A világban a jelenlegi sokkok, traumák – külső tényezők eredői – megkövetelik nemcsak az állampolgárok, hanem régiók, országok közös cselekvési terveinek kialakítását is. A Covid-19 okozta járvány az élet szinte minden területén változást kívánt. Eltérő módon és mértékben, de jellemzően negatívan érintette a különböző ágazatokat, térségeket és társadalmi csoportokat. A turizmus és a vendéglátás szenvedte el talán a legnagyobb károkat. 2020. március második felétől Magyarországon bezártak a kereskedelmi szálláshelyek, korlátozták a nemzetközi utazásokat és a vendéglátóhelyek nyitva tartását, a lakosság óvatossága miatt pedig további jelentős bevétel- és forgalomcsökkenést prognosztizáltak. A turisztikai irányú beruházások, fejlesztések mégis jelentősnek tekinthetők ebben az időszakban. Úgy véljük, a fejlesztési tendenciákat a különböző címekre beadott pályázatok is módosíthatják. Az elsődleges kutatási kérdés, hogy képes-e felismerni és azonosítani egy adott régió érintett (vendéglátáshoz kötődő) szektora az Európa Gasztronómiai Régiója cím értékeit és adott térségre gyakorolható hatásait. A vizsgálat további tárgya a támogatottság mértéke az érintett szektorban. A fókusz Baranya megye és Pécs városa. Egy kérdőíves felmérés segítségével igazoljuk, hogy a megyében nagyszabású, pozitív jövőképet közvetítő összefogásra van szükség. A jelenlegi adatok alapján Baranya megye turizmusának minőségi fejlesztésére és mennyiségi mutatóinak jelentős emelésére van szükség. A megye és a megyeszékhely turisztikai erőforrásai alapján az országban és Európában is nagyobb láthatóságot, látogatottságot és magasabb turisztikai bevételt érdemelne. A megyében több évtizedes tapasztalat támasztja alá, hogy a minőségi borkultúra, párosulva a gasztronómiával, borturizmussal, kultúrával és a helyi értékesítéssel jelentős és átfogó település- és területfejlesztési erővé és eszközzé váltható. A tanulmány kiemelt célja, hogy bemutassuk, miként járulhat hozzá a gasztronómiai örökség egy adott térség fejlődéséhez.
{"title":"Vállalkozói percepciók az Európa Gasztrorégió Cím elnyerésével kapcsolatban","authors":"Réka Horeczki, Tibor Gonda","doi":"10.17649/tet.37.1.3469","DOIUrl":"https://doi.org/10.17649/tet.37.1.3469","url":null,"abstract":"A világban a jelenlegi sokkok, traumák – külső tényezők eredői – megkövetelik nemcsak az állampolgárok, hanem régiók, országok közös cselekvési terveinek kialakítását is. A Covid-19 okozta járvány az élet szinte minden területén változást kívánt. Eltérő módon és mértékben, de jellemzően negatívan érintette a különböző ágazatokat, térségeket és társadalmi csoportokat. A turizmus és a vendéglátás szenvedte el talán a legnagyobb károkat. 2020. március második felétől Magyarországon bezártak a kereskedelmi szálláshelyek, korlátozták a nemzetközi utazásokat és a vendéglátóhelyek nyitva tartását, a lakosság óvatossága miatt pedig további jelentős bevétel- és forgalomcsökkenést prognosztizáltak. A turisztikai irányú beruházások, fejlesztések mégis jelentősnek tekinthetők ebben az időszakban. Úgy véljük, a fejlesztési tendenciákat a különböző címekre beadott pályázatok is módosíthatják. Az elsődleges kutatási kérdés, hogy képes-e felismerni és azonosítani egy adott régió érintett (vendéglátáshoz kötődő) szektora az Európa Gasztronómiai Régiója cím értékeit és adott térségre gyakorolható hatásait. A vizsgálat további tárgya a támogatottság mértéke az érintett szektorban.\u0000A fókusz Baranya megye és Pécs városa. Egy kérdőíves felmérés segítségével igazoljuk, hogy a megyében nagyszabású, pozitív jövőképet közvetítő összefogásra van szükség. A jelenlegi adatok alapján Baranya megye turizmusának minőségi fejlesztésére és mennyiségi mutatóinak jelentős emelésére van szükség. A megye és a megyeszékhely turisztikai erőforrásai alapján az országban és Európában is nagyobb láthatóságot, látogatottságot és magasabb turisztikai bevételt érdemelne. A megyében több évtizedes tapasztalat támasztja alá, hogy a minőségi borkultúra, párosulva a gasztronómiával, borturizmussal, kultúrával és a helyi értékesítéssel jelentős és átfogó település- és területfejlesztési erővé és eszközzé váltható. A tanulmány kiemelt célja, hogy bemutassuk, miként járulhat hozzá a gasztronómiai örökség egy adott térség fejlődéséhez.","PeriodicalId":133536,"journal":{"name":"Tér és Társadalom","volume":"47 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-03-07","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"116336132","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
