Péter Torzsa, Csenge Hargittay, Gergely Torzsa, Bálint Tripolszky, Z. Rihmer, X. Gonda
A 2-es típusú cukorbetegség, illetve a depresszió és a szorongás egyaránt népbetegség, és gyakran fordulnak elő együtt. A köztük lévő összefüggés komplex. Szerepet játszhatnak benne közös etiológiai tényezők, mint a genetikai háttér, a stresszrendszer és a szimpatikus idegrendszer aktiválódása, az immunrendszer működési zavara és az emelkedett gyulladásos citokinek, a központi idegrendszer elváltozásai, valamint életmódbeli és társadalmi-gazdasági tényezők. Másrészről a köztük lévő kapcsolat kétirányú: a diabetes a betegségterhen és a diabeteses distresszen keresztül, valamint a kialakult szövődmények életminőségre gyakorolt negatív hatásán keresztül növelheti a depresszió és a szorongás kialakulásának az esélyét, a depresszió és a szorongás pedig az öngondoskodásra gyakorolt negatív hatáson keresztül vezethet cukorbetegséghez, valamint a depresszió kezelésére használt antidepresszívumok is befolyásolhatják a szénhidrátháztartást. A cukorbetegség és a depresszió, szorongás közti kapcsolatra fontos felhívni a szakemberek figyelmét, mert a pszichés tünetek szűrésével csökkenthető a komorbiditásból származó betegségteher.
{"title":"A 2-es típusú cukorbetegség kapcsolata a szorongásos és az affektív zavarokkal","authors":"Péter Torzsa, Csenge Hargittay, Gergely Torzsa, Bálint Tripolszky, Z. Rihmer, X. Gonda","doi":"10.33616/lam.33.0339","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.33.0339","url":null,"abstract":"A 2-es típusú cukorbetegség, illetve a depresszió és a szorongás egyaránt népbetegség, és gyakran fordulnak elő együtt. A köztük lévő összefüggés komplex. Szerepet játszhatnak benne közös etiológiai tényezők, mint a genetikai háttér, a stresszrendszer és a szimpatikus idegrendszer aktiválódása, az immunrendszer működési zavara és az emelkedett gyulladásos citokinek, a központi idegrendszer elváltozásai, valamint életmódbeli és társadalmi-gazdasági tényezők. Másrészről a köztük lévő kapcsolat kétirányú: a diabetes a betegségterhen és a diabeteses distresszen keresztül, valamint a kialakult szövődmények életminőségre gyakorolt negatív hatásán keresztül növelheti a depresszió és a szorongás kialakulásának az esélyét, a depresszió és a szorongás pedig az öngondoskodásra gyakorolt negatív hatáson keresztül vezethet cukorbetegséghez, valamint a depresszió kezelésére használt antidepresszívumok is befolyásolhatják a szénhidrátháztartást. A cukorbetegség és a depresszió, szorongás közti kapcsolatra fontos felhívni a szakemberek figyelmét, mert a pszichés tünetek szűrésével csökkenthető a komorbiditásból származó betegségteher.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69458110","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A szepszissel szövődött, közösségben szerzett pneumoniában a sokszervi funkciózavar mellett gyakorta jelentkeznek különböző súlyosságú vérképzőrendszeri eltérések és a haemostasisrendszer zavarai. A 2012– 2020 közötti időszakban 1826 betegben kórisméztünk közösségben szerzett pneumoniát, közülük 218 esetben a jellegzetes klinikai tünetek és laboratóriumi eltérések alapján szepszis kialakulását észleltük. Ezen szeptikus betegeinkben vizsgáltuk az anaemia előfordulásának gyakoriságát, súlyosságát, a fehérvérsejtek mennyiségi és minőségi változásait, a thrombocyták számbeli eltéréseit, valamint az alvadási rendszerben bekövetkezett kóros irányú történéseket. Szeptikus betegeinkben a leg - gyakoribb jellegű vérképzőrendszeri eltérésnek az anaemia (n = 159) és a leukocytosis (n = 151) bizonyult. Extrém fokú leucocytosist (fehérvérsejtszám > 50000/µl) hat esetben kórisméztünk. A fehérvérsejtszám csökkenését (leukopenia, agranulocytosis) 34 betegben észleltük. Három esetben igazolódott leukemoid reakció: a leucocytosis mellett a perifériás vérképben ki fejezett balra tolt fehérvérsejtrendszeri el térések, valamint myelocyták, metamyelocyták voltak láthatók, néhány atípusos myeloid sejt jelenléte mellett. Egy betegben a Jamshidi-módszerrel végeztünk cristabiopsziát, mivel a perifériás vérképben súlyos fokú pancytopenia igazolódott. A cristabiopszia szövettani feldolgozása, értékelése myelodysplasiás jellegű csontvelő eltéréseket igazolt. Szeptikus betegeinkben vizsgálva a thrombocyták mennyiségi változásait, a thrombocytopenia elő fordulása dominált (n = 82).
