Pub Date : 2020-06-01DOI: 10.32342/2074-5354-2020-1-52-10
B. Ślusarczyk, M. Górka, B. Krochmal-Marczak, A. Pukajło
The paper presents issues related to Genetically Modified Organisms, starting from characterization, through various examples of GM plants, and features that can be obtained through genetic engineering. It describes some of the opportunities and risks that may arise following the introduction of GMOs. Genetically modified organisms (GMOs) are undoubtedly an opportunity for the development of mankind, but they may also prove to be a serious threat. Their introduction to the Polish market is related to meeting many requirements aimed at food safety and human health. Although so far no one has provided evidence that genetically modified food has a negative impact on human life, a special regime has been introduced in this respect. Genetic modifications have many benefits, including in the cultivation of plants and medicine. Thanks to them, cultivation is much easier and more profitable, reduced losses caused by diseases or pests. Cultivation of plants is resistant to a variety of environmental factors (drought, frost, salinity). Genetics also contribute to biodiversity. Lower cultivation costs result in lower food prices. This can be an opportunity to fight hunger and malnutrition in Third World countries. Unfortunately, although genetic engineering offers completely new perspectives and can solve many problems, the dangers of genetic engineering cannot be forgotten. Above all, these are environmental threats, because the spread of genetic material in nature cannot be controlled, and the effects of this phenomenon are irreversible and, most importantly, they will only become apparent in the future. Another undoubtedly serious threat is the creation of biological weapons, the use of which can have disastrous consequences for the world. Therefore, it is important how genetic technologies are used. To date, no evidence has been presented that genetically modified food is harmless to the human body. The effects of long-term consumption of such food may only be visible after many years, or not at all.
{"title":"Socio-economic consequences of GMO food","authors":"B. Ślusarczyk, M. Górka, B. Krochmal-Marczak, A. Pukajło","doi":"10.32342/2074-5354-2020-1-52-10","DOIUrl":"https://doi.org/10.32342/2074-5354-2020-1-52-10","url":null,"abstract":"The paper presents issues related to Genetically Modified Organisms, starting from characterization, through various examples of GM plants, and features that can be obtained through genetic engineering. It describes some of the opportunities and risks that may arise following the introduction of GMOs. Genetically modified organisms (GMOs) are undoubtedly an opportunity for the development of mankind, but they may also prove to be a serious threat. Their introduction to the Polish market is related to meeting many requirements aimed at food safety and human health. Although so far no one has provided evidence that genetically modified food has a negative impact on human life, a special regime has been introduced in this respect. Genetic modifications have many benefits, including in the cultivation of plants and medicine. Thanks to them, cultivation is much easier and more profitable, reduced losses caused by diseases or pests. Cultivation of plants is resistant to a variety of environmental factors (drought, frost, salinity). Genetics also contribute to biodiversity. Lower cultivation costs result in lower food prices. This can be an opportunity to fight hunger and malnutrition in Third World countries. Unfortunately, although genetic engineering offers completely new perspectives and can solve many problems, the dangers of genetic engineering cannot be forgotten. Above all, these are environmental threats, because the spread of genetic material in nature cannot be controlled, and the effects of this phenomenon are irreversible and, most importantly, they will only become apparent in the future. Another undoubtedly serious threat is the creation of biological weapons, the use of which can have disastrous consequences for the world. Therefore, it is important how genetic technologies are used. To date, no evidence has been presented that genetically modified food is harmless to the human body. The effects of long-term consumption of such food may only be visible after many years, or not at all.","PeriodicalId":35881,"journal":{"name":"Archivaria","volume":null,"pages":null},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2020-06-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"90614424","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2020-05-01DOI: 10.14232/antikren.2020.5.223-237
Gergő Gellérfi
Iuvenalis 2. szatírája, az első olvasatra a homoszexuális férfiak, valójában viszont mindenekelőtt a képmutatás ellen íródott költemény prózai fordításának elsődleges célja a narrátor indulatainak és szatirikus gúnyának lehető legpontosabb visszaadása.
