Anita Pálinkás, Ferenc Vincze, Nóra Kovács, Valéria Sipos, Árpád Czifra, László Róbert Kolozsvári, Imre Rurik, János Sándor
Bevezetés – Az alapellátás hatékonyságát a háziorvos (HO) egyéni jellemzőin és a praxis sajátosságain túl, általa nem befolyásolható tényezők határozzák meg, melyek figyelembevétele a jelenlegi hazai teljesítményértékelési rendszerben nem hang súlyos. Célkitűzés – Vizsgálatunkkal szerettük volna demonstrálni, hogy milyen módon egészítené ki a HO-i teljesítmények praxisjellemzőkkel korrigált értékelése a jelenleg működő értékelési rendszert. Módszer – A Nemzeti Egészség biztosítási Alapkezelő (NEAK) 12 indikátorának 2012. és 2018. évi adatait elemeztük. A HO-k szakmai teljesítményének értékeléséhez az ellátottak szociodemográfiai összetételére és a praxis elhelyezkedésére korrigált indikátorokat fejlesztettünk, és vizsgáltuk, hogy a betegek ellátottsága milyen mértékben függ a HO teljesítményétől. Eredmények – A praxisjellemzőkre korrigált indikátorok szerint a NEAK által kiemelt praxisok 43,5%-ának, illetve 21,8%-ának volt kiemelkedő a szakmai teljesítménye, az átlagos teljesítmények 19,1%-a, illetve 32,1%-a kapott többletfinanszírozást, míg a kiemelkedő teljesítmények 15,3%-át, illetve 27,9%-át nem ismerte el a NEAK pontrendszere. Megbeszélés – A jelenlegi rendszer alkalmas a betegek ellátottságának monitorozására, azonban az indikátorok sok esetben csak a kedvező adottságokat tükrözik, alulértékelve a kedvezőtlen helyzetű praxisok teljesítményét. Következtetés – A nyers és praxisjellemzőkre korrigált indikátorok együttes alkalmazása megalapozhatná azt a teljesítményértékelést, amire hatékonyabb intervenciók és teljesítményösztönző finanszírozási rendszer lenne építhető.
{"title":"Lehetne jobban?! – A háziorvosi teljesítmény értékelésének módszertani továbbfejlesztése","authors":"Anita Pálinkás, Ferenc Vincze, Nóra Kovács, Valéria Sipos, Árpád Czifra, László Róbert Kolozsvári, Imre Rurik, János Sándor","doi":"10.33616/lam.33.0446","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.33.0446","url":null,"abstract":"Bevezetés – Az alapellátás hatékonyságát a háziorvos (HO) egyéni jellemzőin és a praxis sajátosságain túl, általa nem befolyásolható tényezők határozzák meg, melyek figyelembevétele a jelenlegi hazai teljesítményértékelési rendszerben nem hang súlyos. Célkitűzés – Vizsgálatunkkal szerettük volna demonstrálni, hogy milyen módon egészítené ki a HO-i teljesítmények praxisjellemzőkkel korrigált értékelése a jelenleg működő értékelési rendszert. Módszer – A Nemzeti Egészség biztosítási Alapkezelő (NEAK) 12 indikátorának 2012. és 2018. évi adatait elemeztük. A HO-k szakmai teljesítményének értékeléséhez az ellátottak szociodemográfiai összetételére és a praxis elhelyezkedésére korrigált indikátorokat fejlesztettünk, és vizsgáltuk, hogy a betegek ellátottsága milyen mértékben függ a HO teljesítményétől. Eredmények – A praxisjellemzőkre korrigált indikátorok szerint a NEAK által kiemelt praxisok 43,5%-ának, illetve 21,8%-ának volt kiemelkedő a szakmai teljesítménye, az átlagos teljesítmények 19,1%-a, illetve 32,1%-a kapott többletfinanszírozást, míg a kiemelkedő teljesítmények 15,3%-át, illetve 27,9%-át nem ismerte el a NEAK pontrendszere. Megbeszélés – A jelenlegi rendszer alkalmas a betegek ellátottságának monitorozására, azonban az indikátorok sok esetben csak a kedvező adottságokat tükrözik, alulértékelve a kedvezőtlen helyzetű praxisok teljesítményét. Következtetés – A nyers és praxisjellemzőkre korrigált indikátorok együttes alkalmazása megalapozhatná azt a teljesítményértékelést, amire hatékonyabb intervenciók és teljesítményösztönző finanszírozási rendszer lenne építhető.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"25 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"136208418","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A koronavírus-járványhelyzet hatalmas kihívás elé állította az egész társadalmat és azon belül az időskorúakat, akiket a fertőzés szempontjából a legsérülékenyebb korosztálynak tekinthetünk. Közleményünkben körbejárjuk, hogy a pandémia hogyan hatott az időskorban előforduló esési sérülésekre és azok kockázati tényezőire. Tanulmányunkban igyekszünk bemutatni a koronavírus-járvány időszaka alatt kialakult traumás esetek számának az esések következtében történt változását. Adatokat kerestünk a koronavírus-fertőzés atipikus formájára, az esésekre és arra vonatkozóan, hogy a betegség tüneteinek és azok kezelésének következményeként tekinthetünk-e az elesésre. Eredményeink rámutatnak arra, hogy a koronavírus-járványhelyzet alatt és után is folytatni kell az időskori esésmegelőző programokat úgy, hogy figyelembe vesszük a megváltozott körülményeket, amelyeket a pandémia generált.
