Az észak-afrikai latin szerzők sajátos írásmódjára vonatkozó megjegyzéseket már késő ókori grammatikusoknál is olvashatunk, az afrikai latinság kérdése pedig hosszú múltra és változatos tudománytörténetre tekinthet vissza. Sokszor maguk a szerzők - így Apuleius, Szent Ágoston - térnek ki afrikai származásukra, többnyelvűségükre, sok esetben mentegetőzve az őket ért vádak miatt, melyek az általuk használt latin sajátosságaira vonatkoztak. Élt tehát egyfajta elképzelés a köztudatban az ókortól kezdve, miszerint az észak-afrikai területeken beszélt és használt latin nyelv bizonyos sajátosságokkal rendelkezik. Természetesen a kiejtés és a beszéd tekintetében nincsenek ellenőrző eszközeink, azonban ezek lenyomatain, az afrikai területekről származó szövegeken tetten érhetjük és vizsgálatuk révén közelebb kerülhetünk az afrikai latin nyelv esetleges jellegzetességeihez. A korai keresztény szövegek egyik legfontosabb emléke az úgynevezett Codex Bobbiensisben hagyományozódott, amely amellett, hogy a legrégebbi fennmaradt, a Kr. u. IV. századból származó latin evangéliumfordítás, a Vetus Latina szöveghagyomány afrikai (vetus Afra) tradíciójának fő képviselője is egyben. Jelen tanulmányban annak megállapítására teszek kísérletet, hogy a kódex szövegében esetleg kimutathatók-e olyan (nyelvi) jelenségek, amelyek az eddig - elsősorban az afrikai feliratos anyag elemzéséből - kirajzolódott nyelvi képünk, elképzelésünk alapján valóban afrikai sajátosságnak, africanismusnak tekinthetők.Comments on the unique writing style of the North-African Latin writers can already be found in the ancient grammarians’ texts. The question of the African Latin language has been around for long and it also has a diverse scientific history. It was often the authors themselves - Apuleius or St. Augustine - who commented on their African ancestry, their multilingualism, and their own use of Latin. They often tried to excuse themselves for the accusations, which their (incorrect?) language use attracted. There was - already in Antiquity - a notion, that both the written and the spoken Latin of North Africa had some unique features, which set them apart from the language used in Rome. Obviously, we do not have any instruments to experience pronunciation and spoken language in antiquity, but through the study of texts written in the region, we can get a closer look on the specific features of Latin used in the region. One of the most important early Christian texts, which has been preserved in the so-called Codex Bob- biensis is a fourth century Latin translation of the gospel. This text is also the main representative of the african (vetus Afra) version of the Vetus Latina. In this article I am trying to investigate this text, to see if there are any linguistic features, which can be (based on the already existing notions we have of the language from studying the inscriptions of the region) called specifically african features („africanismus”).
{"title":"Az afrikai latinság és a vetus Afra","authors":"Dóra Bohacsek","doi":"10.1556/092.2022.00002","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/092.2022.00002","url":null,"abstract":"Az észak-afrikai latin szerzők sajátos írásmódjára vonatkozó megjegyzéseket már késő ókori grammatikusoknál is olvashatunk, az afrikai latinság kérdése pedig hosszú múltra és változatos tudománytörténetre tekinthet vissza. Sokszor maguk a szerzők - így Apuleius, Szent Ágoston - térnek ki afrikai származásukra, többnyelvűségükre, sok esetben mentegetőzve az őket ért vádak miatt, melyek az általuk használt latin sajátosságaira vonatkoztak. Élt tehát egyfajta elképzelés a köztudatban az ókortól kezdve, miszerint az észak-afrikai területeken beszélt és használt latin nyelv bizonyos sajátosságokkal rendelkezik. Természetesen a kiejtés és a beszéd tekintetében nincsenek ellenőrző eszközeink, azonban ezek lenyomatain, az afrikai területekről származó szövegeken tetten érhetjük és vizsgálatuk révén közelebb kerülhetünk az afrikai latin nyelv esetleges jellegzetességeihez. A korai keresztény szövegek egyik legfontosabb emléke az úgynevezett Codex Bobbiensisben hagyományozódott, amely amellett, hogy a legrégebbi fennmaradt, a Kr. u. IV. századból származó latin evangéliumfordítás, a Vetus Latina szöveghagyomány afrikai (vetus Afra) tradíciójának fő képviselője is egyben. Jelen tanulmányban annak megállapítására teszek kísérletet, hogy a kódex szövegében esetleg