{"title":"Torkig vagyok a képmutatással","authors":"Gergő Gellérfi","doi":"10.14232/antikren.2020.5.223-237","DOIUrl":"https://doi.org/10.14232/antikren.2020.5.223-237","url":null,"abstract":"Iuvenalis 2. szatírája, az első olvasatra a homoszexuális férfiak, valójában viszont mindenekelőtt a képmutatás ellen íródott költemény prózai fordításának elsődleges célja a narrátor indulatainak és szatirikus gúnyának lehető legpontosabb visszaadása.","PeriodicalId":35881,"journal":{"name":"Archivaria","volume":null,"pages":null},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2020-05-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"84808186","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2020-05-01DOI: 10.14232/antikren.2020.5.15-33
Noémi Ótott
Brunetto Latini firenzei irodalmár és politikus Il Tesoretto című allegorikus-didaktikus költeménye feltehetően az 1260-as évek második felében, franciaországi száműzetése idején keletkezett. A költemény a szerző által egyes szám első személyben elmesélt allegorikus látomás története. Kritikusai mindig is azt vetették Latini szemére, hogy egyszerű kompilátor volt, aki forráskritika nélkül átvett mindent modelljeitől. Az világosan látszik, hogy gyakran és módfelett tudatosan utánozta elődeit, főként Alain de Lille-t, Boethiust és a Rózsaregény szerzőjét (szerzőit), mind szó szerinti szövegátvételekkel és tartalmi párhuzamokkal, mind pedig a műfajok és stílusbeli hangnemek átvételével.Jelen tanulmány célja, hogy átfogó képet adjon az Il Tesoretto forrásairól, valamint a szakirodalom által eddig feltárt adatokon túl további egyezéseket, sőt különbségeket és módosításokat mutasson be és vizsgáljon meg. A tanköltemény elemzése és valódi értékeinek keresése során ugyanis fontos látni, hogyan alkalmazta Latini elődeinek műveit, és hogyan illesztette be ezeket saját költői víziójába.
{"title":"Az Il Tesoretto forrásainak tükrében","authors":"Noémi Ótott","doi":"10.14232/antikren.2020.5.15-33","DOIUrl":"https://doi.org/10.14232/antikren.2020.5.15-33","url":null,"abstract":"Brunetto Latini firenzei irodalmár és politikus Il Tesoretto című allegorikus-didaktikus költeménye feltehetően az 1260-as évek második felében, franciaországi száműzetése idején keletkezett. A költemény a szerző által egyes szám első személyben elmesélt allegorikus látomás története. Kritikusai mindig is azt vetették Latini szemére, hogy egyszerű kompilátor volt, aki forráskritika nélkül átvett mindent modelljeitől. Az világosan látszik, hogy gyakran és módfelett tudatosan utánozta elődeit, főként Alain de Lille-t, Boethiust és a Rózsaregény szerzőjét (szerzőit), mind szó szerinti szövegátvételekkel és tartalmi párhuzamokkal, mind pedig a műfajok és stílusbeli hangnemek átvételével.Jelen tanulmány célja, hogy átfogó képet adjon az Il Tesoretto forrásairól, valamint a szakirodalom által eddig feltárt adatokon túl további egyezéseket, sőt különbségeket és módosításokat mutasson be és vizsgáljon meg. A tanköltemény elemzése és valódi értékeinek keresése során ugyanis fontos látni, hogyan alkalmazta Latini elődeinek műveit, és hogyan illesztette be ezeket saját költői víziójába.","PeriodicalId":35881,"journal":{"name":"Archivaria","volume":null,"pages":null},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2020-05-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"72899139","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2020-05-01DOI: 10.14232/antikren.2020.5.239-269
Attila Hajdú
Ailios Aristeidés a második szofisztika egyik legsokoldalúbb prózaírója. Jelen kötetben az Athénához írt prózahimnuszának magyar fordítását tesszük közzé.