{"title":"In Memoriam Beluszky Pál (Szolnok, 1936. XII. 4. – Budapest, 2022. XI. 28.)","authors":"Judit Timár","doi":"10.17649/tet.37.1.3488","DOIUrl":"https://doi.org/10.17649/tet.37.1.3488","url":null,"abstract":"","PeriodicalId":133536,"journal":{"name":"Tér és Társadalom","volume":"34 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-03-07","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"126963000","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A hazai településhálózat sajátossága, hogy a települések magját alkotó belterületek mellett a külterületeken és a belőlük létrehozott egyéb belterületeken is életvitelszerűen laknak. A vidéki centrumok újrastruktúrálódó peremterületein a térfolyamatok települési szint alatt is differenciálódnak, gyorsan városiasodó terek mellett rurális zárványok alakulnak ki. Kutatásunk során Győr, Szeged, Zalaegerszeg valamint Hódmezővásárhely és környezetük mintaterületén vizsgáltuk meg, hogy a szegregáció hogyan jelenik meg a helyi lakosság és a döntéshozók diskurzusában, továbbá megpróbáltuk feltárni néhány, a szegregáció fennmaradásához hozzájáruló településföldrajzi és jogi tényezőt. A felmérés alapján az etnikai szegregáció mellett jelentős a jövedelmi különbségekre visszavezethető elkülönülés, és esetenként a külterületek földrajzi izolációja miatt az ott élők súlyos hátrányokat szenvednek el. 1990 után és a 2008-ban kibontakozó pénzügyi válság következtében a prekariátushoz tartozó háztartások nagy arányban áramlottak ezekre a területekre, nagyrészt a városból kiszorulók, vagy a távoli vidéki falvakból az elhelyezkedés reményében érkezők. A társadalmi tőkék torzult jellegéből adódóan a megkötő tőke túlereje, a városvezetők társadalmi problémák felett „szemet hunyó” gyakorlata mellett a földügyi és építészeti szabályozás is hozzájárult ahhoz, hogy a rendszerváltástól napjainkig szegregátumok alakuljanak ki, azonban a helyi diskurzusban jóval több területet tartanak számon szegregátumként, mint ahány a terepi felmérés alapján ténylegesen annak tekinthető.
{"title":"Formálódó peremterületek: a szegénység és a jóléti szuburbanizáció egymás mellett élése hazai városok példáján","authors":"Gábor László Vasárus, Á. Szalai","doi":"10.17649/tet.37.1.3476","DOIUrl":"https://doi.org/10.17649/tet.37.1.3476","url":null,"abstract":"A hazai településhálózat sajátossága, hogy a települések magját alkotó belterületek mellett a külterületeken és a belőlük létrehozott egyéb belterületeken is életvitelszerűen laknak. A vidéki centrumok újrastruktúrálódó peremterületein a térfolyamatok települési szint alatt is differenciálódnak, gyorsan városiasodó terek mellett rurális zárványok alakulnak ki. Kutatásunk során Győr, Szeged, Zalaegerszeg valamint Hódmezővásárhely és környezetük mintaterületén vizsgáltuk meg, hogy a szegregáció hogyan jelenik meg a helyi lakosság és a döntéshozók diskurzusában, továbbá megpróbáltuk feltárni néhány, a szegregáció fennmaradásához hozzájáruló településföldrajzi és jogi tényezőt. \u0000A felmérés alapján az etnikai szegregáció mellett jelentős a jövedelmi különbségekre visszavezethető elkülönülés, és esetenként a külterületek földrajzi izolációja miatt az ott élők súlyos hátrányokat szenvednek el. 1990 után és a 2008-ban kibontakozó pénzügyi válság következtében a prekariátushoz tartozó háztartások nagy arányban áramlottak ezekre a területekre, nagyrészt a városból kiszorulók, vagy a távoli vidéki falvakból az elhelyezkedés reményében érkezők. A társadalmi tőkék torzult jellegéből adódóan a megkötő tőke túlereje, a városvezetők társadalmi problémák felett „szemet hunyó” gyakorlata mellett a földügyi és építészeti szabályozás is hozzájárult ahhoz, hogy a rendszerváltástól napjainkig szegregátumok alakuljanak ki, azonban a helyi diskurzusban jóval több területet tartanak számon szegregátumként, mint ahány a terepi felmérés alapján ténylegesen annak tekinthető.","PeriodicalId":133536,"journal":{"name":"Tér és Társadalom","volume":"12 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-03-07","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"114316126","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Lezárulni látszik az európai uniós csatlakozást követő migrációs korszak Magyarországon, melynek szimbólumává az Egyesült Királyságba irányuló kivándorlás vált. A 2010-es évek első felében főként magasan képzett fiatalok hagyták el hazánkat, akik gyakran hosszú távú célokkal indultak útnak, legnagyobb számban az Egyesült Királyság felé. De vajon hogyan alakult át a magyarok Európán belüli vándorlásának szerkezete és társadalmi összetétele az évtized folyamán? És milyen szerepet játszott mindebben a korszak két meghatározó eseménye: a Brexit népszavazás és a koronavírusjárvány? Ezekre a kérdésekre az adminisztratív nyilvántartásokban rögzített ki- és belépési adatok longitudinális megközelítésű vizsgálata útján keresem a válaszokat. Miközben a kivándorlás társadalmi bázisa fokozatosan kiszélesedett az évtized folyamán, egyre nagyobb tere nyílt az idősebb korcsoportok, valamint az iparban és építőiparban dolgozók időszakos és cirkuláris mobilitásának, a magyar emigráció súlypontja az Egyesült Királyság felől mindinkább Ausztria és Németország irányába helyeződött át. Bár az Egyesült Királyság népszerűsége a kivándorlók körében nagymértékben csökkent, a hazavándorló magyar állampolgárok jelentős hányada továbbra is innen érkezik. A Brexit népszavazás leginkább a hosszabb idő óta külföldön élő magyarok visszavándorlását ösztönözte, hatása tartósnak mondható. A koronavírus-járvány kitörése jóval kevésbé befolyásolta az angliai visszavándorlásokat, és az Európai Unió tagországaiból hazatérők – főként a rövid távú tartózkodást követő visszaköltözések – esetében is csupán időszakos változásokat hozott.