{"title":"Az időskori elesések gyakorisága és megelőzésük lehetőségei a Covid-19-pandémia időszakában","authors":"Edit Boros, Z. Balogh","doi":"10.33616/lam.33.0119","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.33.0119","url":null,"abstract":"A koronavírus-járványhelyzet hatalmas kihívás elé állította az egész társadalmat és azon belül az időskorúakat, akiket a fertőzés szempontjából a legsérülékenyebb korosztálynak tekinthetünk. Közleményünkben körbejárjuk, hogy a pandémia hogyan hatott az időskorban előforduló esési sérülésekre és azok kockázati tényezőire. Tanulmányunkban igyekszünk bemutatni a koronavírus-járvány időszaka alatt kialakult traumás esetek számának az esések következtében történt változását. Adatokat kerestünk a koronavírus-fertőzés atipikus formájára, az esésekre és arra vonatkozóan, hogy a betegség tüneteinek és azok kezelésének következményeként tekinthetünk-e az elesésre. Eredményeink rámutatnak arra, hogy a koronavírus-járványhelyzet alatt és után is folytatni kell az időskori esésmegelőző programokat úgy, hogy figyelembe vesszük a megváltozott körülményeket, amelyeket a pandémia generált.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69458175","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Csilla András, Anita Árokszállási, Emese Csiki, Orsolya Matolay, Péter Árkosy, Viktor Jancsik, Balázs Nemes, J. Tóth, Enikô Varga
Egy hosszan túlélô primer májrákos nôbeteg tanulságos esetét mutatjuk be. Ap pen - dectomia során transzfúziót kapott, 9 év múlva derült ki hepatitis C-vírus- (HCV-) po zitivitása. Az antivirális kezelés akkor sikertelen volt, májcirrhosis alakult ki. A fel tételezett HCV-infekciót követôen, 24 év vel késôbb hepatocellularis carcinomát állapítottak meg a májban szoliter tumor formájában. Két ciklus transzarteriális kemoembolizáció (transarterial chemoembolization, TACE) után exploratív laparatomiára került sor, azonban a tumoros májhilusi infiltráció miatt a folyamat sebészileg irreszekábilisnak bizonyult. Ezt figyelembe véve a multidiszciplináris onkoteam sorafenibkezelést javasolt. A beteg 2,5 évig kapta a sorafenibet, amit jól tolerált, a tumor megkisebbedett. Ezután még egy alkalommal történt TACE-kezelés. A beteg ezt követôen alkalmassá vált a májtranszplantációra. Az alkalmazott bridging terápiával, két sikertelen donorriasztás után a májátültetés sikeresen megtörtént. A hosszú túlélést végül a cirrhosist és a HCC problémát is megoldó májátültetés biztosította. Az újabb direkt ható antivirális gyógyszerek hatására a beteg tartósan HCV-negatív lett, és jelenleg csak hepatológiai gondozás alatt áll. Az eset példa arra, hogy inoperábilis hepatocellularis májrák (HCC) esetén lehetséges a tumor megkisebbítése és a májátültetés. Hangsúlyozzuk, hogy a HCC-ben szen - vedô betegek ellátásában fontos a társ szak - mák együttmûködése. Lényeges, hogy olyan intézetekbe irányítsák a beteget, ahol a potenciálisan szóba jövô kezelések teljes skálája elérhetô, valamint az alap májbetegség követése, ellátása is megtörténik.