{"title":"Vérképzőrendszeri eltérések és koagulációs zavarok közösségben szerzett pneumoniához társuló szepszisben","authors":"Géza Bozóky, Éva Ruby, Andrea Mohos","doi":"10.33616/lam.33.0355","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.33.0355","url":null,"abstract":"A szepszissel szövődött, közösségben szerzett pneumoniában a sokszervi funkciózavar mellett gyakorta jelentkeznek különböző súlyosságú vérképzőrendszeri eltérések és a haemostasisrendszer zavarai. A 2012– 2020 közötti időszakban 1826 betegben kórisméztünk közösségben szerzett pneumoniát, közülük 218 esetben a jellegzetes klinikai tünetek és laboratóriumi eltérések alapján szepszis kialakulását észleltük. Ezen szeptikus betegeinkben vizsgáltuk az anaemia előfordulásának gyakoriságát, súlyosságát, a fehérvérsejtek mennyiségi és minőségi változásait, a thrombocyták számbeli eltéréseit, valamint az alvadási rendszerben bekövetkezett kóros irányú történéseket. Szeptikus betegeinkben a leg - gyakoribb jellegű vérképzőrendszeri eltérésnek az anaemia (n = 159) és a leukocytosis (n = 151) bizonyult. Extrém fokú leucocytosist (fehérvérsejtszám > 50000/µl) hat esetben kórisméztünk. A fehérvérsejtszám csökkenését (leukopenia, agranulocytosis) 34 betegben észleltük. Három esetben igazolódott leukemoid reakció: a leucocytosis mellett a perifériás vérképben ki fejezett balra tolt fehérvérsejtrendszeri el térések, valamint myelocyták, metamyelocyták voltak láthatók, néhány atípusos myeloid sejt jelenléte mellett. Egy betegben a Jamshidi-módszerrel végeztünk cristabiopsziát, mivel a perifériás vérképben súlyos fokú pancytopenia igazolódott. A cristabiopszia szövettani feldolgozása, értékelése myelodysplasiás jellegű csontvelő eltéréseket igazolt. Szeptikus betegeinkben vizsgálva a thrombocyták mennyiségi változásait, a thrombocytopenia elő fordulása dominált (n = 82).","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69458185","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Idős egyénekben világszerte a cardiovascularis betegség a morbiditás és mortalitás legfontosabb oka. Az alsó végtagi verőérbetegség a végtagi verőerek atherosclerosisa következtében kialakuló diffúz, degeneratív folyamat, mely a verőerek lumenének szűkületéhez, illetve elzáródásához vezet. A betegség egyik legfontosabb kockázati tényezője a kor, ennek megfelelően előfordulása a korral jelentős mértékben nő, 70 éves kor felett meghaladja a 20%-ot. Az alsó végtagi verőérszűkület előfordulása világszerte nő, ennek egyik oka a népesség átlagéletkorának növekedése. A betegség felismerése és kezelése is időskori sajátosságokat mutat, ezek ismerete fontos a növekvő számú idős alsó végtagi verőérbeteg ellátásában. Az idős betegcsoportban is jelentős szerepe van a korai felismerésnek és az ennek megfelelően elkezdett prevenciós kezelésnek. Az intervenciós lehetőségek szélesebb körűvé válása az idős, műtét szem pontjából nagy rizikójú betegek számára is lehetőséget biztosíthat az amputáció elkerülésére, a jobb életminőségre.
{"title":"Az alsó végtagi verőérbetegség diagnosztikájának és kezelésének nehézségei időskorban","authors":"Katalin Farkas","doi":"10.33616/lam.33.0439","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.33.0439","url":null,"abstract":"Idős egyénekben világszerte a cardiovascularis betegség a morbiditás és mortalitás legfontosabb oka. Az alsó végtagi verőérbetegség a végtagi verőerek atherosclerosisa következtében kialakuló diffúz, degeneratív folyamat, mely a verőerek lumenének szűkületéhez, illetve elzáródásához vezet. A betegség egyik legfontosabb kockázati tényezője a kor, ennek megfelelően előfordulása a korral jelentős mértékben nő, 70 éves kor felett meghaladja a 20%-ot. Az alsó végtagi verőérszűkület előfordulása világszerte nő, ennek egyik oka a népesség átlagéletkorának növekedése. A betegség felismerése és kezelése is időskori sajátosságokat mutat, ezek ismerete fontos a növekvő számú idős alsó végtagi verőérbeteg ellátásában. Az idős betegcsoportban is jelentős szerepe van a korai felismerésnek és az ennek megfelelően elkezdett prevenciós kezelésnek. Az intervenciós lehetőségek szélesebb körűvé válása az idős, műtét szem pontjából nagy rizikójú betegek számára is lehetőséget biztosíthat az amputáció elkerülésére, a jobb életminőségre.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"45 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"136208395","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Balázs Rékassy, Pál Maurovich Horváth, Tímea Szanka, Zsombor Mátyás Papp, Róbert Takács, Márton József Salai, C. Dózsa
