A gyógynövények alkalmazása a Covid-19 megelőzésében és kezelésében a világjárvány kezdete után nem sokkal megkezdődött. Egyes országokban (például Kína) hivatalosan deklarált cél volt a gyógynövények ilyen irányú hasznosítása. A terápiában alkalmazott növényeket in silico vizsgálatok, preklinikai adatok vagy a népi gyógyászati tapasztalatok extrapolációja alapján választották ki. A világ más részein a gyógynövények zömét a hivatalos orvosláson kívül, jellemzően étrend-kiegészítőként alkalmazzák a Covid-betegek. Cikkünkben a gyógynövénykészítményekkel végzett randomizált kontrollált klinikai vizsgálatokat tekintjük át, bemutatva a növényi készítmények helyét a Covid-19 terápiájában. Összesen 17 vizsgálatot azonosítottunk, amelyek többségében a betegség tüneteire kifejtett hatást tanulmányozták. Bár a vizsgált készítmények legtöbbje hatásosnak bizonyult legalább egy végpont szempontjából, a vizsgálatok minősége (többségében nyílt vizsgálat, standardizálatlan összetételű termékek) nem teszi lehetővé a hatásossággal kapcsolatos pozitív megállapításokat.
{"title":"A wuhani és delta vírusvariánsok által okozott Covid-19 terápiájában alkalmazott természetes anyagok és gyógynövények a klinikai vizsgálatok tükrében","authors":"Dezső Csupor","doi":"10.33616/lam.32.022","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.32.022","url":null,"abstract":"A gyógynövények alkalmazása a Covid-19 megelőzésében és kezelésében a világjárvány kezdete után nem sokkal megkezdődött. Egyes országokban (például Kína) hivatalosan deklarált cél volt a gyógynövények ilyen irányú hasznosítása. A terápiában alkalmazott növényeket in silico vizsgálatok, preklinikai adatok vagy a népi gyógyászati tapasztalatok extrapolációja alapján választották ki. A világ más részein a gyógynövények zömét a hivatalos orvosláson kívül, jellemzően étrend-kiegészítőként alkalmazzák a Covid-betegek. Cikkünkben a gyógynövénykészítményekkel végzett randomizált kontrollált klinikai vizsgálatokat tekintjük át, bemutatva a növényi készítmények helyét a Covid-19 terápiájában. Összesen 17 vizsgálatot azonosítottunk, amelyek többségében a betegség tüneteire kifejtett hatást tanulmányozták. Bár a vizsgált készítmények legtöbbje hatásosnak bizonyult legalább egy végpont szempontjából, a vizsgálatok minősége (többségében nyílt vizsgálat, standardizálatlan összetételű termékek) nem teszi lehetővé a hatásossággal kapcsolatos pozitív megállapításokat.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69458198","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A jelen kutatás a Covid-19-járvány első három hullámának hatását vizsgálta a magyar gyógyszerészek lelki egészségére; az egymással, a betegekkel és az orvosokkal való kommunikációjára. Kérdőíves online vizsgálatunkat 2021 tavaszán, a járvány 3. hulláma után végeztük (n = 300). Kutatásunk a gyógyszerészi kommunikáció mellett kiterjedt az észlelt stressz és a kiégés mérésére is. A megkérdezettek jelentős többsége úgy vélte, hogy a járványt megelőző időszakhoz képest nőtt a munkaterhelése. A betegek nyitottabbak lettek a tanácsadásra, beszélgetési igényük megnövekedett, problémáik gyakran meghaladták a gyógyszerészek kompetenciáját. A patikákban több lett az agresszív beteg. A gyógyszerészek észlelt stressz-szintje magasnak mondható, a kiégés szempontjából emelkedett rizikót azonosítottunk. A szakmában régebben dolgozók általában kevésbé élték meg stresszesnek a járvány alatti kihívásokat. A betegek körében gyakrabban előforduló agresszív viselkedés és a magas észlelt stressz-szint szoros összefüggést mutatott. A Covid-19-járvány jelentős mentális terhet és kommunikációs kihívásokat gyakorolt a gyógyszerészekre. Kifejezetten szükséges volna a szakmai támogatáson túl, ingyenesen elérhető pszichológiai konzultáció biztosítása.