kimutathatók-e olyan (nyelvi) jelenségek, amelyek az eddig - elsősorban az afrikai feliratos anyag elemzéséből - kirajzolódott nyelvi képünk, elképzelésünk alapján valóban afrikai sajátosságnak, africanismusnak tekinthetők.Comments on the unique writing style of the North-African Latin writers can already be found in the ancient grammarians’ texts. The question of the African Latin language has been around for long and it also has a diverse scientific history. It was often the authors themselves - Apuleius or St. Augustine - who commented on their African ancestry, their multilingualism, and their own use of Latin. They often tried to excuse themselves for the accusations, which their (incorrect?) language use attracted. There was - already in Antiquity - a notion, that both the written and the spoken Latin of North Africa had some unique features, which set them apart from the language used in Rome. Obviously, we do not have any instruments to experience pronunciation and spoken language in antiquity, but through the study of texts written in the region, we can get a closer look on the specific features of Latin used in the region. One of the most important early Christian texts, which has been preserved in the so-called Codex Bob- biensis is a fourth century Latin translation of the gospel. This text is also the main representative of the african (vetus Afra) version of the Vetus Latina. In this article I am trying to investigate this text, to see if there are any linguistic features, which can be (based on the already existing notions we have of the language from studying the inscriptions of the region) called specifically african features („africanismus”).","PeriodicalId":34991,"journal":{"name":"Antik Tanulmanyok","volume":" ","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-05-10","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"46289034","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A középkori vágánsköltészet legkiemelkedőbb alkotásainak egyike a manapság Phyllis és Flora néven ismertté vált költemény, amely számos, különböző terjedelmű részeit megőrző kéziratban maradt ránk. Ezek között megtalálható egy meglehetősen különös szövegváltozat, amely mind tartalmában, mind terjedelmében jelentős eltéréseket mutat a többi kézirat szövegéhez képest: ez a költemény kezdeti nyolc strófája után mindössze hét hozzáköltött versszakkal le is zárul. Felfedezését követően a kutatás ugyan látóterében tartotta a kéziratot, ám pusztán az első nyolc strófa egy meglehetősen romlott szövegtanújaként tekintett rá. Szerencsés módon azonban nemrég előkerült az említett kézirat egy másik, megközelítőleg azonos időben keletkezett példánya is, amely alapvetően megváltoztatja az említett kézirathoz fűződő viszonyulásunkat: ezzel ugyanis nyilvánvalóvá lett, hogy nem csupán egyszeri, lejegyzője fejéből kipattant alkotásról beszélhetünk, hanem az említett vágánsköltemény egy kései változatáról, amely minden bizonnyal szélesebb körben is ismeretes lehetett, és amely keletkezési ideje okán a formain kívül gyökeres tartalmi, felfogásbeli, sőt műfaji eltéréseket mutat az eredeti költeményhez képest.Without doubt, one of the most outstanding piece of the goliard poetry is the anonymous poem which nowadays become known as Phyllis et Flora (Altercatio Phyllidis et Florae). It was preserved to us in many manuscripts, whose each one contains parts of diff erent length of this poem. One of these copies especially diff ers from any of others: it preserves a complete poem that begins with the eight initial stanzas of the original poem, and continues with seven new-composed stanzas until its end. After the discovery of this manuscript, it become part of the tradition of the poem although it was considered just as a very corrupt witness of the poem’s fi rst eight stanzas. However, in the recent past, thanks to a lucky occasion, it was discovered a second copy of this variant poem, transcribed at the same period as the already known one. Th e new discovery fundamentally changes our relation to the variant: the new copy has made it obvious, that this is not a peculiar composition of the fantasy of its scribe, but a self-suffi cient late variant of the original poem, which had been supposedly more widespread, than its traces testify. Not only the radical alteration of its length, but – due to its late construction – that of its content and thought is also remarkable.
