Magyar sebeszet最新文献

Bevezetés: A lokálisan előrehaladott vagy recidív kismedencei daganatok kezelésére a totális (TPE) vagy parciális kismedencei exenteráció (PPE) lehet az egyetlen kuratív műtét, mely a beteg túlélését növelheti. A mortalitáscsökkenés ellenére a morbiditás még mindig magas, az R0 reszekció elérése sokszor nehéz.

Anyag és módszer: Retrospektív módon elemeztük az osztályunkon 2016. 09. 01. és 2022. 10. 31. között végzett kismedencei exenteráció (PE) műtéti adatait a morbiditás, mortalitás, specimenhisztológia tekintetében. Az életminőségét az EORTC-QLQ-C30 általános és CR29 vastagbél műtétekhez adaptált kérdéssor segítségével mértük.

Eredmények: 32 betegen történt PE. 20 (62,5%) volt nő és 12 (37,5%) férfi. A medián életkor 60 év volt (41-82 év, IQR: 13). 7 műtét laparoszkópos (21,8%) és 25 nyitott módon történt (78,2%). 27 esetben (84,3%) primer lokálisan előrehaladott és 5 (15,7%) esetben pedig recidív, lokálisan előrehaladott végbél tumor miatt végeztük a műtétet. A 13 TPE-ből (40,6%), 8 supralevatoricus, záróizom megtartással (SLTPE) és 5 infralevatoricus, záróizom eltávolítással (ILTPE) történt. Supralevatoricus poszterior exenterációt (SLPPE) 16 esetben (50%), infralevatoricus poszterior exenterációt (ILPPE) 3 esetben (9,4%) és S4/5 szintű sacrum reszekciót 5 esetben (15,6%) végeztünk. A kiterjedt medencei és gáti defektus zárása egy vagy kétoldali gluteus maximus musculocutan lebeny alkalmazásával 6 esetben történt (18,75%), anasztomózist 15 betegnél (46,87%) készítettünk. A vizelet-deviáció minden esetben izolált ileum szegmentum alkalmazásával történt Bricker szerint. R0 reszekciót 27 (84,3%), R1 reszekciót 2 (6,25%) esetben igazolt a szövettani vizsgálat, míg 3 esetben (9,375%) R2 reszekció történt. A medián műtéti idő 170 perc volt (60-360 perc, IQR: 97,5). Clavien Dindo ≥ 3 szövődményt összesen 8 esetben (25%) észleltünk. Hasűri tályog 2 esetben, bélelzáródás 1 esetben, rektum csonk nekrózis 1 esetben, vékonybél-perforáció 1 esetben, uretersérülés 1 esetben, beforgatott gluteus maximus musculocutan lebeny részleges elhalása 1 esetben és biológiai háló fölé nyelezett gracilis izomlebenylebeny elhalása 1 esetben fordult elő. Egy beteget veszítettünk el 30 napon belül (3,1%) posztoperatív hasűri vérzés okozta hypovolemias shock miatt. Átlagos kórházi tartózkodás 14,4 nap volt (7-39 nap, SD: 9). A medián túlélés 16,5 hónap (0,67-74 hónap, IQR: 28,5), a medián betegségmentes túlélés 15,5 hónap (0,67-74 hónap, IQR: 29) volt. A QLQ-CR29 vastagbél műtétekhez adaptált életminőség felmérés alapján a funkcionalitást 73%-nak, a panaszokat pedig 15%-nak mértük.

Következtetések: A kezdetben palliatív műtétként végzett beavatkozás kuratívvá vált. A radioterápia növeli a negatív reszekciós szél valószínűségét, ami szignifikáns prediktora a betegségmentes túlélésnek (DFS), ugyanakkor pedig a morbiditás, szövődményi kockázat növelésének is a leggyakoribb szignifikáns o

Bevezetés: Kompressziós vékonybél ileus esetét ismertetjük, amelyet a bélfodor nem gyakori, inflammatorikus természetű betegsége, mesenterialis panniculitis idézett elő. A magyar szakirodalomban ilyen közléssel nem találkoztunk.

Esetismertetés: A 91 éves férfi akut hasi panaszokkal került kórházba. A vizsgálatokkal vékonybél ileus derült ki. Ennek hátterében műtétkor malignitásra gyanús, bélfodri multinodularis elváltozást fedtünk föl. A biopsziából mesenterialis panniculitist diagnosztizáltunk. A ritka, több nyitott kérdéssel terhelt entitást mutatjuk be az irodalom és a saját észleleteink tükrében.