{"title":"A Covid-19 hatása a gyógyszertári dolgozók lelki egészségére és a gyógyszerészi kommunikációra","authors":"Orsolya Szépe, A. Németh, M. Tóth, Éva Susánszky","doi":"10.33616/lam.32.026","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.32.026","url":null,"abstract":"A jelen kutatás a Covid-19-járvány első három hullámának hatását vizsgálta a magyar gyógyszerészek lelki egészségére; az egymással, a betegekkel és az orvosokkal való kommunikációjára. Kérdőíves online vizsgálatunkat 2021 tavaszán, a járvány 3. hulláma után végeztük (n = 300). Kutatásunk a gyógyszerészi kommunikáció mellett kiterjedt az észlelt stressz és a kiégés mérésére is. A megkérdezettek jelentős többsége úgy vélte, hogy a járványt megelőző időszakhoz képest nőtt a munkaterhelése. A betegek nyitottabbak lettek a tanácsadásra, beszélgetési igényük megnövekedett, problémáik gyakran meghaladták a gyógyszerészek kompetenciáját. A patikákban több lett az agresszív beteg. A gyógyszerészek észlelt stressz-szintje magasnak mondható, a kiégés szempontjából emelkedett rizikót azonosítottunk. A szakmában régebben dolgozók általában kevésbé élték meg stresszesnek a járvány alatti kihívásokat. A betegek körében gyakrabban előforduló agresszív viselkedés és a magas észlelt stressz-szint szoros összefüggést mutatott. A Covid-19-járvány jelentős mentális terhet és kommunikációs kihívásokat gyakorolt a gyógyszerészekre. Kifejezetten szükséges volna a szakmai támogatáson túl, ingyenesen elérhető pszichológiai konzultáció biztosítása.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69458222","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a diabetes gondozásában paradigmaváltás történik, amelynek irányítói 2015-öt követően nem az új inzulinok, kezelési rendszerek, hanem egyértelműen az egyre szélesebb körben elterjedő szenzoros technológiák. Az 1-es típusú cukorbetegség kezelésében 2015 óta egyre több országban használják támogatott formában és széles körben a szenzoros technológiákat. A folyamatos glükózmonitorozás (szöveti glükózszenzor, egyszerűsítve szenzor) használata, amely magában foglalja mind a valós idejű CGM (real-time, RT-CGM), mind az időszakosan szkennelt CGM (intermittently scanned, isCGM) alkalmazását, az elmúlt néhány évben gyorsan elterjedt az érzékelők javuló pontossága, a nagyobb kényelem és a könnyebb használat, valamint a bővülő költségtérítés eredményeként. Számos tanulmány bizonyította a CGM használatának klinikai előnyeit cukorbetegeknél, függetlenül az inzulinkezelés módjától. Az összefoglalóban a glükózmonitorozással kapcsolatos gyakorlati szempontokat, a monitorozás optimális gyakoriságát, a folyamatos glükózmonitorozó rendszerek hatékonyságát, megbízhatóságát és szerepét elemezzük.