中世纪轨道艺术中最杰出的作品之一是现在被称为《菲利斯与弗洛拉》的诗，它在许多手稿中为我们保留了不同维度的部分。其中有一个相当奇怪的文本版本，与其他手稿的文本相比，它在内容和范围上都有显著差异：这首诗在诗的最初八节之后只写了七首诗。发现后，研究人员一直将手稿放在眼前，但认为它只是前八节的一个相当腐败的文本见证。然而，幸运的是，最近又发现了大约在同一时间制作的这份手稿的另一份副本，这从根本上改变了我们对这份手稿的态度：这清楚地表明，我们谈论的不仅仅是一部出自其记录者之手的一次性作品，但关于上述轨道小说的后一个版本，它肯定更广为人知，而且由于创作时间的原因，在内容、感知甚至流派上都与原诗存在根本差异。毫无疑问，戈利亚德诗歌中最杰出的作品之一是匿名诗，现在被称为Phyllis et Florae（Altercatio Phyllis etFlorae）。它被保存在许多手稿中，每一份都包含了这首诗不同长度的部分。其中一个复制品与其他复制品特别不同：它保留了一首完整的诗，从原诗的八个首节开始，并以七个新的组成节持续到结尾。这份手稿被发现后，它成为了这首诗传统的一部分，尽管它被认为是这首诗前八节的一个非常腐败的见证。然而，在最近的一段时间里，由于一个幸运的机会，人们发现了这首变体诗的第二本，与已知的一首同时转录。这一新发现从根本上改变了我们与变体的关系：新的副本清楚地表明，这不是抄写员幻想的特殊组成，而是原诗的一个自给自足的晚期变体，据推测，该变体的传播范围比其痕迹所证明的更广。不仅它的长度发生了根本性的变化，而且由于它的构建较晚，它的内容和思想也发生了显著的变化。
{"title":"Egy másik Phyllis és Flora","authors":"Attila Tuhári","doi":"10.1556/092.2022.00005","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/092.2022.00005","url":null,"abstract":"A középkori vágánsköltészet legkiemelkedőbb alkotásainak egyike a manapság Phyllis és Flora néven ismertté vált költemény, amely számos, különböző terjedelmű részeit megőrző kéziratban maradt ránk. Ezek között megtalálható egy meglehetősen különös szövegváltozat, amely mind tartalmában, mind terjedelmében jelentős eltéréseket mutat a többi kézirat szövegéhez képest: ez a költemény kezdeti nyolc strófája után mindössze hét hozzáköltött versszakkal le is zárul. Felfedezését követően a kutatás ugyan látóterében tartotta a kéziratot, ám pusztán az első nyolc strófa egy meglehetősen romlott szövegtanújaként tekintett rá. Szerencsés módon azonban nemrég előkerült az említett kézirat egy másik, megközelítőleg azonos időben keletkezett példánya is, amely alapvetően megváltoztatja az említett kézirathoz fűződő viszonyulásunkat: ezzel ugyanis nyilvánvalóvá lett, hogy nem csupán egyszeri, lejegyzője fejéből kipattant alkotásról beszélhetünk, hanem az említett vágánsköltemény egy kései változatáról, amely minden bizonnyal szélesebb körben is ismeretes lehetett, és amely keletkezési ideje okán a formain kívül gyökeres tartalmi, felfogásbeli, sőt műfaji eltéréseket mutat az eredeti költeményhez képest.Without doubt, one of the most outstanding piece of the goliard poetry is the anonymous poem which nowadays become known as Phyllis et Flora (Altercatio Phyllidis et Florae). It was preserved to us in many manuscripts, whose each one contains parts of diff erent length of this poem. One of these copies especially diff ers from any of others: it preserves a complete poem that begins with the eight initial stanzas of the original poem, and continues with seven new-composed stanzas until its end. After the discovery of this manuscript, it become part of the tradition of the poem although it was considered just as a very corrupt witness of the poem’s fi rst eight stanzas. However, in the recent past, thanks to a lucky occasion, it was discovered a second copy of this variant poem, transcribed at the same period as the already known one. Th e new discovery fundamentally changes our relation to the variant: the new copy has made it obvious, that this is not a peculiar composition of the fantasy of its scribe, but a self-suffi cient late variant of the original poem, which had been supposedly more widespread, than its traces testify. Not only the radical alteration of its length, but – due to its late construction – that of its content and thought is also remarkable.","PeriodicalId":34991,"journal":{"name":"Antik Tanulmanyok","volume":" ","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-05-10","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"41338746","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Az Ókortudományi Társaság működését a 2020/21-es akadémiai évben a világjárvány miatti kényszerű korlátozások határozták meg. Társaságunk az országos rendelkezéseket követve és tagjai egészsége védelmében úgy döntött, hogy 2020 novembere után nem tart felolvasóüléseket személyes jelenléttel. Korábbi állásfoglalásunkat követve ugyanakkor továbbra is ragaszkodtunk ahhoz az elvhez, hogy a Társaság csak akkor tart felolvasóüléseket, ha azokat legalább részben jelenléti formában lehet megtartani. A tapasztalatok igazolni látszanak ezt a döntést, hiszen az előre meghirdetett tudományos konferenciák, illetve a teljes felsőoktatás kizárólag az online térbe szorult, így tagjainkra amúgy is nagy terhet rótt a kommunikációnak ez a nehezebb formája, és szinte a teljes tudományos szférát az akadémiai év végére bizonyos online-fásultság jellemezte, ezért nem kívántuk ezeket a terheket tovább növelni. Az idei akadémiai év kétségtelenül legfontosabb intézményi szerkezeti változtatását az jelentette, hogy több olyan egyetem is alapítványi