HÁTTÉR – A nagy értékű orvosi képalkotó diagnosztikai eljárások kulcsfontosságú elemei az onkológiai betegség gyanújával rendelkező betegek klinikai vizsgálatának és a megkezdett terápia hatékonysága megállapításának. Magyarországon a magas diagnosztikai igények következtében a komputertomográfia (CT) vagy mágneses rezonanciás képalkotás (MR) diagnosztikai várólistái általában hosszúak és kevésbé átlátható leletezési időt eredményeznek, még a potenciálisan daganatgyanús egyéneknél vagy a diagnosztizált daganatos beteg terápiájának követése esetén is. A JELEN TANULMÁNY CÉLJA – Az Egészséges Budapest Program (EBP) keretén belül megvalósuló budapesti onkodiagnosztikai program félidős elemzése, a tapasztalatok leszűrése és a háttérben meghúzódó egészségpolitikai folyamatok bemutatása. EREDMÉNYEK – A Program keretében a Fővárosi Önkormányzat 2020 novemberétől 2022. december 31-ig 5437 kontrasztanyagos CT és 2948 MR, C-s vagy D-s iránydiagnózissal, az úgynevezett „ BP” térítési kategóriában beutalt eset vizsgálatát finanszírozta szektorsemleges módon köz- és magánegészségügyi képalkotó szolgáltatók felé. A Semmelweis Egyetem tanulmánya szerint az EBP-s betegek esetében a radiológiai vizsgálatok átlagosan 15,2 nappal gyorsabban megtörténtek (16,1 kontra 31,3 nap), mint a NEAK-finanszírozott esetekben, az átlagos várakozási idő a CT vagy MR-vizsgálatokra 13 nappal rövidült (4,2 nap, szemben a 17,2 nappal). Az esetek 86%-ában a betegek egyszer, 14%-ában kétszer vagy még többször vették igénybe a Programot. A Programon belüli igénybevétel ugyanakkor fővárosi kerületenként jelentős különbséget mutat: az eredetileg kerületi bontású – demográfiai, prevalencia- és incidenciaadatok alapján tervezett – esetszámkereteket az egyes kerületek CT esetében 3–45%, MR esetében pedig 8–37% közötti mértékben aknázták ki a kerületi lakosoknak, döntően a kerületi szakrendelői intézeti szakorvosok BP Programba való beutalása révén, a 2020. november és 2022. augusztus közötti időszakban. KONKLÚZIÓ – Az eredetileg a Covid-járvány előtt tervezett esetszámokhoz képest a Program kisebb mértékben került felhasználásra. A tervezett szakmai célkitűzéseket tekintve a CT és MR diagnosztikai előjegyzési idők és várólisták csökkenése révén a Program elérte hatását, illetve közvetve hatással van a budapesti képalkotó diagnosztikai várólisták csökkenésére, ugyanakkor ez önmagában nem elegendő a teljes onkológiai vizsgálati sor gyorsításához és rendezetté tételéhez. Emiatt a Programot további diagnosztikai elemekkel és beteg - útszervezési modulok irányába kívánjuk továbbfejleszteni.
{"title":"A fővárosi onkológiai CT- és MR-várólista-csökkentési program jelentősége és részidős eredményei, tapasztalatai","authors":"Balázs Rékassy, Pál Maurovich Horváth, Tímea Szanka, Zsombor Mátyás Papp, Róbert Takács, Márton József Salai, C. Dózsa","doi":"10.33616/lam.33.0041","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.33.0041","url":null,"abstract":"HÁTTÉR – A nagy értékű orvosi képalkotó diagnosztikai eljárások kulcsfontosságú elemei az onkológiai betegség gyanújával rendelkező betegek klinikai vizsgálatának és a megkezdett terápia hatékonysága megállapításának. Magyarországon a magas diagnosztikai igények következtében a komputertomográfia (CT) vagy mágneses rezonanciás képalkotás (MR) diagnosztikai várólistái általában hosszúak és kevésbé átlátható leletezési időt eredményeznek, még a potenciálisan daganatgyanús egyéneknél vagy a diagnosztizált daganatos beteg terápiájának követése esetén is. A JELEN TANULMÁNY CÉLJA – Az