{"title":"A folyamatos glükózmonitorozás jelentősége a korszerű diabetesgondozásban","authors":"Győző Kocsis","doi":"10.33616/lam.32.016","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.32.016","url":null,"abstract":"Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a diabetes gondozásában paradigmaváltás történik, amelynek irányítói 2015-öt követően nem az új inzulinok, kezelési rendszerek, hanem egyértelműen az egyre szélesebb körben elterjedő szenzoros technológiák. Az 1-es típusú cukorbetegség kezelésében 2015 óta egyre több országban használják támogatott formában és széles körben a szenzoros technológiákat. A folyamatos glükózmonitorozás (szöveti glükózszenzor, egyszerűsítve szenzor) használata, amely magában foglalja mind a valós idejű CGM (real-time, RT-CGM), mind az időszakosan szkennelt CGM (intermittently scanned, isCGM) alkalmazását, az elmúlt néhány évben gyorsan elterjedt az érzékelők javuló pontossága, a nagyobb kényelem és a könnyebb használat, valamint a bővülő költségtérítés eredményeként. Számos tanulmány bizonyította a CGM használatának klinikai előnyeit cukorbetegeknél, függetlenül az inzulinkezelés módjától. Az összefoglalóban a glükózmonitorozással kapcsolatos gyakorlati szempontokat, a monitorozás optimális gyakoriságát, a folyamatos glükózmonitorozó rendszerek hatékonyságát, megbízhatóságát és szerepét elemezzük.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69457495","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Noémi Scheuring, Ildikó Danis, Judit Gervai, Ágnes Gulácsi, Olga Ágoston, Mónika Siba, Judit Stadler, Krisztina Balázs, Katalin Egyed, J. Kecskeméti, L. Hollósi, László Szabó
Háromrészes cikksorozatunkban a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet Madarász utcai Koragyermekkori Evés-Alvászavar Ambulanciájának klinikai protokollját, az ellátás tudományos nyomon követésének modelljét és kutatásunk első statisztikai eredményeit mutatjuk be. Az osztályos háttérrel is rendelkező ambulancia az egészségügyi szektoron belül – interdiszciplináris ellátási modell keretében – elsőként nyújtott szervezett ellátást hazánkban a kora gyermekkori állapot-, érzelem- és viselkedésszabályozási problémákat mutató csecsemők, kisgyermekek és családjaik számára. Második tanulmányunkban az ambulancia klinikai modelljét kísérő tudományos nyomon követés módszertanát ismertetjük. Az ellátás hatékonyságvizsgálata és minőségbiztosítása érdekében is tervezett kutatásunk mérőeszközeinek és eljárásainak bemutatásával szeretnénk hozzájárulni hasonló ellátások kutatási programjainak tervezéséhez és lebonyolításához.
{"title":"A Koragyermekkori Evés-alvászavar Ambulancia ellátási modelljét kísérő tudományos nyomon követés módszertana","authors":"Noémi Scheuring, Ildikó Danis, Judit Gervai, Ágnes Gulácsi, Olga Ágoston, Mónika Siba, Judit Stadler, Krisztina Balázs, Katalin Egyed, J. Kecskeméti, L. Hollósi, László Szabó","doi":"10.33616/lam.32.0501","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.32.0501","url":null,"abstract":"Háromrészes cikksorozatunkban a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet Madarász utcai Koragyermekkori Evés-Alvászavar Ambulanciájának klinikai protokollját, az ellátás tudományos nyomon követésének modelljét és kutatásunk első statisztikai eredményeit mutatjuk be. Az osztályos háttérrel is rendelkező ambulancia az egészségügyi szektoron belül – interdiszciplináris ellátási modell keretében – elsőként nyújtott szervezett ellátást hazánkban a kora gyermekkori állapot-, érzelem- és viselkedésszabályozási problémákat mutató csecsemők, kisgyermekek és családjaik számára. Második tanulmányunkban az ambulancia klinikai modelljét kísérő tudományos nyomon követés módszertanát ismertetjük. Az ellátás hatékonyságvizsgálata és minőségbiztosítása érdekében is tervezett kutatásunk mérőeszközeinek és eljárásainak bemutatásával szeretnénk hozzájárulni hasonló ellátások kutatási programjainak tervezéséhez és lebonyolításához.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69458424","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
András Bóta, László Hajdu, Zoltán Brys, Miklós Krész
A matematikai értelemben vett gráfok vagy hálózatok sokoldalú, szemléletes modellezési eszközt biztosítanak más tudományterületek számára, többek között az orvostudomány számára is. Ebben a közleményben a fertőző betegségekkel kapcsolatos hálózati modelleket ismertetjük röviden. Az ismert, a tudományterület szakirodalmában meglévő eszközökön felül a fertőzési folyamatot kiválóan lehet modellezni hálózatokkal is. A téma életszerűségét kiválóan bizonyítja a használt modellek sokszínűsége, az alkalmazások sokoldalúsága és a témával kapcsolatos tudományos közlemények nagy száma. A téma méretéből adódóan ebben a közleményben csak a hálózatalapú járványterjedési modellek alapfogalmait és alapvető típusait tudjuk ismertetni, valamint néhány gyakorlati példával szemléltetjük alkalmazhatóságukat.