{"title":"Hepatocellularis carcinomás beteg sikeres májátültetése TACE- és sorafenibkezeléssel elért tumorméret-csökkentés után. Társszakmák sikeres együttmûködése","authors":"Csilla András, Anita Árokszállási, Emese Csiki, Orsolya Matolay, Péter Árkosy, Viktor Jancsik, Balázs Nemes, J. Tóth, Enikô Varga","doi":"10.33616/lam.33.0183","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.33.0183","url":null,"abstract":"Egy hosszan túlélô primer májrákos nôbeteg tanulságos esetét mutatjuk be. Ap pen - dectomia során transzfúziót kapott, 9 év múlva derült ki hepatitis C-vírus- (HCV-) po zitivitása. Az antivirális kezelés akkor sikertelen volt, májcirrhosis alakult ki. A fel tételezett HCV-infekciót követôen, 24 év vel késôbb hepatocellularis carcinomát állapítottak meg a májban szoliter tumor formájában. Két ciklus transzarteriális kemoembolizáció (transarterial chemoembolization, TACE) után exploratív laparatomiára került sor, azonban a tumoros májhilusi infiltráció miatt a folyamat sebészileg irreszekábilisnak bizonyult. Ezt figyelembe véve a multidiszciplináris onkoteam sorafenibkezelést javasolt. A beteg 2,5 évig kapta a sorafenibet, amit jól tolerált, a tumor megkisebbedett. Ezután még egy alkalommal történt TACE-kezelés. A beteg ezt követôen alkalmassá vált a májtranszplantációra. Az alkalmazott bridging terápiával, két sikertelen donorriasztás után a májátültetés sikeresen megtörtént. A hosszú túlélést végül a cirrhosist és a HCC problémát is megoldó májátültetés biztosította. Az újabb direkt ható antivirális gyógyszerek hatására a beteg tartósan HCV-negatív lett, és jelenleg csak hepatológiai gondozás alatt áll. Az eset példa arra, hogy inoperábilis hepatocellularis májrák (HCC) esetén lehetséges a tumor megkisebbítése és a májátültetés. Hangsúlyozzuk, hogy a HCC-ben szen - vedô betegek ellátásában fontos a társ szak - mák együttmûködése. Lényeges, hogy olyan intézetekbe irányítsák a beteget, ahol a potenciálisan szóba jövô kezelések teljes skálája elérhetô, valamint az alap májbetegség követése, ellátása is megtörténik.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69458296","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Mind az 1-es, mind a 2-es típusú diabetes mellitus (T1DM, T2DM) kezelésének célja, hogy elkerüljük a betegség okozta akut és krónikus szövôdményeket, hogy a beteg számára optimális életminôséget biztosítsunk. Erre akkor van lehetôség, ha minél elôbb, egyénre szabottan alkalmazzuk az életmódi és gyógyszeres kezelést, figyelembe véve a betegség heterogén természetét, a háttérben álló patofiziológiai folyamatokat és a betegek egyéni élethelyzetét. Nap jaink - ban erre a modern terápiás lehetôségek mellett, hypoglykaemia-kockázat nélkül, szigorúbb célértékekre törekvéssel nagyobb esély van, mint egy-két évtizeddel korábban. A klinikai inercia elkerülésének lehetôsége pedig jórészt a családorvosok kezében van, hiszen ôk ismerik a betegeiket a legjobban, betegségeikkel, élethelyzetükkel együtt, ôk kö vetik a betegeket hosszú éveken át. A szak ellátásba az általuk delegált betegek ke rülnek, rajtuk is múlik, hogy az érintettek ne veszítsenek idôt a megfelelô terápia megkezdéséig. A friss nemzetközi és magyar ajánlások mind gyógyszeres, mind nem gyógyszeres vonatkozásban részletes útmutatást adnak a korszerû kezelési lehetôségekrôl. Az összefoglalóban a teljesség igénye nélkül néhány olyan gyógyszer/gyógyszercsoport kerül ismertésre, amelyek a rendelkezésünkre állnak. Családorvosként is fontos tudni, hogy hová kell helyezni ezeket a modern és kevésbé modern szereket a terápiás palettán, a gyógyszerválasztás során milyen szempontokat kell figyelembe venni, és hogyan kell célzottan, idôben továbbirányítani a betegeket a szakellátás felé
{"title":"A 2-es típusú diabetes mellitus kezelése – per os és fix kombinációs terápia","authors":"Ágnes Hasitz","doi":"10.33616/lam.33.0193","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.33.0193","url":null,"abstract":"Mind az 1-es, mind a 2-es típusú diabetes mellitus (T1DM, T2DM) kezelésének célja, hogy elkerüljük a betegség okozta akut és krónikus szövôdményeket, hogy a beteg számára optimális életminôséget biztosítsunk. Erre akkor van lehetôség, ha minél elôbb, egyénre szabottan alkalmazzuk az életmódi és gyógyszeres kezelést, figyelembe véve a betegség heterogén természetét, a háttérben álló patofiziológiai folyamatokat és a betegek egyéni élethelyzetét. Nap jaink - ban erre a modern terápiás lehetôségek mellett, hypoglykaemia-kockázat nélkül, szigorúbb célértékekre törekvéssel nagyobb esély van, mint egy-két évtizeddel korábban. A klinikai inercia elkerülésének lehetôsége pedig jórészt a családorvosok kezében van, hiszen ôk ismerik a betegeiket a legjobban, betegségeikkel, élethelyzetükkel