Következtetések: Számos differenciáldiagnosztikai eshetőség figyelembevételével a kórkép szövettanilag igazolható. A diagnózis felállítása után a további teendőket az egyéb leletek és az adott klinikai kontextus gondos elemzése fogja meghatározni.

Bevezetés: A posztoperatív pancreasfistula mind proximalis, mind distalis pancreatectomia után a legjelentősebb sebészi szövődménynek számít. A szakirodalomban nincs egyértelműen ajánlott, megbízható módszer ezen probléma kiküszöbölésére, emiatt történnek újítások szerte a világon. Jelen közleményünkben a technikai innovációinkról számolunk be. Anyag és módszerek: 2013. január 1-jétől 2023. november 30-ig terjedő időszakban 205 Whipple-műtétet végeztünk nyitottan, mely során a pancreatojejunalis anastomosist az általunk módosított dohányzacskó-öltéses módszerrel készítettük el. 2019. január 1. és 2023. november 30. között pedig 30 betegnél történt nyitott distalis pancreatectomia, amikor a pancreascsonkot az általunk kifejlesztett technikával, szabad rectus fascia-peritoneum grafttal fedtük, majd azt cirkuláris öltéssel rögzítettük. Közleményünkben ezen két módszerrel elért eredményeket ismertetjük. Eredmények: a demográfiai adatok megfeleltek a betegségnél szokásosnak. A posztoperatív ápolási idő és a transzfúzió igény terén észlelt különbségek tükrözték a kétféle beavatkozás eltérő invazivitását. A releváns pancreasfistula kialakulási rátája kedvező képet mutatott, Whipple-műtét után 7,3% volt, míg distalis pancreatectomát követően nem fejlődött ki. A reoperációs és a halálozási arányok megfeleltek az elvártaknak és korreláltak a műtétek kiterjedtségével. Következtetés: pancreas resectiók utáni komplikációk csökkentésére tett törekvéseink során a módosított dohányzacskó-öltéses pancreatojejunostomia és a pancreascsonk fedésére kidolgozott módszerünk egyaránt kedvező eredményekkel járt.

Az igen ritka felnőttkori nem hiatális, azaz nem paraoesophagealis típusú transdiaphragmaticus sérveket - a veleszületett rekeszizom defektusok mintájára - általánosan Bochdalek, ill. Larey-Morgagni-sérveknek nevezik. Etiológia tekintetében a nem diagnosztizált és kezelt veleszületett eredet, a traumás kontúziós-szakadásos, az iatrogen, ill. a recidív típus említendő meg.Esetismertetésünkben egy felnőttkori recidív, kizáródott Bochdalek-sérv sikeres műtéti ellátását ismertetjük. A 23 éves férfi beteg kórelőzményében 11 éves korában bal oldali Bochdalek-sérv miatt végzett thoracoscopos rekeszizom sutura szerepel. Epigastrialis fájdalmak, hányinger, hányás, akut hasi megbetegedés klinikai tünetei miatt jelentkezett Intézetünkben. Az elvégzett sürgős mellkasi és hasi CT-vizsgálat a bal mellüregben elhelyezkedő, kizáródott, vékonybélkacsokat tartalmazó Bochdalek-sérvet igazolt. Sürgős laparotomia során az életképesnek bizonyult sérvtartalmat (a vékonybéltraktus 2/3 része, a colon flexura lienalisa és a pancreas farok) a hasüregbe reponáltuk, a sérvkaput direkt suturával zártuk, és szövetszeparáló sebészi hálóval fedtük, valamint a mellüreget draináltuk. A postoperatív szak eseménytelenül zajlott. Kontroll-CT-vizsgálat a reconstruált rekeszizom és pleuro-peritonealis rétegek folytonosságát mutatta. A 10. posztoperatív napon panaszmentesen bocsátottuk otthonába.Megbeszélés: Mint minden kizáródott sérv esetében, a diagnózis mihamarabbi felállítása és az időben elvégzett műtét kulcsfontosságú. A mellkasi drenázs szükségességét minden esetnél körültekintően mérlegelni kell. A műtét után a mell- és hasüregben kialakult új anatómiai viszonyok miatt cardialis és respiratoricus szövődmények alakulhatnak ki. Álláspontunk szerint a betegség ritkasága miatt centrumban kezelendő. Ezen ritka állapot sikeres gyógyítása többszakmás együttműködésen alapul, melynek meghatározó eleme a helyesen megválasztott rekeszi felszínt helyreállító műtéti technika alkalmazása.