tulajdonba került, amelyeken szakmánk számára meghatározóan fontos ókortudományi tanszékek működnek. Az Ókortudományi Társaság ezúton is ki szeretné fejezni reményét, hogy az új működési forma nem fogja veszélyeztetni a jövőben ezeknek a fontos műhelyeknek a munkáját, az egyetemek döntéshozói a jövőben is képesek lesznek átlátni ezek fontosságát a helyi és országos szinten. Társaságunk a szokásos rendtől eltérve, éppen a vírusfenyegetettség tudatában már 2020 szeptemberében elkezdte az évi szokásos felolvasóüléseket, ugyanezen alkalommal történt meg a 2019/20-as társasági díjak átadása is. Budapesten idén összesen négy ülést tartottunk, szeptemberben – mintegy az előző évet záró májusi ülés pótlásaként – egyetlen előadót hallgattunk meg, az Ábel Jenő emlékéremmel frissen kitüntetett Bodnár M. Istvánt, aki Testek, mozgások, ábrák címmel tartott előadást. 2020 októberében Irsay-Nagy Balázs és Gábor Sámuel, novemberében Bajnok Dániel és Kozák Dániel voltak az előadóink.
{"title":"Beszámoló az Ókortudományi Társaság 2020–2021. évi tevékenységéről","authors":"Attila Ferenczi","doi":"10.1556/092.2022.00010","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/092.2022.00010","url":null,"abstract":"Az Ókortudományi Társaság működését a 2020/21-es akadémiai évben a világjárvány miatti kényszerű korlátozások határozták meg. Társaságunk az országos rendelkezéseket követve és tagjai egészsége védelmében úgy döntött, hogy 2020 novembere után nem tart felolvasóüléseket személyes jelenléttel. Korábbi állásfoglalásunkat követve ugyanakkor továbbra is ragaszkodtunk ahhoz az elvhez, hogy a Társaság csak akkor tart felolvasóüléseket, ha azokat legalább részben jelenléti formában lehet megtartani. A tapasztalatok igazolni látszanak ezt a döntést, hiszen az előre meghirdetett tudományos konferenciák, illetve a teljes felsőoktatás kizárólag az online térbe szorult, így tagjainkra amúgy is nagy terhet rótt a kommunikációnak ez a nehezebb formája, és szinte a teljes tudományos szférát az akadémiai év végére bizonyos online-fásultság jellemezte, ezért nem kívántuk ezeket a terheket tovább növelni. Az idei akadémiai év kétségtelenül legfontosabb intézményi szerkezeti változtatását az jelentette, hogy több olyan egyetem is alapítványi tulajdonba került, amelyeken szakmánk számára meghatározóan fontos ókortudományi tanszékek működnek. Az Ókortudományi Társaság ezúton is ki szeretné fejezni reményét, hogy az új működési forma nem fogja veszélyeztetni a jövőben ezeknek a fontos műhelyeknek a munkáját, az egyetemek döntéshozói a jövőben is képesek lesznek átlátni ezek fontosságát a helyi és országos szinten. Társaságunk a szokásos rendtől eltérve, éppen a vírusfenyegetettség tudatában már 2020 szeptemberében elkezdte az évi szokásos felolvasóüléseket, ugyanezen alkalommal történt meg a 2019/20-as társasági díjak átadása is. Budapesten idén összesen négy ülést tartottunk, szeptemberben – mintegy az előző évet záró májusi ülés pótlásaként – egyetlen előadót hallgattunk meg, az Ábel Jenő emlékéremmel frissen kitüntetett Bodnár M. Istvánt, aki Testek, mozgások, ábrák címmel tartott előadást. 2020 októberében Irsay-Nagy Balázs és Gábor Sámuel, novemberében Bajnok Dániel és Kozák Dániel voltak az előadóink.","PeriodicalId":34991,"journal":{"name":"Antik Tanulmanyok","volume":" ","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-05-10","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"42683680","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
E tanulmány Kallimachos az elhunyt II. Arsinoé előtt tisztelgő költeményét elemzi. Először az Ektheósis Arsinoés a költői életműben elfoglalt helyét, a műfaj kérdéseit és a mű szerkezetét vizsgáljuk. Ez vezet át a versben fellelhető irodalmi allúziók értelmezéséhez (főként Hésiodos, Ibykos, Simónidés, Pindaros). Ezenfelül részletesen tárgyaljuk a történelmi hátteret és a töredékes hagyományból származó filológiai nehézségeket. A befejező rész a kallimachosi költemény utóéletét térképezi fel a görög és latin irodalomban.This article aims to present an overall interpretation of a poem by Callimachus on the dead Ptolemaic queen Arsinoe II. Firstly the position of the Ectheosis Arsinoes in Callimachus’ rnuvre, the genre to which it belongs and its structure will be investigated. This leads to the analysis of the highly allusive character of the work (above all to Hesiod, Ibycus, Simonides and Pindar as well as to hymnic poetry). In addition, realia (the historical background) and textual difficulties arising from the fragmentary transmission will also be treated. The conclusive part looks at the reception of Callimachus’ poem in later Greek and Latin poetry.
