Magyar sebeszet最新文献

Előrehaladott szájüregi daganatok eltávolítása után kialakult kiterjedt szövethiányok helyreállítására funkciómegtartó céllal a leggyakrabban alkalmazott eljárás a mikrovaszkuláris technikával végzett szabad szövetátültetés. Hazánkban a felületes szájüregi hiányok helyreállítására a leggyakrabban választott szabadlebeny a radiális alkarlebeny. Elsősorban vastagabb vagy nagyobb kiterjedésű hiányokra alkalmazzuk az anterolateralis comblebenyt. Az alkarlebeny esetén azonban a donorterületi szövődményráta jóval magasabb. Vékonyított anterolateralis comblebeny a hátrányokat kiiktatva alkalmas lehet az alkarlebeny intraoralis alkalmazása helyett.A korábban nyelvtumor miatt operált, alkarlebennyel rekonstruált és besugarazott 69 éves nőbetegnél a korábbi műtéti terület szélén a követéses kontrollvizsgálat során recidív tumort verifikáltunk. Az Onkoterápiás Bizottság döntését követően a recidíva eltávolítását, tangencionális mandibula reszekciót és szabad lebenyes helyreállítást terveztünk tracheotomiás védelemben. Előzetes kézi dopplerrel és duplex ultrahanggal történő perforátor meghatározás után, a jobb combon a perforátorra centrálva 6 × 8 cm-es superficialis fascia rétegében vékonyított anterolateralis comblebenyt preparáltunk. A lebeny vastagsága 6-8 mm, az érnyél hossza 12 cm volt, mely az intraoralis hiányra ideális volt. A nyakon elkészített mikrosebészeti anasztomózis után a donorterületet primeren zártuk.A lebeny keringése mindvégig kielégítő volt. A tracheotomiát a posztoperatív 11. napon megszüntettük, perorális táplálkozása a posztoperatív 14. napon helyreállt.Az anterolateralis comblebeny sokrétűsége az anatómiájában rejlik. A korábban csak nagyobb és vastagabb hiányokra használt anterolateralis comblebeny jó adaptálhatósága és megfelelő mérete miatt felületesebb hiányokra is alkalmas. A korábban alkarlebennyel helyreállított hiányok pótlására a hasonló tulajdonságokkal rendelkező vékonyított anterolateralis comblebeny is alkalmazható azzal a jelentős előnyével együtt, hogy a donorhely morbiditása minimális az alkarlebennyel szemben.

A modern, betegközpontú sebészet alapja a pácienst ért műtéti stressz minimalizálása. E tekintetben jelentett forradalmi újítást a minimálisan invazív sebésztechnikák megjelenése. A laparoscopos kulcslyuksebészet mára számos kórkép kezelésében "gold standard" megoldássá vált. A párhuzamosan megjelenő robotsebészeti rendszerek a sebészi beavatkozások invazivitásának további csökkenését eredményezték. A laparoscopos beavatkozások előnyei mellett a robotsebészet alkalmazása során a még precízebb technikai megvalósítás jelentős javulást hozott egyes mutatókban, úm. onkológiai, funkcionális eredmények. A szöveti szintű preparálás, a képletek speciális szögekből való megközelítése a sebészet határait újra kijjebb tolta. A kezdeti lépések után a robotasszisztált beavatkozások körében, az urológiai és nőgyógyászati területek után, egyre nagyobb teret kaptak az emésztőszervi megbetegedések is. Jelen összefoglaló tanulmány célja a robotasszisztált műtétek sajátosságainak bemutatása, valamint a robotsebészet szerepének, eredményeinek összefoglalása gastrointestinalis tumorok tekintetében.