{"title":"Válogatás a hálózatalapú járványterjedési modellek eredményeiből","authors":"András Bóta, László Hajdu, Zoltán Brys, Miklós Krész","doi":"10.33616/lam.32.0515","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.32.0515","url":null,"abstract":"A matematikai értelemben vett gráfok vagy hálózatok sokoldalú, szemléletes modellezési eszközt biztosítanak más tudományterületek számára, többek között az orvostudomány számára is. Ebben a közleményben a fertőző betegségekkel kapcsolatos hálózati modelleket ismertetjük röviden. Az ismert, a tudományterület szakirodalmában meglévő eszközökön felül a fertőzési folyamatot kiválóan lehet modellezni hálózatokkal is. A téma életszerűségét kiválóan bizonyítja a használt modellek sokszínűsége, az alkalmazások sokoldalúsága és a témával kapcsolatos tudományos közlemények nagy száma. A téma méretéből adódóan ebben a közleményben csak a hálózatalapú járványterjedési modellek alapfogalmait és alapvető típusait tudjuk ismertetni, valamint néhány gyakorlati példával szemléltetjük alkalmazhatóságukat.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69458431","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A magasvérnyomás-betegség és a cardiovascularis kockázat az életkor előrehaladtával egyre gyakoribbá válik. Ugyanakkor az öregedés folyamata bizonyos egyénekben sokkal gyorsabbnak tűnik, ami tükröződik a korai vascularis öregedés (early vascular aging, EVA) tünetegyüttesében. Az ütőerek falának rugalmatlanná válásában, az artériás stiffness kialakításában a hypertonia és az öregedés játssza a legfőbb szerepet, amely lényege az EVA-nak: a nagy elasztikus artériák (főleg az aorta) falának középső rétege veszít a rugalmasságából. Ez a folyamat jól mérhető a pulzushullám terjedési sebességével. Az idős hypertoniás egyénekben a nagy artériák rugalmatlansága, a szisztolés és diasztolés vérnyomás különbsége fokozódik, a pulzusnyomás megnő, köszönhetően a hullám-visszaverődésnek. Az érfali rugalmatlanságnak prediktív szerepe van a későbbi szív-ér rendszeri események (koszorúér-betegség, stroke, vascularis dementia), de még az összmortalitás szempontjából is. A korai vascularis öregedés és a szupernormális vascularis öregedés (supernormal vascular aging, SUPERNOVA) koncepciója segít értelmezni, miért alakulnak ki egyesekben korai célszervkárosodások és érrendszeri szövődmények, mások miért maradnak jóval „fiatalabbak” kronológiai életkoruknál. Új gyógyszereket fejlesztettek az EVA kezelésére, melyeknek akkor lehet szerepük, ha az életmódkezelés és a hagyományos, rizikófaktorokat csökkentő gyógyszerek hatása már nem elegendő.
{"title":"Érfali rugalmatlanság, az artériás stiffness klinikai jelentősége időskorban","authors":"Béla Benczúr","doi":"10.33616/lam.32.008","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.32.008","url":null,"abstract":"A magasvérnyomás-betegség és a cardiovascularis kockázat az életkor előrehaladtával egyre gyakoribbá válik. Ugyanakkor az öregedés folyamata bizonyos egyénekben sokkal gyorsabbnak tűnik, ami tükröződik a korai vascularis öregedés (early vascular aging, EVA) tünetegyüttesében. Az ütőerek falának rugalmatlanná válásában, az artériás stiffness kialakításában a hypertonia és az öregedés játssza a legfőbb szerepet, amely lényege az EVA-nak: a nagy elasztikus artériák (főleg az aorta) falának középső rétege veszít a rugalmasságából. Ez a folyamat jól mérhető a pulzushullám terjedési sebességével. Az idős hypertoniás egyénekben a nagy artériák rugalmatlansága, a szisztolés és diasztolés vérnyomás különbsége fokozódik, a pulzusnyomás megnő, köszönhetően a hullám-visszaverődésnek. Az érfali rugalmatlanságnak prediktív szerepe van a későbbi szív-ér rendszeri események (koszorúér-betegség, stroke, vascularis dementia), de még az összmortalitás szempontjából is. A korai vascularis öregedés és a szupernormális vascularis öregedés (supernormal vascular aging, SUPERNOVA) koncepciója segít értelmezni, miért alakulnak ki egyesekben korai célszervkárosodások és érrendszeri szövődmények, mások miért maradnak jóval „fiatalabbak” kronológiai életkoruknál. Új gyógyszereket fejlesztettek az EVA kezelésére, melyeknek akkor lehet szerepük, ha az életmódkezelés és a hagyományos, rizikófaktorokat csökkentő gyógyszerek hatása már nem elegendő.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69457881","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Bálint Kiss, Zoltán Kis, Bernadett Pályi, M. Kellermayer