{"title":"Kallimachos: Ektheósis Arsinoés •","authors":"Zsolt Adorjáni","doi":"10.1556/092.2022.00001","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/092.2022.00001","url":null,"abstract":"E tanulmány Kallimachos az elhunyt II. Arsinoé előtt tisztelgő költeményét elemzi. Először az Ektheósis Arsinoés a költői életműben elfoglalt helyét, a műfaj kérdéseit és a mű szerkezetét vizsgáljuk. Ez vezet át a versben fellelhető irodalmi allúziók értelmezéséhez (főként Hésiodos, Ibykos, Simónidés, Pindaros). Ezenfelül részletesen tárgyaljuk a történelmi hátteret és a töredékes hagyományból származó filológiai nehézségeket. A befejező rész a kallimachosi költemény utóéletét térképezi fel a görög és latin irodalomban.This article aims to present an overall interpretation of a poem by Callimachus on the dead Ptolemaic queen Arsinoe II. Firstly the position of the Ectheosis Arsinoes in Callimachus’ rnuvre, the genre to which it belongs and its structure will be investigated. This leads to the analysis of the highly allusive character of the work (above all to Hesiod, Ibycus, Simonides and Pindar as well as to hymnic poetry). In addition, realia (the historical background) and textual difficulties arising from the fragmentary transmission will also be treated. The conclusive part looks at the reception of Callimachus’ poem in later Greek and Latin poetry.","PeriodicalId":34991,"journal":{"name":"Antik Tanulmanyok","volume":" ","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-05-10","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"47551431","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A Codex Monacensis Graecus 307a Laonikos Chalkokondylés történeti munkája mellett számos lapszéli bejegyzést is tartalmaz. Az egyik ilyen jegyzetet Nikolaos Malaxos írta. Ebben ismerteti, hogy Theodóros, Mistra despotája hogyan adott el bizonyos városokat a velenceieknek és a rhodosi szerzeteseknek. Ugyanez a bejegyzés szóról szóra megtalálható a Chalkokondylés-hagyomány egy másik kéziratában, az Escorialensis Graecus 243 (Y-I-4) jelzetűben. Jelen írás célja, hogy megvizsgáljuk a szóban forgó Chalkokondylés-részletet, Malaxos széljegyzetének szövegét, valamint kisebb javaslatot tegyünk Chalkokondylés kézirati hagyományával kapcsolatban.Codex Monacensis Graecus 307a contains several marginal notes in addition to Laonikos Chalkokon- dyles’ historical work. One of these notes was written by Nikolaos Malaxos. In this he describes how Theodoros, the despot of Mistra sold certain cities to the Venetians and to the monks from Rhodes. The same note made by the same hand can be found word for word in another manuscript of Chalkokon- dyles’ tradition marked Escorialensis Graecus 243 (Y-I-4) . The aim of the present paper is to examine Chalkokondyles’ passage in question and the text of Malaxos’ marginal note, and to propose a minor suggestion regarding the manuscript tradition of Chalkokondyles.
