A társadalmi élet mediatizációja a mindennapi gyakorlatok sokaságát formálja át, így a gyalogos és a gépkocsis útkeresést is. A mozgások mediatizációjának átfogó, több területet érintő folyamatából a tanulmány a GPS-es navigációs eszközök széleskörű használatára és hatására fókuszál. Amióta terjed a műholdas navigációs rendszerrel ellátott navigációs eszközök használata, azóta növekszik – mind a köznapi beszédben, mind a zsurnalisztikai írásokban, mind a tudományos publikációkban – az aggodalom a rendszeres használat vélt/valós negatív következményeit illetően. A GPS-es navigáció hatásait középpontba állító empirikus kísérleti kutatások arra az eredményre jutottak,hogy a műholdas navigációs eszközök használata rontja a térbeli tájékozódóképességet, a térérzéket, a téri memóriát. Az e kutatásokban széles körben osztott elméleti értelmezés szerint a GPS-es eszközök hatására meglazul, felszínessé válik a térbeli környezethez fűződő viszony. A tanulmány az érzékelés fenomenológiájára és a vegyes terek elméleteire alapozva amellett érvel, hogy a GPS-es navigációt nem elégséges pusztán a fizikai környezethez fűződő viszony meglazulásaként, a téri viszonyokból való kiágyazódásként értelmezni. A tanulmány alternatív elméleti értelmezést javasol, mely arra helyezi a hangsúlyt, hogy a mozgás mediatizálódása egyúttal azt is jelenti, a GPS-es eszközök által a felhasználók aktívan új kapcsolódásokat hoznak létre hibrid terekhez, melyekbe számos szállal aktívan beleszövik magukat.
{"title":"A GPS-es navigáció vegyes terei","authors":"Viktor Berger","doi":"10.17649/tet.36.2.3420","DOIUrl":"https://doi.org/10.17649/tet.36.2.3420","url":null,"abstract":"A társadalmi élet mediatizációja a mindennapi gyakorlatok sokaságát formálja át, így a gyalogos és a gépkocsis útkeresést is. A mozgások mediatizációjának átfogó, több területet érintő folyamatából a tanulmány a GPS-es navigációs eszközök széleskörű használatára és hatására fókuszál. Amióta terjed a műholdas navigációs rendszerrel ellátott navigációs eszközök használata, azóta növekszik – mind a köznapi beszédben, mind a zsurnalisztikai írásokban, mind a tudományos publikációkban – az aggodalom a rendszeres használat vélt/valós negatív következményeit illetően. A GPS-es navigáció hatásait középpontba állító empirikus kísérleti kutatások arra az eredményre jutottak,hogy a műholdas navigációs eszközök használata rontja a térbeli tájékozódóképességet, a térérzéket, a téri memóriát. Az e kutatásokban széles körben osztott elméleti értelmezés szerint a GPS-es eszközök hatására meglazul, felszínessé válik a térbeli környezethez fűződő viszony.\u0000A tanulmány az érzékelés fenomenológiájára és a vegyes terek elméleteire alapozva amellett érvel, hogy a GPS-es navigációt nem elégséges pusztán a fizikai környezethez fűződő viszony meglazulásaként, a téri viszonyokból való kiágyazódásként értelmezni. A tanulmány alternatív elméleti értelmezést javasol, mely arra helyezi a hangsúlyt, hogy a mozgás mediatizálódása egyúttal azt is jelenti, a GPS-es eszközök által a felhasználók aktívan új kapcsolódásokat hoznak létre hibrid terekhez, melyekbe számos szállal aktívan beleszövik magukat.","PeriodicalId":133536,"journal":{"name":"Tér és Társadalom","volume":"20 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-06-02","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"127643566","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Tanulmányunkban a reformkori Akadémia protestáns tagjainak földrajzi hovatartozását vizsgáltuk kollektív biográfiai eszközökkel. A tanulmányi pálya és a felnőtt