{"title":"Ailios Aristeidés Athéna istennőhöz írt prózahimnusza (Or. 37.)","authors":"Attila Hajdú","doi":"10.14232/antikren.2020.5.239-269","DOIUrl":"https://doi.org/10.14232/antikren.2020.5.239-269","url":null,"abstract":"Ailios Aristeidés a második szofisztika egyik legsokoldalúbb prózaírója. Jelen kötetben az Athénához írt prózahimnuszának magyar fordítását tesszük közzé.","PeriodicalId":35881,"journal":{"name":"Archivaria","volume":null,"pages":null},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2020-05-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"81519603","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2020-05-01DOI: 10.14232/antikren.2020.5.167-220
Gábor Tüskés
A francia- és törökországi száműzetésben 1716–1720 között írt Confessio peccatoris az európai önéletrajzi irodalom különleges darabja. A kegyelem a bűn/bűnbánat/bűnhődés gondolata mellett a mű másik vezérmotívuma. A dolgozat jellemzi a kegyelemmel kapcsolatos fogalomhasználatot, bemutatja a kegyelem tipológiáját, funkcióit, elméletét és retorikáját, s megkísérli meghatározni Rákóczi kegyelemtanának eszmetörténeti kontextusát. Rákóczi a kegyelem által kiváltott megtérés aktusa felől láttatja önmagát, s életét a kegyelem perspektívájába állítja. A kegyelem eszméje magyarázó elvéként szolgál élete és a történelem fordulataira. A Confessio eredeti kísérlet a hivatalos egyházi kegyelem-felfogás és a janzenista nézetek egyeztetésére. Elvi megjegyzéseit Rákóczi alárendeli a morális kérdések tárgyalásának, s funkcionalizálja az elbeszélésben és a meditációban. Felfogása lényegében megegyezik Augustinuséval, s nem ellentétes Jansen koncepciójával sem.
{"title":"A kegyelem fogalma és elmélete II. Rákóczi Ferenc Confessio peccatoris című művében","authors":"Gábor Tüskés","doi":"10.14232/antikren.2020.5.167-220","DOIUrl":"https://doi.org/10.14232/antikren.2020.5.167-220","url":null,"abstract":"A francia- és törökországi száműzetésben 1716–1720 között írt Confessio peccatoris az európai önéletrajzi irodalom különleges darabja. A kegyelem a bűn/bűnbánat/bűnhődés gondolata mellett a mű másik vezérmotívuma. A dolgozat jellemzi a kegyelemmel kapcsolatos fogalomhasználatot, bemutatja a kegyelem tipológiáját, funkcióit, elméletét és retorikáját, s megkísérli meghatározni Rákóczi kegyelemtanának eszmetörténeti kontextusát. Rákóczi a kegyelem által kiváltott megtérés aktusa felől láttatja önmagát, s életét a kegyelem perspektívájába állítja. A kegyelem eszméje magyarázó elvéként szolgál élete és a történelem fordulataira. A Confessio eredeti kísérlet a hivatalos egyházi kegyelem-felfogás és a janzenista nézetek egyeztetésére. Elvi megjegyzéseit Rákóczi alárendeli a morális kérdések tárgyalásának, s funkcionalizálja az elbeszélésben és a meditációban. Felfogása lényegében megegyezik Augustinuséval, s nem ellentétes Jansen koncepciójával sem.","PeriodicalId":35881,"journal":{"name":"Archivaria","volume":null,"pages":null},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2020-05-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"79053336","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2020-05-01DOI: 10.14232/antikren.2020.5.67-83
Péter Ertl
A tanulmány Petrarca két glosszáját elemzi. Az első, amely egy Livius-passzust kísér a párizsi Bibliothèque nationale de France Lat. 5690 jelzetű kéziratában, arról tanúskodik, hogy a „humanizmus atyja”, egy mára elveszett vagy még nem azonosított kódexében, Eutropius neve alatt valójában Paulus Diaconus Historia Romana című művét olvashatta. A másik, amely a Vatikáni Apostoli Könyvtár Pal. lat. 899 jelzetű Historia Augusta-kódexében található, más széljegyzetekkel együtt azt bizonyítja, hogy Petrarca Florust hitte a liviusi Periochae szerzőjének.