{"title":"Egy lapszéli bejegyzés a Monacensis Graecus 307a jelzetű kéziratban és a Chalkokondylés-szöveghagyomány","authors":"Tamás Mészáros","doi":"10.1556/092.2022.00007","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/092.2022.00007","url":null,"abstract":"A Codex Monacensis Graecus 307a Laonikos Chalkokondylés történeti munkája mellett számos lapszéli bejegyzést is tartalmaz. Az egyik ilyen jegyzetet Nikolaos Malaxos írta. Ebben ismerteti, hogy Theodóros, Mistra despotája hogyan adott el bizonyos városokat a velenceieknek és a rhodosi szerzeteseknek. Ugyanez a bejegyzés szóról szóra megtalálható a Chalkokondylés-hagyomány egy másik kéziratában, az Escorialensis Graecus 243 (Y-I-4) jelzetűben. Jelen írás célja, hogy megvizsgáljuk a szóban forgó Chalkokondylés-részletet, Malaxos széljegyzetének szövegét, valamint kisebb javaslatot tegyünk Chalkokondylés kézirati hagyományával kapcsolatban.Codex Monacensis Graecus 307a contains several marginal notes in addition to Laonikos Chalkokon- dyles’ historical work. One of these notes was written by Nikolaos Malaxos. In this he describes how Theodoros, the despot of Mistra sold certain cities to the Venetians and to the monks from Rhodes. The same note made by the same hand can be found word for word in another manuscript of Chalkokon- dyles’ tradition marked Escorialensis Graecus 243 (Y-I-4) . The aim of the present paper is to examine Chalkokondyles’ passage in question and the text of Malaxos’ marginal note, and to propose a minor suggestion regarding the manuscript tradition of Chalkokondyles.","PeriodicalId":34991,"journal":{"name":"Antik Tanulmanyok","volume":" ","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-05-10","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"42991854","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A tanulmány Venantius Fortunatus Galsuinthának, egy meroving családba házasodott vizigót hercegnőnek a halálára írt consolatióját vizsgálja. Galsuinthát Tours-i Gergely beszámolója szerint férje ölte meg, az incidens pedig újra testvérháborúhoz vezetett a meroving királyok között. A feszült politikai helyzetben Fortunatus hallgat az erőszakos részletekről. Ezt a magatartást korábban az aulikus költő óvatosságával magyarázták, a vers Vergiliusra és Claudianus De raptu Proserpinae-jére történő utalásainak elemzése viszont ennél bonyolultabb olvasatot tesz lehetővé.In this paper Venantius Fortunatus’ consolation for the death of Galswinth, a Visigoth princess married into the Merovingian family, is analysed. According to Gregory of Tours, Galswinth was killed at the behest of her husband, and this incident led to another civil war among the Merovingian rulers. Fortunatus does not mention any of the violent details, which had been interpreted as the sign of the caution of the aulic poet. However, the references to Vergil and Claudian’s De raptu Proserpinae lead to a different interpretation.
{"title":"Egy consolatio politikai üzenetei. Venantius Fortunatus Galsuintha halálára írt vigasztalása (Carm. VI.5)","authors":"Dóra Kintli","doi":"10.1556/092.2022.00003","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/092.2022.00003","url":null,"abstract":"A tanulmány Venantius Fortunatus Galsuinthának, egy meroving családba házasodott vizigót hercegnőnek a halálára írt consolatióját vizsgálja. Galsuinthát Tours-i Gergely beszámolója szerint férje ölte meg, az incidens pedig újra testvérháborúhoz vezetett a meroving királyok között. A feszült politikai helyzetben Fortunatus hallgat az erőszakos részletekről. Ezt a magatartást korábban az aulikus költő óvatosságával magyarázták, a vers Vergiliusra és Claudianus De raptu Proserpinae-jére történő utalásainak elemzése viszont ennél bonyolultabb olvasatot tesz lehetővé.In this paper Venantius Fortunatus’ consolation for the death of Galswinth, a Visigoth princess married into the Merovingian family, is analysed. According to Gregory of Tours, Galswinth was killed at the behest of her husband, and this incident led to another civil war among the Merovingian rulers. Fortunatus does not mention any of the violent details, which had been interpreted as the sign of the caution of the aulic poet. However, the references to Vergil and Claudian’s De raptu Proserpinae lead to a different interpretation.","PeriodicalId":34991,"journal":{"name":"Antik Tanulmanyok","volume":" ","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-05-10","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"47230911","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A tanulmány Hypereidés Démosthenés ellen című beszédének szöveghagyományát tekinti át a Har- ris-Arden papirusztekercs töredékcsoportjainak bemutatásával. Gianfranco Bartolini fél évszázaddal korábban publikált átfogó elemzését egészíti ki az 1972 óta megismert adatokkal. Az előkészületben lévő Hypereidés-szövegkiadás (Bibliotheca Teubneriana) előszavának egyik, bővített fejezetét jelenti.This paper reviews the textual tradition of Hyperides’ speech Against Demosthenes by presenting fragment groups of the Harris-Arden papyrus scroll. It complements Gianfranco Bartolini’s comprehensive analysis published half a century ago with data acquired since 1972. It constitutes an extended chapter of the preface to the forthcoming Hyperides edition (Bibliotheca Teubneriana).