életutak állomásait kultúrrégiókhoz soroltuk. Ezt követően a kultúrrégiók egymáshoz viszonyított arányát, akadémiai reprezentációjuk erejét, illetve a személyek kultúrrégiók közötti mozgását, földrajzi mobilitásuk nagyságát és intenzitását határoztuk meg. A vizsgálatot az tette lehetővé, hogy a reformkori Akadémia különböző metszésvonalak mentén egyensúlyozó mechanizmusokat működtetett, s így felekezeti és földrajzi értelemben is egyfajta reprezentativitásra törekedett. A nemzeti kibontakozás jegyében ráadásul nemcsak tudományos, hanem nyelv- és művészetpártoló, művelődésszervező célkitűzései is hangsúlyosak voltak. Ily módon nemcsak a tudományos, hanem a tágabban vett szellemi elit egészének összetételére érvényes következtetéseket vonhatunk le. A tanulmányban alkalmazott kultúrrégió kifejezés pedig az egyházi társadalomtörténetben már ismert „felekezeti–művelődési alakzat” kiterjesztésének, a térbeli tagolódás megjelenítésére alkalmas elágazásának tekinthető. A reformkorban a Magyar Tudós Társaság tagjává választottak 28%-a református, 12%-a evangélikus volt. Mindkét felekezet felülreprezentált volt tehát az összlakosságban elfoglalt súlyához képest, de a felülreprezentáltság mértéke jellegzetes különbséget mutat. A reformátusok esetében ezzel a módszerrel is kimutatható Debrecen, mint szellemi központ kimagasló ereje – és egyúttal erőteljes zártsága. Debrecenhez hasonló arányban delegált akadémikusokat az erdélyi református kultúrrégió, amely azonban nem kizárólag Kolozsvárhoz, hanem részben Nagyenyedhez és Marosvásárhelyhez kötötte a kulturális élet vezéreit. A decentralizáció jegyei a többi református kultúrrégióban is kimutathatóak. Az evangélikus kulturális csúcselit körében még jellemzőbb a decentralizáltság – ennek érzékletes példáját a hagyományos, legerősebb iskolaközpont, Pozsony látványos „gyengélkedése” szolgáltatja. A református kultúrrégiók esetében szembeszökő, hogy hiába éltek jelentős arányban kálvinisták a Dél-Dunántúlon, az Alföld felén és Észak-Tiszántúlon, nem rendelkeztek olyan iskolavárossal, szellemi központtal, amely alkalmas lett volna legalább egy-két akadémikus kinevelésére. Mindez természetesen újra csak Debrecen egészen különleges szerepére világít rá. Ehhez képest másféle stratégia jellemezte az evangélikusokat, akiknek nemcsak észak-magyarországi érdekeltsége volt kiterjedt, de a Dél-Alföldön is rendelkeztek akadémiai kapcsolatokkal. A reformkori akadémikusok mobilitását vizsgálva Debrecen és Erdély önállóságához (és zártságához) nyertünk újabb érveket, emellett pedig Pest immár egyre erőteljesebb vonzó hatása támasztható alá meggyőző számokkal.
{"title":"Protestáns kultúrrégiók a 19. század első felében Az akadémiai csúcselit kollektív biográfiai elemzésének néhány társadalomföldrajzi tanulsága","authors":"János Ugrai","doi":"10.17649/tet.36.1.3381","DOIUrl":"https://doi.org/10.17649/tet.36.1.3381","url":null,"abstract":"Tanulmányunkban a reformkori Akadémia protestáns tagjainak földrajzi hovatartozását vizsgáltuk kollektív biográfiai eszközökkel. A tanulmányi pálya és a felnőtt életutak állomásait kultúrrégiókhoz soroltuk. Ezt követően a kultúrrégiók egymáshoz viszonyított arányát, akadémiai reprezentációjuk erejét, illetve a személyek kultúrrégiók közötti mozgását, földrajzi mobilitásuk nagyságát és intenzitását határoztuk meg.