{"title":"Magyarok az Egyesült Királyságban: Egy korszak vége?","authors":"Anna Sára Ligeti","doi":"10.17649/tet.37.1.3463","DOIUrl":"https://doi.org/10.17649/tet.37.1.3463","url":null,"abstract":"Lezárulni látszik az európai uniós csatlakozást követő migrációs korszak Magyarországon, melynek szimbólumává az Egyesült Királyságba irányuló kivándorlás vált. A 2010-es évek első felében főként magasan képzett fiatalok hagyták el hazánkat, akik gyakran hosszú távú célokkal indultak útnak, legnagyobb számban az Egyesült Királyság felé. De vajon hogyan alakult át a magyarok Európán belüli vándorlásának szerkezete és társadalmi összetétele az évtized folyamán? És milyen szerepet játszott mindebben a korszak két meghatározó eseménye: a Brexit népszavazás és a koronavírusjárvány? Ezekre a kérdésekre az adminisztratív nyilvántartásokban rögzített ki- és belépési adatok longitudinális megközelítésű vizsgálata útján keresem a válaszokat. Miközben a kivándorlás társadalmi bázisa fokozatosan kiszélesedett az évtized folyamán, egyre nagyobb tere nyílt az idősebb korcsoportok, valamint az iparban és építőiparban dolgozók időszakos és cirkuláris mobilitásának, a magyar emigráció súlypontja az Egyesült Királyság felől mindinkább Ausztria és Németország irányába helyeződött át. Bár az Egyesült Királyság népszerűsége a kivándorlók körében nagymértékben csökkent, a hazavándorló magyar állampolgárok jelentős hányada továbbra is innen érkezik. A Brexit népszavazás leginkább a hosszabb idő óta külföldön élő magyarok visszavándorlását ösztönözte, hatása tartósnak mondható. A koronavírus-járvány kitörése jóval kevésbé befolyásolta az angliai visszavándorlásokat, és az Európai Unió tagországaiból hazatérők – főként a rövid távú tartózkodást követő visszaköltözések – esetében is csupán időszakos változásokat hozott.\u0000 ","PeriodicalId":133536,"journal":{"name":"Tér és Társadalom","volume":"27 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-03-07","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"129396472","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A tanulmány célja, hogy bemutassa a Bhutánban létrehozott össznemzeti boldogság (Gross National Happiness), avagy bruttó nemzeti boldogság koncepcióját, valamint összefoglalja egy, az össznemzeti boldogság budapesti József Attila-lakótelepen történő alkalmazását célzó kvalitatív feltáró kutatás eredményeit. A bevezetés ismerteti a magyarországi boldogságkutatás történetét, valamint a boldogság és az életminőség fogalmainak szerepét az alternatív fejlődési mutatók kifejlesztésével kapcsolatos nemzetközi diskurzusban. A tanulmány első és második fejezetei áttekintik az össznemzeti boldogság kilenc dimenzióját (pszichológiai jóllét, egészség, oktatás, kulturális diverzitás, időbeosztás, jó kormányzás, közösségi vitalitás, életszínvonal, ökológiai diverzitás), a koncepció bhutáni megvalósítását, valamint annak nemzetközi és különböző rendszerszinteken történő alkalmazására tett kísérleteket. A harmadik fejezetben leírt akció orientált, feltáró kutatás eredményei azt mutatják, hogy – összhangban az össznemzeti boldogság keretrendszerével – a József Attila-lakótelepen a közösségi vitalitás, az életszínvonal, valamint az ökológiai diverzitás dimenzióiban lehetséges és szükséges olyan cselekvési programok kidolgozása (például zárt közösségi terek kialakítása és a közösségi tervezésben rejlő lehetőségek jobb kihasználása, a társasházak felújítására történő tudatosabb felkészülés, illetve a köztisztaság állapotának javítása és a lakótelep melletti kiserdő megóvása), amelyek hozzájárulhatnak a lakosok jóllétének és életminőségének javításához