A Covid-19-pandémia végigsöpört az egész világon, soha nem látott megterhelést okozva egészségügyi rendszereinkben, és kihívások elé állította a biomedicinális kutatást, hogy a járványra mielőbb megfelelő válaszokat adjunk. A modern „egy partikulum” biofizikai módszerek különleges bepillantást engednek a járvány okozója, a SARS-CoV-2 tulajdonságaiba. A vírus tüskefehérjékből álló koronaszerű réteget hordoz a felületén, melyeknek fontos szerepet tulajdonítunk a fertőzés folyamatában. Atomi erőmikroszkóp segítségével sikerült feltárnunk a natív virionok topográfiai szerkezetét és mechanikai tulajdonságait. A tüskefehérjék, rugalmasságuk és mozgékonyságuk révén, dinamikus felületet alkotnak. A virionok meglepően ellenállóak a mechanikai összenyomással szemben, és szerkezetük képes helyreállni a mechanikai behatást követően. A vírus globális szerkezete ellenáll a hőhatásnak, de a hőmérséklet fokozásával a tüskefehérjék disszociálódnak a felületről. A SARS-CoV-2 mechanikai és dinamikai sajátosságai hozzájárulnak fertőző képességéhez. Az alkalmazott „egy partikulum” biofizikai módszerek fontos szerepet játszhatnak az egyre gyakoribbá váló vírusfertőzések megértésében és legyőzésében.
{"title":"Az új típusú koronavírus nanobiofizikája","authors":"Bálint Kiss, Zoltán Kis, Bernadett Pályi, M. Kellermayer","doi":"10.33616/lam.32.013","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.32.013","url":null,"abstract":"A Covid-19-pandémia végigsöpört az egész világon, soha nem látott megterhelést okozva egészségügyi rendszereinkben, és kihívások elé állította a biomedicinális kutatást, hogy a járványra mielőbb megfelelő válaszokat adjunk. A modern „egy partikulum” biofizikai módszerek különleges bepillantást engednek a járvány okozója, a SARS-CoV-2 tulajdonságaiba. A vírus tüskefehérjékből álló koronaszerű réteget hordoz a felületén, melyeknek fontos szerepet tulajdonítunk a fertőzés folyamatában. Atomi erőmikroszkóp segítségével sikerült feltárnunk a natív virionok topográfiai szerkezetét és mechanikai tulajdonságait. A tüskefehérjék, rugalmasságuk és mozgékonyságuk révén, dinamikus felületet alkotnak. A virionok meglepően ellenállóak a mechanikai összenyomással szemben, és szerkezetük képes helyreállni a mechanikai behatást követően. A vírus globális szerkezete ellenáll a hőhatásnak, de a hőmérséklet fokozásával a tüskefehérjék disszociálódnak a felületről. A SARS-CoV-2 mechanikai és dinamikai sajátosságai hozzájárulnak fertőző képességéhez. Az alkalmazott „egy partikulum” biofizikai módszerek fontos szerepet játszhatnak az egyre gyakoribbá váló vírusfertőzések megértésében és legyőzésében.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69457944","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A vérnyomás 24 órán belüli és hosszabb távú (hetek, hónapok, évek), valamint szezonális, regionális változása, fluktuációja régóta ismert a normotoniás és a hypertoniás betegekben egyaránt. Köztudott és ismert az is, hogy súlyosabb fokozatú hypertoniásokban és idősebbeknél nagyobb mértékű a vérnyomás változékonysága. Az utóbbi évtizedben, illetve napjainkban a vérnyomás változékonysága, variabilitása új megvilágításba került számos, a fluktuációt befolyásoló oki tényező és következmény részletes elemezésével. Előtérbe került a vérnyomás-variabilitás valódi diagnosztikai, prognosztikai értéke és szerepe az antihipertenzív kezelés sikerének megítélésében is. Közleményünkben összefoglaljuk a vérnyomás-variabilitás fiziológiai és patofiziológiai alapjait, az új szemléletet nyújtó allosztázis fontosságát is beleértve. Áttekintjük a vérnyomás-változékonyság mérési módszereit, és a kapott eredmények megfelelő értékelésének jelentőségét. Elemezzük a nem adaptív mértékű vérnyomás-variabilitás fontosságát a tünetmentes állapotok, a manifeszt betegségek kialakulásában, a prognózis meghatározásában, és a kezelés követésében. Saját tapasztalatainkat is felhasználva, a vérnyomás-fluktuáció vizsgálatának jövőbeli lehetőségeit is bemutatjuk.