\u0000A vizsgálatot az tette lehetővé, hogy a reformkori Akadémia különböző metszésvonalak mentén egyensúlyozó mechanizmusokat működtetett, s így felekezeti és földrajzi értelemben is egyfajta reprezentativitásra törekedett. A nemzeti kibontakozás jegyében ráadásul nemcsak tudományos, hanem nyelv- és művészetpártoló, művelődésszervező célkitűzései is hangsúlyosak voltak. Ily módon nemcsak a tudományos, hanem a tágabban vett szellemi elit egészének összetételére érvényes következtetéseket vonhatunk le. A tanulmányban alkalmazott kultúrrégió kifejezés pedig az egyházi társadalomtörténetben már ismert „felekezeti–művelődési alakzat” kiterjesztésének, a térbeli tagolódás megjelenítésére alkalmas elágazásának tekinthető.\u0000A reformkorban a Magyar Tudós Társaság tagjává választottak 28%-a református, 12%-a evangélikus volt. Mindkét felekezet felülreprezentált volt tehát az összlakosságban elfoglalt súlyához képest, de a felülreprezentáltság mértéke jellegzetes különbséget mutat. A reformátusok esetében ezzel a módszerrel is kimutatható Debrecen, mint szellemi központ kimagasló ereje – és egyúttal erőteljes zártsága. Debrecenhez hasonló arányban delegált akadémikusokat az erdélyi református kultúrrégió, amely azonban nem kizárólag Kolozsvárhoz, hanem részben Nagyenyedhez és Marosvásárhelyhez kötötte a kulturális élet vezéreit. A decentralizáció jegyei a többi református kultúrrégióban is kimutathatóak. Az evangélikus kulturális csúcselit körében még jellemzőbb a decentralizáltság – ennek érzékletes példáját a hagyományos, legerősebb iskolaközpont, Pozsony látványos „gyengélkedése” szolgáltatja.\u0000A református kultúrrégiók esetében szembeszökő, hogy hiába éltek jelentős arányban kálvinisták a Dél-Dunántúlon, az Alföld felén és Észak-Tiszántúlon, nem rendelkeztek olyan iskolavárossal, szellemi központtal, amely alkalmas lett volna legalább egy-két akadémikus kinevelésére. Mindez természetesen újra csak Debrecen egészen különleges szerepére világít rá. Ehhez képest másféle stratégia jellemezte az evangélikusokat, akiknek nemcsak észak-magyarországi érdekeltsége volt kiterjedt, de a Dél-Alföldön is rendelkeztek akadémiai kapcsolatokkal.\u0000A reformkori akadémikusok mobilitását vizsgálva Debrecen és Erdély önállóságához (és zártságához) nyertünk újabb érveket, emellett pedig Pest immár egyre erőteljesebb vonzó hatása támasztható alá meggyőző számokkal.\u0000 \u0000 \u0000 ","PeriodicalId":133536,"journal":{"name":"Tér és Társadalom","volume":"16 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-03-03","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"127373671","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A Habsburg Birodalmon belüli különbségek erős hatótényezője, a vízi energiát felváltó gőzenergiára és új technológiákra alapozott kapitalista iparosodás az Alpok helyett a szénben gazdag cseh régiókat preferálva, a fejlődés új területi mintáit hozta létre.Azonban más tényezők is hozzájárultak a területi fejlődés súlypontjának eltolódásához a birodalmon belül. Közülük a vasútépítések bizonyultak a leghatékonyabbnak. A Monarchia szintjén egzakt összefüggés létezett a vasútsűrűség és a fajlagos GDP között az 1910-es évek elején, a vetítési alaptól függő mértékben. A szerző regionális szinten, Galícia példáján elemezte a vasút hatását. Az eredmény: a katonai/külpolitikai megfontolásból létesült korai vonalaknak alig mutatkoztak pozitív fejlesztő hatásai. Az erős késéssel létesült vonalak csak a 19–20. század fordulóján váltak előrekapcsolásukkal akcelerátorként igazi dinamizáló tényezővé, viszont a visszakapcsolásukkal, multiplikátorként csak jelentéktelen hatást gyakoroltak az elmaradott régiókra. A szerző nem igazolja azt az elméletet, hogy Galícia erős periferizálódását egyedül a vasutak okozták a centrum elszívó hatásának elősegítésével.