{"title":"A bhutáni össznemzeti boldogság koncepció és magyarországi alkalmazása a budapesti József Attila-lakótelepen","authors":"G. Kovács","doi":"10.17649/tet.37.1.3363","DOIUrl":"https://doi.org/10.17649/tet.37.1.3363","url":null,"abstract":"A tanulmány célja, hogy bemutassa a Bhutánban létrehozott össznemzeti boldogság (Gross National Happiness), avagy bruttó nemzeti boldogság koncepcióját, valamint összefoglalja egy, az össznemzeti boldogság budapesti József Attila-lakótelepen történő alkalmazását célzó kvalitatív feltáró kutatás eredményeit. A bevezetés ismerteti a magyarországi boldogságkutatás történetét, valamint a boldogság és az életminőség fogalmainak szerepét az alternatív fejlődési mutatók kifejlesztésével kapcsolatos nemzetközi diskurzusban. A tanulmány első és második fejezetei áttekintik az össznemzeti boldogság kilenc dimenzióját (pszichológiai jóllét, egészség, oktatás, kulturális diverzitás, időbeosztás, jó kormányzás, közösségi vitalitás, életszínvonal, ökológiai diverzitás), a koncepció bhutáni megvalósítását, valamint annak nemzetközi és különböző rendszerszinteken történő alkalmazására tett kísérleteket. A harmadik fejezetben leírt akció orientált, feltáró kutatás eredményei azt mutatják, hogy – összhangban az össznemzeti boldogság keretrendszerével – a József Attila-lakótelepen a közösségi vitalitás, az életszínvonal, valamint az ökológiai diverzitás dimenzióiban lehetséges és szükséges olyan cselekvési programok kidolgozása (például zárt közösségi terek kialakítása és a közösségi tervezésben rejlő lehetőségek jobb kihasználása, a társasházak felújítására történő tudatosabb felkészülés, illetve a köztisztaság állapotának javítása és a lakótelep melletti kiserdő megóvása), amelyek hozzájárulhatnak a lakosok jóllétének és életminőségének javításához","PeriodicalId":133536,"journal":{"name":"Tér és Társadalom","volume":"1 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-03-07","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"131944616","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A tanulmány a rezilienciával foglalkozó szakirodalmat elemzi elsősorban a kormányzás, és a decentralizáció szempontjából. A szerző megállapítja, hogy noha a fogalom nem új, de különösen az utóbbi időben vált jellemzővé igazán az interdiszciplináris megközelítés. A covid járvány jelentősen erősítette a rezilienciára épülő szakpolitikák pozícióit, s ez a jelenség a kormányzatok számára is kihívást jelent mind globális, mind nemzeti és helyi önkormányzati szinten. Az elsősorban a járványkezeléssel foglalkozó és a kelet-közép-európai régióra koncentráló szakirodalom szemléje kiterjed a fogalom formálódására, a kormányzási vonatkozásokra, a centralizáció és decentralizáció dilemmájára és a többszintű kormányzásban bekövetkezett változásokra. Az elemzés alapján megállapítható, hogy a centralizációs reflexek rendkívül erősek, a helyi önkormányzatokat érintő megszorítások, az információhiány is akadályozta a szintek együttműködését, de nem voltak előnyös helyzetben a nemzetközi szervezetek sem, mert a nemzetállami kormányzatok nem voltak partnerek az együttműködésben. Fontos tanulság, hogy a kormányzatok minősége jelentős mértékben hozzájárul a válságok sikeres vagy sikertelen kezeléséhez, mint ahogy az is, hogy a válságokra való felkészülést a kormányzatok működésébe rendszer szinten szükséges beépíteni, aminek segítségével elkerülhető, hogy veszélyhelyzetben a rendkívüli eszközök alkalmazása kizárólagos legyen. A magyar járványkezelés tekintetében tett megjegyzések, részben a szerző és kollégái korábbi kutatásai alapján, arra utalnak, hogy nem kerültük el a centralizáció és a „kivételesség” veszélyeit, de a helyi önkormányzatok felkészületlensége is hozzájárult ahhoz, hogy nem kerültünk a járványkezelésben jól teljesítő kormányzatok közé.