{"title":"A vérnyomás változékonysága és klinikai jelentősége","authors":"Ede Kékes, Péter Vályi","doi":"10.33616/lam.32.014","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.32.014","url":null,"abstract":"A vérnyomás 24 órán belüli és hosszabb távú (hetek, hónapok, évek), valamint szezonális, regionális változása, fluktuációja régóta ismert a normotoniás és a hypertoniás betegekben egyaránt. Köztudott és ismert az is, hogy súlyosabb fokozatú hypertoniásokban és idősebbeknél nagyobb mértékű a vérnyomás változékonysága. Az utóbbi évtizedben, illetve napjainkban a vérnyomás változékonysága, variabilitása új megvilágításba került számos, a fluktuációt befolyásoló oki tényező és következmény részletes elemezésével. Előtérbe került a vérnyomás-variabilitás valódi diagnosztikai, prognosztikai értéke és szerepe az antihipertenzív kezelés sikerének megítélésében is. Közleményünkben összefoglaljuk a vérnyomás-variabilitás fiziológiai és patofiziológiai alapjait, az új szemléletet nyújtó allosztázis fontosságát is beleértve. Áttekintjük a vérnyomás-változékonyság mérési módszereit, és a kapott eredmények megfelelő értékelésének jelentőségét. Elemezzük a nem adaptív mértékű vérnyomás-variabilitás fontosságát a tünetmentes állapotok, a manifeszt betegségek kialakulásában, a prognózis meghatározásában, és a kezelés követésében. Saját tapasztalatainkat is felhasználva, a vérnyomás-fluktuáció vizsgálatának jövőbeli lehetőségeit is bemutatjuk.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69457957","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A pitvarfibrilláció az egyik legfontosabb, klinikai jelentőséggel bíró gyakori ritmuszavar. Önmagában a leggyakrabban stroke-ot, egyéb szisztémás thromboembolisatiót (STE), szívelégtelenséget okozó aritmia. A pitvarfibrilláció 2,5-szeresére növeli a stroke, 5-szörösére a szívelégtelenség kockázatát, 2-szeresére a cardiovascularis mortalitást. Prevalenciája 20 éves életkor felett már 3%, illetve ennél nagyobb a szelektált betegpopulációkban, úgymint hypertoniás, obes, diabeteses, szívelégtelen, veseelégtelen, billentyűbetegségben szenvedő betegek esetében. 65 éves életkor felett pedig a populáció 2,3%-ában fordulhat elő pitvarfibrilláció. Előfordulását a 2010-es évek első felében összességében 33,5 millió főre becsülték (ebből 20,9 millió férfi), de hangsúlyozottan regionális heterogenitások megadása mellett. A pitvarfibrilláció incidenciája 0,2–0,4/1000 főre tehető évente. A prevalencia az európai adatok alapján az 50 év alatti korosztályt vizsgálva 0,12–0,16%, a 60–70 éves korosztályban pedig 3,7–4,2%, míg a 80 éves és idősebb lakosság esetén elérheti 10–17%-ot. Magyarországon az újonnan diagnosztizált betegek aránya 0,46%, 3,1%-os prevalenciával. 2015-ben a pitvarfibrillációval kezelt betegek száma 306 914 fő volt, az újonnan felismert betegek száma pedig 45 333. Európai felmérésekre alapozott becslések alapján 2030-ra 14–17 millió betegnél várható diagnosztizált pitvarfibrilláció, mintegy 100 000/év feletti új diagnosztizált esettel. A fenti adatokból látszik, hogy a pitvarfibrilláció előfordulása növekszik, így megfelelő, korszerű ellátása kiemelt jelentőségű mind az alapellátás, mind pedig a szakellátás szintjén. Jelen publikációban a szerzők a pitvarfibrillációban szenvedő páciensek antikoaguláns kezelésére vonatkozó ajánlásokat és kihívásokat mutatják be.