{"title":"Hypereidés Démosthenés ellen című beszédének töredékei","authors":"L. Horváth","doi":"10.1556/092.2022.00008","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/092.2022.00008","url":null,"abstract":"A tanulmány Hypereidés Démosthenés ellen című beszédének szöveghagyományát tekinti át a Har- ris-Arden papirusztekercs töredékcsoportjainak bemutatásával. Gianfranco Bartolini fél évszázaddal korábban publikált átfogó elemzését egészíti ki az 1972 óta megismert adatokkal. Az előkészületben lévő Hypereidés-szövegkiadás (Bibliotheca Teubneriana) előszavának egyik, bővített fejezetét jelenti.This paper reviews the textual tradition of Hyperides’ speech Against Demosthenes by presenting fragment groups of the Harris-Arden papyrus scroll. It complements Gianfranco Bartolini’s comprehensive analysis published half a century ago with data acquired since 1972. It constitutes an extended chapter of the preface to the forthcoming Hyperides edition (Bibliotheca Teubneriana).","PeriodicalId":34991,"journal":{"name":"Antik Tanulmanyok","volume":" ","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-05-10","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"46091448","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A tanulmány a Moreai Krónikában (Τό Χρονικόν του Μορέως) megjelenő magyarok szerepét és megítélését vizsgálja. Bemutatja azokat a szöveghelyeket, amelyekben a Krónika megemlíti a magyar népet vagy a Magyar Királyságot, majd összehasonlítja ezeket más ófrancia és bizánci görög nyelvű, kortárs irodalmi és történeti művek olyan részleteivel, amelyekben szintén említésre kerülnek a magyarok. Megoldási javaslatot tesz arra a kérdésre, hogy miért beszél az általában Bizánc-közeli, illetve a Bizánci Birodalom utódállamait segítő magyarokról az ellenséges keresztes államok történetét megörökítő Krónika a többi korabeli - magyarokhoz közelebb álló - forráshoz képest elismerőbb hangon, dicsérőbb kifejezésekkel: ennek oka elsősorban III. Béla lánya, Margit és dédunokái, a Saint-Omer fivérek hírnevében keresendő. A tanulmány vizsgálja továbbá a Saint-Omer fivérek irodalmi és történeti szerepét, illetve bemutatja a Krónika azon részletének részletes filológiai elemzését, amelyben a szerző Akova báróságának örökösödési tárgyalását részletezi.The study examines the role and perception of Hungarians in the Chronicle of Morea (Τό Χρονικόν του Μορέως). It presents the passages in which the Chronicle mentions the Hungarian people or the Kingdom of Hungary, and compares them with passages in other contemporary literary and historical works in Old French and Byzantine Greek that also mention Hungarians. It proposes a solution to the question of why the Chronicle - which records the history of the hostile Crusader states - speaks of the Hungarians - who were generally close to Byzantium and helped the successor states of the Byzantine Empire - in a more laudatory tone and in more praiseworthy terms than other contemporary sources closer to the Hungarians: the reason for this is to be found primarily in the reputation of Béla Ill’s daughter Margaret and her grandchildren, the Saint-Omer brothers. The study also examines the literary and historical role of the Saint-Omer brothers and presents a detailed philological analysis of the excerpt from the Chronicle in which the author discusses the succession of the Barony of Akova.