Egészséges Budapest Program (EBP) keretén belül megvalósuló budapesti onkodiagnosztikai program félidős elemzése, a tapasztalatok leszűrése és a háttérben meghúzódó egészségpolitikai folyamatok bemutatása. EREDMÉNYEK – A Program keretében a Fővárosi Önkormányzat 2020 novemberétől 2022. december 31-ig 5437 kontrasztanyagos CT és 2948 MR, C-s vagy D-s iránydiagnózissal, az úgynevezett „ BP” térítési kategóriában beutalt eset vizsgálatát finanszírozta szektorsemleges módon köz- és magánegészségügyi képalkotó szolgáltatók felé. A Semmelweis Egyetem tanulmánya szerint az EBP-s betegek esetében a radiológiai vizsgálatok átlagosan 15,2 nappal gyorsabban megtörténtek (16,1 kontra 31,3 nap), mint a NEAK-finanszírozott esetekben, az átlagos várakozási idő a CT vagy MR-vizsgálatokra 13 nappal rövidült (4,2 nap, szemben a 17,2 nappal). Az esetek 86%-ában a betegek egyszer, 14%-ában kétszer vagy még többször vették igénybe a Programot. A Programon belüli igénybevétel ugyanakkor fővárosi kerületenként jelentős különbséget mutat: az eredetileg kerületi bontású – demográfiai, prevalencia- és incidenciaadatok alapján tervezett – esetszámkereteket az egyes kerületek CT esetében 3–45%, MR esetében pedig 8–37% közötti mértékben aknázták ki a kerületi lakosoknak, döntően a kerületi szakrendelői intézeti szakorvosok BP Programba való beutalása révén, a 2020. november és 2022. augusztus közötti időszakban. KONKLÚZIÓ – Az eredetileg a Covid-járvány előtt tervezett esetszámokhoz képest a Program kisebb mértékben került felhasználásra. A tervezett szakmai célkitűzéseket tekintve a CT és MR diagnosztikai előjegyzési idők és várólisták csökkenése révén a Program elérte hatását, illetve közvetve hatással van a budapesti képalkotó diagnosztikai várólisták csökkenésére, ugyanakkor ez önmagában nem elegendő a teljes onkológiai vizsgálati sor gyorsításához és rendezetté tételéhez. Emiatt a Programot további diagnosztikai elemekkel és beteg - útszervezési modulok irányába kívánjuk továbbfejleszteni.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69458089","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Ma természetesnek tekintjük, hogy a sebészek is az orvosi hivatásrend tagjai, de az 1700-as évek végéig valamennyien céhes mesteremberként dolgoztak. Az orvoslásnak az őskortól kezdve létezett egy szellemi (spirituális) és manuális vonulata. Az előbbi a vallási kultuszokhoz társult, és a „rejtett belső” betegségekkel foglalkozott. Hippokratész természettudományos iskolája nyitotta meg az utat az utóbbi betegségek kezeléséhez, és a manuális orvoslást is sajátjának tekintette. A kereszténységnek nincs és nem is volt vallási gyógykultusza, így a keresztény világi orvosok a kezdetektől a hippokratészi medicinát művelték. Sőt, ez az orvoslás az egyház belső szervezetében is berendezkedett, és az 1200-as évek elejére olyan üzleteléssé fajult, hogy teológiai és szolgálati szempontból is cselekvési kényszerhelyzetet teremtett. Az egyháziak eltiltása nyitotta meg az utat a világi orvosképzés előtt, de az egyetemek elzárkóztak az alacsonyabb rendűnek tartott manuális orvoslás elől. A sebészetből így céhes mesteremberi tevékenység lett. Egyes tehetséges mesteremberek azonban az 1700-as években egyetemi orvosi diplomát is szereztek. Végül a magas szintű katonai sebészet iránti igény tette rendszeressé a sebész doktori diploma bevezetését. A durva kétkezi stílustól való megszabadulás 1846-ban az éternarkózissal kezdődött. Semmelweis Ignác már 1847-ben igazolta, hogy mennyire jelentős a manuális orvos kezének fertőtlenítése. Joseph Lister karbolsavas antiszeptikus eljárása tette lehetővé 1867-től, hogy az eleve fertőzött sebek gyorsabban gyógyuljanak. Ezt követte a műtőkben az aszepszis és a fehér színvilág bevezetése. A sebészek doktorrá válásának utolsó előtti mozzanata az Amerikai Egyesült Államokban Baltimore-hoz kötődik, a gumikesztyű bevezetésével. Végül is a szakma szó szerint tiszta kézzel, bűzös szagoktól mentesen, talpig fehérben, az orvoslás győzteseként lépett át a 20. századba, és tovább folytatta diadalútját.
