Annamária Babos, J. Szabó, Annamária Orbán, M. Benkő
The European urban areas are growing fast, with many contemporary housing forms. Among these, co-housing forms related to sharing have become a key issue for urban housing development. These housing forms are analysed (their physical and social characteristics or effects) in more and more publications, without a common terminology of this interdisciplinary research field. In our study, based on the overview of existing definitions, characteristics we introduce a comprehensive sharing based categorization that could be valuable for terms and projects, as well. With the note, that the social dimension of sharing methods would not exist without the physical ones, because in co-housing the shared space is the basic criteria. In this paper, we focus on three groups of the social fields of sharing related to housing: the shared creation, the shared tenure, and the shared activities. We conclude the structural approach of our overview unravels new perspectives for the classification of housing forms. Based on our categorization and methodology, we recommend the development of a sharing based scalable classification that measures projects consistent and comparable.Összefoglaló. A városias, beépített területek aránya Európa szerte folyamatosan növekszik, ennek következtében kortárs városi lakhatási formák is teret nyernek. A megosztáshoz kötődő, úgynevezett co-housing formák a kortárs városi lakófejlesztések jelentős részét képzik. Éppen ezért egyre több elemzés és publikáció születik a témában (például a fizikai és társadalmi jellemzőikről vagy azok hatásairól), azonban a lakhatás kutatási területén nincs egyetértés a kifejezések és definíciók használatában. A következő tanulmányban egy, a lakhatási formákat megosztás alapján rendszerező kategorizáció kerül bemutatásra, melynek elméleti és gyakorlati haszna is lehet. A kategorizáció a meglévő kifejezésekre, definíciókra és jellemzőkre egyaránt épít. A co-housing lakhatás alapvető feltétele a – változó méretű és minőségű – megosztott tér, így a társadalmi dimenziók minden esetben kötődnek egy fajta tériséghez is. A lakhatási formákban jelenlévő társadalmi és fizikai dimenziók együttes vizsgálata nem képezi jelen kutatás tárgyát, a társadalmi típusúakra koncentrál: a megosztott létrehozásra, tulajdonlásra és a tevékenységekre. Megállapítható, hogy a kutatás során alkalmazott rendszerezett áttekintés új irányvonalakra mutatott rá a lakhatási formák osztályozásának területén. A tanulmányban tárgyalt megosztás-alapú kategorizálásra és módszertanra alapozva egy, a megosztásra épülő és skálázható osztályozás kidolgozása javasolt, melyben a projektek mérése és összehasonlítása egységes módon történhet.
欧洲城市地区发展迅速，有许多现代住宅形式。其中，与共享相关的共住形式已成为城市住房发展的关键问题。越来越多的出版物对这些住房形式进行了分析(它们的物理和社会特征或影响)，但没有这个跨学科研究领域的共同术语。在我们的研究中，基于对现有定义、特征的概述，我们引入了一种基于全面共享的分类，这种分类对术语和项目也很有价值。需要注意的是，如果没有物理的共享方式，共享方式的社会维度就不存在，因为共享空间是共同住房的基本标准。在本文中，我们重点研究了三组与住房相关的共享社会领域:共享创造、共享使用权和共享活动。我们总结了我们概述的结构方法揭示了住房形式分类的新视角。基于我们的分类和方法，我们建议开发一种基于共享的可扩展分类，以度量项目一致性和comparable.Összefoglaló。A városias, beépített ter letek aránya Európa szerte folyamatosan növekszik, ennek következtében kortárs városi lakhatási formák是teret nyernek。一个megosztáshoz kötődő， úgynevezett共同住房formák和kortárs városi lakófejlesztések jelentős rsamz - samz - ksamz - pzik。Eppen ezert egyre tobb elemzes es publikacio szuletik一temaban (peldaul fizikai es tarsadalmi jellemzőikről vagy azok hatasairol), azonban一lakhatas kutatasi teruleten nincs egyetertes kifejezesek es definiciok hasznalataban。一个következő tanulmányban egy，一个lakhatási formákat megosztás alapján rendszerezz kategorizáció ker l bemutatásra, melynek elmsameti sametz gyakorlati haszna是lehet。A kategorizáció A meglsamuvzkifejezsamukre, definíciókra samuzjellemzőkre egyaránt épít。一个共同住房lakhatás alapvetje feltsametlea - változó msameteta - minőségű - megosztott sametr， így A társadalmi dimenziók minden esetben kötődnek egy fajta tsametz is。一个lakhatási formákban jelenlzainztársadalmi ezizikai dimenziók egy ttes vizsgálata nem kzainzjeelen kutatás tárgyát，一个társadalmi típusúakra koncentrál: A megosztott létrehozásra, tulajdonlásra jelenzaiz.com。Megállapítható， hogy a kutatás során alkalmazott rendszerezett áttekintés új irányvonalakra mutatott r a lakhatási formák osztályozásának ter let.cn。A tanulmányban tárgyalt megosztás-alapú kategorizálásra alapozva egy, A megosztásra lzk - sams skálázható osztályozás kidolgozása javasolt, A melyben A projektek m - samz - sams összehasonlítása egyssames módon történhet。