együtt, ôk kö vetik a betegeket hosszú éveken át. A szak ellátásba az általuk delegált betegek ke rülnek, rajtuk is múlik, hogy az érintettek ne veszítsenek idôt a megfelelô terápia megkezdéséig. A friss nemzetközi és magyar ajánlások mind gyógyszeres, mind nem gyógyszeres vonatkozásban részletes útmutatást adnak a korszerû kezelési lehetôségekrôl. Az összefoglalóban a teljesség igénye nélkül néhány olyan gyógyszer/gyógyszercsoport kerül ismertésre, amelyek a rendelkezésünkre állnak. Családorvosként is fontos tudni, hogy hová kell helyezni ezeket a modern és kevésbé modern szereket a terápiás palettán, a gyógyszerválasztás során milyen szempontokat kell figyelembe venni, és hogyan kell célzottan, idôben továbbirányítani a betegeket a szakellátás felé","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69458347","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A krónikus szívelégtelenség morbiditása és a mortalitása továbbra is magas, mely miatt a betegség megfelelő kezelése kiemelt jelentőségű. A csökkent ejekciós frakcióval járó szívelégtelenség (heart failure with re - duced ejection fraction, HFrEF) esetében számos bizonyíték áll rendelkezésre a prognózis javítására, beleértve a halálozás, a hirtelen szívhalál és a szívelégtelenség miatti hospitalizáció csökkentését. Nagy, véletlenszerű betegbevonásos klinikai vizsgálatokban bizonyították be, hogy az angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók (ACE-gátlók), az angiotenzinreceptor/neprilysin inhibitor (ARNI) β-blokkolók, a mineralokortikoidreceptor-antagonisták (MRA-k) és a 2-es típusú nátriumglükóz -kotranszporter-2-gátló (SGLT2-gátlók) csökkentik a morbiditást és a mortalitást HFrEF-ben szenvedő betegekben. Ennek megfelelően az Európai Kardiológus Társaság (ESC) 2021- ben megjelent ajánlásában a HFrEF bázisterápiája négy pillérből áll: ACEI/ARNI, BB, MRA és SGLT-2-gátlók. A korábbi, lépcsőzetes terápia felépítés helyett az új ajánlás a négy gyógyszercsoport együttes elkezdését és a céldózisra történő gyors feltitrálását javasolja. A STRONG-HF klinikai vizsgálat a gyorstitrálás és a hagyományos titrálási stratégia összehasonlítására irányult. A vizsgálat eredményei alapján szignifikánsan előnyösebb volt a gyorstitrálás a 180 napon belüli szívelégtelenség miatti rehospitalizációt és az összhalálozást magába foglaló primer összetett végpont, az életminőség változása, valamint a szívelégtelenség miatti rehospitalizáció önálló végpontja tekintetében. A terápiaoptimalizálásnál figyelemmel kell lennünk a HFrEF-ben szenvedô beteg társbetegségeire is, melyek nehezíthetik a titrálási folyamatot. Az ESC Heart Failure Association által publikált konszenzusdokumentum speciális betegprofilok kialakítását javasolja a társbetegségek és a különböző hemodinamikai paraméterek alapján, majd a különböző betegprofiloknak megfelelően terápiás javaslatot is tesz. Összességében elmondható, hogy a legkevesebb korlátozó tényezővel és kontraindikációval az SGLT2-gátlók rendelkeznek, így kivétel nélkül minden profilban alkalmazhatók – már a kezelés kezdetén.
{"title":"A csökkent bal kamrai ejekciós frakcióval járó szívelégtelenség gyógyszeres kezelésének fejlődése: a gyorstitrálási stratégia klinikai jelentősége","authors":"Norbert Varjas, Tamás Hepp, Béla Benczúr","doi":"10.33616/lam.33.0329","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.33.0329","url":null,"abstract":"A krónikus szívelégtelenség morbiditása és a mortalitása továbbra is magas, mely miatt a betegség megfelelő kezelése kiemelt jelentőségű. A csökkent ejekciós frakcióval járó szívelégtelenség (heart failure with re - duced ejection fraction, HFrEF) esetében számos bizonyíték áll rendelkezésre a prognózis javítására, beleértve a halálozás, a hirtelen szívhalál és a szívelégtelenség miatti hospitalizáció csökkentését. Nagy, véletlenszerű betegbevonásos klinikai vizsgálatokban bizonyították be, hogy az angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók (ACE-gátlók), az angiotenzinreceptor/neprilysin inhibitor (ARNI) β-blokkolók, a mineralokortikoidreceptor-antagonisták (MRA-k) és a 2-es típusú nátriumglükóz -kotranszporter-2-gátló (SGLT2-gátlók) csökkentik a morbiditást és a mortalitást HFrEF-ben szenvedő betegekben. Ennek megfelelően az Európai Kardiológus Társaság (ESC) 2021- ben megjelent ajánlásában a HFrEF bázisterápiája négy pillérből áll: ACEI/ARNI, BB, MRA és SGLT-2-gátlók. A korábbi, lépcsőzetes terápia felépítés helyett az új ajánlás a négy gyógyszercsoport együttes elkezdését és a céldózisra történő gyors feltitrálását javasolja. A STRONG-HF klinikai vizsgálat a gyorstitrálás és a hagyományos titrálási stratégia összehasonlítására irányult. A vizsgálat eredményei alapján szignifikánsan előnyösebb volt a gyorstitrálás