{"title":"Hogyan lettek a sebészekből orvosok?","authors":"Péter Balázs","doi":"10.33616/lam.33.0053","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.33.0053","url":null,"abstract":"Ma természetesnek tekintjük, hogy a sebészek is az orvosi hivatásrend tagjai, de az 1700-as évek végéig valamennyien céhes mesteremberként dolgoztak. Az orvoslásnak az őskortól kezdve létezett egy szellemi (spirituális) és manuális vonulata. Az előbbi a vallási kultuszokhoz társult, és a „rejtett belső” betegségekkel foglalkozott. Hippokratész természettudományos iskolája nyitotta meg az utat az utóbbi betegségek kezeléséhez, és a manuális orvoslást is sajátjának tekintette. A kereszténységnek nincs és nem is volt vallási gyógykultusza, így a keresztény világi orvosok a kezdetektől a hippokratészi medicinát művelték. Sőt, ez az orvoslás az egyház belső szervezetében is berendezkedett, és az 1200-as évek elejére olyan üzleteléssé fajult, hogy teológiai és szolgálati szempontból is cselekvési kényszerhelyzetet teremtett. Az egyháziak eltiltása nyitotta meg az utat a világi orvosképzés előtt, de az egyetemek elzárkóztak az alacsonyabb rendűnek tartott manuális orvoslás elől. A sebészetből így céhes mesteremberi tevékenység lett. Egyes tehetséges mesteremberek azonban az 1700-as években egyetemi orvosi diplomát is szereztek. Végül a magas szintű katonai sebészet iránti igény tette rendszeressé a sebész doktori diploma bevezetését. A durva kétkezi stílustól való megszabadulás 1846-ban az éternarkózissal kezdődött. Semmelweis Ignác már 1847-ben igazolta, hogy mennyire jelentős a manuális orvos kezének fertőtlenítése. Joseph Lister karbolsavas antiszeptikus eljárása tette lehetővé 1867-től, hogy az eleve fertőzött sebek gyorsabban gyógyuljanak. Ezt követte a műtőkben az aszepszis és a fehér színvilág bevezetése. A sebészek doktorrá válásának utolsó előtti mozzanata az Amerikai Egyesült Államokban Baltimore-hoz kötődik, a gumikesztyű bevezetésével. Végül is a szakma szó szerint tiszta kézzel, bűzös szagoktól mentesen, talpig fehérben, az orvoslás győzteseként lépett át a 20. századba, és tovább folytatta diadalútját.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69458091","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A krónikus myeloid leukaemia a tirozinkináz-gátló kezelések megjelenése óta halálos betegségből jól kezelhető, krónikus kórképpé vált. A betegség alapját a Philadelphia-kromoszóma kialakulása és a konstitutívan aktív BCR-ABL1 tirozinkináz keletkezése okozza. A tirozinkináz-gátlók alkalmazása mellett a krónikus fázisú CML-es betegek életkilátásai ma már megközelítik a normálpopulációét. Az elérhető készítmények közötti választást olyan tényezők befolyásolják, mint a beteg kora, társbetegségei, a kezelés célja és az alkalmazni kívánt készítmény mellékhatásai. A tirozinkináz-gátló kezelésre refrakter betegek terápiája ma is kihívást jelent. Megoldást jelenthetnek az olyan új hatásmechanizmusú készítmények, mint az asciminib, amely a BCR-ABL1 alloszterikus inhibitora és a fenti esetekben is kiváló a hatékonysága. Az előrehaladott, blastos fázisú CML prognózisa továbbra is kedvezőtlen, a tirozinkináz-gátlók mellett általában kemoterápiás kezelés is szükséges, és a betegek hosszú távú gyógyulása csak allogén haemopoeticus őssejt-transzplantációval érhető el.
自从酪氨酸激酶抑制剂治疗开始以来，慢性粒细胞白血病已经从一种慢性疾病演变为一种管理良好的慢性疾病。该疾病的根本原因是Phi del phia染色体的形成和持续活性的BCR-ABL1酪氨酸激酶的产生。除了使用酪氨酸激酶抑制剂外，慢性期CML患者的预期寿命现在正在接近正常人群。可用产品的选择受患者年龄、伴随疾病、治疗目的和所用产品的不良反应等因素的影响。酪氨酸激酶抑制剂治疗难治性患者的治疗仍然具有挑战性。可以发现具有新作用机制的溶液，如ascimib，BCR-ABL1的变构抑制剂，在上述情况下具有优异的疗效。晚期母细胞期CML的预后仍然不利，除了酪氨酸激酶抑制剂外，通常还需要化疗，患者的长期康复只能通过异基因造血干细胞移植来实现。
{"title":"A krónikus myeloid leukaemia kezelésének aktualitásai","authors":"Júlia Weisinger, Tamás Masszi","doi":"10.33616/lam.33.0097","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.33.0097","url":null,"abstract":"A krónikus myeloid leukaemia a tirozinkináz-gátló kezelések megjelenése óta halálos betegségből jól kezelhető, krónikus kórképpé vált. A betegség alapját a Philadelphia-kromoszóma kialakulása és a konstitutívan aktív BCR-ABL1 tirozinkináz keletkezése okozza. A tirozinkináz-gátlók alkalmazása mellett a krónikus fázisú CML-es betegek életkilátásai ma már megközelítik a normálpopulációét. Az elérhető készítmények közötti választást olyan tényezők befolyásolják, mint a beteg kora, társbetegségei, a kezelés célja és az alkalmazni kívánt készítmény mellékhatásai. A tirozinkináz-gátló kezelésre refrakter betegek terápiája ma is kihívást jelent. Megoldást jelenthetnek az olyan új hatásmechanizmusú készítmények, mint az asciminib, amely a BCR-ABL1 alloszterikus inhibitora és a fenti esetekben is kiváló a hatékonysága. Az előrehaladott, blastos fázisú CML prognózisa továbbra is kedvezőtlen, a tirozinkináz-gátlók mellett általában kemoterápiás kezelés is szükséges, és a betegek hosszú távú gyógyulása csak allogén haemopoeticus őssejt-transzplantációval érhető el.