{"title":"A pitvarfibrillációban szenvedő beteg antikoaguláns-terápiájának gyakorlata és kihívásai napjainkban","authors":"Dénes Kiss, Boldizsár Kiss, Endre Zima","doi":"10.33616/lam.32.024a","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.32.024a","url":null,"abstract":"A pitvarfibrilláció az egyik legfontosabb, klinikai jelentőséggel bíró gyakori ritmuszavar. Önmagában a leggyakrabban stroke-ot, egyéb szisztémás thromboembolisatiót (STE), szívelégtelenséget okozó aritmia. A pitvarfibrilláció 2,5-szeresére növeli a stroke, 5-szörösére a szívelégtelenség kockázatát, 2-szeresére a cardiovascularis mortalitást. Prevalenciája 20 éves életkor felett már 3%, illetve ennél nagyobb a szelektált betegpopulációkban, úgymint hypertoniás, obes, diabeteses, szívelégtelen, veseelégtelen, billentyűbetegségben szenvedő betegek esetében. 65 éves életkor felett pedig a populáció 2,3%-ában fordulhat elő pitvarfibrilláció. Előfordulását a 2010-es évek első felében összességében 33,5 millió főre becsülték (ebből 20,9 millió férfi), de hangsúlyozottan regionális heterogenitások megadása mellett. A pitvarfibrilláció incidenciája 0,2–0,4/1000 főre tehető évente. A prevalencia az európai adatok alapján az 50 év alatti korosztályt vizsgálva 0,12–0,16%, a 60–70 éves korosztályban pedig 3,7–4,2%, míg a 80 éves és idősebb lakosság esetén elérheti 10–17%-ot. Magyarországon az újonnan diagnosztizált betegek aránya 0,46%, 3,1%-os prevalenciával. 2015-ben a pitvarfibrillációval kezelt betegek száma 306 914 fő volt, az újonnan felismert betegek száma pedig 45 333. Európai felmérésekre alapozott becslések alapján 2030-ra 14–17 millió betegnél várható diagnosztizált pitvarfibrilláció, mintegy 100 000/év feletti új diagnosztizált esettel. A fenti adatokból látszik, hogy a pitvarfibrilláció előfordulása növekszik, így megfelelő, korszerű ellátása kiemelt jelentőségű mind az alapellátás, mind pedig a szakellátás szintjén. Jelen publikációban a szerzők a pitvarfibrillációban szenvedő páciensek antikoaguláns kezelésére vonatkozó ajánlásokat és kihívásokat mutatják be.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69458210","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Krisztián Kapus, Gábor Tóth, Kornél Mák, Éva Fejes, Gyula Bank, Dávid Hesszenberger, G. Fehér, Antal Tibold
A kiégés (burnout) egyre inkább elterjedt jelenség, amely kiemelten érinti a szociális szférában dolgozó munkavállalókat. Munkánk célja a kiégés jelenségének vizsgálata pedagógusok körében. Demográfiai adatok felvétele mellett a kiégés vizsgálatához a Maslach Burnout Inventory (MBI) kérdőívet használtuk, a kognitív/viselkedésbeli hibákat, diszfunkcionális elvárásokat pedig a Diszfunkcionális Attitűd Skála (DAS) segítségével térképeztük fel. A hangulatzavar kimutatásához a Beck-féle depresszió rövidített kérdőívet alkalmaztuk, továbbá erőfeszítés-jutalom-egyensúlytalanság kérdőív és Társas Támogatás kérdőív is kitöltésre került. Összesen 399 fő töltötte ki a kérdőívet: 340 nő és 59 férfi. A munkavállalók döntően a fiatal/középkorú korcsoporthoz tartoznak, a 35–55 év közöttiek aránya 70%. Az