a 180 napon belüli szívelégtelenség miatti rehospitalizációt és az összhalálozást magába foglaló primer összetett végpont, az életminőség változása, valamint a szívelégtelenség miatti rehospitalizáció önálló végpontja tekintetében. A terápiaoptimalizálásnál figyelemmel kell lennünk a HFrEF-ben szenvedô beteg társbetegségeire is, melyek nehezíthetik a titrálási folyamatot. Az ESC Heart Failure Association által publikált konszenzusdokumentum speciális betegprofilok kialakítását javasolja a társbetegségek és a különböző hemodinamikai paraméterek alapján, majd a különböző betegprofiloknak megfelelően terápiás javaslatot is tesz. Összességében elmondható, hogy a legkevesebb korlátozó tényezővel és kontraindikációval az SGLT2-gátlók rendelkeznek, így kivétel nélkül minden profilban alkalmazhatók – már a kezelés kezdetén.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69458102","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Diána Gréta Czigány, András Sinkovicz, Gábor Paraicz, Zsófia Győri, Árpád Szántó
Pulmonalis infiltrátumok számos betegségcsoportban megjelenhetnek, olyan esetekben, amikor az alveolusokat levegő helyett fehérvérsejtek, tumorsejtek, vér, genny, fehérje stb. tölti ki, azok légtelenségéhez vezetve. Ezen etiológiai tényezők közül a közösségben szerzett pneumonia a leggyakoribb, mely a mortalitás és morbiditás egyik vezető oka világszerte. Definíciója szerint az interstitiumot, alveolaris teret és a terminális légutakat érintő, élő kórokozók okozta infekció. Ugyanakkor diagnózisakor sokszor nem sikerül kimutatni a fertőzőágenst, melynek hátterében fennállhat az a lehetőség, hogy a képalkotókkal látott elváltozás, habár a klinikum is támogatja,mégsem pneumonia. Ebben a cikkben egy több alkalommal pneumonia diagnózisával kezelt 58 éves nő esete kerül bemutatásra, akit minden esetben antibiotikummal kezeltek, és habár állapota átmenetileg javult, a panaszai (fulladás, láz, gyengeség) rendszeresen vissza -tértek, CRP-szintje ismétlődően emelkedetté vált, a mellkas-CT-ken pedig kétoldali infiltráció ábrázolódott. Bronchoszkópos mintavételt követően a vett mintából tenyésztés és mélylégúti PCR készült, ezek, valamint a hemokultúra negativitása alapján a pneumonia ki zárásra került. További vizsgálatokkal, valamint immunológiai konzílium segítségével ANCA-asszociált granutomatosus polyangiitis igazolódott állapotromlásának hátterében. Ez az esetbemutatás felhívja a figyelmet, hogy a recidív, nem gyógyuló pneumoniás eseteket érdemes tüdőgyógyászhoz továbbküldeni, továbbá a mikrobiológiai mintavétel fontosságára, valamint a mélylégúti PCR szerepére a diagnosztikában.
{"title":"Aki keres, az gyakran talál – a félrevezető recidív pulmonalis infiltrátumok","authors":"Diána Gréta Czigány, András Sinkovicz, Gábor Paraicz, Zsófia Győri, Árpád Szántó","doi":"10.33616/lam.33.0347","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.33.0347","url":null,"abstract":"Pulmonalis infiltrátumok számos betegségcsoportban megjelenhetnek, olyan esetekben, amikor az alveolusokat levegő helyett fehérvérsejtek, tumorsejtek, vér, genny, fehérje stb. tölti ki, azok légtelenségéhez vezetve. Ezen etiológiai tényezők közül a közösségben szerzett pneumonia a leggyakoribb, mely a mortalitás és morbiditás egyik vezető oka világszerte. Definíciója szerint az interstitiumot, alveolaris teret és a terminális légutakat érintő, élő kórokozók okozta infekció. Ugyanakkor diagnózisakor sokszor nem sikerül kimutatni a fertőzőágenst, melynek hátterében fennállhat az a lehetőség, hogy a képalkotókkal látott elváltozás, habár a klinikum is támogatja,mégsem pneumonia. Ebben a cikkben egy több alkalommal pneumonia diagnózisával kezelt 58 éves nő esete kerül bemutatásra, akit minden esetben antibiotikummal kezeltek, és habár állapota átmenetileg javult, a panaszai (fulladás, láz, gyengeség) rendszeresen vissza -tértek, CRP-szintje ismétlődően emelkedetté vált, a mellkas-CT-ken pedig kétoldali infiltráció ábrázolódott. Bronchoszkópos mintavételt követően a vett mintából tenyésztés és mélylégúti PCR készült, ezek, valamint a hemokultúra negativitása alapján a pneumonia ki zárásra került. További vizsgálatokkal, valamint immunológiai konzílium segítségével ANCA-asszociált granutomatosus polyangiitis igazolódott állapotromlásának hátterében. Ez az esetbemutatás felhívja a figyelmet, hogy a recidív, nem gyógyuló pneumoniás eseteket érdemes tüdőgyógyászhoz továbbküldeni, továbbá a mikrobiológiai mintavétel fontosságára, valamint a mélylégúti PCR szerepére a diagnosztikában.