{"title":"Sharing-Based Co-Housing Categorization. A Structural Overview of the Terms and Characteristics Used in Urban Co-Housing","authors":"Annamária Babos, J. Szabó, Annamária Orbán, M. Benkő","doi":"10.1556/096.2020.009","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/096.2020.009","url":null,"abstract":"The European urban areas are growing fast, with many contemporary housing forms. Among these, co-housing forms related to sharing have become a key issue for urban housing development. These housing forms are analysed (their physical and social characteristics or effects) in more and more publications, without a common terminology of this interdisciplinary research field. In our study, based on the overview of existing definitions, characteristics we introduce a comprehensive sharing based categorization that could be valuable for terms and projects, as well. With the note, that the social dimension of sharing methods would not exist without the physical ones, because in co-housing the shared space is the basic criteria. In this paper, we focus on three groups of the social fields of sharing related to housing: the shared creation, the shared tenure, and the shared activities. We conclude the structural approach of our overview unravels new perspectives for the classification of housing forms. Based on our categorization and methodology, we recommend the development of a sharing based scalable classification that measures projects consistent and comparable.Összefoglaló. A városias, beépített területek aránya Európa szerte folyamatosan növekszik, ennek következtében kortárs városi lakhatási formák is teret nyernek. A megosztáshoz kötődő, úgynevezett co-housing formák a kortárs városi lakófejlesztések jelentős részét képzik. Éppen ezért egyre több elemzés és publikáció születik a témában (például a fizikai és társadalmi jellemzőikről vagy azok hatásairól), azonban a lakhatás kutatási területén nincs egyetértés a kifejezések és definíciók használatában. A következő tanulmányban egy, a lakhatási formákat megosztás alapján rendszerező kategorizáció kerül bemutatásra, melynek elméleti és gyakorlati haszna is lehet. A kategorizáció a meglévő kifejezésekre, definíciókra és jellemzőkre egyaránt épít. A co-housing lakhatás alapvető feltétele a – változó méretű és minőségű – megosztott tér, így a társadalmi dimenziók minden esetben kötődnek egy fajta tériséghez is. A lakhatási formákban jelenlévő társadalmi és fizikai dimenziók együttes vizsgálata nem képezi jelen kutatás tárgyát, a társadalmi típusúakra koncentrál: a megosztott létrehozásra, tulajdonlásra és a tevékenységekre. Megállapítható, hogy a kutatás során alkalmazott rendszerezett áttekintés új irányvonalakra mutatott rá a lakhatási formák osztályozásának területén. A tanulmányban tárgyalt megosztás-alapú kategorizálásra és módszertanra alapozva egy, a megosztásra épülő és skálázható osztályozás kidolgozása javasolt, melyben a projektek mérése és összehasonlítása egységes módon történhet.","PeriodicalId":40047,"journal":{"name":"Epites-Epiteszettudomany","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2020-08-24","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"67649345","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A kastélyok, paloták, kúriák, „várkastélyok”, várak – vagyis a főúri lakóhelyek – elsősorban profán építészeti műfajt képviselnek, azonban funkcionális sokszínűségüket és komplexitásukat jól reprezentálja, hogy többségük szakrális rendeltetéselemeket is befogadott. A házikápolna a világi főúri lakóhelyekben az otthoni vallásgyakorlás legfontosabb színhelye, amely a 19. század közepéig jellemzően a főúri vallásosság szimbóluma volt. A házikápolnák térkompozíciója a liturgia egyszerűsített változatára specializálódott. Ugyanakkor a főúri, valamint a köznépi együttes jelenlét funkcionálisan differenciált, tagolt téralakítást eredményezett. A 18. századi példák nagy belmagasságú, karzatokkal kialakított, boltozott csarnokterei késő középkori hagyományon alapulhattak, ugyanakkor korabeli jellemzőjük, hogy közvetlen udvari bejáratuk révén nyilvános liturgiára is alkalmasak voltak. A házikápolnák diszpozíciója a 18–19. században rendkívüli változatosságot mutatott. Az 1850 előtti példáknál az épületen belüli térkapcsolatot a főúri oratórium-karzat biztosította, amely jellemzően a férfi lakosztály felől – annak földszinti vagy emeleti elhelyezésétől függetlenül – volt megközelíthető. Az időszakban volt példa arra, hogy a kápolna a női oldalon helyezkedett el, és volt példa a két lakosztály közötti diszpozícióra is. A nagyvonalú, attraktív kialakítású nyilvános kápolnák mellett kisebb, helyiségsorba illeszkedő, lakosztályokon belülre pozícionált magánkápolnát is gyakran létesítettek a korszakban. A 19. század közepétől a házikápolnák hagyományos funkcionalitása megmaradt, de elhelyezésükre jellemző volt a tulajdonosi lakosztályoktól távolabbi, esetenként a vendéglakrészekhez az épületszárnyak végén kapcsolódó, tehát az elsődleges forgalmi terektől kieső, „perifériás” diszpozíció, de előfordult a központi társasági terek monumentális csoportjához történő hangsúlyos kapcsolódás is.Summary. Castles, palaces, mansions, fortresses – namely the noble households – are elements of the profane architectural genre primarily, but their functional diversity and complexity are well represented by the fact that most of them have sacred functions as well. The home chapel of the secular noble households can be considered as the most important venue for religious practice at home, which was a typical symbol of the noble religiousness until the mid-19th century. The spatial composition of the home chapels was specialized to a simplified version of the liturgy. Nevertheless, the joint presence of the nobility and the common folk resulted in a functionally differentiated, articulated space form. The 18th-century examples of vaulted halls with high ceilings and galleries could have been based on a late-medieval tradition, but they were suitable for public liturgy as well through their direct courtyard entrance. The disposition of the home chapels was very various in the 18th and 19th centuries. As for the pre-1850 examples their spatial connection within the building was prov