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69458158","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Az idősebb korosztály aránya és életkilátása fokozatosan növekszik társadalmunkon belül, ráadásul ebben az életszakaszban a hypertonia és a csökkent veseműködés előfordulási gyakorisága már meghaladhatja a 60%-ot. Közleményünkben ismertetni szeretnénk a hypertonia és a krónikus vesebetegség (chronic kidney disease, CKD) kapcsolatának és adekvát kezelésének fontosságát, hangsúlyozva a CKD korai felismerésére és kezelésére vonatkozó szakmai megfontolásokat, mindezt úgy, hogy az idősödő populáció speciális tulajdonságait is szem előtt tartjuk, mind a prevenció, mind a terápia tekintetében. Hiszen az előrehaladott korú betegeknél az általános halálozási kockázat is magasabb, különösen, ha az idős betegnek CKD-ja is van, ami olyan mértékben növelheti a cardiovascularis (CV) kockázatot, hogy a vesebetegeknek csak kis hányada éri el a végstádiumú vesebetegséget (ESRD), mivel korábban meghalnak CV szövődményekben, mint kialakulhatna a definitív végstádiumú veseelégtelenség, illetve a vesepótló kezelés bevezetésének a szükségessége. Összegezve tehát egy hypertoniás, CKD-ban szenvedő betegnél a cardiovascularis kockázat patogenezise komplex és a CV rizikó jelentősen fokozott, ami fokozott körültekintést és éberséget kíván a kezelőorvostól az idős vesebetegek holisztikus gondozása során.
{"title":"Hypertonia és nefroprotekció időskorban","authors":"Szilveszter Dolgos, Liliána Huszár","doi":"10.33616/lam.33.0417","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.33.0417","url":null,"abstract":"Az idősebb korosztály aránya és életkilátása fokozatosan növekszik társadalmunkon belül, ráadásul ebben az életszakaszban a hypertonia és a csökkent veseműködés előfordulási gyakorisága már meghaladhatja a 60%-ot. Közleményünkben ismertetni szeretnénk a hypertonia és a krónikus vesebetegség (chronic kidney disease, CKD) kapcsolatának és adekvát kezelésének fontosságát, hangsúlyozva a CKD korai felismerésére és kezelésére vonatkozó szakmai megfontolásokat, mindezt úgy, hogy az idősödő populáció speciális tulajdonságait is szem előtt tartjuk, mind a prevenció, mind a terápia tekintetében. Hiszen az előrehaladott korú betegeknél az általános halálozási kockázat is magasabb, különösen, ha az idős betegnek CKD-ja is van, ami olyan mértékben növelheti a cardiovascularis (CV) kockázatot, hogy a vesebetegeknek csak kis hányada éri el a végstádiumú vesebetegséget (ESRD), mivel korábban meghalnak CV szövődményekben, mint kialakulhatna a definitív végstádiumú veseelégtelenség, illetve a vesepótló kezelés bevezetésének a szükségessége. Összegezve tehát egy hypertoniás, CKD-ban szenvedő betegnél a cardiovascularis kockázat patogenezise komplex és a CV rizikó jelentősen fokozott, ami fokozott körültekintést és éberséget kíván a kezelőorvostól az idős vesebetegek holisztikus gondozása során.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"10 2 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"136207795","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Réka Alíz Lukács, Dániel Tornyos, Judit Tóth, András Komócsi
A pitvarfibrilláció (PF) a leggyakoribb tartós szívritmuszavar, azonban az esetek egyharmadában a beteg tünetmentes marad. A nem diagnosztizált és alulkezelt pitvarfibrilláció hozzájárul az ischaemiás stroke kialakulásához, ezért a PF szűrése magában hordozza a korai ritmuskezelés, a stroke és a halálozás megelőzésének lehetőségét. Ennek kapcsán az utóbbi évtizedben jelentős előrelépések tanúi voltunk a mindennapi használatban lévő digitális eszközök fejlődése terén. Ezek új lehetőségeket nyújthatnak a szívritmuszavar időben történő felismerésében. A korai diagnosztikát és az ideális gyógyszeres kezelés beállítását követően a megfelelő terápia elengedhetetlen része a betegadherencia fenntartása. A páciens bevonása a döntési folyamatba és az antikoaguláció lehetőségeinek vele való megbeszélése („közös döntéshozatal”) kulcsfontosságú a beteg szükségleteinek megfelelő felméréséhez és az adherencia növeléséhez. Cikkünk célja, hogy naprakész gyakorlati útmutatást nyújtson a digitális eszközök szívritmuszavar esetén történő megfelelő alkalmazásához, valamint összefoglaló áttekintést adjon a mindennapi gyakorlatban használt antikoagulánsokkal kapcsolatos adherencia növelésének kihívásairól.