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69458120","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A colondiverticulosis igen elterjedt, elsősorban időseket érintő állapot. Az esetek nagy részében tünetmentes. A diverticulosis megjelenési formái sokfélék, az enyhe irritábilis bél szindrómára emlékeztető klinikai képtől a súlyos, életet veszélyeztető szövődményes diverticulitisig. A diverticulosis rizikófaktorai sokban hasonlítanak a cardiovascularis betegségek kockázati tényezőire, de a genetikának is van szerepe a betegség kialakulásában. A diverticulitis bekövetkeztében is genetikai faktorok, életmódi tényezők és bizonyos gyógyszerek játszanak szerepet. Az akut diverticulitis diagnosztikájában fontosak a gyulladásos laborparaméterek és a képalkotó vizsgálatok, elsősorban a komputertomográfia (CT) és az ultrahang (UH). A kezelés a klinikai képtől függ, megfelelő körülmények között a szövődménymentes betegeket háziorvos is kezelheti. Az azonnali antibiotikum-adás nem mindig indokolt, de szepszis tünetei esetén vagy rossz immunitású, idős, polimorbid betegnél széles spektrumú antibiotikum-kombináció adása szükséges. A szövődményes diverticulitis kezelése kórházi, gyakran sebészi feladat. Elektív műtét csak jól megválogatott esetekben – krónikus szövődmények vagy romló életminőség esetén – jön szóba. A diverticulumból eredő vérzés diagnosztikája és kolonoszkópos vagy embolizációs ellátása ugyancsak kórházi feladat. A diverticulosis és különböző megjelenési formáinak megelőzésében, felismerésében, szekunder prevenciójában és adott esetben gyógyításában sok feladat hárul a háziorvosra.
{"title":"Diverticulosis a háziorvosi praxisban","authors":"A. Magyar","doi":"10.33616/lam.33.0113","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.33.0113","url":null,"abstract":"A colondiverticulosis igen elterjedt, elsősorban időseket érintő állapot. Az esetek nagy részében tünetmentes. A diverticulosis megjelenési formái sokfélék, az enyhe irritábilis bél szindrómára emlékeztető klinikai képtől a súlyos, életet veszélyeztető szövődményes diverticulitisig. A diverticulosis rizikófaktorai sokban hasonlítanak a cardiovascularis betegségek kockázati tényezőire, de a genetikának is van szerepe a betegség kialakulásában. A diverticulitis bekövetkeztében is genetikai faktorok, életmódi tényezők és bizonyos gyógyszerek játszanak szerepet. Az akut diverticulitis diagnosztikájában fontosak a gyulladásos laborparaméterek és a képalkotó vizsgálatok, elsősorban a komputertomográfia (CT) és az ultrahang (UH). A kezelés a klinikai képtől függ, megfelelő körülmények között a szövődménymentes betegeket háziorvos is kezelheti. Az azonnali antibiotikum-adás nem mindig indokolt, de szepszis tünetei esetén vagy rossz immunitású, idős, polimorbid betegnél széles spektrumú antibiotikum-kombináció adása szükséges. A szövődményes diverticulitis kezelése kórházi, gyakran sebészi feladat. Elektív műtét csak jól megválogatott esetekben – krónikus szövődmények vagy romló életminőség esetén – jön szóba. A diverticulumból eredő vérzés diagnosztikája és kolonoszkópos vagy embolizációs ellátása ugyancsak kórházi feladat. A diverticulosis és különböző megjelenési formáinak megelőzésében, felismerésében, szekunder prevenciójában és adott esetben gyógyításában sok feladat hárul a háziorvosra.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"189 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69458168","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A fájdalomcsillapítók világszerte a leggyakrabban vásárolt gyógyszerkészítmények; ezek jelentős része nem szteroid gyulladáscsökkentő. Jól ismert gastrointestinalis és cardiovascularis mellékhatásaik ellenére alkalmazásukban – kifejezett hatékonyságuknak és a szakmai ajánlások változásának köszönhetően – további növekedés várható. Az elöregedő, fejlett társadalmakban folyamatosan nő a krónikus fájdalommal élők száma. A fájdalomcsillapítók, így a nem szteroid gyulladáscsökkentők használata is jelentős életminőség-javulással jár, alkalmazásuk nélkülözhetetlennek mondható. Mellékhatásaik éppen hatásmechanizmusukból fakadnak, így azok egyelőre kivédhetetlennek tűnnek. Fontos, hogy mind a kezelőorvosok, mind a betegek tisztában legyenek a minél biztonságosabb alkalmazás szempontjaival. A szisztémás gyulladás csökkentésére mindmáig a leghatékonyabb és a leggyorsabban ható szereink a kortikoszteroidok. Valódi kétélű kardként sokszor a betegek életét mentik meg, míg hosszú távú alkalmazásuk esetén számos mellékhatást okoznak, kiemelten a metabolikus és a cardiovascularis rendszerben. Alkalmazásuk mégis elkerülhetetlen, és a fejlett társadalmakban a modern terápiák térhódítása ellenére is folyamatos nő a tartós kortikoszteroid-kezelésben részesülő betegek száma, nemcsak reumatológiai, hanem számos egyéb indikációban is. Kortikoszteroid-kezelés mellett a kockázat/haszon folyamatos mérlegelése és a cardiovascularis rizikó rendszeres monitorozása szükséges.