{"title":"Az önkormányzati válságkezelés és/vagy reziliencia","authors":"Ilona Pálné Kovács","doi":"10.17649/tet.37.1.3465","DOIUrl":"https://doi.org/10.17649/tet.37.1.3465","url":null,"abstract":"A tanulmány a rezilienciával foglalkozó szakirodalmat elemzi elsősorban a kormányzás, és a decentralizáció szempontjából. A szerző megállapítja, hogy noha a fogalom nem új, de különösen az utóbbi időben vált jellemzővé igazán az interdiszciplináris megközelítés. A covid járvány jelentősen erősítette a rezilienciára épülő szakpolitikák pozícióit, s ez a jelenség a kormányzatok számára is kihívást jelent mind globális, mind nemzeti és helyi önkormányzati szinten. Az elsősorban a járványkezeléssel foglalkozó és a kelet-közép-európai régióra koncentráló szakirodalom szemléje kiterjed a fogalom formálódására, a kormányzási vonatkozásokra, a centralizáció és decentralizáció dilemmájára és a többszintű kormányzásban bekövetkezett változásokra. Az elemzés alapján megállapítható, hogy a centralizációs reflexek rendkívül erősek, a helyi önkormányzatokat érintő megszorítások, az információhiány is akadályozta a szintek együttműködését, de nem voltak előnyös helyzetben a nemzetközi szervezetek sem, mert a nemzetállami kormányzatok nem voltak partnerek az együttműködésben. Fontos tanulság, hogy a kormányzatok minősége jelentős mértékben hozzájárul a válságok sikeres vagy sikertelen kezeléséhez, mint ahogy az is, hogy a válságokra való felkészülést a kormányzatok működésébe rendszer szinten szükséges beépíteni, aminek segítségével elkerülhető, hogy veszélyhelyzetben a rendkívüli eszközök alkalmazása kizárólagos legyen. \u0000A magyar járványkezelés tekintetében tett megjegyzések, részben a szerző és kollégái korábbi kutatásai alapján, arra utalnak, hogy nem kerültük el a centralizáció és a „kivételesség” veszélyeit, de a helyi önkormányzatok felkészületlensége is hozzájárult ahhoz, hogy nem kerültünk a járványkezelésben jól teljesítő kormányzatok közé.","PeriodicalId":133536,"journal":{"name":"Tér és Társadalom","volume":"55 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-03-07","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"124877067","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Magyarországon különösen nagy terhet ró a vidéki térségekre - többek között - a kreatív fiatalok elvándorlása a fővárosba vagy a külföldi nagyvárosokba, hiszen a humántőke jelenléte és aktivitása jelentős hatással van a városok versenyképességére és rezilienciájára. Mindemellett látható, hogy a COVID-19 az elmúlt szűk két évben jelentősen átformálta a lakóhelyi preferenciákat, és sok elemzés szerint a vidéki tér felértékelődését is hozta. Az elsősorban kvantitatív adatokat szintetizáló komplex mutatók és városrangsorok mellett fontos lehet az aktuális vonzó-taszító tényezők kvalitatív megismerése is. Jelen kutatás célja, hogy – magyarországi ún. csapágy- és középvárosok fiatal, képzett munkaerővonzó potenciálját vizsgáló kvantitatív kutatások folytatásaként és kiegészítéseként – egy longitudinális kvalitatív vizsgálat keretében árnyalja a magyarországi kreatív fiatalok lakóhelyválasztási preferenciáit és azok változásait a COVID-19 hatására. A kutatás empirikus részét nyolc fókuszcsoportos beszélgetés alapozta meg. A kutatás első szakaszában a szerzők 9 fő lakóhelyválasztási tényezőt azonosítottak, amelyek prioritási sorrendjét jelentősen megváltoztatta a COVID-19, illetve a követett kutatási résztvevők élethelyzetének változása (lakóhely, munkahely, tanulmányi státusz,családi állapot). A vizsgálat eredményeként elmondható, hogy míg 2019-ben a vidékre (vissza)költözés sokak számára praktikus szempontok, például a felsőoktatás, munkahely és szociális élet adta kötöttségek miatt elérhetetlen volt, a 2021-es kutatási szakasz rávilágítottarra, hogy a COVID-19 – ezáltal pedig a home office, a természeti környezet és a család felértékelődése – sok fiatalban katalizálta, felerősítette a vidékre költözés igényét, majd felgyorsította döntéseiket is. A megkérdezett fiatalok vízióját tekintve elmondható, hogy szűk többségük vagy már Budapest agglomerációjába, illetve vidékre költözött, vagy egy évtizedes távlatban gondolkodik azon.
