Magyar sebeszet最新文献

A korai és lokálisan előrehaladott colontumorok esetében a megfelelő onkológiai minőségű sebészi resectio a kezelés központi eleme. Jobb oldali vastagbél tumorok sebészi ellátásában - a kedvezőbb hosszú távú onkológiai eredmények elérése céljából - egyre szélesebb körben elfogadott a Hohenberger által 2009-ben elsőként publikált "complett mesocolicus-excisio" (CME) és centrális érlekötés (CVL).Esetünkben egy 78 éves nőbeteg jobb alhasi faeculens váladékozása miatt indult kivizsgálása során a hasfalat szélesen infiltráló coecum tumor igazolódott. Az Onkoterápiás Bizottság - tekintettel az egyértelmű távoli áttét hiányára, a beteg jó általános állapotára, a fennálló colo-cutan sipolyra és egyértelmű irresecabilitási jelek hiányára - műtétet javasolt. A kuratív intenció és kellő radikalitás érdekében, komplett mesocolicus excisio és kiterjesztett hasfali resectio mellett döntöttünk. A műtét során a kialakult hasfali defektus rekonstrukciójához a jobb comb lateralis felszínéről tensor fasciae lateae musculocutan (TFL) lebenyt preparáltunk. A hasfali defektust, mind a fascia, mind a subcutis-cutis rétegében helyreállítottuk, a donor területet primeren zártuk. A posztoperatívumban a lebeny distalis végén vénás pangás jelei majd felületes necrosis mutatkozott. Sorozatos necrectomia és negatívnyomás-terápia (NPWT) mellett a hasfal végig intakt maradt és per secundam gyógyult.Megfelelő betegszelekció esetén, centrumokban elvégezve - onkosebész és helyreállító plasztikai sebész szoros együttműködésével - a radikális műtét kiterjesztett hasfali resectiót igénylő jobb colonfél tumoroknál is biztonsággal elvégezhető.

Bevezetés: Egy, a sebészetben alkalmazott leggyakoribb fogalmaknak szentelt cikksorozat bevezető tanulmánya ez. A látszólag egyértelmű definíciók vizsgálatakor kiderül, hogy vagy egyáltalán nem is léteznek, annyira maguktól értetődők (pseudoaxiomák), vagy olyan sok van belőlük, hogy nincs igazi. A javasolt definíciók munkapéldányok, további javításra várnak. Az első két javaslatot tesszük közzé: a sebészet és a kompetencia kérdésében.

A sebészet fogalma: A sebészet a medicina azon válfaja, melynek megkülönböztető tulajdonsága, hogy szövetegyüttesi szintű sértés révén, azaz a testet alkotó strukturális elemeket eltávolító/átalakító módokat alkalmaz célja elérésében: a kórismézésben és a kezelés nyújtásában.

A sebészi kompetencia fogalma: A sebészeti kompetencia az állam mint közhatalom által hitelesített bizonyított cselekvőkész tudásösszesség birtoklása, kerete a szakvizsga.

Konklúzió: A tiszta, egyértelmű definíciók hiánya akadályozza a tudományos és szakmai diskurzust. Megalkotásuk, elfogadásuk közmegegyezés kérdése. További kísérletek következnek.

Esetismertetés: Egy 44 éves férfi betegnél endokarditisz talaján kialakult súlyos aortabillentyű-elégtelenség tett szükségessé szívsebészeti beavatkozást. A kevesebb mint egy év alatt bekövetkezett többszöri trombotikus esemény felvetette antifoszfolipid szindróma lehetőségét. A lupus antikoaguláns pozitivitás és az említett klinikai kép ezt igazolta.

Megbeszélés: Betegünk fiatal életkora és a biológiai műbillentyű korlátozott élettartama ellenére biológiai műbillentyű beültetése mellett döntöttünk. Választásunkat azzal indokoljuk, hogy tanulmányok bizonyítják antifoszfolipid szindrómás betegeknél a mechanikus műbillentyűvel összefüggésbe hozható thromboembolia viszonylag gyakori előfordulását. A műtétet szövődménymentesen elvégeztük, aktivált parciális thromboplastin idővel kontrollált Na-heparin korai adása mellett állítottuk be az orális antikoaguláns terápiát 3,0 INR célértékkel a műtét utáni ötödik napra. A műtét során eltávolított billentyűből korokozó nem tenyészett ki. A kórszövettani vizsgálat abakteriális endokarditiszt véleményezett, nem kizárva a korábbi fertőzést. Biológiai műbillentyű implantáció után három hónapig ajánlott aszpirin vagy K-vitamin antagonista adása, betegünk esetében viszont élethosszig tartó antikoaguláns kezelés szükséges, tekintettel rendszerbetegségére.

Következtetés: Halmozódó tromboembóliás események kapcsán gondolni kell antifoszfolipid szindrómára, mely igazolása adott esetben meghatározhatja a választható műbillentyű fajtáját. Az ajánlások legtöbbször csak általánosságban fedik le a ritka társbetegségeket, ezért a kapcsolódó szakirodalom áttekintése is szükséges az optimális, betegre szabott döntéshez.

Introduction: A crucial element of colorectal surgery is ensuring a safe anastomosis. In order to avoid the most significant complication - anastomotic leakage - two factors are essential: adequate blood supply and a tension-free suture. After extended resections, the mobilised colon sometimes cannot be connected to the rectal stump without tension. In these cases, transmesenteric placement of the transverse colon may facilitate a tension free anastomosis.

Methods: The results of transmesenteric colorectal anastomoses performed at the Surgical Department of the BAZ County Central Hospital and University Teaching Hospital are reviewed and compared with literature data.

Results: Eight patients underwent transmesenteric colorectal anastomosis. No anastomotic insufficiency was observed. Intra-operative blood loss, postoperative intestinal passage induction were similar to those expected with conventional anastomosis. Six cases were completed by laparoscopy, two by laparotomy, and two patients have been converted after laparoscopy.

Conclusion: Extended left sided colorectal resections may result in inadequate residual bowel length, which could compromise the anastomosis. When the mobilised left colon does not reach the rectum without tension, transmesenterically placed transverse colon can be used. This surgical technique, which can also be performed laparoscopically, represents a safe alternative of achieving a tension-free anastomosis.

Introduction: In case of chronic pancreatitis with inflammatory enlargement of the pancreatic head, several operations exist for the treatment, such as the Beger-, Frey-, Whipple-procedures and the Berne modification. A comparison of the results of these procedures is presented in this study. In addition to this, innovations in pancreatojejunal and biliodigestive anastomosis are also described.

Material and methods: 231 pancreatic head resections were carried out between 1991 and 2021. The data were retrospectively evaluated. Late results were also examined using questionnaires.

Results: The Berne modification and the Frey-procedure were more advantageous, than the Whipple- and the Beger-operation in terms of operating time, need for transfusion (P < 0,001), while regarding, the postoperative intensive care unit and total hospital stay both procedures were more favourable, than the Whipple one (P < 0,001). The early morbidity rate was the highest after the Whipple-procedure (P = 0,004). These differences were statistically significant. The reoperation and mortality rates were comparable between the groups. The quality of life of the patients was acceptable, nevertheless in the majority of the cases the alcohol and nicotine abuse was not stopped.

Conclusion: The Frey-operation and the Berne modification were the most advantageous, regarding the early postoperative outcomes. However the latter one is preferable, due to its simplicity. During these procedures a single layer continuous suture technique was used for the pancreatojejunal anastomosis, and an extrapancreatic biliodigestive anastomosis is recommended for the solution of cholestasis. due to the superior results.