{"title":"Nem szteroid gyulladáscsökkentők és kortikoszteroidok – fókuszban a cardiovascularis mellékhatások","authors":"Zsófia Kardos","doi":"10.33616/lam.33.0131","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.33.0131","url":null,"abstract":"A fájdalomcsillapítók világszerte a leggyakrabban vásárolt gyógyszerkészítmények; ezek jelentős része nem szteroid gyulladáscsökkentő. Jól ismert gastrointestinalis és cardiovascularis mellékhatásaik ellenére alkalmazásukban – kifejezett hatékonyságuknak és a szakmai ajánlások változásának köszönhetően – további növekedés várható. Az elöregedő, fejlett társadalmakban folyamatosan nő a krónikus fájdalommal élők száma. A fájdalomcsillapítók, így a nem szteroid gyulladáscsökkentők használata is jelentős életminőség-javulással jár, alkalmazásuk nélkülözhetetlennek mondható. Mellékhatásaik éppen hatásmechanizmusukból fakadnak, így azok egyelőre kivédhetetlennek tűnnek. Fontos, hogy mind a kezelőorvosok, mind a betegek tisztában legyenek a minél biztonságosabb alkalmazás szempontjaival. A szisztémás gyulladás csökkentésére mindmáig a leghatékonyabb és a leggyorsabban ható szereink a kortikoszteroidok. Valódi kétélű kardként sokszor a betegek életét mentik meg, míg hosszú távú alkalmazásuk esetén számos mellékhatást okoznak, kiemelten a metabolikus és a cardiovascularis rendszerben. Alkalmazásuk mégis elkerülhetetlen, és a fejlett társadalmakban a modern terápiák térhódítása ellenére is folyamatos nő a tartós kortikoszteroid-kezelésben részesülő betegek száma, nemcsak reumatológiai, hanem számos egyéb indikációban is. Kortikoszteroid-kezelés mellett a kockázat/haszon folyamatos mérlegelése és a cardiovascularis rizikó rendszeres monitorozása szükséges.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69458225","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Az inzulinkezelés az 1-es típusú cukorbetegségben nélkülözhetetlen az életben maradáshoz. A 2-es típusú cukorbetegséggel élôk egy részénél a „nem inzulin szerek” mellett, a jó anyagcserehelyzet biztosítása érdekében lehet szükség inzulin alkalmazására. Az inzulinkezelés a gyors és erélyes hatás mellett lehetséges mellékhatásokkal is rendelkezik, ezért alkalmazásának sarokköve a megfelelô indikáció. Közleményünkben áttekintjük azokat a szempontokat, amelyek mentén jó döntést hozhatunk az inzulinterápia bevezetésére vonatkozóan. Összefoglaljuk az inzulinkezelés alkalmazására rendelkezésünkre álló számos inzulinkészítményt és inzulinalkalmazási rendszert. Elemezzük az analóg inzulinkészítmények elônyeit a human inzulinokkal szemben. Bemutatjuk azokat a betegre és a terápiás lehetôségekre vonatkozó jellemzôket, amelyek figyelembevétele elengedhetetlen a terápiás terv készítésekor. A kezelésre vonatkozó döntést a beteggel együttesen kell meghoznunk. Az inzulinkezelés bevezetésének idôszakában különösen nagy szükség van a beteg önmenedzselô képességének (DSMES) kialakítására, fejlesztésére. A háziorvosoknak nagy szerepük van az inzulinkezelésre szoruló betegek kiválasztásában és szakellátóhelyre irányításában, majd az inzulinkezelt betegek támogatásában. Számukra átfogó, friss információt igyekszünk közvetíteni, valamint rávilágítunk arra, hogyan tudja segíteni a háziorvos cukorbetegei ellátását, illetve mik a diabetológiai szakellátóhellyel való együtt - mûködés legfontosabb elemei.