{"title":"A magyar kreatív fiatalok lakóhelyválasztási preferenciái és annak változása a COVID-19 fényében","authors":"Dorottya Teveli-Horváth, Virág Varga","doi":"10.17649/tet.37.1.3414","DOIUrl":"https://doi.org/10.17649/tet.37.1.3414","url":null,"abstract":"Magyarországon különösen nagy terhet ró a vidéki térségekre - többek között - a kreatív fiatalok elvándorlása a fővárosba vagy a külföldi nagyvárosokba, hiszen a humántőke jelenléte és aktivitása jelentős hatással van a városok versenyképességére és rezilienciájára. Mindemellett látható, hogy a COVID-19 az elmúlt szűk két évben jelentősen átformálta a lakóhelyi preferenciákat, és sok elemzés szerint a vidéki tér felértékelődését is hozta. Az elsősorban kvantitatív adatokat szintetizáló komplex mutatók és városrangsorok mellett fontos lehet az aktuális vonzó-taszító tényezők kvalitatív megismerése is.\u0000Jelen kutatás célja, hogy – magyarországi ún. csapágy- és középvárosok fiatal, képzett munkaerővonzó potenciálját vizsgáló kvantitatív kutatások folytatásaként és kiegészítéseként – egy longitudinális kvalitatív vizsgálat keretében árnyalja a magyarországi kreatív fiatalok lakóhelyválasztási preferenciáit és azok változásait a COVID-19 hatására.\u0000A kutatás empirikus részét nyolc fókuszcsoportos beszélgetés alapozta meg. A kutatás első szakaszában a szerzők 9 fő lakóhelyválasztási tényezőt azonosítottak, amelyek prioritási sorrendjét jelentősen megváltoztatta a COVID-19, illetve a követett kutatási résztvevők élethelyzetének változása (lakóhely, munkahely, tanulmányi státusz,családi állapot).\u0000A vizsgálat eredményeként elmondható, hogy míg 2019-ben a vidékre (vissza)költözés sokak számára praktikus szempontok, például a felsőoktatás, munkahely és szociális élet adta kötöttségek miatt elérhetetlen volt, a 2021-es kutatási szakasz rávilágítottarra, hogy a COVID-19 – ezáltal pedig a home office, a természeti környezet és a család felértékelődése – sok fiatalban katalizálta, felerősítette a vidékre költözés igényét, majd felgyorsította döntéseiket is.\u0000A megkérdezett fiatalok vízióját tekintve elmondható, hogy szűk többségük vagy már Budapest agglomerációjába, illetve vidékre költözött, vagy egy évtizedes távlatban gondolkodik azon.","PeriodicalId":133536,"journal":{"name":"Tér és Társadalom","volume":"107 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-03-07","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"124900750","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A 2007-2013 közötti programozási időszak a területalapú fejlesztéspolitika kialakítására tett kísérletként értelmezhető, melynek során – az ágazati programok mellett – minden magyarországi régió (így a Baranyát magában foglaló Dél-Dunántúl is) saját operatív programmal rendelkezett. 2014-2020 között ugyanakkor egyetlen országos, viszont különálló megyei keretekkel rendelkező Terület- és Településfejlesztési Operatív Program működött, melyet szintén kiegészítettek az ágazati programok. A tanulmány célja, hogy feltárja: kimutathatók-e tendenciák Baranyában a támogatási programok területi preferenciáiban, továbbá mely járások és települések tekinthetők centrumnak vagy perifériának az EU-források felhasználása terén a két programozási időszakban. A tanulmány első részében – a szakirodalmi bevezetést követően – áttekintem a két programozási időszak stratégiai kereteit, a Baranya megyében vizsgált programokat, illetve a megyére vonatkozó területi célokat. Ezt követően ismertetem az empirikus adatelemzés módszerét és a megfogalmazott kérdéseket, majd bemutatom a két időszak programjait külön-külön, továbbá összehasonlítom a két területfejlesztési célú programot. Kiemelem a két programozási időszakra jellemző területi tendenciákat, továbbá értékelem a forrásfelhasználást a 2014-ben kialakított megyei területi célok mentén. Az összefoglalásban a korábbi elemzések konklúziójaként meghatározom a megye járásainak kohéziós forrásfelhasználási profilját. A tanulmány fontos megállapítása, hogy a megyeszékhely, Pécs részesedése a forrásokból 50% alá süllyedt 2014-2020 között, mely a vidéki térségek előtérbe kerülésére utal. Azonban míg 2007-2013 időszakában mind az egyes járások között, mind a járásokon belül viszonylag egyenletes forrásmegoszlás tapasztalható, addig 2014-2020 között több járás (Bóly, Komló, Mohács) esetében is erőteljes koncentrációt látunk (ezek elsősorban helyi adottságokra épülő gazdaságfejlesztést megvalósító térségek), miközben a leszakadó térségeknek kevesebb támogatás jutott. A preferált járásokon belül is a központok koncentrálták a forrásokat. Mindez összességében növelte a megye elmaradott és fejlődő térségei közötti finanszírozási szakadékot. Az uniós fejlesztéspolitika központi térségekre és városokra történő koncentrálásával csökken annak láthatósága a vidéki térségekben, mely – utóbbi területeken – a hazai finanszírozású eszközök jelentőségének növekedésével jár.
