Magyar sebeszet最新文献

Achalasia cardiae miatt az első oesophago-cardia myotomiát több mint száz évvel ezelőtt Ernst Heller német sebész végezte. Az achalasiás betegek a mai napig ettől a beavatkozástól várják panaszaik megszűnését. Az achalasia napjainkban is chronikus, progresszív betegség, aminek oki kezelését nem ismerjük, a gyógyítására, a panaszok enyhítésére gyógyszeres (calcium csatorna blokkolók stb.), endoscopos (botulinum toxin inj., ballonos tágítás, per oralis endoscopos myotomiát [POEM]) és sebészi (laparoscopos, thoracoscopos myotomia) kezeléseket váltakozó sikerrel alkalmazunk.A betegség progresszivitása miatt a betegek 5%-ánál a nyelésképtelenségig fokozódó dysphagia, megaoesophagus alakul ki, megoldására műtéti beavatkozás válik szükségessé. A működésképtelen nyelőcső eltávolítása és pótlása kiterjedt, nem elhanyagolható morbiditással és mortalitással járó beavatkozás. Közleményünkben egy 45 éves nőbeteg kórtörténetét, az általunk alkalmazott műtéti beavatkozást ismertetjük. A beteg a műtét óta panaszmentes.

A felnőttkori invaginatiók ritkák, klinikai megjelenésük eltér a gyerekkori formáktól. Klinikumuk igen változatos, gyakran atípusos, jellemző, hogy egy klinikai sejtés nyomán gondolni kell az invaginatio lehetőségére. A kiegészítő vizsgálatok közül kiemelkedő szerep jut a computer tomográfiának (CT), ami magas érzékenységgel és fajlagossággal képes kimutatni a béltraktus invaginatióját. Gyógyításuk az esetek legnagyobb részében sebészi, sokszor csak a műtét során lehetséges felismerni a kiváltó okot. Esetismertetésünkben egy rendkívül ritka, felnőttkori, passage-zavart okozó colo-colicus, a bal colonfelet érintő, a colon-flexura lienalis-descendens határra lokalizált invaginatio klinikai jellemzőit, diagnosztikáját és definitív megoldásaként a laparoscoposan asszisztált bal oldali haemicolectomia műtéti megoldását mutatjuk be. Munkánkban összefoglaljuk a felnőttkori invaginatiókra vonatkozó kórélettani fogalmakat, diagnosztikai lehetőségeket, a leggyakoribb kiváltó tényezőket és terápiás lehetőségeket.

Bemutatásra kerülő esetünkben egy 47 éves, generalizált septicus állapotú férfi beteg komplex terápiás megoldást igénylő kezelését ismertetjük, negatív nyomásterápia segítségével (NPWT). A páciens kezeletlen diabéteszes láb szindróma talaján kialakult szepszis, fasciitis necrotisans klinikai-radiomorfológiai képével került osztályunkra, akinél sürgősséggel feltárást, az alsó végtag valamennyi kompartmentjét érintő fasciotomiát végeztünk, NPWT-kezelést indítottunk. Kezelése során a beteg állapotát súlyosbító szövődmények léptek fel: Curling-fekély, toxicus epidermalis necrolysis (TEN). A fascitis kapcsán kialakult kb. 6% TBSA (total body surface area) kiterjedésű hámhiányt a TEN-szindróma további epidermális állományvesztéssel tovább súlyosbította. Állapotstabilizálást, kezdeti lokalis kontroll biztosítását követően a hámhiányos felület csökkentése érdekében a sebeket szűkítettük, a feltisztult sebalapok fedése 1:3 arányban hálósított félvastag bőr transzplantációjával történt. Az NPWT-kezelést a transzplantációt követően is folytattuk. A beteg három hónapos intenzív osztályos és sebészeti kezelést követően sebészi szempontból meggyógyult. A negatív nyomásterápia korai - a kórlefolyásnak megfelelő - adekvát üzemmódban és fedési technikával történő alkalmazása a végtagvesztéssel és életveszéllyel járó nagy fokú hámhiány esetében hatékony eszköznek bizonyult. A multidiszciplináris terápiának köszönhetően betegünk sebészeti alapbetegségét sikeresen gyógyítottuk, azonban az évtizedes tartamú kezeletlen cukorbetegsége, SARS-Covid peumoniája, a relabáló septicus állapota során fellépő szövődmények következtében felépülni már nem tudott.