{"title":"Késő császárkori epitoma- és breviariumszerzők Petrarca glosszáiban","authors":"Péter Ertl","doi":"10.14232/antikren.2020.5.67-83","DOIUrl":"https://doi.org/10.14232/antikren.2020.5.67-83","url":null,"abstract":"A tanulmány Petrarca két glosszáját elemzi. Az első, amely egy Livius-passzust kísér a párizsi Bibliothèque nationale de France Lat. 5690 jelzetű kéziratában, arról tanúskodik, hogy a „humanizmus atyja”, egy mára elveszett vagy még nem azonosított kódexében, Eutropius neve alatt valójában Paulus Diaconus Historia Romana című művét olvashatta. A másik, amely a Vatikáni Apostoli Könyvtár Pal. lat. 899 jelzetű Historia Augusta-kódexében található, más széljegyzetekkel együtt azt bizonyítja, hogy Petrarca Florust hitte a liviusi Periochae szerzőjének.","PeriodicalId":35881,"journal":{"name":"Archivaria","volume":null,"pages":null},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2020-05-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"75922962","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2020-05-01DOI: 10.14232/antikren.2020.5.107-126
Monika Frazer-Imregh
Tanulmányomban Marsilio Ficino De vita libri tres című művének továbbéléséhez igyekszem új adalékokkal hozzájárulni. Szövegkiadásainak és fordításainak rövid áttekintése után utalok a szakirodalom korábbi eredményeire a németországi, franciaországi és svájci továbbélést illetően, majd kitérek néhány francia szerző azon műveire, amelyeket eddig nem vontak be a vizsgálódásba. Fő kérdésem azonban az, hogyan és mikor került Angliába a De vita? A válaszhoz az editio princepset (1489) követő három évet vizsgálom, amikor is három oxfordi tudós volt Firenzében Lorenzo de’ Medici vendégeként Angelo Poliziano és Démétrios Chalkokondylés tanítványa. E tudósok: William Grocyn, Thomas Linacre és William Latimer, akik görögtudásuk és klasszikus műveltségük elmélyítése után hazatérve hazájuk meghatározó személyiségeivé váltak. Mivel Ficino is a Medici-körhöz tartozott, és az említett firenzei tudósokkal szoros kapcsolatban állt, amint azt Ghirlandaio 1488–1489-ben festett freskórészlete tanúsítja, nem kizárt, hogy Latimer Ficino hatására kezdett el érdeklődni a humanista orvostudomány iránt. További orvosi tanulmányait ugyanis Itáliában azon a nyomvonalon folytatja, amelyen Ficino a De vitát kezdi: Galénos munkáinak olvasásával, majd fordításával. Így majdnem biztos, hogy a De vita Latimerrel és társaival került először Angliába, nem sokkal annak első megjelenése után.