{"title":"Kohéziós források felhasználásának területi vizsgálata Baranya megyében a 2007-2013-as és 2014-2020-as programozási időszakban","authors":"Zoltán Pámer","doi":"10.17649/tet.36.4.3446","DOIUrl":"https://doi.org/10.17649/tet.36.4.3446","url":null,"abstract":"A 2007-2013 közötti programozási időszak a területalapú fejlesztéspolitika kialakítására tett kísérletként értelmezhető, melynek során – az ágazati programok mellett – minden magyarországi régió (így a Baranyát magában foglaló Dél-Dunántúl is) saját operatív programmal rendelkezett. 2014-2020 között ugyanakkor egyetlen országos, viszont különálló megyei keretekkel rendelkező Terület- és Településfejlesztési Operatív Program működött, melyet szintén kiegészítettek az ágazati programok. A tanulmány célja, hogy feltárja: kimutathatók-e tendenciák Baranyában a támogatási programok területi preferenciáiban, továbbá mely járások és települések tekinthetők centrumnak vagy perifériának az EU-források felhasználása terén a két programozási időszakban. A tanulmány első részében – a szakirodalmi bevezetést követően – áttekintem a két programozási időszak stratégiai kereteit, a Baranya megyében vizsgált programokat, illetve a megyére vonatkozó területi célokat. Ezt követően ismertetem az empirikus adatelemzés módszerét és a megfogalmazott kérdéseket, majd bemutatom a két időszak programjait külön-külön, továbbá összehasonlítom a két területfejlesztési célú programot. Kiemelem a két programozási időszakra jellemző területi tendenciákat, továbbá értékelem a forrásfelhasználást a 2014-ben kialakított megyei területi célok mentén. Az összefoglalásban a korábbi elemzések konklúziójaként meghatározom a megye járásainak kohéziós forrásfelhasználási profilját.\u0000A tanulmány fontos megállapítása, hogy a megyeszékhely, Pécs részesedése a forrásokból 50% alá süllyedt 2014-2020 között, mely a vidéki térségek előtérbe kerülésére utal. Azonban míg 2007-2013 időszakában mind az egyes járások között, mind a járásokon belül viszonylag egyenletes forrásmegoszlás tapasztalható, addig 2014-2020 között több járás (Bóly, Komló, Mohács) esetében is erőteljes koncentrációt látunk (ezek elsősorban helyi adottságokra épülő gazdaságfejlesztést megvalósító térségek), miközben a leszakadó térségeknek kevesebb támogatás jutott. A preferált járásokon belül is a központok koncentrálták a forrásokat. Mindez összességében növelte a megye elmaradott és fejlődő térségei közötti finanszírozási szakadékot. Az uniós fejlesztéspolitika központi térségekre és városokra történő koncentrálásával csökken annak láthatósága a vidéki térségekben, mely – utóbbi területeken – a hazai finanszírozású eszközök jelentőségének növekedésével jár.","PeriodicalId":133536,"journal":{"name":"Tér és Társadalom","volume":"304 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-12-06","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"122124254","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
{"title":"Nem minden arany, ami fénylik – A német lakásszövetkezetek kihívásai","authors":"Dóra Fanni Csepregi","doi":"10.17649/tet.36.4.3466","DOIUrl":"https://doi.org/10.17649/tet.36.4.3466","url":null,"abstract":"","PeriodicalId":133536,"journal":{"name":"Tér és Társadalom","volume":"18 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-12-06","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"127938604","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A walkability – magyarul gyalogolhatóság, sétálhatóság vagy járhatóság – fogalmát számos tudományterület, így többek között a várostervezés, az egészségmegőrzés, a fenntarthatóság, a mentális betegségek, a környezetpszichológia és a szociológia egymással gyakran szoros átfedésben lévő témákat tartalmazó irodalmában megtalálhatjuk. A városi környezet gyalogolhatóbbá tétele környezeti (kevesebb szennyezés, fenntarthatóság), személyes (társas kapcsolatok, mentális és fizikai egészség) és gazdasági előnyökkel jár, így a fogalom vizsgálata és mérése mikro- és makroszinten egyaránt indokolt. Tanulmányunk célja, hogy a gyalogolhatóság hazánkban még kevéssé kutatott fogalmát az ember–környezet tranzakciótudomány személy-környezet állandó kölcsönkapcsolatát hangsúlyozó megközelítésében járja körül, így kapaszkodót nyújtson a fogalom holisztikus, környezetpszichológiai szemléletű hazai kutatásához és továbbfejlesztéséhez. Mivel a gyalogolhatóság fogalma kevéssé elterjedt a magyar szakirodalomban és közgondolkodásban, a tanulmány először bemutatja a gyalogolhatóság definíciós hangsúlyait. Ezt követően a kapcsolódó objektív és szubjektív környezeti, majd a személyes jellemzőket (szociodemográfiai változókat, mentális egészségi jellemzőket, szándékot és attitűdöt, társas faktorokat, személyiségjellemzőket) veszi sorra olyan kutatások és ökológiai modellek példáin keresztül, amelyek rávilágítanak a fogalom, illetve a mérési és beavatkozási lehetőségek komplexitására. Ezek a tényezők ugyan a tranzakcionális szemléletből adódóan a gyakorlatban nehezen választhatók el