerrel) kombinálva fejt ki. A PCSK-9-vegyületek humán monoklonális antitesttel gátolva jelentős LDL-koleszterin-csökkentést és ugyancsak jelentős kardiovaszkuláris védelmet okoztak, de áruk rendkívül magas. Sok más vegyület egyrészt mellékhatásai miatt (pl. májelzsírosodás, sztatinnal való interferencia) nem alkalmas hosszú távú kezelésre, másrészt nem (csak) az LDL-koleszterin szintjét csökkentette. A legutóbbi néhány évben a PCSK-9 szintjét antiszensz oligonukleotiddal csökkentve több munkacsoport is igen kedvező LDL-koleszterin-szintekről számolt be, és a gyógyszert elegendő volt évente kétszer adni, szubkután injekcióban. A kardiovaszkuláris eredmények vizsgálata még folyamatban van.
{"title":"Sztatin- és nem sztatinkészítmények az LDL-koleszterin-szint csökkentésében : Változások az elmúlt évtizedben","authors":"László Gerő","doi":"10.24121/dh.2022.11","DOIUrl":"https://doi.org/10.24121/dh.2022.11","url":null,"abstract":"Az elmúlt években számos próbálkozás történt, hogy az LDL-koleszterin csökkentésében csaknem három évtizede élenjáró sztatinkészítményeket valamilyen nem sztatin készítményre váltsuk. A sztatinoknak ui. számos olyan, részben kellemetlen, részben azonban potenciálisan veszélyes mellékhatásuk is van, ami miatt a betegek jelentős része egy év után már nem szedi a gyógyszert. Ilyen mellékhatás az izomfájdalom, esetleg rhabdomyolysis, a májenzimek és a CK emelkedése, az intolerancia kialakulása stb. Az első nem sztatin szer az ezetimib volt, de a gyógyszer jelentős hatást csak sztatinnal (vagy egyéb LDL-koleszterin-csökkentő gyógyszerrel) kombinálva fejt ki. A PCSK-9-vegyületek humán monoklonális antitesttel gátolva jelentős LDL-koleszterin-csökkentést és ugyancsak jelentős kardiovaszkuláris védelmet okoztak, de áruk rendkívül magas. Sok más vegyület egyrészt mellékhatásai miatt (pl. májelzsírosodás, sztatinnal való interferencia) nem alkalmas hosszú távú kezelésre, másrészt nem (csak) az LDL-koleszterin szintjét csökkentette. A legutóbbi néhány évben a PCSK-9 szintjét antiszensz oligonukleotiddal csökkentve több munkacsoport is igen kedvező LDL-koleszterin-szintekről számolt be, és a gyógyszert elegendő volt évente kétszer adni, szubkután injekcióban. A kardiovaszkuláris eredmények vizsgálata még folyamatban van.","PeriodicalId":104660,"journal":{"name":"Diabetologia Hungarica","volume":"39 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"123363955","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
京公网安备 11010802042870号
京ICP备2023020795号-1
扫码关注我们
求助内容：
应助结果提醒方式：