{"title":"Főúri házikápolnák a 18–19. századi Magyarországon","authors":"Fekete J. Csaba","doi":"10.1556/096.2020.004","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/096.2020.004","url":null,"abstract":"A kastélyok, paloták, kúriák, „várkastélyok”, várak – vagyis a főúri lakóhelyek – elsősorban profán építészeti műfajt képviselnek, azonban funkcionális sokszínűségüket és komplexitásukat jól reprezentálja, hogy többségük szakrális rendeltetéselemeket is befogadott. A házikápolna a világi főúri lakóhelyekben az otthoni vallásgyakorlás legfontosabb színhelye, amely a 19. század közepéig jellemzően a főúri vallásosság szimbóluma volt. A házikápolnák térkompozíciója a liturgia egyszerűsített változatára specializálódott. Ugyanakkor a főúri, valamint a köznépi együttes jelenlét funkcionálisan differenciált, tagolt téralakítást eredményezett. A 18. századi példák nagy belmagasságú, karzatokkal kialakított, boltozott csarnokterei késő középkori hagyományon alapulhattak, ugyanakkor korabeli jellemzőjük, hogy közvetlen udvari bejáratuk révén nyilvános liturgiára is alkalmasak voltak. A házikápolnák diszpozíciója a 18–19. században rendkívüli változatosságot mutatott. Az 1850 előtti példáknál az épületen belüli térkapcsolatot a főúri oratórium-karzat biztosította, amely jellemzően a férfi lakosztály felől – annak földszinti vagy emeleti elhelyezésétől függetlenül – volt megközelíthető. Az időszakban volt példa arra, hogy a kápolna a női oldalon helyezkedett el, és volt példa a két lakosztály közötti diszpozícióra is. A nagyvonalú, attraktív kialakítású nyilvános kápolnák mellett kisebb, helyiségsorba illeszkedő, lakosztályokon belülre pozícionált magánkápolnát is gyakran létesítettek a korszakban. A 19. század közepétől a házikápolnák hagyományos funkcionalitása megmaradt, de elhelyezésükre jellemző volt a tulajdonosi lakosztályoktól távolabbi, esetenként a vendéglakrészekhez az épületszárnyak végén kapcsolódó, tehát az elsődleges forgalmi terektől kieső, „perifériás” diszpozíció, de előfordult a központi társasági terek monumentális csoportjához történő hangsúlyos kapcsolódás is.Summary. Castles, palaces, mansions, fortresses – namely the noble households – are elements of the profane architectural genre primarily, but their functional diversity and complexity are well represented by the fact that most of them have sacred functions as well. The home chapel of the secular noble households can be considered as the most important venue for religious practice at home, which was a typical symbol of the noble religiousness until the mid-19th century. The spatial composition of the home chapels was specialized to a simplified version of the liturgy. Nevertheless, the joint presence of the nobility and the common folk resulted in a functionally differentiated, articulated space form. The 18th-century examples of vaulted halls with high ceilings and galleries could have been based on a late-medieval tradition, but they were suitable for public liturgy as well through their direct courtyard entrance. The disposition of the home chapels was very various in the 18th and 19th centuries. As for the pre-1850 examples their spatial connection within the building was prov","PeriodicalId":40047,"journal":{"name":"Epites-Epiteszettudomany","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2020-06-03","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"67649208","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A száz éve létrejött Bauhaus történetét mindmáig végigkísérik az összetett valóságát eltorzító leegyszerűsítések, félreértések, címkézések, le- és felminősítések. Ezek jelentős része sokszor csak felszínes ismerete alapján, egy-egy jelenségének kiemelésével, egyes stíluselemeinek általánossá tételével keletkezett és terjedt el (kockaházak, csőbútorok). Ismertek azonban sokkal durvább, súlyos gazdasági és politikai következményekkel bíró torzítások és támadások (elfajzott művészet, illetve a formalizmus, kozmopolitizmus melegháza) – mégpedig a második világháború előtt és után, Németország határain belül és kívül egyaránt. Ebben az írásban a Bauhaus változó sokszínűségének bemutatására történik kísérlet egyik markáns területének, a kistárgyépítészet bútortervezésének vizsgálata révén. Ennek legjobb – főként Breuer Marcell által tervezett – eredményei őrzik mindazt, „ami alkotó és konstruktív egy gazdaságilag és politikailag zavaros időszakban” (Herbert Read), és ami tanulságul szolgálhat napjainkban is.