{"title":"Adalékok Marsilio Ficino De vita című művének utóéletéhez","authors":"Monika Frazer-Imregh","doi":"10.14232/antikren.2020.5.107-126","DOIUrl":"https://doi.org/10.14232/antikren.2020.5.107-126","url":null,"abstract":"Tanulmányomban Marsilio Ficino De vita libri tres című művének továbbéléséhez igyekszem új adalékokkal hozzájárulni. Szövegkiadásainak és fordításainak rövid áttekintése után utalok a szakirodalom korábbi eredményeire a németországi, franciaországi és svájci továbbélést illetően, majd kitérek néhány francia szerző azon műveire, amelyeket eddig nem vontak be a vizsgálódásba. Fő kérdésem azonban az, hogyan és mikor került Angliába a De vita? A válaszhoz az editio princepset (1489) követő három évet vizsgálom, amikor is három oxfordi tudós volt Firenzében Lorenzo de’ Medici vendégeként Angelo Poliziano és Démétrios Chalkokondylés tanítványa. E tudósok: William Grocyn, Thomas Linacre és William Latimer, akik görögtudásuk és klasszikus műveltségük elmélyítése után hazatérve hazájuk meghatározó személyiségeivé váltak. Mivel Ficino is a Medici-körhöz tartozott, és az említett firenzei tudósokkal szoros kapcsolatban állt, amint azt Ghirlandaio 1488–1489-ben festett freskórészlete tanúsítja, nem kizárt, hogy Latimer Ficino hatására kezdett el érdeklődni a humanista orvostudomány iránt. További orvosi tanulmányait ugyanis Itáliában azon a nyomvonalon folytatja, amelyen Ficino a De vitát kezdi: Galénos munkáinak olvasásával, majd fordításával. Így majdnem biztos, hogy a De vita Latimerrel és társaival került először Angliába, nem sokkal annak első megjelenése után.","PeriodicalId":35881,"journal":{"name":"Archivaria","volume":null,"pages":null},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2020-05-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"77562364","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2020-05-01DOI: 10.14232/antikren.2020.5.35-65
Eszter Draskóczy
Jelen cikk a dantei Komédiát megelőző, észak-olasz pokolleírásokat veszi számba, ezeket egyrészt a látomásirodalom hagyományába helyezve, és a vándormotívumok útját itt-ott kirajzolva; másrészt pedig összevetve a dantei megoldásokkal, és kimutatva néhány, a szakirodalomban korábban nem említett párhuzamot is. Bonvesin de la Riva bűn–büntetés párjait részletesen vizsgálom, amelyek többsége a contrapasso törvénye alapján kapcsolódik össze, következetesebben, mint a korábbi látomásirodalmi hagyományban, ezzel előlegezve a dantei rendszert. Egyértelművé teszem, hogy a dantei ellenbüntetésekben milyen, már a legfontosabb népnyelvű előfutáruknál szereplő elemeket találunk.
{"title":"Eszkatológia és túlvilág-ábrázolás a Dante előtti népnyelvű irodalomban","authors":"Eszter Draskóczy","doi":"10.14232/antikren.2020.5.35-65","DOIUrl":"https://doi.org/10.14232/antikren.2020.5.35-65","url":null,"abstract":"Jelen cikk a dantei Komédiát megelőző, észak-olasz pokolleírásokat veszi számba, ezeket egyrészt a látomásirodalom hagyományába helyezve, és a vándormotívumok útját itt-ott kirajzolva; másrészt pedig összevetve a dantei megoldásokkal, és kimutatva néhány, a szakirodalomban korábban nem említett párhuzamot is. Bonvesin de la Riva bűn–büntetés párjait részletesen vizsgálom, amelyek többsége a contrapasso törvénye alapján kapcsolódik össze, következetesebben, mint a korábbi látomásirodalmi hagyományban, ezzel előlegezve a dantei rendszert. Egyértelművé teszem, hogy a dantei ellenbüntetésekben milyen, már a legfontosabb népnyelvű előfutáruknál szereplő elemeket találunk.","PeriodicalId":35881,"journal":{"name":"Archivaria","volume":null,"pages":null},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2020-05-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"73959654","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2020-05-01DOI: 10.14232/antikren.2020.5.85-105
Anna Molnár
Ops istennő már az ókori irodalmi hagyományban is – mind névalakjait, mind a hozzá társított funkciókat tekintve – rendkívül komplex istennőként van jelen. A bőség, a gazdagság, a termékenység és a Föld istenségeként számos néven említik őt (többek között Opis, Rhea, Tellus vagy leginkább Cybelé), és ezzel párhuzamosan különféle szerepeket tulajdonítanak neki, amelyek között egyértelmű distinkció nem születik, sem az antikvitásban, sem a középkorban. Tanulmányomban azt kívánom bemutatni, hogyan értelmezi mindezeket az Opshoz köthető, antik irodalmi elemeket a középkori hagyomány szűrőjén keresztül Boccaccio. Milyen attribútumok és interpretációk jutnak el hozzá, és forrásai alapján hogyan alkotja meg az istennőről szóló leírásait a De mulieribus claris és a Genealogia deorum gentilium soraiban? Milyen ellentmondásokba keveredik a filológus és a narrátor Boccaccio és ezek vajon feloldhatók-e? Ops alakja Boccaccio interpretációjában tehát szemléletes példája lehet annak, milyen kihívásokkal találja magát szemben a filológia hajnalán egy, az elődeitől származó ismeretek feldolgozására törekvő szerző.