egymástól, az áttekinthetőség érdekében célravezetőnek tűnik, hogy külön tárgyaljuk őket. A gyalogolhatósághoz és gyaloglási viselkedéshez kapcsolódó objektív és észlelt környezeti, valamint térhasználói jellemzők belső és egymás közötti kölcsönkapcsolatait – a térhasználói percepció fontosságának hangsúlyozásával – egy saját tranzakcionális elméleti ökológiai keretmodellben és a gyalogolhatóság általunk javasolt ember–környezet tranzakciótudományi definíciójában foglaljuk össze. A gyalogolhatósággal kapcsolatos kutatások legtöbbje nem tár fel ok-okozati viszonyokat, így tanulmányunkban mi is olyan jellemzők megvilágítására törekszünk, amelyek (egyszerre) lehetnek a gyaloglási viselkedés okai vagy okozatai. Elméleti tranzakcionális ökológiai keretmodellünkben az összefüggések a tranzakcionális szemléletnek megfelelően, valamint a kauzalitás feltáratlanságának okán közvetlenül vagy közvetetten kétirányúak. A tanulmány a kapcsolódó nemzetközi szakirodalom gazdagsága folytán nem törekedhet teljességre a tárgyalt jellemzőket, eredményeket, az összefüggések komplexitását illetően, célja a gyalogolhatóság értelmezésében, kutatásában, fejlesztésében elengedhetetlen tranzakcionális szemlélet jelentőségének megvilágítása. Elméleti keretmodellünk sem törekszik teljességre, az értelmezés a jellemzőcsoportok szintjén marad; az egyes jellemzőcsoportok nem minden elemét tüntettük fel, és az összefüggések sem érvé
{"title":"Gyalogolhatóság és gyaloglási viselkedés ember–környezet tranzakciótudományi megközelítésben","authors":"Iván Zsolt Berze, Andrea Dúll","doi":"10.17649/tet.36.4.3438","DOIUrl":"https://doi.org/10.17649/tet.36.4.3438","url":null,"abstract":"A walkability – magyarul gyalogolhatóság, sétálhatóság vagy járhatóság – fogalmát számos tudományterület, így többek között a várostervezés, az egészségmegőrzés, a fenntarthatóság, a mentális betegségek, a környezetpszichológia és a szociológia egymással gyakran szoros átfedésben lévő témákat tartalmazó irodalmában megtalálhatjuk. A városi környezet gyalogolhatóbbá tétele környezeti (kevesebb szennyezés, fenntarthatóság), személyes (társas kapcsolatok, mentális és fizikai egészség) és gazdasági előnyökkel jár, így a fogalom vizsgálata és mérése mikro- és makroszinten egyaránt indokolt.\u0000Tanulmányunk célja, hogy a gyalogolhatóság hazánkban még kevéssé kutatott fogalmát az ember–környezet tranzakciótudomány személy-környezet állandó kölcsönkapcsolatát hangsúlyozó megközelítésében járja körül, így kapaszkodót nyújtson a fogalom holisztikus, környezetpszichológiai szemléletű hazai kutatásához és továbbfejlesztéséhez. Mivel a gyalogolhatóság fogalma kevéssé elterjedt a magyar szakirodalomban és közgondolkodásban, a tanulmány először bemutatja a gyalogolhatóság definíciós hangsúlyait. Ezt követően a kapcsolódó objektív és szubjektív környezeti, majd a személyes jellemzőket (szociodemográfiai változókat, mentális egészségi jellemzőket, szándékot és attitűdöt, társas faktorokat, személyiségjellemzőket) veszi sorra olyan kutatások és ökológiai modellek példáin keresztül, amelyek rávilágítanak a fogalom, illetve a mérési és beavatkozási lehetőségek komplexitására. Ezek a tényezők ugyan a tranzakcionális szemléletből adódóan a gyakorlatban nehezen választhatók el egymástól, az áttekinthetőség érdekében célravezetőnek tűnik, hogy külön tárgyaljuk őket. A gyalogolhatósághoz és gyaloglási viselkedéshez kapcsolódó objektív és észlelt környezeti, valamint térhasználói jellemzők belső és egymás közötti kölcsönkapcsolatait – a térhasználói percepció fontosságának hangsúlyozásával – egy saját tranzakcionális elméleti ökológiai keretmodellben és a gyalogolhatóság általunk javasolt ember–környezet tranzakciótudományi definíciójában foglaljuk össze.\u0000A gyalogolhatósággal kapcsolatos kutatások legtöbbje nem tár fel ok-okozati viszonyokat, így tanulmányunkban mi is olyan jellemzők megvilágítására törekszünk, amelyek (egyszerre) lehetnek a gyaloglási viselkedés okai vagy okozatai. Elméleti tranzakcionális ökológiai keretmodellünkben az összefüggések a tranzakcionális szemléletnek megfelelően, valamint a kauzalitás feltáratlanságának okán közvetlenül vagy közvetetten kétirányúak. A tanulmány a kapcsolódó nemzetközi szakirodalom gazdagsága folytán nem törekedhet teljességre a tárgyalt jellemzőket, eredményeket, az összefüggések komplexitását illetően, célja a gyalogolhatóság értelmezésében, kutatásában, fejlesztésében elengedhetetlen tranzakcionális szemlélet jelentőségének megvilágítása. Elméleti keretmodellünk sem törekszik teljességre, az értelmezés a jellemzőcsoportok szintjén marad; az egyes jellemzőcsoportok nem minden elemét tüntettük fel, és az összefüggések sem érvé","PeriodicalId":133536,"journal":{"name":"Tér és Társadalom","volume":"36 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-12-06","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"130237496","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
京公网安备 11010802042870号
京ICP备2023020795号-1
扫码关注我们
求助内容：
应助结果提醒方式：