{"title":"A pitvarfibrilláció diagnosztikájának, antikoaguláns-kezelésének és a betegadherencia fenntartásának modern gyakorlata","authors":"Réka Alíz Lukács, Dániel Tornyos, Judit Tóth, András Komócsi","doi":"10.33616/lam.33.0019","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.33.0019","url":null,"abstract":"A pitvarfibrilláció (PF) a leggyakoribb tartós szívritmuszavar, azonban az esetek egyharmadában a beteg tünetmentes marad. A nem diagnosztizált és alulkezelt pitvarfibrilláció hozzájárul az ischaemiás stroke kialakulásához, ezért a PF szűrése magában hordozza a korai ritmuskezelés, a stroke és a halálozás megelőzésének lehetőségét. Ennek kapcsán az utóbbi évtizedben jelentős előrelépések tanúi voltunk a mindennapi használatban lévő digitális eszközök fejlődése terén. Ezek új lehetőségeket nyújthatnak a szívritmuszavar időben történő felismerésében. A korai diagnosztikát és az ideális gyógyszeres kezelés beállítását követően a megfelelő terápia elengedhetetlen része a betegadherencia fenntartása. A páciens bevonása a döntési folyamatba és az antikoaguláció lehetőségeinek vele való megbeszélése („közös döntéshozatal”) kulcsfontosságú a beteg szükségleteinek megfelelő felméréséhez és az adherencia növeléséhez. Cikkünk célja, hogy naprakész gyakorlati útmutatást nyújtson a digitális eszközök szívritmuszavar esetén történő megfelelő alkalmazásához, valamint összefoglaló áttekintést adjon a mindennapi gyakorlatban használt antikoagulánsokkal kapcsolatos adherencia növelésének kihívásairól.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69457991","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A RAAS-gátlók (az ACE-inhibitorok és az ARB-k) egyaránt első vonalbeli vérnyomáscsökkentők mind a tengerentúli, mind az európai (így a magyar) hypertoniaajánlások alapján is. Ennek ellenére a gyakorló orvosok körében jóval kifejezettebb az ACE-gátlók preferenciája, mint az ARB-ké. Jelen összefoglaló áttekintést kíván nyújtani a két hatóanyagcsoport közötti különbségekről, az elérhető direkt összehasonlító vizsgálatokról, az evidenciák csúcsát jelentő meta-analízisekről és a való életbeli tapasztalatokról. Ezek alapján a hypertoniás betegek cardiovascularis kimenetelében (myocar - dia lis infarktus, szívelégtelenség, stroke) sem milyen különbség nem igazolható az ACE-gátlóval, illetve az ARB-vel kezeltek között. Ugyanakkor az ACE-gátlókhoz köthető mellékhatások, például a köhögés vagy az angioneurotikus oedema, amelyek akár a kezelés megszakításához is vezethetnek, az ARB-vel összehasonlítva jóval gyakoribbak voltak.
{"title":"Angiotenzinkonvertálóenzim-gátló vagy angiotenzin-1-receptor-blokkoló legyen az elsőként választandó gyógyszer a magas vérnyomásban szenvedő beteg kezelésekor?","authors":"Béla Benczúr","doi":"10.33616/lam.33.0249","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.33.0249","url":null,"abstract":"A RAAS-gátlók (az ACE-inhibitorok és az ARB-k) egyaránt első vonalbeli vérnyomáscsökkentők mind a tengerentúli, mind az európai (így a magyar) hypertoniaajánlások alapján is. Ennek ellenére a gyakorló orvosok körében jóval kifejezettebb az ACE-gátlók preferenciája, mint az ARB-ké. Jelen összefoglaló áttekintést kíván nyújtani a két hatóanyagcsoport közötti különbségekről, az elérhető direkt összehasonlító vizsgálatokról, az evidenciák csúcsát jelentő meta-analízisekről és a való életbeli tapasztalatokról. Ezek alapján a hypertoniás betegek cardiovascularis kimenetelében (myocar - dia lis infarktus, szívelégtelenség, stroke) sem milyen különbség nem igazolható az ACE-gátlóval, illetve az ARB-vel kezeltek között. Ugyanakkor az ACE-gátlókhoz köthető mellékhatások, például a köhögés vagy az angioneurotikus oedema, amelyek akár a kezelés megszakításához is vezethetnek, az ARB-vel összehasonlítva jóval gyakoribbak voltak.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69458008","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
T. Csákvári, Dorina Gyenese, Diána Elmer, Dalma Pónusz-Kovács, I. Boncz