átlagos kiégési pontszám 59,3 (SD = 13,6), melyből 41 fő (11,9%) alacsony, 298 fő közepes (86,1%) és 7 fő (2,0%) súlyos kiégéssel érintett. Multivariációs analízis során a női nem (OR: 2,917), a sokgyermekes család (OR: 4,157), a megfelelő javadalmazás (OR = 3,306), a munkával eltöltött évek (OR: 2,732), és a szakmai megbecsülés hiánya (OR: 1,464) bizonyultak a kiégés független rizikótényezőinek (p < 0,05 minden esetben). A depresszió súlyossága, a diszfunkcionális attitűdök és a kiégés között pozitív kapcsolat igazolódott (r2 = 0,415, p < 0,001; r2 = 0,237, p < 0,001). Eredményeink alapján a pedagógusok jelentős része közepes fokú kiégésben, 2%-a pedig súlyos fokú kiégésben szenved. A kiégésnek vannak befolyásolható (munkahelyi javadalmazás, megbecsülés) és nem befolyásolható tényezői (életkor, nem, család), melyeket az esetleges prevenciós, illetve intervenciós beavatkozások során figyelembe kell venni.
{"title":"Kiégés vizsgálata pedagógusok körében","authors":"Krisztián Kapus, Gábor Tóth, Kornél Mák, Éva Fejes, Gyula Bank, Dávid Hesszenberger, G. Fehér, Antal Tibold","doi":"10.33616/lam.32.028","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.32.028","url":null,"abstract":"A kiégés (burnout) egyre inkább elterjedt jelenség, amely kiemelten érinti a szociális szférában dolgozó munkavállalókat. Munkánk célja a kiégés jelenségének vizsgálata pedagógusok körében. Demográfiai adatok felvétele mellett a kiégés vizsgálatához a Maslach Burnout Inventory (MBI) kérdőívet használtuk, a kognitív/viselkedésbeli hibákat, diszfunkcionális elvárásokat pedig a Diszfunkcionális Attitűd Skála (DAS) segítségével térképeztük fel. A hangulatzavar kimutatásához a Beck-féle depresszió rövidített kérdőívet alkalmaztuk, továbbá erőfeszítés-jutalom-egyensúlytalanság kérdőív és Társas Támogatás kérdőív is kitöltésre került. Összesen 399 fő töltötte ki a kérdőívet: 340 nő és 59 férfi. A munkavállalók döntően a fiatal/középkorú korcsoporthoz tartoznak, a 35–55 év közöttiek aránya 70%. Az átlagos kiégési pontszám 59,3 (SD = 13,6), melyből 41 fő (11,9%) alacsony, 298 fő közepes (86,1%) és 7 fő (2,0%) súlyos kiégéssel érintett. Multivariációs analízis során a női nem (OR: 2,917), a sokgyermekes család (OR: 4,157), a megfelelő javadalmazás (OR = 3,306), a munkával eltöltött évek (OR: 2,732), és a szakmai megbecsülés hiánya (OR: 1,464) bizonyultak a kiégés független rizikótényezőinek (p < 0,05 minden esetben). A depresszió súlyossága, a diszfunkcionális attitűdök és a kiégés között pozitív kapcsolat igazolódott (r2 = 0,415, p < 0,001; r2 = 0,237, p < 0,001). Eredményeink alapján a pedagógusok jelentős része közepes fokú kiégésben, 2%-a pedig súlyos fokú kiégésben szenved. A kiégésnek vannak befolyásolható (munkahelyi javadalmazás, megbecsülés) és nem befolyásolható tényezői (életkor, nem, család), melyeket az esetleges prevenciós, illetve intervenciós beavatkozások során figyelembe kell venni.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69458257","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
京公网安备 11010802042870号
京ICP备2023020795号-1
扫码关注我们
求助内容：
应助结果提醒方式：