{"title":"Program- és paradigmaváltások a Bauhaus kistárgyépítészetében","authors":"Ernyey Gyula","doi":"10.1556/096.2019.011","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/096.2019.011","url":null,"abstract":"A száz éve létrejött Bauhaus történetét mindmáig végigkísérik az összetett valóságát eltorzító leegyszerűsítések, félreértések, címkézések, le- és felminősítések. Ezek jelentős része sokszor csak felszínes ismerete alapján, egy-egy jelenségének kiemelésével, egyes stíluselemeinek általánossá tételével keletkezett és terjedt el (kockaházak, csőbútorok). Ismertek azonban sokkal durvább, súlyos gazdasági és politikai következményekkel bíró torzítások és támadások (elfajzott művészet, illetve a formalizmus, kozmopolitizmus melegháza) – mégpedig a második világháború előtt és után, Németország határain belül és kívül egyaránt. Ebben az írásban a Bauhaus változó sokszínűségének bemutatására történik kísérlet egyik markáns területének, a kistárgyépítészet bútortervezésének vizsgálata révén. Ennek legjobb – főként Breuer Marcell által tervezett – eredményei őrzik mindazt, „ami alkotó és konstruktív egy gazdaságilag és politikailag zavaros időszakban” (Herbert Read), és ami tanulságul szolgálhat napjainkban is.","PeriodicalId":40047,"journal":{"name":"Epites-Epiteszettudomany","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2020-03-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"67648830","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A Balaton-parti nyaraló a 20. század karakteres épülettípusává vált Magyarországon, miközben a feladat kis léptékéből adódóan a szakirodalomban kevésbé került előtérbe. A tanulmány a balatoni nyaraló mint regionális szintű jelenség elemzésével arra keres választ, hogy milyen jellegzetességek mentén definiálható az épülettípus kialakulása. Az építészeti jellegzetességek átalakulásai hogyan függnek össze az üdülőhelyi életformaváltásokkal? Az elemzés forrásai a 20. század nyaralóépítészetét koncepcionális szinten elemző korabeli publikációk. A feldolgozás módszere a nyaraló jelenségét eszmetörténeti szinten, mint a regionális modellre adott eszmei válaszokat vizsgálja, a megépült példákat a koncepciók illusztrálásaként mutatja be. A tanulmány a nyaralóépítészet sajátosságait a történeti villaépítészettől elkülönítve szemléli, és rámutat az üdülőhelyi életformákból, szerkezeti megfontolásokból és formálási stratégiákból adódó jellegzetességekre. A nyaralóépítészet karakteres megoldásai a nyári hónapokra korlátozódó szezonális életformára adtak válaszokat, napjainkban azonban a tóparti életvitel egyre inkább négy évszakossá válása a lakhatási formák fokozatos átalakulását és a nyaralóépítészet tóparti jellegzetességeinek elhalványodását okozza. A tanulmány rámutat a régión belüli tényezők és a régión túli formálási irányzatok hatásaira, és hangsúlyozza, hogy bár a Balaton-parti nyaraló fogalmát a helyi adottságokhoz alkalmazkodva alakították ki, az épülettípus jellegzetességei az üdülőhelyek életvitelének általános jellemzőihez kötődött, így a régióban kialakított mintázatok más üdülőhelyeken is megjelentek, feloldva a sajátos regionális karaktereket.