A méhnyakrák egy ma már megelőzhető, mégis az európai átlagnál magasabb mortalitási rátát mutató betegség Magyarországon. Kutatásunk célja a hazai méhnyakszűréshez köthető mutatók vizsgálata hazai és nemzetközi viszonylatban. Kvantitatív, retrospektív kutatást végeztünk. Adataink az OECD Health Statistics, a Nemzeti Rákregiszter és a Központi Statisztikai Hivatal adatbázisából származnak a 2000–2019 közötti időintervallumban. Az OECD tagállamok tekintetében a 100 ezer főre vetített, standardizált halálozási arányszámot és a szűrésen való részvételi arányt (%) válogattuk le. Kétmintás t-próbát, lineáris- és β-regressziót, valamint Pearson-féle korrelációanalízist számoltunk, továbbá kétlépcsős klaszterelemzést végeztünk (IBM-SPSS 25.0; STATA 14.2). A méhnyakrák prevalenciája 2000-ben 30,2/100 ezer fő volt, ami 2019-ben 20,1/100 ezer főre esett vissza. 2010-ben volt a legkisebb a méhnyakrák előfordulási gyakorisága (18,5/100 ezer fő). Hazánkban a szűrővizsgálatokon való részvételi arány 2006-ban 47,2% volt, és az évek során folyamatosan csökkent, 2019-ben a 20–69 éveseknek már csupán a 30,2%-a jelent meg szűrésen. 2019-ben Magyarországon 6,0/100 ezer fő volt a halálozási ráta, ami a 2000-es értéknél 30,2%-kal kisebb, azonban az európai átlagnál (3,8/100 ezer fő) még mindig nagyobb. Kutatásunk során megállapítottuk, hogy amelyik országban többen vettek részt a méhnyakszűrésen, ott a 2019-es év adatai alapján (r = –0,697; p = 0,017) kevesebben haltak meg méhnyakrákban. Magyarországon továbbra is kihívást jelent a magasabb részvételi arány elérése a méhnyakszűrésen, ugyanakkor csökkent a mortalitás mértéke. A lakosság egészségtudatosságának növelésére irányuló intézkedések mellett a szolgáltatói oldal szerepének fontosságát és annak lehetőségeit is szükséges tudatosítani egy még eredményesebb szűrőprogram érdekében.
{"title":"A méhnyakrák epidemiológiai mutatói 2000–2019 között Magyarországon megfigyelhető változásának elemzése nemzetközi összevetéssel","authors":"T. Csákvári, Dorina Gyenese, Diána Elmer, Dalma Pónusz-Kovács, I. Boncz","doi":"10.33616/lam.33.0087","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.33.0087","url":null,"abstract":"A méhnyakrák egy ma már megelőzhető, mégis az európai átlagnál magasabb mortalitási rátát mutató betegség Magyarországon. Kutatásunk célja a hazai méhnyakszűréshez köthető mutatók vizsgálata hazai és nemzetközi viszonylatban. Kvantitatív, retrospektív kutatást végeztünk. Adataink az OECD Health Statistics, a Nemzeti Rákregiszter és a Központi Statisztikai Hivatal adatbázisából származnak a 2000–2019 közötti időintervallumban. Az OECD tagállamok tekintetében a 100 ezer főre vetített, standardizált halálozási arányszámot és a szűrésen való részvételi arányt (%) válogattuk le. Kétmintás t-próbát, lineáris- és β-regressziót, valamint Pearson-féle korrelációanalízist számoltunk, továbbá kétlépcsős klaszterelemzést végeztünk (IBM-SPSS 25.0; STATA 14.2). A méhnyakrák prevalenciája 2000-ben 30,2/100 ezer fő volt, ami 2019-ben 20,1/100 ezer főre esett vissza. 2010-ben volt a legkisebb a méhnyakrák előfordulási gyakorisága (18,5/100 ezer fő). Hazánkban a szűrővizsgálatokon való részvételi arány 2006-ban 47,2% volt, és az évek során folyamatosan csökkent, 2019-ben a 20–69 éveseknek már csupán a 30,2%-a jelent meg szűrésen. 2019-ben Magyarországon 6,0/100 ezer fő volt a halálozási ráta, ami a 2000-es értéknél 30,2%-kal kisebb, azonban az európai átlagnál (3,8/100 ezer fő) még mindig nagyobb. Kutatásunk során megállapítottuk, hogy amelyik országban többen vettek részt a méhnyakszűrésen, ott a 2019-es év adatai alapján (r = –0,697; p = 0,017) kevesebben haltak meg méhnyakrákban. Magyarországon továbbra is kihívást jelent a magasabb részvételi arány elérése a méhnyakszűrésen, ugyanakkor csökkent a mortalitás mértéke. A lakosság egészségtudatosságának növelésére irányuló intézkedések mellett a szolgáltatói oldal szerepének fontosságát és annak lehetőségeit is szükséges tudatosítani egy még eredményesebb szűrőprogram érdekében.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69458095","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
京公网安备 11010802042870号
京ICP备2023020795号-1
扫码关注我们
求助内容：
应助结果提醒方式：