Achalasia cardiae miatt az első oesophago-cardia myotomiát több mint száz évvel ezelőtt Ernst Heller német sebész végezte. Az achalasiás betegek a mai napig ettől a beavatkozástól várják panaszaik megszűnését. Az achalasia napjainkban is chronikus, progresszív betegség, aminek oki kezelését nem ismerjük, a gyógyítására, a panaszok enyhítésére gyógyszeres (calcium csatorna blokkolók stb.), endoscopos (botulinum toxin inj., ballonos tágítás, per oralis endoscopos myotomiát [POEM]) és sebészi (laparoscopos, thoracoscopos myotomia) kezeléseket váltakozó sikerrel alkalmazunk.A betegség progresszivitása miatt a betegek 5%-ánál a nyelésképtelenségig fokozódó dysphagia, megaoesophagus alakul ki, megoldására műtéti beavatkozás válik szükségessé. A működésképtelen nyelőcső eltávolítása és pótlása kiterjedt, nem elhanyagolható morbiditással és mortalitással járó beavatkozás. Közleményünkben egy 45 éves nőbeteg kórtörténetét, az általunk alkalmazott műtéti beavatkozást ismertetjük. A beteg a műtét óta panaszmentes.

A felnőttkori invaginatiók ritkák, klinikai megjelenésük eltér a gyerekkori formáktól. Klinikumuk igen változatos, gyakran atípusos, jellemző, hogy egy klinikai sejtés nyomán gondolni kell az invaginatio lehetőségére. A kiegészítő vizsgálatok közül kiemelkedő szerep jut a computer tomográfiának (CT), ami magas érzékenységgel és fajlagossággal képes kimutatni a béltraktus invaginatióját. Gyógyításuk az esetek legnagyobb részében sebészi, sokszor csak a műtét során lehetséges felismerni a kiváltó okot. Esetismertetésünkben egy rendkívül ritka, felnőttkori, passage-zavart okozó colo-colicus, a bal colonfelet érintő, a colon-flexura lienalis-descendens határra lokalizált invaginatio klinikai jellemzőit, diagnosztikáját és definitív megoldásaként a laparoscoposan asszisztált bal oldali haemicolectomia műtéti megoldását mutatjuk be. Munkánkban összefoglaljuk a felnőttkori invaginatiókra vonatkozó kórélettani fogalmakat, diagnosztikai lehetőségeket, a leggyakoribb kiváltó tényezőket és terápiás lehetőségeket.

Bemutatásra kerülő esetünkben egy 47 éves, generalizált septicus állapotú férfi beteg komplex terápiás megoldást igénylő kezelését ismertetjük, negatív nyomásterápia segítségével (NPWT). A páciens kezeletlen diabéteszes láb szindróma talaján kialakult szepszis, fasciitis necrotisans klinikai-radiomorfológiai képével került osztályunkra, akinél sürgősséggel feltárást, az alsó végtag valamennyi kompartmentjét érintő fasciotomiát végeztünk, NPWT-kezelést indítottunk. Kezelése során a beteg állapotát súlyosbító szövődmények léptek fel: Curling-fekély, toxicus epidermalis necrolysis (TEN). A fascitis kapcsán kialakult kb. 6% TBSA (total body surface area) kiterjedésű hámhiányt a TEN-szindróma további epidermális állományvesztéssel tovább súlyosbította. Állapotstabilizálást, kezdeti lokalis kontroll biztosítását követően a hámhiányos felület csökkentése érdekében a sebeket szűkítettük, a feltisztult sebalapok fedése 1:3 arányban hálósított félvastag bőr transzplantációjával történt. Az NPWT-kezelést a transzplantációt követően is folytattuk. A beteg három hónapos intenzív osztályos és sebészeti kezelést követően sebészi szempontból meggyógyult. A negatív nyomásterápia korai - a kórlefolyásnak megfelelő - adekvát üzemmódban és fedési technikával történő alkalmazása a végtagvesztéssel és életveszéllyel járó nagy fokú hámhiány esetében hatékony eszköznek bizonyult. A multidiszciplináris terápiának köszönhetően betegünk sebészeti alapbetegségét sikeresen gyógyítottuk, azonban az évtizedes tartamú kezeletlen cukorbetegsége, SARS-Covid peumoniája, a relabáló septicus állapota során fellépő szövődmények következtében felépülni már nem tudott.