{"title":"A Habsburg Birodalmon belüli regionális különbségek fő hatótényezői","authors":"Ferenc Erdősi","doi":"10.17649/tet.36.1.3395","DOIUrl":"https://doi.org/10.17649/tet.36.1.3395","url":null,"abstract":"A Habsburg Birodalmon belüli különbségek erős hatótényezője, a vízi energiát felváltó gőzenergiára és új technológiákra alapozott kapitalista iparosodás az Alpok helyett a szénben gazdag cseh régiókat preferálva, a fejlődés új területi mintáit hozta létre.Azonban más tényezők is hozzájárultak a területi fejlődés súlypontjának eltolódásához a birodalmon belül. Közülük a vasútépítések bizonyultak a leghatékonyabbnak. A Monarchia szintjén egzakt összefüggés létezett a vasútsűrűség és a fajlagos GDP között az 1910-es évek elején, a vetítési alaptól függő mértékben. A szerző regionális szinten, Galícia példáján elemezte a vasút hatását. Az eredmény: a katonai/külpolitikai megfontolásból létesült korai vonalaknak alig mutatkoztak pozitív fejlesztő hatásai. Az erős késéssel létesült vonalak csak a 19–20. század fordulóján váltak előrekapcsolásukkal akcelerátorként igazi dinamizáló tényezővé, viszont a visszakapcsolásukkal, multiplikátorként csak jelentéktelen hatást gyakoroltak az elmaradott régiókra. A szerző nem igazolja azt az elméletet, hogy Galícia erős periferizálódását egyedül a vasutak okozták a centrum elszívó hatásának elősegítésével.","PeriodicalId":133536,"journal":{"name":"Tér és Társadalom","volume":"33 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-03-03","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"117111730","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
{"title":"Magtérségek és perifériák – lehetőségek és fenntartható jövő","authors":"Ildikó Egyed, Szilárd Rácz","doi":"10.17649/tet.36.1.3397","DOIUrl":"https://doi.org/10.17649/tet.36.1.3397","url":null,"abstract":"","PeriodicalId":133536,"journal":{"name":"Tér és Társadalom","volume":"61 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-03-03","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"128579705","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
{"title":"Fejlődés és fejlesztés 2020 előtt és után","authors":"Zsuzsanna Zsibók, Szilárd Rácz, Réka Horeczki","doi":"10.17649/tet.36.1.3396","DOIUrl":"https://doi.org/10.17649/tet.36.1.3396","url":null,"abstract":"","PeriodicalId":133536,"journal":{"name":"Tér és Társadalom","volume":"33 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-03-03","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"126699981","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Tanulmányunk célja a magyarországi települések földhasználat-szerkezet szerinti csoportjainak kimutatása, és annak vizsgálata, hogy van-e összefüggés a települések fejlettségi mutatói és a földhasználat szerkezete között. Annak ellenére, hogy a földhasználat széles körben kutatott, kevés olyan elemzést találunk, amely települési szintű adatokra épül. Kutatásunk hozzáadott értékét az adja, hogy – eltérve a szakirodalom adathasználatától – megfigyelési egységnek a települést tekinti. Elemzésünk során első lépésben az EU egységes területalapú támogatási (SAPS) adatok alapján a földhasználó gazdaságok adatbázisát alakítottuk ki, majd ez alapján hoztunk létre egy településszintű adatbázist, melyet összekapcsoltunk településsoros mutatókkal. Látens profilelemzés segítségével a földhasználat-szerkezet szerint a települések hat jellegzetes csoportját tártuk fel, amelyek a korábbi kvalitatív munkák szerint is jól azonosíthatóak. A települések fejlettségi mutatóinak a földhasználat-szerkezettel történő összekapcsolása arra mutatott rá, hogy a vegyes, a szegmentált és a nagybirtok dominanciájú földhasználat-szerkezeti struktúra olyan településekre jellemző, amelyek fejlettségi mutatói rendre meghaladják a szétaprózott földhasználati szerkezetű települések mutatóit. A települések földhasználat-szerkezete további kutatásokat igényel, az azonban már most is megállapítható, hogy a települések közötti egyenlőtlenségek egy olyan lényeges dimenzióját sikerült bemutatni, amely a kutatásokban eddig kevéssé kapott figyelmet.