A korai és lokálisan előrehaladott colontumorok esetében a megfelelő onkológiai minőségű sebészi resectio a kezelés központi eleme. Jobb oldali vastagbél tumorok sebészi ellátásában - a kedvezőbb hosszú távú onkológiai eredmények elérése céljából - egyre szélesebb körben elfogadott a Hohenberger által 2009-ben elsőként publikált "complett mesocolicus-excisio" (CME) és centrális érlekötés (CVL).Esetünkben egy 78 éves nőbeteg jobb alhasi faeculens váladékozása miatt indult kivizsgálása során a hasfalat szélesen infiltráló coecum tumor igazolódott. Az Onkoterápiás Bizottság - tekintettel az egyértelmű távoli áttét hiányára, a beteg jó általános állapotára, a fennálló colo-cutan sipolyra és egyértelmű irresecabilitási jelek hiányára - műtétet javasolt. A kuratív intenció és kellő radikalitás érdekében, komplett mesocolicus excisio és kiterjesztett hasfali resectio mellett döntöttünk. A műtét során a kialakult hasfali defektus rekonstrukciójához a jobb comb lateralis felszínéről tensor fasciae lateae musculocutan (TFL) lebenyt preparáltunk. A hasfali defektust, mind a fascia, mind a subcutis-cutis rétegében helyreállítottuk, a donor területet primeren zártuk. A posztoperatívumban a lebeny distalis végén vénás pangás jelei majd felületes necrosis mutatkozott. Sorozatos necrectomia és negatívnyomás-terápia (NPWT) mellett a hasfal végig intakt maradt és per secundam gyógyult.Megfelelő betegszelekció esetén, centrumokban elvégezve - onkosebész és helyreállító plasztikai sebész szoros együttműködésével - a radikális műtét kiterjesztett hasfali resectiót igénylő jobb colonfél tumoroknál is biztonsággal elvégezhető.

Bevezetés: Egy, a sebészetben alkalmazott leggyakoribb fogalmaknak szentelt cikksorozat bevezető tanulmánya ez. A látszólag egyértelmű definíciók vizsgálatakor kiderül, hogy vagy egyáltalán nem is léteznek, annyira maguktól értetődők (pseudoaxiomák), vagy olyan sok van belőlük, hogy nincs igazi. A javasolt definíciók munkapéldányok, további javításra várnak. Az első két javaslatot tesszük közzé: a sebészet és a kompetencia kérdésében.

A sebészet fogalma: A sebészet a medicina azon válfaja, melynek megkülönböztető tulajdonsága, hogy szövetegyüttesi szintű sértés révén, azaz a testet alkotó strukturális elemeket eltávolító/átalakító módokat alkalmaz célja elérésében: a kórismézésben és a kezelés nyújtásában.

A sebészi kompetencia fogalma: A sebészeti kompetencia az állam mint közhatalom által hitelesített bizonyított cselekvőkész tudásösszesség birtoklása, kerete a szakvizsga.

Konklúzió: A tiszta, egyértelmű definíciók hiánya akadályozza a tudományos és szakmai diskurzust. Megalkotásuk, elfogadásuk közmegegyezés kérdése. További kísérletek következnek.

Esetismertetés: Egy 44 éves férfi betegnél endokarditisz talaján kialakult súlyos aortabillentyű-elégtelenség tett szükségessé szívsebészeti beavatkozást. A kevesebb mint egy év alatt bekövetkezett többszöri trombotikus esemény felvetette antifoszfolipid szindróma lehetőségét. A lupus antikoaguláns pozitivitás és az említett klinikai kép ezt igazolta.

Megbeszélés: Betegünk fiatal életkora és a biológiai műbillentyű korlátozott élettartama ellenére biológiai műbillentyű beültetése mellett döntöttünk. Választásunkat azzal indokoljuk, hogy tanulmányok bizonyítják antifoszfolipid szindrómás betegeknél a mechanikus műbillentyűvel összefüggésbe hozható thromboembolia viszonylag gyakori előfordulását. A műtétet szövődménymentesen elvégeztük, aktivált parciális thromboplastin idővel kontrollált Na-heparin korai adása mellett állítottuk be az orális antikoaguláns terápiát 3,0 INR célértékkel a műtét utáni ötödik napra. A műtét során eltávolított billentyűből korokozó nem tenyészett ki. A kórszövettani vizsgálat abakteriális endokarditiszt véleményezett, nem kizárva a korábbi fertőzést. Biológiai műbillentyű implantáció után három hónapig ajánlott aszpirin vagy K-vitamin antagonista adása, betegünk esetében viszont élethosszig tartó antikoaguláns kezelés szükséges, tekintettel rendszerbetegségére.

Következtetés: Halmozódó tromboembóliás események kapcsán gondolni kell antifoszfolipid szindrómára, mely igazolása adott esetben meghatározhatja a választható műbillentyű fajtáját. Az ajánlások legtöbbször csak általánosságban fedik le a ritka társbetegségeket, ezért a kapcsolódó szakirodalom áttekintése is szükséges az optimális, betegre szabott döntéshez.