{"title":"A 2-es típusú cukorbetegség inzulinkezelése a háziorvosi gyakorlatban","authors":"Ilona Oláh, Krisztián Vörös","doi":"10.33616/lam.33.0200","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.33.0200","url":null,"abstract":"Az inzulinkezelés az 1-es típusú cukorbetegségben nélkülözhetetlen az életben maradáshoz. A 2-es típusú cukorbetegséggel élôk egy részénél a „nem inzulin szerek” mellett, a jó anyagcserehelyzet biztosítása érdekében lehet szükség inzulin alkalmazására. Az inzulinkezelés a gyors és erélyes hatás mellett lehetséges mellékhatásokkal is rendelkezik, ezért alkalmazásának sarokköve a megfelelô indikáció. Közleményünkben áttekintjük azokat a szempontokat, amelyek mentén jó döntést hozhatunk az inzulinterápia bevezetésére vonatkozóan. Összefoglaljuk az inzulinkezelés alkalmazására rendelkezésünkre álló számos inzulinkészítményt és inzulinalkalmazási rendszert. Elemezzük az analóg inzulinkészítmények elônyeit a human inzulinokkal szemben. Bemutatjuk azokat a betegre és a terápiás lehetôségekre vonatkozó jellemzôket, amelyek figyelembevétele elengedhetetlen a terápiás terv készítésekor. A kezelésre vonatkozó döntést a beteggel együttesen kell meghoznunk. Az inzulinkezelés bevezetésének idôszakában különösen nagy szükség van a beteg önmenedzselô képességének (DSMES) kialakítására, fejlesztésére. A háziorvosoknak nagy szerepük van az inzulinkezelésre szoruló betegek kiválasztásában és szakellátóhelyre irányításában, majd az inzulinkezelt betegek támogatásában. Számukra átfogó, friss információt igyekszünk közvetíteni, valamint rávilágítunk arra, hogyan tudja segíteni a háziorvos cukorbetegei ellátását, illetve mik a diabetológiai szakellátóhellyel való együtt - mûködés legfontosabb elemei.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69458390","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Zsolt Szentkereszty, Péter Kolozsi, Gergely Zádori, Zsolt Susán, Csaba Ötvös, Attila Enyedi, Dezső Tóth
A negatívnyomás-terápia (NPWT) széles körben alkalmazott módszer, elsősorban problémás sebek, lágyrész-fertőzések, szeptikus hasi folyamatok, abdominalis kompartment szindróma, nyelőcső- és végbélanastomosis-elégtelenség kezelésére. Sajnos a klinikai gyakorlatban sokszor csak mint „ultimum refugiumot” alkalmazzák. A kezelést a betegek jól tolerálják, az életminőség jobb, mint a konvencionális kezelés esetén. Az NPWT alkalmazása, kedvező hatásai miatt lerövidíti a kezelési időt, jobb korai és késői eredményekkel bír és költséghatékonyabb. A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy a vákuumkezelést megfelelő indikációk alapján minél hamarabb el kell kezdeni. A kezelés alatti életminőség, a kezelési idő, a költséghatékonyság, az eredményesség és az evidencia kérdéseinek elemzésével világítanak rá arra, hogy az NPWT sok esetben első kezelésként javasolt.
{"title":"Miért az első választás számos sebészeti kórkép kezelésében a negatívnyomás-terápia az általános sebészeti gyakorlatban? Irodalmi áttekintés","authors":"Zsolt Szentkereszty, Péter Kolozsi, Gergely Zádori, Zsolt Susán, Csaba Ötvös, Attila Enyedi, Dezső Tóth","doi":"10.33616/lam.33.0035","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.33.0035","url":null,"abstract":"A negatívnyomás-terápia (NPWT) széles körben alkalmazott módszer, elsősorban problémás sebek, lágyrész-fertőzések, szeptikus hasi folyamatok, abdominalis kompartment szindróma, nyelőcső- és végbélanastomosis-elégtelenség kezelésére. Sajnos a klinikai gyakorlatban sokszor csak mint „ultimum refugiumot” alkalmazzák. A kezelést a betegek jól tolerálják, az életminőség jobb, mint a konvencionális kezelés esetén. Az NPWT alkalmazása, kedvező hatásai miatt lerövidíti a kezelési időt, jobb korai és késői eredményekkel bír és költséghatékonyabb. A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy a vákuumkezelést megfelelő indikációk alapján minél hamarabb el kell kezdeni. A kezelés alatti életminőség, a kezelési idő, a költséghatékonyság, az eredményesség és az evidencia kérdéseinek elemzésével világítanak rá arra, hogy az NPWT sok esetben első kezelésként javasolt.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69458041","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
京公网安备 11010802042870号
京ICP备2023020795号-1
扫码关注我们
求助内容：
应助结果提醒方式：