{"title":"A Balaton-parti nyaralók építészete a rekreáció 20. századi életformáinak tükrében","authors":"Wettstein Domonkos","doi":"10.1556/096.2020.002","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/096.2020.002","url":null,"abstract":"A Balaton-parti nyaraló a 20. század karakteres épülettípusává vált Magyarországon, miközben a feladat kis léptékéből adódóan a szakirodalomban kevésbé került előtérbe. A tanulmány a balatoni nyaraló mint regionális szintű jelenség elemzésével arra keres választ, hogy milyen jellegzetességek mentén definiálható az épülettípus kialakulása. Az építészeti jellegzetességek átalakulásai hogyan függnek össze az üdülőhelyi életformaváltásokkal? Az elemzés forrásai a 20. század nyaralóépítészetét koncepcionális szinten elemző korabeli publikációk. A feldolgozás módszere a nyaraló jelenségét eszmetörténeti szinten, mint a regionális modellre adott eszmei válaszokat vizsgálja, a megépült példákat a koncepciók illusztrálásaként mutatja be. A tanulmány a nyaralóépítészet sajátosságait a történeti villaépítészettől elkülönítve szemléli, és rámutat az üdülőhelyi életformákból, szerkezeti megfontolásokból és formálási stratégiákból adódó jellegzetességekre. A nyaralóépítészet karakteres megoldásai a nyári hónapokra korlátozódó szezonális életformára adtak válaszokat, napjainkban azonban a tóparti életvitel egyre inkább négy évszakossá válása a lakhatási formák fokozatos átalakulását és a nyaralóépítészet tóparti jellegzetességeinek elhalványodását okozza. A tanulmány rámutat a régión belüli tényezők és a régión túli formálási irányzatok hatásaira, és hangsúlyozza, hogy bár a Balaton-parti nyaraló fogalmát a helyi adottságokhoz alkalmazkodva alakították ki, az épülettípus jellegzetességei az üdülőhelyek életvitelének általános jellemzőihez kötődött, így a régióban kialakított mintázatok más üdülőhelyeken is megjelentek, feloldva a sajátos regionális karaktereket.","PeriodicalId":40047,"journal":{"name":"Epites-Epiteszettudomany","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2020-03-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"67649075","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Két évtized különbséggel született Baja városában három fiatalember, akik az érettségi vizsga letétele után a Magyar Királyi József Nádor Műegyetemen az Építészeti Osztály, majd Kar hallgatói lettek. Mindhármójuk elnyerte a legrangosabb hazai állami kitüntetést, a Kossuth-díjat. Major Máté és Hajnóczi Gyula a Kar professzorai és a Magyar Tudományos Akadémia tagjai lettek. A legidősebb, Miskolczy László pedig gyakorló tervezőként vált a hazai építészet kiemelkedő alkotójává. Míg Major és Hajnóczi pályája a Műegyetemhez, közelebbről az építészettörténet oktatásához kötődött, addig Miskolczy 1956-ban, néhány hónappal a rangos elismerés átvétele után az Egyesült Államokba emigrált. Szerkezettervezőként új, választott hazájában ért el sikereket. A dolgozat az azonos környezetből, egy kisvárosi értelmiségi, középosztálybeli családból induló, azonos hivatást választó és Magyarországon a legrangosabb kitüntetést elnyerő építészekre emlékezik. Miskolczy születésének 2020-ban lesz 120., Hajnóczi születésének pedig 100. évfordulója. Az évfordulókat kutatva derült ki, hogy Majort akadémiai levelező taggá 70 évvel ezelőtt, 1949-ben választották. A fellelhető adatok alapján részlegesen rekonstruálható volt Miskolczy László hazai munkássága. Az elegáns bajai I. világháborús emlékműtől a Haditengerészeti emlékművön át néhány bérház, lakóház és középület megvalósult terveiig. A csúcspontot Miskolczy esetében feltétlenül a mátraházi kórház jelentette, a maga organikus kapcsolatai miatt. Major Máté professzor pályája tervező építészként a tatabányai élmunkás házak tervezésével 1949-ben lezárult. A két háború közötti szakmapolitikai tevékenysége professzori kinevezésének elnyerése után teljesedett ki. Építészetelméleti munkássága mind a hazai, mind pedig a nemzetközi szakirodalomban visszhangra talált. Hajnóczi Gyula az antik építészet európai jelentőségű kutatójaként és helyreállítójaként vált ismertté. Az aquincumi romkert bemutatásának és kivitelezésének tervezőjeként részesévé vált szinte valamennyi római kori emlék revitalizációjának. Építészetelméleti munkássága egy sajátos építészeti térelmélet bevezetőjének megalkotásában befejezetlen maradt, de gondolatai segítették az utódok gondolkodásának kialakulását a térfogalom megismerése területén.