{"title":"Vocavere eam preterea multis nominibus: a boccacciói Ops nyomában","authors":"Anna Molnár","doi":"10.14232/antikren.2020.5.85-105","DOIUrl":"https://doi.org/10.14232/antikren.2020.5.85-105","url":null,"abstract":"Ops istennő már az ókori irodalmi hagyományban is – mind névalakjait, mind a hozzá társított funkciókat tekintve – rendkívül komplex istennőként van jelen. A bőség, a gazdagság, a termékenység és a Föld istenségeként számos néven említik őt (többek között Opis, Rhea, Tellus vagy leginkább Cybelé), és ezzel párhuzamosan különféle szerepeket tulajdonítanak neki, amelyek között egyértelmű distinkció nem születik, sem az antikvitásban, sem a középkorban. Tanulmányomban azt kívánom bemutatni, hogyan értelmezi mindezeket az Opshoz köthető, antik irodalmi elemeket a középkori hagyomány szűrőjén keresztül Boccaccio. Milyen attribútumok és interpretációk jutnak el hozzá, és forrásai alapján hogyan alkotja meg az istennőről szóló leírásait a De mulieribus claris és a Genealogia deorum gentilium soraiban? Milyen ellentmondásokba keveredik a filológus és a narrátor Boccaccio és ezek vajon feloldhatók-e? Ops alakja Boccaccio interpretációjában tehát szemléletes példája lehet annak, milyen kihívásokkal találja magát szemben a filológia hajnalán egy, az elődeitől származó ismeretek feldolgozására törekvő szerző.","PeriodicalId":35881,"journal":{"name":"Archivaria","volume":null,"pages":null},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2020-05-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"83792554","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Pub Date : 2020-05-01DOI: 10.14232/antikren.2020.5.9-14
Bence Fehér
Mindezidáig nem ismertünk római feliratokat Désről, bár Samum municipium a város közvetlen közelében terült el. Azonban Dés középkori temploma kerítésfalába van egy kőtömb beépítve, amelyet kőfaragójegyes címerpajzs díszít. Ez valójában egy átfaragott római szarkofág, és tisztán látszanak rajta egy verses felirat maradványai, derékszögben elfordítva az óramutató járása szerint: 10 hexameter vagy pedig 5 disztichon néhány kezdő betűje. A középkornál későbbi bevéséseket is lehet rajta találni, amelyek alapján az a téves hír is elterjedt, hogy ez egy rovásírásos felirat.
{"title":"Újabb verses felirattöredék Daciából","authors":"Bence Fehér","doi":"10.14232/antikren.2020.5.9-14","DOIUrl":"https://doi.org/10.14232/antikren.2020.5.9-14","url":null,"abstract":"Mindezidáig nem ismertünk római feliratokat Désről, bár Samum municipium a város közvetlen közelében terült el. Azonban Dés középkori temploma kerítésfalába van egy kőtömb beépítve, amelyet kőfaragójegyes címerpajzs díszít. Ez valójában egy átfaragott római szarkofág, és tisztán látszanak rajta egy verses felirat maradványai, derékszögben elfordítva az óramutató járása szerint: 10 hexameter vagy pedig 5 disztichon néhány kezdő betűje. A középkornál későbbi bevéséseket is lehet rajta találni, amelyek alapján az a téves hír is elterjedt, hogy ez egy rovásírásos felirat.","PeriodicalId":35881,"journal":{"name":"Archivaria","volume":null,"pages":null},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2020-05-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"86384229","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
京公网安备 11010802042870号
京ICP备2023020795号-1
扫码关注我们
求助内容：
应助结果提醒方式：