{"title":"A települési egyenlőtlenségek új dimenziója: a mezőgazdasági földhasználat-szerkezet","authors":"Ágnes Győri, Imre Kovách","doi":"10.17649/tet.36.1.3388","DOIUrl":"https://doi.org/10.17649/tet.36.1.3388","url":null,"abstract":"Tanulmányunk célja a magyarországi települések földhasználat-szerkezet szerinti csoportjainak kimutatása, és annak vizsgálata, hogy van-e összefüggés a települések fejlettségi mutatói és a földhasználat szerkezete között. Annak ellenére, hogy a földhasználat széles körben kutatott, kevés olyan elemzést találunk, amely települési szintű adatokra épül. Kutatásunk hozzáadott értékét az adja, hogy – eltérve a szakirodalom adathasználatától – megfigyelési egységnek a települést tekinti. Elemzésünk során első lépésben az EU egységes területalapú támogatási (SAPS) adatok alapján a földhasználó gazdaságok adatbázisát alakítottuk ki, majd ez alapján hoztunk létre egy településszintű adatbázist, melyet összekapcsoltunk településsoros mutatókkal. Látens profilelemzés segítségével a földhasználat-szerkezet szerint a települések hat jellegzetes csoportját tártuk fel, amelyek a korábbi kvalitatív munkák szerint is jól azonosíthatóak. A települések fejlettségi mutatóinak a földhasználat-szerkezettel történő összekapcsolása arra mutatott rá, hogy a vegyes, a szegmentált és a nagybirtok dominanciájú földhasználat-szerkezeti struktúra olyan településekre jellemző, amelyek fejlettségi mutatói rendre meghaladják a szétaprózott földhasználati szerkezetű települések mutatóit. A települések földhasználat-szerkezete további kutatásokat igényel, az azonban már most is megállapítható, hogy a települések közötti egyenlőtlenségek egy olyan lényeges dimenzióját sikerült bemutatni, amely a kutatásokban eddig kevéssé kapott figyelmet.","PeriodicalId":133536,"journal":{"name":"Tér és Társadalom","volume":"5 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-03-03","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"116891621","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A 21. század turistáinak fogyasztói magatartását vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a látogatókat már nem az egyes szolgáltatások, hanem a komplex élmények érdeklik. Ebből adódóan a földrajzi alapú, desztinációs logika elengedhetetlenné vált a megfelelő élménykínálat kialakításához. A turizmusban a térségi alapon szerveződő együttműködéseknek évtizedes hagyománya van, amely a turisztikai desztináció menedzsment (TDM) logikában csúcsosodott ki. Tanulmányunkban egy ilyen együttműködés keretében megvalósuló turisztikai kezdeményezést mutatunk be, amelynek további sajátossága, hogy egy magyar és szlovén partnerek által létrehozott, határon átnyúló koncepció alapján jött létre. A kezdeményezés és a projekt tematikáját a mesék világ köré építették a partnerek, elsősorban tematikus parkok (Meseparkok) kialakításával és rendezvények megvalósításával. A Meseparkok és az együttműködés fenntarthatóságának kérdései azonban már a kezdetektől kihívás elé állítják a partnereket. Tanulmányunk szakirodalmi áttekintéssel kezdődik, melynek keretében röviden felvázoljuk a változó turisztikai fogyasztói szokásokat, a turisztikai együttműködések kihívásait, különös tekintettel a tematikus parkokra és fenntartásuk problémáira. Emellett röviden bemutatjuk a tanulmány középpontjában álló projekt által lefedett területet is. Tanulmányunk elemző része a kínálati oldalon végzett empirikus kutatási eredményekre épül, a vizsgálatot a projektpartnerek körében végeztük strukturált interjúk segítségével. Az elemzésben a 2019 nyarán és ősz elején a projekt keretében létrehozott meseparkok területén és a rendezvények alkalmával folytatott kérdőíves vizsgálat néhány eredményét is felhasználtuk. Tanulmányunk az interjúk, a kérdőíves felmérés tapasztalatai, valamint a szakirodalom releváns forrásai alapján olyan javaslatokat fogalmaz meg, amelyeket nélkülözhetetlennek tartunk egy határon átnyúló turisztikai együttműködés fenntarthatóságához.