{"title":"Három Kossuth-díjas bajai építész","authors":"Mezős Tamás","doi":"10.1556/096.2020.003","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/096.2020.003","url":null,"abstract":"Két évtized különbséggel született Baja városában három fiatalember, akik az érettségi vizsga letétele után a Magyar Királyi József Nádor Műegyetemen az Építészeti Osztály, majd Kar hallgatói lettek. Mindhármójuk elnyerte a legrangosabb hazai állami kitüntetést, a Kossuth-díjat. Major Máté és Hajnóczi Gyula a Kar professzorai és a Magyar Tudományos Akadémia tagjai lettek. A legidősebb, Miskolczy László pedig gyakorló tervezőként vált a hazai építészet kiemelkedő alkotójává. Míg Major és Hajnóczi pályája a Műegyetemhez, közelebbről az építészettörténet oktatásához kötődött, addig Miskolczy 1956-ban, néhány hónappal a rangos elismerés átvétele után az Egyesült Államokba emigrált. Szerkezettervezőként új, választott hazájában ért el sikereket.\u0000 A dolgozat az azonos környezetből, egy kisvárosi értelmiségi, középosztálybeli családból induló, azonos hivatást választó és Magyarországon a legrangosabb kitüntetést elnyerő építészekre emlékezik. Miskolczy születésének 2020-ban lesz 120., Hajnóczi születésének pedig 100. évfordulója. Az évfordulókat kutatva derült ki, hogy Majort akadémiai levelező taggá 70 évvel ezelőtt, 1949-ben választották.\u0000 A fellelhető adatok alapján részlegesen rekonstruálható volt Miskolczy László hazai munkássága. Az elegáns bajai I. világháborús emlékműtől a Haditengerészeti emlékművön át néhány bérház, lakóház és középület megvalósult terveiig. A csúcspontot Miskolczy esetében feltétlenül a mátraházi kórház jelentette, a maga organikus kapcsolatai miatt.\u0000 Major Máté professzor pályája tervező építészként a tatabányai élmunkás házak tervezésével 1949-ben lezárult. A két háború közötti szakmapolitikai tevékenysége professzori kinevezésének elnyerése után teljesedett ki. Építészetelméleti munkássága mind a hazai, mind pedig a nemzetközi szakirodalomban visszhangra talált.\u0000 Hajnóczi Gyula az antik építészet európai jelentőségű kutatójaként és helyreállítójaként vált ismertté. Az aquincumi romkert bemutatásának és kivitelezésének tervezőjeként részesévé vált szinte valamennyi római kori emlék revitalizációjának. Építészetelméleti munkássága egy sajátos építészeti térelmélet bevezetőjének megalkotásában befejezetlen maradt, de gondolatai segítették az utódok gondolkodásának kialakulását a térfogalom megismerése területén.","PeriodicalId":40047,"journal":{"name":"Epites-Epiteszettudomany","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2020-03-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"67649097","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
A hozzászólás arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy a Bauhaus elmélete és gyakorlata – minden, az építészeti felfogás és a design terén korszakalkotó érdeme mellett – a városépítésben korántsem olyan meggyőző, mint az előbb említett két területen. A Bauhaus városépítési elveivel, a városi funkciók túlzott különválasztásával, a városi beépítés szerkezetének feladásával, élhető és eleven várost létrehozni nem lehet. Az absztrakt és életidegen célok, melyek követése részben messze a 21. századba is benyúlt, kis híján megölték azt a minőséget, amelyet – a kifejezés minden félreérthetőségének tudatában – az „európai város” fogalommal jelölünk. A Bauhaus elvein alapuló – elsősorban német – lakótelepek beépítési formáinak, az építészeti kialakításnak sivársága többek között a „fény, levegő, nap” jelszavainak sematikus értelmezésére, valamint az akkor modernnek tartott gyors és a városban uralkodó gépkocsiforgalomhoz való alkalmazkodásra vezethető vissza, amire Ludwig Hilberseimer, a Bauhaus egyik tanára, szolgál elrettentő példával. Az 1920-as évekből a Bauhausnak olyan, a funkcionális és építészeti modernséget a helyi identitással ötvöző alternatívái ismertek, mint pl. Fritz Schumacher hamburgi városnegyedei. A Bauhaus városépítésével ellentétben már Camillo Sitte az „olmützi rendszerrel” lefektette egy olyan beépítési rendszer alapjait, amely alkalmas zárt, otthonos terek alkotására éppúgy, mint az építési telkek gazdaságos kihasználására. A hozzászólás röviden kitér lehetséges további kutatási területekre, mint pl. a „tradicionalista” és a „modern” építészet különválására és Harry Graf Kessler kapcsolati rendszerére.