Előrehaladott szájüregi daganatok eltávolítása után kialakult kiterjedt szövethiányok helyreállítására funkciómegtartó céllal a leggyakrabban alkalmazott eljárás a mikrovaszkuláris technikával végzett szabad szövetátültetés. Hazánkban a felületes szájüregi hiányok helyreállítására a leggyakrabban választott szabadlebeny a radiális alkarlebeny. Elsősorban vastagabb vagy nagyobb kiterjedésű hiányokra alkalmazzuk az anterolateralis comblebenyt. Az alkarlebeny esetén azonban a donorterületi szövődményráta jóval magasabb. Vékonyított anterolateralis comblebeny a hátrányokat kiiktatva alkalmas lehet az alkarlebeny intraoralis alkalmazása helyett.A korábban nyelvtumor miatt operált, alkarlebennyel rekonstruált és besugarazott 69 éves nőbetegnél a korábbi műtéti terület szélén a követéses kontrollvizsgálat során recidív tumort verifikáltunk. Az Onkoterápiás Bizottság döntését követően a recidíva eltávolítását, tangencionális mandibula reszekciót és szabad lebenyes helyreállítást terveztünk tracheotomiás védelemben. Előzetes kézi dopplerrel és duplex ultrahanggal történő perforátor meghatározás után, a jobb combon a perforátorra centrálva 6 × 8 cm-es superficialis fascia rétegében vékonyított anterolateralis comblebenyt preparáltunk. A lebeny vastagsága 6-8 mm, az érnyél hossza 12 cm volt, mely az intraoralis hiányra ideális volt. A nyakon elkészített mikrosebészeti anasztomózis után a donorterületet primeren zártuk.A lebeny keringése mindvégig kielégítő volt. A tracheotomiát a posztoperatív 11. napon megszüntettük, perorális táplálkozása a posztoperatív 14. napon helyreállt.Az anterolateralis comblebeny sokrétűsége az anatómiájában rejlik. A korábban csak nagyobb és vastagabb hiányokra használt anterolateralis comblebeny jó adaptálhatósága és megfelelő mérete miatt felületesebb hiányokra is alkalmas. A korábban alkarlebennyel helyreállított hiányok pótlására a hasonló tulajdonságokkal rendelkező vékonyított anterolateralis comblebeny is alkalmazható azzal a jelentős előnyével együtt, hogy a donorhely morbiditása minimális az alkarlebennyel szemben.

A modern, betegközpontú sebészet alapja a pácienst ért műtéti stressz minimalizálása. E tekintetben jelentett forradalmi újítást a minimálisan invazív sebésztechnikák megjelenése. A laparoscopos kulcslyuksebészet mára számos kórkép kezelésében "gold standard" megoldássá vált. A párhuzamosan megjelenő robotsebészeti rendszerek a sebészi beavatkozások invazivitásának további csökkenését eredményezték. A laparoscopos beavatkozások előnyei mellett a robotsebészet alkalmazása során a még precízebb technikai megvalósítás jelentős javulást hozott egyes mutatókban, úm. onkológiai, funkcionális eredmények. A szöveti szintű preparálás, a képletek speciális szögekből való megközelítése a sebészet határait újra kijjebb tolta. A kezdeti lépések után a robotasszisztált beavatkozások körében, az urológiai és nőgyógyászati területek után, egyre nagyobb teret kaptak az emésztőszervi megbetegedések is. Jelen összefoglaló tanulmány célja a robotasszisztált műtétek sajátosságainak bemutatása, valamint a robotsebészet szerepének, eredményeinek összefoglalása gastrointestinalis tumorok tekintetében.