{"title":"Magyarok a Moreai Krónikában. III. Béla leszármazottai a peloponnésosi frankok között","authors":"Ábel Török","doi":"10.1556/092.2022.00004","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/092.2022.00004","url":null,"abstract":"A tanulmány a Moreai Krónikában (Τό Χρονικόν του Μορέως) megjelenő magyarok szerepét és megítélését vizsgálja. Bemutatja azokat a szöveghelyeket, amelyekben a Krónika megemlíti a magyar népet vagy a Magyar Királyságot, majd összehasonlítja ezeket más ófrancia és bizánci görög nyelvű, kortárs irodalmi és történeti művek olyan részleteivel, amelyekben szintén említésre kerülnek a magyarok. Megoldási javaslatot tesz arra a kérdésre, hogy miért beszél az általában Bizánc-közeli, illetve a Bizánci Birodalom utódállamait segítő magyarokról az ellenséges keresztes államok történetét megörökítő Krónika a többi korabeli - magyarokhoz közelebb álló - forráshoz képest elismerőbb hangon, dicsérőbb kifejezésekkel: ennek oka elsősorban III. Béla lánya, Margit és dédunokái, a Saint-Omer fivérek hírnevében keresendő. A tanulmány vizsgálja továbbá a Saint-Omer fivérek irodalmi és történeti szerepét, illetve bemutatja a Krónika azon részletének részletes filológiai elemzését, amelyben a szerző Akova báróságának örökösödési tárgyalását részletezi.The study examines the role and perception of Hungarians in the Chronicle of Morea (Τό Χρονικόν του Μορέως). It presents the passages in which the Chronicle mentions the Hungarian people or the Kingdom of Hungary, and compares them with passages in other contemporary literary and historical works in Old French and Byzantine Greek that also mention Hungarians. It proposes a solution to the question of why the Chronicle - which records the history of the hostile Crusader states - speaks of the Hungarians - who were generally close to Byzantium and helped the successor states of the Byzantine Empire - in a more laudatory tone and in more praiseworthy terms than other contemporary sources closer to the Hungarians: the reason for this is to be found primarily in the reputation of Béla Ill’s daughter Margaret and her grandchildren, the Saint-Omer brothers. The study also examines the literary and historical role of the Saint-Omer brothers and presents a detailed philological analysis of the excerpt from the Chronicle in which the author discusses the succession of the Barony of Akova.","PeriodicalId":34991,"journal":{"name":"Antik Tanulmanyok","volume":" ","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-05-10","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"47521737","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A Barlám és Jozafát regény 26-27. fejezetében Nákhór ál-tanúságtétele nem más, mint Aristeidés eltűntnek hitt Apológiájának átirata. A tanulmány az Apologia utóéletének áttekintése, és a „kölcsönzött szöveg" elbeszélésen belüli szerepének vizsgálatán túl, a védőbeszéd Iviron kódexben megőrzött - ez- idáig kiadatlan - görög és ófrancia nyelvű változatából is közöl részleteket.The speech in the Barlaam and Josaphat novel, Nachor’s pseudo-testimony, is in fact a transcription of Aristides’ Apology, previously thought to be lost. Although it is mentioned by Eusebius and St. Jerome, the sermon was considered lost until 1878. In the 19th century, Armenian and Syriac translations came to light, as well as Greek papyrus fragments, also preserving excerpts from the original text of the sermon. In the light of the Greek fragments, it became clear that the romanced saint’s biography Barlaam and Josaphat also preserved a metaphrase of the sermon in Greek. Codex Iviron 463, which contains the Greek abridged version of the Barlaam novel, includes not only the Greek transcription of the Apology, but also its Old French translation. In addition to an overview of the afterlife of the Apology and an examination of the role of the “loaned text” within the narrative, this paper will also provide extracts from the heretofore unpublished Greek and Old French versions of the apology preserved in the Iviron codex.
{"title":"Aristeidés elveszett Apologiájának görög és ófrancia átirata az ivironi Barlám-kéziratban (cod. Athon. Iviron 463)","authors":"Emese Egedi-Kovács","doi":"10.1556/092.2022.00006","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/092.2022.00006","url":null,"abstract":"A Barlám és Jozafát regény 26-27. fejezetében Nákhór ál-tanúságtétele nem más, mint Aristeidés eltűntnek hitt Apológiájának átirata. A tanulmány az Apologia utóéletének áttekintése, és a „kölcsönzött szöveg\" elbeszélésen belüli szerepének vizsgálatán túl, a védőbeszéd Iviron kódexben megőrzött - ez- idáig kiadatlan - görög és ófrancia nyelvű változatából is közöl részleteket.The speech in the Barlaam and Josaphat novel, Nachor’s pseudo-testimony, is in fact a transcription of Aristides’ Apology, previously thought to be lost. Although it is mentioned by Eusebius and St. Jerome, the sermon was considered lost until 1878. In the 19th century, Armenian and Syriac translations came to light, as well as Greek papyrus fragments, also preserving excerpts from the original text of the sermon. In the light of the Greek fragments, it became clear that the romanced saint’s biography Barlaam and Josaphat also preserved a metaphrase of the sermon in Greek. Codex Iviron 463, which contains the Greek abridged version of the Barlaam novel, includes not only the Greek transcription of the Apology, but also its Old French translation. In addition to an overview of the afterlife of the Apology and an examination of the role of the “loaned text” within the narrative, this paper will also provide extracts from the heretofore unpublished Greek and Old French versions of the apology preserved in the Iviron codex.","PeriodicalId":34991,"journal":{"name":"Antik Tanulmanyok","volume":" ","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2022-05-10","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"43828902","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
京公网安备 11010802042870号
京ICP备2023020795号-1
扫码关注我们
求助内容：
应助结果提醒方式：