{"title":"A Bauhaus és a városépítés – néhány kritikai megjegyzés","authors":"Brenner János","doi":"10.1556/096.2019.009","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/096.2019.009","url":null,"abstract":"A hozzászólás arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy a Bauhaus elmélete és gyakorlata – minden, az építészeti felfogás és a design terén korszakalkotó érdeme mellett – a városépítésben korántsem olyan meggyőző, mint az előbb említett két területen. A Bauhaus városépítési elveivel, a városi funkciók túlzott különválasztásával, a városi beépítés szerkezetének feladásával, élhető és eleven várost létrehozni nem lehet. Az absztrakt és életidegen célok, melyek követése részben messze a 21. századba is benyúlt, kis híján megölték azt a minőséget, amelyet – a kifejezés minden félreérthetőségének tudatában – az „európai város” fogalommal jelölünk. A Bauhaus elvein alapuló – elsősorban német – lakótelepek beépítési formáinak, az építészeti kialakításnak sivársága többek között a „fény, levegő, nap” jelszavainak sematikus értelmezésére, valamint az akkor modernnek tartott gyors és a városban uralkodó gépkocsiforgalomhoz való alkalmazkodásra vezethető vissza, amire Ludwig Hilberseimer, a Bauhaus egyik tanára, szolgál elrettentő példával. Az 1920-as évekből a Bauhausnak olyan, a funkcionális és építészeti modernséget a helyi identitással ötvöző alternatívái ismertek, mint pl. Fritz Schumacher hamburgi városnegyedei. A Bauhaus városépítésével ellentétben már Camillo Sitte az „olmützi rendszerrel” lefektette egy olyan beépítési rendszer alapjait, amely alkalmas zárt, otthonos terek alkotására éppúgy, mint az építési telkek gazdaságos kihasználására. A hozzászólás röviden kitér lehetséges további kutatási területekre, mint pl. a „tradicionalista” és a „modern” építészet különválására és Harry Graf Kessler kapcsolati rendszerére.","PeriodicalId":40047,"journal":{"name":"Epites-Epiteszettudomany","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2020-03-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"67648773","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Hans Scharoun (1893–1972), német modernista építész, munkásságát az utókor jellemzően az ún. organikus modern irányzathoz társítja. Egyedi életútját nagyban befolyásolta a viharos 20. századi európai történelem. Számos rendkívüli alkotása ellenére életműve még mindig nem kellőképpen feldolgozott, illetve megfelelően kiértékelt, az összkép vele kapcsolatban csak lassan válik teljessé. A földrajzi közelség ellenére munkáinak jelentős része magyar viszonylatban nem kellően, vagy egyáltalán nem ismert. Scharoun életpályájának korai, 1933 előtti szakasza meghúzódik a II. világháborút követő rendkívül termékeny és jól ismert időszakának árnyékában, annak ellenére, hogy fiatalon is számos jelentős alkotása született. A két periódus közötti bő évtized történései, az 1933 utáni évek pedig sokáig homályban maradtak, az első ezzel is foglalkozó publikáció2 csak 1978-ban jelent meg. Nem meglepő, hogy a róla kialakult összkép leegyszerűsítő. Írásunkban arra teszünk kísérletet, hogy Scharoun életművének, annak periódusainak megítélését árnyaljuk, korszakait a történelem tükrében és épületeinek vizsgálataival újraértelmezzük.
Hans Scharoun（1893–1972），德国现代主义建筑师，他的作品是典型的“现代主义”风格。与有机的现代潮流相关。他独特的人生道路深受《暴风雨20》的影响。本世纪欧洲历史。尽管他有许多非凡的作品，但他的作品仍然没有得到充分的处理或适当的评价，整体画面只是慢慢地变得完整。尽管地理位置接近，但他的大部分作品在匈牙利并不为人所知或根本不为人所熟知。沙伦的早期职业生涯，在1933年之前，一直延续到第二次世界大战。在他极其肥沃和著名的二战后时期的阴影下，尽管他在很小的时候就创作了许多重要的作品。从这两个时期到1933年之后的十年里发生的事件在很长一段时间内都很模糊，第一本关于这个问题的出版物直到1978年才出版。他的整体形象过于简单也就不足为奇了。在这篇论文中，我们试图掩盖对沙鲁作品及其时期的看法，从历史的角度重新解释其时期，并通过考察其建筑。
{"title":"Feledésbe merült epizódok Hans Scharoun alkotói periódusai 1945 előtt","authors":"Nagy Iván, Karlovecz Ádám","doi":"10.1556/096.2019.014","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/096.2019.014","url":null,"abstract":"Hans Scharoun (1893–1972), német modernista építész, munkásságát az utókor jellemzően az ún. organikus modern irányzathoz társítja. Egyedi életútját nagyban befolyásolta a viharos 20. századi európai történelem. Számos rendkívüli alkotása ellenére életműve még mindig nem kellőképpen feldolgozott, illetve megfelelően kiértékelt, az összkép vele kapcsolatban csak lassan válik teljessé. A földrajzi közelség ellenére munkáinak jelentős része magyar viszonylatban nem kellően, vagy egyáltalán nem ismert. Scharoun életpályájának korai, 1933 előtti szakasza meghúzódik a II. világháborút követő rendkívül termékeny és jól ismert időszakának árnyékában, annak ellenére, hogy fiatalon is számos jelentős alkotása született. A két periódus közötti bő évtized történései, az 1933 utáni évek pedig sokáig homályban maradtak, az első ezzel is foglalkozó publikáció2 csak 1978-ban jelent meg. Nem meglepő, hogy a róla kialakult összkép leegyszerűsítő. Írásunkban arra teszünk kísérletet, hogy Scharoun életművének, annak periódusainak megítélését árnyaljuk, korszakait a történelem tükrében és épületeinek vizsgálataival újraértelmezzük.","PeriodicalId":40047,"journal":{"name":"Epites-Epiteszettudomany","volume":" ","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2020-03-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"48420779","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Bauhaus. Ortodox modern hívők szentként tisztelt műhelye, gyűlölet, megvetés, olykor cinikus gúny tárgya egyszerre. Ennek oka talán az, hogy száz évvel megalakulása után sem ismerik igazán az emberek, olykor mi magunk, építészek sem. Ismereteinket folyamatosan felülvizsgálnunk és gyarapítanunk kell, hiszen a Bauhaus megítélése is változik az időben, és e megítélésnek mi is tevékeny részesei vagyunk. Konferenciánkat ezzel az igénnyel szerveztük, és a magas színvonalú előadások jelentősen bővítették tudásunkat, árnyalták, finomították, gazdagították róla alkotott képünket.