{"title":"Együttműködések fenntarthatósága a határ mentén: egy szlovén-magyar turisztikai kezdeményezés esetleírása és elemzése","authors":"Nikoletta Tóth-Kaszás, Krisztina Keller, Erzsébet Péter, Ildikó Lelkóné Tollár, Kornél Németh","doi":"10.17649/tet.36.1.3286","DOIUrl":"https://doi.org/10.17649/tet.36.1.3286","url":null,"abstract":"A 21. század turistáinak fogyasztói magatartását vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a látogatókat már nem az egyes szolgáltatások, hanem a komplex élmények érdeklik. Ebből adódóan a földrajzi alapú, desztinációs logika elengedhetetlenné vált a megfelelő élménykínálat kialakításához. A turizmusban a térségi alapon szerveződő együttműködéseknek évtizedes hagyománya van, amely a turisztikai desztináció menedzsment (TDM) logikában csúcsosodott ki. Tanulmányunkban egy ilyen együttműködés keretében megvalósuló turisztikai kezdeményezést mutatunk be, amelynek további sajátossága, hogy egy magyar és szlovén partnerek által létrehozott, határon átnyúló koncepció alapján jött létre. A kezdeményezés és a projekt tematikáját a mesék világ köré építették a partnerek, elsősorban tematikus parkok (Meseparkok) kialakításával és rendezvények megvalósításával. A Meseparkok és az együttműködés fenntarthatóságának kérdései azonban már a kezdetektől kihívás elé állítják a partnereket.\u0000Tanulmányunk szakirodalmi áttekintéssel kezdődik, melynek keretében röviden felvázoljuk a változó turisztikai fogyasztói szokásokat, a turisztikai együttműködések kihívásait, különös tekintettel a tematikus parkokra és fenntartásuk problémáira. Emellett röviden bemutatjuk a tanulmány középpontjában álló projekt által lefedett területet is.\u0000Tanulmányunk elemző része a kínálati oldalon végzett empirikus kutatási eredményekre épül, a vizsgálatot a projektpartnerek körében végeztük strukturált interjúk segítségével. Az elemzésben a 2019 nyarán és ősz elején a projekt keretében létrehozott meseparkok területén és a rendezvények alkalmával folytatott kérdőíves vizsgálat néhány eredményét is felhasználtuk. Tanulmányunk az interjúk, a kérdőíves felmérés tapasztalatai, valamint a szakirodalom releváns forrásai alapján olyan javaslatokat fogalmaz meg, amelyeket nélkülözhetetlennek tartunk egy határon átnyúló turisztikai együttműködés fenntarthatóságához.","PeriodicalId":133536,"journal":{"name":"Tér és Társadalom","volume":"1 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-03-03","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"126381186","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
{"title":"Csoba J., Sipos F. (szerk.) (2021): Co-creation a közszolgáltatások modernizációjában Lokális szolgáltatásfejlesztési kísérletek a közös alkotás módszerével (Debreceni Egyetemi Kiadó, p. 237)","authors":"Katalin Rácz","doi":"10.17649/tet.36.1.3409","DOIUrl":"https://doi.org/10.17649/tet.36.1.3409","url":null,"abstract":"","PeriodicalId":133536,"journal":{"name":"Tér és Társadalom","volume":"49 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-03-03","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"128576624","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A társadalmi részvétel mindig is a kortárs városkutatások népszerű témája volt. A városfejlesztési beavatkozásokban a társadalmi részvételt általában a városi színtéren folyó konszenzuson vagy konfliktuson alapuló véleménynyilvánítási folyamatnak tekintik; a hazai vizsgálatok változatos megközelítési módokat alkalmaztak e mechanizmusok feltérképezésére. Jelen tanulmány a társadalmi részvételt a városi szintnél tágabb folyamatok eredményeként értelmezi. Az elemzés előterébe a társadalmi részvételt alakító strukturális és narratív tényezők kerülnek: a politikai-gazdasági fordulópontok és helyi hatalmi dinamikák alakulása, valamint a döntéshozói és szakmai elképzelések a társadalmi részvétel szerepéről. Az elméleti megközelítés két elemzési szempontot alkalmaz: (1) hogyan változott az állami döntéshozatal léptékeinek hierarchiája, és (2) ez hogyan hatott az állam és a civil szféra viszonyrendszerére. A tanulmány ezek alapján három városfejlesztési korszakot különböztet meg. Az első időszakot a rendszerváltást követő tömeges privatizáció évei definiálják, amit leginkább a fizikai beavatkozások jellemeznek. A második korszak a 2000-es évek közepétől kezdve a városfejlesztés partnerségi modelljével való kísérletezés időszaka, ahol a civil csoportok bevonása az egyenlőtlenségek csökkentését és a városfejlesztés szociális oldalának erősítését szolgálta. Az utolsó, a 2008-as gazdasági és világválság kibontakozását követő korszakot a recentralizáció és a nemzeti lépték megerősödése teszi jellegzetessé. A cikk bevezetésként áttekintést nyújt a társadalmi részvétel témájának relevanciájáról és a tanulmány felépítéséről. Ezt követően a felhasznált fogalmi és elméleti keretet mutatja be a szakirodalom áttekintésének segítségével. A továbbiakban a tanulmány a három korszak néhány jellegzetességét tárja fel budapesti példákon keresztül. Végezetül, a cikk összegző részében az elemzés következtetései kiemelik a gazdasági szerkezetátalakítás hatásait, az állam meghatározó szerepét a civil társadalmi igények becsatornázásában, valamint az társadalmi részvétel lehetőségeit a változó strukturális feltételek összefüggésében.
{"title":"Társadalmi részvétel a városfejlesztésben: változó szerepek Budapest tereinek alakításában","authors":"Luca Sára Bródy","doi":"10.17649/tet.36.1.3359","DOIUrl":"https://doi.org/10.17649/tet.36.1.3359","url":null,"abstract":"A társadalmi részvétel mindig is a kortárs városkutatások népszerű témája volt. A városfejlesztési beavatkozásokban a társadalmi részvételt általában a városi színtéren folyó konszenzuson vagy konfliktuson alapuló véleménynyilvánítási folyamatnak tekintik; a hazai vizsgálatok változatos megközelítési módokat alkalmaztak e mechanizmusok feltérképezésére. Jelen tanulmány a társadalmi részvételt a városi szintnél tágabb folyamatok eredményeként értelmezi. Az elemzés előterébe a társadalmi részvételt alakító strukturális és narratív tényezők kerülnek: a politikai-gazdasági fordulópontok és helyi hatalmi dinamikák alakulása, valamint a döntéshozói és szakmai elképzelések a társadalmi részvétel szerepéről. Az elméleti megközelítés két elemzési szempontot alkalmaz: (1) hogyan változott az állami döntéshozatal léptékeinek hierarchiája, és (2) ez hogyan hatott az állam és a civil szféra viszonyrendszerére.\u0000A tanulmány ezek alapján három városfejlesztési korszakot különböztet meg. Az első időszakot a rendszerváltást követő tömeges privatizáció évei definiálják, amit leginkább a fizikai beavatkozások jellemeznek. A második korszak a 2000-es évek közepétől kezdve a városfejlesztés partnerségi modelljével való kísérletezés időszaka, ahol a civil csoportok bevonása az egyenlőtlenségek csökkentését és a városfejlesztés szociális oldalának erősítését szolgálta. Az utolsó, a 2008-as gazdasági és világválság kibontakozását követő korszakot a recentralizáció és a nemzeti lépték megerősödése teszi jellegzetessé. A cikk bevezetésként áttekintést nyújt a társadalmi részvétel témájának relevanciájáról és a tanulmány felépítéséről. Ezt követően a felhasznált fogalmi és elméleti keretet mutatja be a szakirodalom áttekintésének segítségével. A továbbiakban a tanulmány a három korszak néhány jellegzetességét tárja fel budapesti példákon keresztül. Végezetül, a cikk összegző részében az elemzés következtetései kiemelik a gazdasági szerkezetátalakítás hatásait, az állam meghatározó szerepét a civil társadalmi igények becsatornázásában, valamint az társadalmi részvétel lehetőségeit a változó strukturális feltételek összefüggésében.","PeriodicalId":133536,"journal":{"name":"Tér és Társadalom","volume":"1 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-03-03","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"129473753","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
京公网安备 11010802042870号
京ICP备2023020795号-1
扫码关注我们
求助内容：
应助结果提醒方式：