{"title":"Zárszó","authors":"Pazár Béla","doi":"10.1556/096.2019.015","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/096.2019.015","url":null,"abstract":"Bauhaus. Ortodox modern hívők szentként tisztelt műhelye, gyűlölet, megvetés, olykor cinikus gúny tárgya egyszerre. Ennek oka talán az, hogy száz évvel megalakulása után sem ismerik igazán az emberek, olykor mi magunk, építészek sem. Ismereteinket folyamatosan felülvizsgálnunk és gyarapítanunk kell, hiszen a Bauhaus megítélése is változik az időben, és e megítélésnek mi is tevékeny részesei vagyunk. Konferenciánkat ezzel az igénnyel szerveztük, és a magas színvonalú előadások jelentősen bővítették tudásunkat, árnyalták, finomították, gazdagították róla alkotott képünket.","PeriodicalId":40047,"journal":{"name":"Epites-Epiteszettudomany","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2020-03-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"67649498","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
Jovan Korka, Đorđe Krekić and Georg Kiverov are important protagonists of modern Croatian architecture. The three architects worked together in the KKK Group (name derived from their last names) between 1931 and 1939 in Zagreb. During this period, “the group” produced an impressive mass of work including the realisation of public and residential buildings in Croatia and the region; participated in competitions in the Kingdom of Yugoslavia with brilliant design solutions; held exhibitions and published several professional papers. Famous from the beginning of their professional work in Croatia's capital, in the second half of the 1920s, they were forgotten after WWII. Their names emerged in almost every compilation or architectural guide of modern Croatian architecture due to the built edifices that were the outcome of the member's efforts in competitions, and yet for a long time, very little was known about the authors and especially about the KKK Group. Only recently is their body of work being studied systematically. This article deals with competition projects, the unexplored body of work of the Group, and a crucial part in their success. In twenty instances of participation in competitions currently known, in only eight years of collaboration, the group was awarded 14 times (individually and jointly), often with one of the first three awards. A chronological overview of competition participation and a more detailed analysis of five available joint competition entries was carried out as a contribution to the valorisation of the body of work of these important and yet forgotten protagonists of modern architecture in the Kingdom of Yugoslavia and especially in Croatia.
{"title":"Architecture competition proposals in the body of work of the KKK Group (1931–1939) in the Kingdom of Yugoslavia","authors":"Cela Matan","doi":"10.1556/096.2019.010","DOIUrl":"https://doi.org/10.1556/096.2019.010","url":null,"abstract":"Jovan Korka, Đorđe Krekić and Georg Kiverov are important protagonists of modern Croatian architecture. The three architects worked together in the KKK Group (name derived from their last names) between 1931 and 1939 in Zagreb. During this period, “the group” produced an impressive mass of work including the realisation of public and residential buildings in Croatia and the region; participated in competitions in the Kingdom of Yugoslavia with brilliant design solutions; held exhibitions and published several professional papers. Famous from the beginning of their professional work in Croatia's capital, in the second half of the 1920s, they were forgotten after WWII. Their names emerged in almost every compilation or architectural guide of modern Croatian architecture due to the built edifices that were the outcome of the member's efforts in competitions, and yet for a long time, very little was known about the authors and especially about the KKK Group. Only recently is their body of work being studied systematically.\u0000 This article deals with competition projects, the unexplored body of work of the Group, and a crucial part in their success. In twenty instances of participation in competitions currently known, in only eight years of collaboration, the group was awarded 14 times (individually and jointly), often with one of the first three awards. A chronological overview of competition participation and a more detailed analysis of five available joint competition entries was carried out as a contribution to the valorisation of the body of work of these important and yet forgotten protagonists of modern architecture in the Kingdom of Yugoslavia and especially in Croatia.","PeriodicalId":40047,"journal":{"name":"Epites-Epiteszettudomany","volume":" ","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2020-03-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"49427080","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}
京公网安备 11010802042870号
京ICP备2023020795号-1
扫码关注我们
求助内容：
应助结果提醒方式：